Új hozzászólás Aktív témák

  • Mathiask

    senior tag

    válasz #71562240 #2 üzenetére

    "Etalonunk ugyebár megfoghatatlan"
    Hát ez az. Szerintem egy átlagos zenehallgatónak nincs lehetősége ellenőrizni hogy mi hangzott el a felvételnél és az hogy szól otthon az ő rendszerén. (persze ott a My Reel Club, ami segíthet ezen)
    Erre lehet azt mondani hogy sok koncertre kell járni és az ott hallottakat lehet referenciának tekinteni. Csak ez se olyan egyszerű szerintem, mert mondjuk egy hangosítatlan előadásnál ha nem a mikrofonnál ül az ember, hanem mondjuk ott ahová jegyet kap, akkor már nem azt hallja amit a mikrofon. Valószínűleg sok részlet amit a mikrofon még rögzít, azt már a nézőtéren nem hallani. Hangosított koncertnél is sok minden közrejátszik abban mit hallunk(pl akusztika) és már nem azt halljuk tisztán ami rögzítésre került.
    Szóval az számomra, hogy ami ott elhangzott azt adjuk vissza eléggé ellenőrizhetetlen cél. Főleg mondjuk egy ismeretlen studio felvételnél.
    Én inkább úgy vagyok vele már egy ideje hogy a hangok hajhászása helyett egy másik szinten próbálom megfogni a hifit. A számomra megfoghatatlan hanghűség helyett inkább én arra törekszem hogy azok az élmények, hangulatok, érzelmek jelenjenek meg otthon is az agyamban, ami a koncerten is megjelent az agyamban. Tehát még a fület is kivenném a képletből és a már az agy által feldolgozott zene eredményeként létrejövő hangulatot tekintem etalonnak. Persze ez nem jelenti azt hogy nincs hanghűség, mert az is valószínűleg kell hogy létrejöjjön az az élmény bennem. Igazából csak más szinten dől el a high fidelity.
    Ez így elsőre lehet zavaros, de igazából sok mindent leegyszerűsít és számomra jobban ellenőrizhető hogy jó úton járok-e a hifivel. Ha egy rendszer képes úgy szólni hogy a zene(!) bennem képes könnyen érzelmeket kelteni, az egy jó rendszer, ami nem az meg nem.

Új hozzászólás Aktív témák