Új hozzászólás Aktív témák

  • dgyuri0123

    nagyúr

    "Ha egy rendszer képes úgy szólni hogy a zene(!) bennem képes könnyen érzelmeket kelteni, az egy jó rendszer, ami nem az meg nem."

    Továbbfejtegetném ezt a gondolatszálat (a magam módján).

    Saját rendszerem is iyen...... volt. Viszont ma már egyre kevesebbszer érzem a borzongást, de még előfordul. És ez nem jelenti azt, hogy a rendszeremmel lenne baj, hanem , hogy a jót igen gyorsan megszokom, azután már nem lesz annyira magávalragadó, mint amikor először esik le az állam a hallatán... És (szerintem) pontosan emiatt lépkedünk felfelé a minőségi létrán, mert szeretnénk ismét beleborzongani a hallottakba. Magam részéről legalábbis, ha eljutok oda, hogy már nincs nagy kedvem a megszokott láncomon zenét hallgatni, az azt jelenti számomra, hogy váltanom kell. Az persze természetes, hogy megpróbálom hellyel közzel 100%-ig kiszolgálni a láncot, mielőtt tovább lépnék, hiszen téves elgondolások/ítéletek/következtetések alapján nem cserélek semmit. Nálam pl. lenne még min javítani, mielőtt szélnek ereszteném mondjuk az erősítőmet..
    Volt kb 1982 környékén egy hajszálpontosan ilyen Marantz 333 szériájú minihifim, hozzá Marantz polcsugárzók és Alcomax hangfalállvány. Ez "akkorát szólt", (akkor/számomra), hogy elállt tőle a lélegzetem. Azóta még sokszor átéltem ugyanezt a wow faktort. Ezt miért is írtam le? Merthogy sokféle fokozata van a "boldogságos" zenehallgatásnak, amit lehet "lejjeb" és "feljebb", valamin nagyon magas szinten is élvezni. Ma már azért nem értékelném túl (sokra) az akkortájt imádott rendszeremet... De a lényeg valóban az, hogy örömünket leljük benne. :)

    "csak a zene van"

Új hozzászólás Aktív témák