Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • S e t h

    nagyúr

    válasz Ijk #19127 üzenetére

    "egy normális lábazás után nyáron az ember még párszor kidob egy rókát is, úgy kikészül"
    Bocsáss meg, de ez bullshit, pláne, hogy nem is egyszer, hanem párszor dobja ki a rókát.Az nem biztos, hogy a kemény edzés fokmérője, ha vki folyton okádik.Megfordultam már pár teremben, de sehol sem voltak vödrök a sarokba állítva a hardcore edzés híveinek.Ennyi erővel már azt is le lehetne írni, hogy van aki annyira koncentrált az edzést megelőzően is, hogy amint belép a terembe, már ott ásít egy szivárványosat.

    A genetikáról meg csak annyit, annak idején amikor ment a polémia, hogy a testépítés esetén mi hány százalék, nekem az az álláspont volt legszimpatikusabb, hogy genetika 50%, és a maradék ötvenen osztozott az edzés és a táplálkozás.
    Nekem volt már szerencsém őstehetség testépítőhöz és erőemelőhöz egyaránt, akik szinte semmi munkával, megerőltetés nélkül álltak ott, ahová mások évek alatt jutottak.Viszont van olyan is, aki az edzésen vért izzad, de ha ránézek, akkor sajnálom a tagot, mert a szűk vállöv, széles csípő, magas ösztrogén szint miatt cseszheti.

  • deniro2

    senior tag

    válasz Ijk #19127 üzenetére

    Nézz köröl jobban bro, mert sokan vannak, akik baromi sokat beletesznek a dologba és sehol nincsenek ahhoz képest, amit szerencsésebb emberek ugyanannyi munkával elérnek...
    Saját tapasztalatom, mert anno 2 évig egy rohadt darab sajtot nem ettem meg, rizzsel keltem, csirkével feküdtem, heti 4x a belemet kihajtottam napi 300g fehérje mellett, aztán egy zsíros 90 kilóig jutottam mindössze, míg Janesz 2 kiló kenyerekkel meg kristálycukrokkal úgy nézett ki, mint egy félisten...
    Eleve, ha csak arra gondolsz, hogy mit érnél el fele ennyi tesztóval (mivel ez is alkatfüggő, pl. ha jó emlékszem Morris említette, hogy határérték alatt van) már láthatod, hogy nem minden fekete vagy fehér...
    Egyébként személyeskedés nélkül megemlíteném, hogy egyszer olvastam egy pszichológiai cikket az élet és tudományban, ami arról szólt, hogy alapvetően 2 féle ember létezik: az egyik szerint az élet igazságos, a másik szerint nem. Az elöbbi úgy gondolja, hogy bárkivel bármi történik, arról mindenképpen az adott ember tehet, rajta kívülálló tényezők nem léteznek, - sarkítva- a 3 éves leukémiás kisgyerek is felelős az állapotáért, vagy, ha más nem, a szülei biztos tettek valamit azért, hogy a gyerekük beteg legyen...
    Bocs, de szerintem te ebbe a kategóriába tartozol én meg nem... Vagy csak még nem kerültél olyan helyzetbe, mikor annak ellenére is elbuksz, hogy minden tőled telhetőt megteszel...

  • xcds

    őstag

    válasz Ijk #19127 üzenetére

    Én viszont sok embert láttam, akinek akkora a vádlija, mint a combom és életében nem sportolt semmit. Igazából nem a másikhoz kellene mérni magunkat, hanem saját magunkhoz, de az életben ez nem így működik.

Új hozzászólás Aktív témák