Új hozzászólás Aktív témák

• #44 #10726912 törölt tag Mathiask #43

  Új Válasz 2019-12-28 13:25:04 #44

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #10726912

  törölt tag

  válasz Mathiask #43 üzenetére

  Nem csak átlagos hallgatónak nehéz ellenőrizni, hogy mi hangzott el, de nem is a tökéletes reprodukció a cél, hanem olyan részletező, teres, szellős, szinpad ábrázoló, tiszta effekteket felvonultató hangot kell hallani, ami miatt elhiszed, hogy sikerült a múltidézés S ahhoz, hogy az ember megtapasztalja, hogy mi az a rendszer, ami ezt képes vissza adni, ahhoz menni kell, és hallgatni kell. mások rendszerét, kiállitottakat, bármit, ami jó, még jobb, még több... Nem ezeket kell birtokolni, nem venni kell, lecserélni, hanem etalon hangot megallkotni magadban, hogy merre akarsz elmozdulni, mit lehet elérni rendszerépitésként és mit szeretnél ebből Te elérni. Ha megvan egy bizonyos szint, akkor zenélni akarsz onnantól, nem épiteni. Bennem már megszületett ez a szint, azon túl nem fogok semmit tenni vagy költeni. Csak a zene kell, és persze másokkal zenélni, beszélgetni, hallgatni, találkozni Mondják a hifi bogarat...van, de az is jóllakik egyszer
  A füled pedig ugyaúgy fontos, az továbbit mindent, nem lehet csak az érzelmeidre hagyatkozni, előbb vizsgálón, kérdőn kell hallgatózni, ahogy tettem én is tegnap...és ha ezt a vizsgálódást elmossa az élmény, akkor már valami nagyon jól sikerült

• #48 #71562240 törölt tag Mathiask #43

  Új Válasz 2019-12-28 14:56:46 #48

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz Mathiask #43 üzenetére

  "Ez így elsőre lehet zavaros"

  Az egész ügy menthetetlenül zavaros, hogy is tudnánk letisztultan beszélni róla. Annyiféle paraméter van, ráadásul ezek általában - legalábbis adott kategórián belül - egymás ellen játszó paraméterek. Hogy a paraméterek egymás ellen játszását megkerülhessük, ahhoz ahogy dgyuri mondja, egyre feljebb kell mennünk a létrán - pénzügyek. Nekem a DIY hangdobozom kivételével belépő szintű készülékeim vannak, persze mindig modifikálom őket, de attól még belépő szintűek, a hangdobozom meg jelenleg tízliteres kisdoboz, tehát amiatt is mindenképpen erős kompromisszumokat kell kötnöm.

  Én úgy kötöm meg a kompromisszumokat, hogy első-, másod-, és harmadsorban arra törekszem, hogy "szépen" szóljon, azaz, a hangszerek a fülemnek kedvesen, egyúttal hangszerszerűen szóljanak. A hegedű HANGSZÍNE hasonlítson a "kedvesen szóló" hegedűk hangszínére. Ugyanígy a többi kényes hangszer (fuvola, furulya, koloratúrszoprán, drámai szoprán...). Szóval, a legnehezebben visszaadható hangszereken mérem le, hogy szépen, hangszerszerűen szólnak-e. Különösen reneszánsz és (elő)barokk korabeli vagy korhű hangszereken, mert azok aztán tényleg sprőden szólnak, ha nem vigyázunk. És akkor minden más szempontot a kedvesen és hangszerszerű hangszínekkel szólás mögé helyezek. Persze, a timpaninak nem lesz valóságos teste, a lábdob se fogja felcsavarni a szőnyeget...
  És nálam transzparens térhatás se nagyon van, amit a Tigrincs mond, hogy "olyan részletező, teres, szellős, színpad ábrázoló, tiszta effekteket felvonultató hangot kell hallani", az nálam nincsen, legalább két okból (három lesz belőle). Úgy vélem, hogy a hifi készülékek többsége ahhoz hasonló térhatást és hangszerfelbontást állít elő (mármint, ha az adott hangfelvétel közelmikrofonozása ezt megengedi), amit kb. a karmester hall a pulpituson - sőt, kifejezetten közelmikrofonozott felvételeken, lásd például Stockfish Records, mintha a hangszereken lenne a fülünk. Csakhogy igen ritka az a hangverseny, amelyen megengedik, hogy odaüljek a karmester pulpitusára, hogy a fejem felett hadonásszon a botjával, vagy hogy szaladgáljak hangszertől hangszerig. Bevallom, hangversenyen nem volt még rá példa, hogy megengedték volna, hogy a karmesteri pulpitusra ülve hallgassam a zenekart, vagy hogy szaladgáljak a zenészek között, miközben a vonóskórus seggbebökdös, hogy menjek már arrébb. De nem is akarom ezt! A zsöllye 15. sorában akarok ülni! Esetleg a 10. sorában. Ott pedig nem hallom a klarinét billentyűinek a koccanásait, a vonószőrök nyiszitelését, a lanthúrokon az ujjak nyikorgását. És a térnek sincs ott transzparenciája, ugyebár. Egy nagy, középsávos massza - kicsit sarkítva.
  No, én otthon is ezt csinálom. Először is, ilyesféle, azaz úgynevezett középsávorientált, visszafogottabb prezenszű készülékeket választok. Másodszor is, az általában szokásoshoz képest egymáshoz összébb helyezem a hangdobozokat, ergo, felettébb hosszúszárú háromszöget alkotok velük, akkor is, ha egyébként alkothatnék egyenlő szárút is. A harmadik tényező (csocsoszán, figyelj!!!, hogy én a hangdobozaim keresztváltóját úgy hangolom, hogy 300Hz és 2000Hz között esik öt-hat-hét decibelt, és onnantól kezdve azt a mínusz 6-7 decibeles szintet tartja az ultrahangokig.
  Szóval, aki a MűPa zsöllye 15. sorából érkezik meghallgatni a rendszeremet, talán kisebb trauma éri, mint aki egy "tipikus" hangolású és térelhelyezésű hangrendszer mellől érkezik.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák