Aktív témák
-
guga
Közösségépítő
A halál utáni világ vagy lét épp oly annyira ismeretlen, mint az élet előtti. Van az, hogy sok milliónyi sperma közül én voltam a nyertes és a a nyeremény a fogantatás volt, most örülnöm kellene, mert ha azt veszem, hogy valaki az élők közül megnyerte a lottó főnyereményét és mégsem boldog, az húzza karóba magát. Vagy a pénz mégsem megoldás mindenre? Aki az élet előtt áll és vagy megszületik vagy nem, annak maga az élet, a megszületés épp oly misztikus, mint nekünk élőknek a halál. S legalább olyan tragikus ha arra gondolok, hogy annyi sperma közül csak én, akkor ennyi élő ember közül?
Mt 7,14
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.
Én hiszem, hogy van Isten, néha magamat gondolom annak. Ha ebben az életben is győzök, mint amikor annyi sperma közül s az élet utáni halálnak nevezett állapotban is igaz, hogy kevesen, akkor a halál utáni állapot sem egy végleges valami, ott is van valami, ami megszitálja az abban a létben lévőket s a végén csak egy maradhat, maga az Isten. OK, de utána mit csinál egyedül?
Kezdi elölről a teremtést?
Lk 20,38
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A világegyetem végtelen, mégsem találom a helyem.
Hosszú idő és hosszú szenvedések után jött el a nap, hogy megvalósult a nejemmel a közös álmunk. Vettünk egy telket és végre van kertünk, a közelben erdő és egy hegy. Benne Őzek, Mókus és köpésnyire egy strucc farm. Azt elöljáróban elmondanám, hogy a gyermekkoromat vidéken töltöttem egy hatalmas nagy birtokon, amit tanyának szokás nevezni, de nem láttuk a végét. Volt a házunk mellett folyó, a földünkön erdő és hektárban mérték a nagyságát. Apám nyáronként meztelen aludt és ha éjszaka kiment pössenteni a ház végébe, akkor első dolga volt meghúzni a hálót, amit éjjel-nappal a vízbe lógatott. Több alkalommal is euforikus rikoltozásra ébredtem, amikor fogott egy-egy nagyobb halat. Volt egy olyan teliholdas éjszaka, hogy 20-30 percenként fogott ki 2-4kg-os csukákat. A Csukák feljöttek a víz színére és a lassú folyással ereszkedtek alá, apám meg a holdfénynél nagyon jól kivette a hátukat és amikor látta, hogy beúszik a 4x4 méteres háló közepébe, akkor egy csöndes nyögéssel meghúzta. Mindezt tette éjnek idején s kopasz picsával, mert csak pössenteni indult egyet. Másnap grillsütőben végezte egy nagyobb példány, csorgott a szánk szélén a zsír és szélesen vigyorogtunk, maradt még vagy 8db a fagyasztóban.
A tanyánkra jártak vadászok is rendszeresen, korán keltettek bennünket, szerették apám pálinkáját és utána engem is ugrasztottak, hogy gyerünk öcskös, menni kellett hajtani. Fácánt, Őzet, Dám Szarvast, Nyulat. Egyszer meglőtték az egyik Vizsla lábát, többet nem vadászhatott a kutya. Nekem adták, onnantól együtt éltük az életünket, hatalmas sétákat tettünk méteres hóban, kőrös partokon. Egyszer bedobtam egy vékony ágat a megáradt kőrösbe, hogy ugorjon utána és fürödjön meg. Nagy volt a sodrás és elvitte a fát hamar, beugrott utána de nem találta, viszont az áradás hozott egy kidőlt fát, megragadta a szájával az egyik vékony ágat és elkezdte kivonszolni a partra, természetesen nem sikerült neki, de nagyon akarta.
Az erdőnkben Őzek csatangoltak és rengeteg madár, volt egy kedvenc fám, felmásztam rá és órákig csak néztem a környéket és hallgattam, ahogy a madarak csiviteltek, ez volt az én gyermekkorom. 17 évesen kénytelen voltam önállósodni és búcsút inteni a családomnak. Majdnem börtönbe kerültem, nem hibáztatok senkit, de már akkor jelen volt a dolgozni kell nincs idő a gyerekre. Én meg persze felügyelet nélkül elcsatangoltam és belekerültem egy bandába. A zöme már börtönviselt volt és nagyon vagány, imponált a hangnem, velük maradtam, egy év felfüggesztett lett a vége. A börtönben 2 hónapot töltöttem előzetesben, nem látogatott meg senki, ezen elgondolkodtam. Miután kiengedtek volt 2000 Ft a zsebemben és felutaztam Budapestre szerencsét próbálni. Nagyon nehéz önálló életet élni és felismerni dolgokat egyedül. Egyet biztosan felismertem, ha Gyulán maradok, akkor nagyon hamar börtönbe kerülök, mert sok fiatal végezte ott. Én sem voltam náluk különb.
Albérlet, barátnő s 4 éves kapcsolat, utána másik albérlet, másik barátnő, másik barátnő, másik barátnő, sok mindenen keresztül mentem mire jött az érzés, hogy ülepednem kéne. Közben volt a rendszerváltás és zavarosban halászás. Nem sokat tudtam kivenni belőle, mert nagyon hülye voltam, csak arra figyeltem, hogy haverok és csajok, minden pénzemet elköltöttem utazgatásra és vacsorákra a befektetések helyett. Az igaz, hogy sok helyen jártam külföldön és sok kellemes emlék maradt, de ismerek olyan embert, aki velem együtt a nulláról startolt és most vastagon tömve van. Igaz az élete egy katasztrófa, mert túl van a harmadik házasságán és a negyedik gyerekén, de még mindig a bukszájára büszke.
Megismerkedtem a nejemmel, házasság lett belőle mert ugyanazt kerestük, az ülepedést. Eleinte volt a zavarosban halászásból származó vidéki házam Szigetszentmártonban, ott kezdtük az életünket, nagyon szép volt. Közben megvettük a budapesti 35nm lakásunkat, ami ugyan szuterén de nagyon jó adottságokkal rendelkezik. Saját udvar, 40nm műhely, Zugló, na meg csak erre volt pénzünk. Hamar belaktuk és beleszerettünk. Amíg csak egy gyerek volt nem volt teher itt lakni, de a másodiknál már erősen szenvedtünk. Sok terv, ami dugába dőlt, közben eladtuk a szigetszentmártoni házat is. Sok álom, sok terv, sok hit, amiből nem valósult meg semmi. Elmentek évek, a kisebbik fiam lassan három éves, a nagyobbik tíz. Nem tudja egyik sem, hogy milyen a fél méteres fű, milyen a fára mászás, az egész napos barangolás, ami után olyan koszosan jön haza az ember fia, mint egy disznó és egy nyakleves a jutalma, hogy már megint .. és mennyit kell mosnom rád. Mostanában mindentől megóvják a gyerekeket. Ne legyen beteg, ne tévedjen el, ne történjen vele semmi rossz. Akkor hogy lesz belőle ember? Életképtelen és végtelenül puhány embereket hoznak a világra, akik a legkisebb próbatétel vagy megpróbáltatás alatt összeroskadnak és rínak.
Most, hogy megvettük a telkünket és levittük a kerékpárt, a nagyobbik gyerek egész nap megy mint a meszes, lihegve jön meg úgy egy óra múlva és beszámol, hogy merre járt. Közben az Anyja velem cidrizik, hogy vajon merre van és ideges.
A gyerek kérte, hogy adjunk neki egy mobiltelefont, de leintettem, én időmben hazataláltam anélkül is és stramm gyerek lettem, én is stramm gyereket szeretnék nevelni, aki nem ijed meg egy kutyaugatástól. Én is eltévedtem, megharapott kutya, elszöktem otthonról napokig, mentem a saját fejem után. Mégis itt vagyok és van két stramm gyerekem. Az előző évben még nem hittem benne, hogy nekünk újra vagy valaha lesz kertes házunk vagy telkünk. Volt egy idősebb nő a bölcsődében, akinek nem született sokáig gyermeke, mikor megszületett óvta mindentől, nehogy valami baja legyen. Amikor bekerült a közösségbe elvitte a kicsit egy fertőzés, sajnos meghalt. Szomorú történet és nagyon sajnáltam a nőt, főleg, hogy láttam nap, mint nap. De tanultam belőle, a gyereket nem óvni kell, hanem engedni, hogy megéljen élethelyzeteket, konfliktusokat és hagyni, hogy saját maga ismerjen fel tanulságokat. A tavalyi évben a nagyobbik fiamat egy fővárosi patakparthoz vittem nyársalni, egy életre szóló élmény volt neki a tűzrakás, a kolbászok és húsok sütése, a vöröshagyma, az illatok. S most hogy van telkünk már mindennapos dolog neki. Én koránkelő típus vagyok, szeretem a hajnalt. Reggel ötkor, hatkor már aktív vagyok, rakom a tüzet és nyársalok.
Vékonyra szeletelt füstölt szalonna, sonka, kolbász és lila hagyma, fenséges az illata hajnalban, főleg ha van egy kis házi bor hozzá. Aztán a család felébred és a tűz köré telepszik, bambulunk a felkelő napra.
A szomszédaink jó fejek, de rájöttem, hogy nagyon utálom őket. Kijönnek a telekre már hajnalban és azonnal gereblye, ásó, kapa. Egész nap a kertben motiszkálnak, ha kibújik egy fűszál, akkor vetődnek, dolgoznak és folyamatosan panaszkodnak, hogy Ők mennyit dolgoznak, mint ha ez pozitívum lenne. Senki sem kényszeríti őket, hogy robotoljanak. Mégis minden mondatukat úgy kezdik, hogy mennyit dolgoznak. Nem tudják élvezni a napsütést, a szelet, a levegőt. Amint megjönnek azonnal szerszám a kézbe, mint ha valaki ütné őket, hogy ennek így kell lennie. Első napokban még én is lelkiismeret furdalást éreztem, ahogy a kertben tévelyegtem révetegen és láttam, hogy minden szomszéd aktívan ás, kapál, gereblyéz vagy valamit szöszmötöl. Én meg csak a bográcsot forgatom.
Néha úgy érzem tanyán kellene laknunk újra, ahol nem lát senki és nyugodtan eldobhatom magam a füvön hortyogva az ebéd után és idegesen hessegetném a legyeket, amik a szám szélére kiült zsírszármazékra utazva bosszantanak.
Ezek a napok, amolyan fordulópontok az életünkben. Nagyobb, sőt budapesti kertes házra utaztunk. Ha nem is virágzó cégre, de stabil munkákra és fejlődő cégre számítottunk. Helyette kényszermegoldásként jött ez a telek Kulcs községben. A tavalyi évben anyagi okok miatt sajnos meg kellett válnom Ücsüküétől, ebben az évben pedig Témitől. Mindkettőt nagyon sajnálom, soha nem éreztem magam olyan jól, mint velük, szívesen nyugdíjba mentem volna mindkettő mellett. A gazdasági helyzet közbeszólt. Jelenleg egyedül dolgozom és a nejem besegít, azt hiszem ez már végleges. Innentől kezdve már inkább nem dolgozok senkivel együtt, ha ez, ami jól működött s mégis tönkre ment, mi jöhet a helyébe vagy ki? Ez amolyan hattyúdal, a sikertelenség, a beletörődés, a zárt kapuk és a helyzet, mint ha ólomban lépkednék.
A környezetemben mindenki tönkrement. Elváltak, a cégek becsődöltek vagy eltűntek. Az elmúlt hónapokban négy levelet kaptam csak azért, hogy igazoljam nincs e követelésem megszűnő cégekkel szemben.
Nagyon nehéz talpon maradni. Volt egy pillanat, amikor felhívtam a könyvelőt és jeleztem indítson csődeljárást a cégünk ellen. Aztán rájöttem másnap egy félórás fürdőkádi beszélgetés után, hogy erre nincs lehetőség. Utána mit csinálok? Dolgozom feketén, mint előtte 4 évig gondtalanul? A cégek pedig, akik hozzánk kapcsolódnak és számítanak ránk?
Aztán úgy döntöttünk adunk a cégnek egy nyarat és egy őszt. A nyarat végig a telken fogjuk tölteni, az ősz pedig majd megmutatja magát. Sokan sok félét mondanak és keresik az okokat, hogy mi az oka ennek a leállásnak, ami minden szférát érint? Engem ez nem érdekel, a lényeg, hogy a cégeink elpárologtak, mint a víz a napsütésben, pedig volt olyan hónap, amire a nyelvemet csettintettem.
Előttem egy nyár, gondolkodási idő. Régebben a munkát és a pénzt erőltettem, reggel ötkor már dolgoztam és késő este végeztem azzal a címszóval, hogy kell a pénz.- Aztán rájöttem, hogy a pénz nem mehet az életünk rovására. Szükséges eszköz, de ne irányítsa az életünket. Persze azóta is jön és van, nem könnyebb és nem is nehezebb, mint máskor de a víz felszínén vagyunk, ringat.
Itt a nyár előttem, az első olyan nyár, amikor elengedem magam. Őszülök, sok az ősz hajszálam, 38 éves vagyok. Emberi számítás szerint jó ha még van 20 évem egészségben. Szeretném a maradék éveket úgy eltölteni, hogy szeretem a feleségemet és a gyerekeimet, no meg azokat az embereket, akik kötődnek hozzám. Szeretném élvezni az előttem lévő éveket, nem átadni magam a gondoknak és okot adni a hajamnak, hogy őszüljön. Bevallom őszintén nem politizálok, mert nem hiszek benne, tőlem független a politika. Az a pár hét, amíg folyik a kampány és a csinnadratta, meg a menjek szavazni pedig pont az ellenkező hatást váltja ki belőlem. Miért nyomják ennyire, hogy menjek el szavazni? Nem hisznek a saját kampányukban, nem bíznak a mondataikban és a befektetett pénzben, amikor ordítanak a képembe a plakátok?
10 éve lakom a Gizella úto utca, öt éve még telve volt üzletekkel. Cipős, hangszerbolt, háztartási elektronikai szerviz, asztalos, cukrász, nyomda, ruhabolt, kocsma és gyógyfüves vagy mi. Mára maradt kettő, az egyik egy kifőzde, a másik meg egy apróságokat és elektronikai cuccokat áruló bolt. Megszűnt minden és bezártak a spaletták. Szomorú látvány, de bizalomgerjesztő, hogy azért nekem még mindig megcsörren a telefonom, én még vízfelszínen vagyok.
Már többektől hallottam, hogy 2006 a változás éve. Észrevettem én is, nem kapkodok a telefon után és este 18h után módszeresen kikapcsolom, öregszem, már nem az az elsőrendű szempont, hogy pénzt minden áron, pihenni és a családdal is lenni kell.
Ahogy elrepült a gyermekkorom a sok színes élménnyel és szabad érzésekkel, úgy vált visszataszítóvá és szorítóvá a 35nm alagsori lakásunk. Se Őzek, se Mókusok, se Lilla kutya, se homokbucka. Megtudom érteni a mozgássérült embereket, akik szabadulnának a tolókocsitól, de tudják, hogy végleges állapot. Nos nekünk legalább akkora szabadságot jelent ez a telek, mint amikor egy mozgássérült visszanyeri minden tagját.
Hogy miért hattyúdal? Mert kimerültnek érzem magam. Hiába jöttem ide üres zsebbel s lett ház, lakás, feleség, cég s két szép gyerek, mégis úgy érzem magam, mint akit megfojtottak. Nincs semmim mit másokra hagyhatnék, nem vagyok bölcs vezér, nem vagyok szent. Néha még álmodom, már nem félek, eddig még bármiben hittem is, mind tönkrement.
Tessék film (65mb).
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Néhány kisfilm a közelmúltból, amit elfelejtettem belinkelni, de szerves része volt az életünknek. A fő esemény, hogy vettünk egy kis vidéki házat s így kétlakiak lettünk. Hétfőtől péntekig itt Zuglóban, péntektől vasárnap estig pedig Kulcs községben:
[link]
Aztán volt a húsvét is, arról is lőttem pár érdekes kockát.
Megtölt, lenéz
általában 20-50mb.
[link]
[link]
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A lelkészünk szokta mondogatni, hogy ha megkínáljuk egy tányér étellel, hogy Ő bizony ennyire finom ételt még nem evett. Nem udvariasságból mondja, otthon is ezt mondja a feleségének, ugyanis ekkora hála van a szívében Isten felé, hogy élhet, ehet és megköszönheti. Számomra is furcsa, néha hasonlít egy színdarabhoz, de neki ez teljesen természetes. Egyszer meghívott magával szórólapokat terjeszteni egy kertesházakkal övezett területre. Térdig lejártuk a lábunkat, elfáradtunk. Mikor végeztünk a Bosnyák téren, meghívott ebédelni a henteshez. Egyszerű sült kolbászt és hurkát kértünk mustárral és friss kenyérrel.
Én korgó gyomorral nekiláttam az evésnek, Ő sem volt kevésbé éhes, de ott az állópultnál, mielőtt beleharapott volna az első falatba lehajtotta a fejét és félhangosan, de hallhatóan hálát adott Istennek, hogy ehet és jóllakhat, valóban kegyelemként élte meg.
A bent lévő emberek mind felénk fordultak és megvetően bámultak, furcsa kettős helyzetben éreztem magam, én is lehajtottam volna a fejem, de lélekben még nem voltam abban az állapotban. Általában súlyos tragédiák után felejti el az ember a száját elhúzni, hogy ez nekem nem kell, nem szeretem. A lelkészünk alapból ilyen állapotban van, számára minden étel, amit kap az az utolsó és egyben a legfinomabb, ha pedig Isten életben hagyja a következőig, akkor azért is nagyon hálás. Egyszerűen nyoma sincs benne a büszkeségnek. Magas fokú empátia van a sértett önérzete helyett. Egyszer durván kivoltam és bosszúból rajta vezettem le, hol van ilyenkor Isten? Kiabáltam vele és megráztam a vállát, nem szólt vissza semmit, megvárta, amíg lehiggadok és utána mondott valamit. Két évet kellett rá várnom, hogy beteljesedjen. Utólag nagyon szégyellem magam az ilyen kirohanásaim miatt, de azt is tudom, hogy nem tudnám Őt értékelni ha nem így történt volna és nem lenne hozzá bizalmam sem.
Én meg mostanában vagyok vele úgy, hogy nem panaszkodom, nem elégedetlenkedem, örülök hogy élek és épségben van a családom minden tagja, egészségesek. Örülök ha a gyerekemmel együtt rajzolhatok akár csak egy órát is, sokszor vagyok türelmetlen, de tanulom értékelni ezeket a pillanatokat és szándékosan helyezek nagyobb hangsúlyt arra ha együtt lehet a család. Évekkel ezelőtt én voltam az az ember, aki hajnaltól késő estig dolgozott és napokig nem beszélgettem egyikkel sem, csak bementem lefeküdni és mire ébredtek már dolgoztam, azzal a címszóval, hogy kell a pénz. Sosem volt többünk annál, mint amennyi mostanában van, hogy rendre bezárom az ajtót és leteszem a munkám ha tehetem.
Tegnap láttam egy dokumentum filmet. Néhány ember pár napig kirekesztett lett a külvilágtól. Sötétben étlen s szomjan. Miután kiszabadultak mindegyik nagyon nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy elmondja a hozzátartozójának mennyire szereti és hogy ezentúl minden másképp lesz, sokat lesznek együtt. Minden bizonnyal őszintén így gondolták és így is tettek, amíg meg nem haltak. Azt szoktam gondolni magamban, hogy mindenkinek szüksége van az életében ilyesmire, hogy lejjebb adjon a büszkeségéből és egyszerűsítsen az értékrendjén, örüljön és hálás legyen ha valaki megkínálja étellel vagy érezze az örömöt a lelkében, hogy járhat a saját lábán és hall, lát, tapinthat, látja nyílni a virágokat, látja ezt a körforgást és rendszert körülöttünk, ami mind azért lett teremtve, hogy bennünket szolgáljon.
Esik ma az eső, ahogy megláttam reggel az ablakból arra gondoltam, hogy nagyon szép látvány, enyhén süt a nap, kicsit vizes a kő és hűvös szellő, rezgő falevelek, tényleg szép látvány, tényleg szép nap, tényleg örülök neki, hogy ezen a mai napon is élhetek, láthatom ahogy ébred a gyermekem és azonnal örül nekem és mosolyog, széttárja a karját és jön.
Valahogy én is ilyen viszonyban szeretnék lenni Istennel, tanulnom kell, mert az emberek szerint ez helytelen lelkiállapot.
Szép napot
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Balikó Anikó
A házunk főbejáratától balra van egy kis üzlet, amely régebben virágboltként üzemelt. Kis szünet után megjelent egy ötvenes pár és életvitelszerűen kezdtek el ott lakni. Minden lakónak szúrta a szemét és szóvá is tették nekik. Az önkormányzatnak küldtek levelet, felszólították a közös képviselőt, hogy lépjen az ügyben, stb. Én ugyan azon az állásponton voltam, hogy inkább maradjanak ha már sikerült beköltözniük és megszerezni a bérleti jogot, ha nem is üzletnek, de legalább van fedél a fejük fölött. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a lakók nem minden alap nélkül fújnak rájuk. Először is az ideköltözésük napján tönkretették a kaput, valószínűleg nekimehettek kocsival, mert a beton kettérepedt és a bejárati kapu az aljával a betont kezdte súrolni majd meg is ült rajta, alig lehetett becsukni. Ez még rendben is lett volna, mert bárkivel előfordulhatott volna. De az, ahogy esténként veszekedtek és őrjöngtek bepiálva az kicsit sok volt a lakóknak, néha kijöttek a rendőrök és elvitték a férfit.
Néha mikor vittem ki a szemetet és épp az ajtóban volt a hölgy, akkor gyorsan beosont és magára húzta az ajtót. Sőt az első napokban még próbálta bentről imitálni azt, hogy üzletként működnek. Hangosan telefonált, mint valami utazási iroda megbízottja, hol angolul, hol magyarul. Pedig az üzletben nem volt vonalas telefon, mobiltelefonra pedig nem lett volna pénze.
Eszembe is jutott, hogy annyira felesleges színészkednie, elég lenne ha kijönne, mosolyogna, virágot ültetne, sepregetne és keresné a ház lakóinak a kedvét. Elfogadnák olyannak, amilyen, még ebben a szorult helyzetében is.
Kicsit nyíltabb lenne nem balhézna vele senki, szemet hunynának afelett, hogy életvitelszerűen laknak egy önkormányzati üzlethelységben.
Egyik reggel szándékosan és hangosan, határozottan ráköszöntem, hogy jó reggelt asszonyom. Még mielőtt magára ránthatta volna az ajtót. Közben összeszedegettem a földről a leszórt reklám újságokat és szórólapokat, dobáltam bele a kukába, vártam hátha visszaköszön és esetleg megpróbál kommunikálni.
Zavartan nevetgélt, érződött a hangján a szünet nélküli megalázottság. Pontosan az jött le, hogy ez az ember nincs hozzászokva, hogy ráköszönnek, ahhoz szokott, hogy az emberek elfordítják a fejüket és kisietnek a kapun.
Másnap valahogy frissebbnek látszott, talán nem verte meg az élettársa, vagy kevesebbet ivott, éppen takarította a helységet. Én a növényeket öntöztem és váratlanul megkért, hogy mossam le a slaggal az ablakát.
Kihajtotta a rácsot és ráirányítottam a slagot, hogy lecsapassam a vastagon megült port. Véletlenül befolyt az üzletbe egy csomó víz és feláztatta a szőnyeget. Próbáltam mentegetőzni, de még így is Ő kért tőlem bocsánatot, hogy gondot okozott.
Napokig nem láttam utána, majd egyik vasárnap délután becsöngetett hozzánk és könyörgött, hogy nézzem meg a vizet náluk, mert nem jön a csapból. Vasárnap délután volt, ebéd után és éppen pihentem. Morcos lehettem, mert emlékszem rá nagyon tördelte a kezeit és mentegetődzött. Könyörgött, hogy menjek és nézzem meg, mert szeretne mosni meg fürdeni. Az emberének se híre, se hamva.
Beléptem és hatalmas felfordulás fogadott, igénytelenség, földre ledobált rongyok, bűz. Rögtön kiszúrtam, hogy elzárta valaki a főcsapot, valószínűleg az embere kiszúrásból vagy a nő mikor kicsit zavartra itta magát.
Gondolkodtam is rajta, hogy fenének köszöntem rá akkor, most meg leshetek, rám testálja a dolgait és nekem meg felelősséget kell vállalnom érte és ha könyörög, akkor mennem kell, pedig de jó volt feküdni az ágyban, félálomban, ha ezt tudom előre elcsapom akkor a fejem és kisietek a kapun és elégedetten szemlélem, amint magára rántja az ajtaját és bekussol a szobájába, majd heves telefonálgatásba kezd a tenyerével, amiről én is és Ő is tudom, hogy nem igaz csak színjáték, látszat az életben maradásért.
Akkor még nem tudtam, hogy én leszek az az ember, aki utoljára látja élve és megtalálja a holttestét is.
Közben sok víz lefolyt a Dunán, lakógyűlésen rendszeresen elővették a témát, ebrudaljuk ki Őket, én csak hallgattam csöndben, nem pártoltam a dolgot, legalább van fedél a fejük felett, mondjuk lehettek volna kicsit közvetlenebbek, de elhitték magukról, hogy erre a sorsra vannak ítélve és hogy mindenki haragszik rájuk. Szerda este jöttünk haza és közvetlenül a házunk mellett parkoltunk le az autóval, ahogy kiszálltam a kocsiból megcsapta az orrom valami természetellenes bűz, ami nem illett oda, de nem tudtam mire vélni, elfelejtettem.
Másnap reggel jött a fűtő és nekiállt takarítani a lépcsőházat, mikor kiért az udvarra gondoltam kimegyek neki segíteni és beszélgetni vele. Elvettem az egyik seprűt és indultam a ház oldalához összeseperni a faleveleket. Orrfacsaró bűz terjengett és öklendezni kezdtem, mondtam is a fűtőnek, hogy bazmeg ez a nő kinyiffant. Hülyén röhögött, mert nem mert belegondolni. Igazából én sem, de elég fura szag volt és nagy acélos hátú böglyök jártak a kis üzlet ajtaján ki-be. Az ajtaja nyitva, a világoskék papucsa az ajtóban. Belül égett a villany és a hűtő ajtaja is nyitva, égett a lámpája. Odamentem és rávertem néhányat az ajtajára hangosan a seprűnyéllel, nem válaszolt senki. Gondoltam ha kijön majd bocsánatot kérek tőle, úgy is szokva van a megaláztatásokhoz, ez neki csak csepp a pohárban, majd mondok neki valami hülyeséget, hogy pl. bocsánat egy nagy darázzsal küszködtem és Ő majd biztosan azt fogja gondolni,. Hogy csak Őt akartam bosszantani, de a darázsos indokomra csak zavartan vigyorogni fog és Ő kér elnézést. Lelkem mélyén tudtam, hogy valami nincs rendben, éreztem hogy ez csak számomra menekülő útvonal, nagyon szerettem volna ha megjelenik az ajtóban és zavartan vigyorog és olyan szánalmat keltő ember képét kelti majd, akit csak megalázni érdemes és lehet, mert magáról is azt hiszi és arra is született.
Nem jött ki én meg egyre jobban kétségbe estem lelkileg, ránéztem a fűtőnkre, Ő meg vihogott, hogy hülye vagy bazmeg, na de én megyek, nekem nincs időm ilyesmire, én nem fizetem a temetési költséget. Rávertem a rácsra még ötöt, hogy zengett az utca és már kiabáltam, hogy jó reggelt. Sajnos nem ébredt fel, nem jött ki, ott feküdt az ajtó mögött félmeztelenül már öt napja. Nem akartam egyelőre tudomást venni róla. Sejtettem, de próbáltam a gondolataimat abba az irányba terelni, hogy biztos elszaladt a boltba, kinyitotta a hűtő ajtaját, látta hogy elfogyott, bolt nincs messze, biztos visszajön. De akkor mi ez az iszonytató bűz, a legyek?
Megpróbáltam felhívni két rendőr nyomozó ismerősömet, hogy mitévő legyek. Egyik sem vette fel a telefont. Utolsó esélyként felhívtam egy rendőrségen dolgozó oknyomozót, hátha tud segíteni, de aztán kiderült Ő is csak irodából ismeri az ilyen ügyeket, de a szagokról bővebb felvilágosítást is tudott volna adni.
Igazából azt szerettem volna elkerülni, hogy bemenjek a kapitányságra tanúskodni, meg kérdéseket tegyenek fel. Franc se kíváncsi rá, akkor inkább tényleg találja meg más. Viszont nagyon ideges voltam amiatt, hogy ha meghalt, akkor fertőző és tőle néhány méterre járkálunk el, a kisebbik fiam rendszeresen lemegy a lépcsőjén ha kiszalad az ajtón.
Odamentem még egyszer és a seprűvel ütlegelni kezdtem a rácsot, akik az utcán mentek furcsán néztek rám, hisz nyitva volt. De én nem mertem bemenni, nem akartam, hogy az agyam lefényképezze a látványt, a képzelet is sok volt és a szagok csak felerősítették.
Kihívtam a rendőrséget, bár még mindig bíztam benne, hogy a nő él és semmi baj, max. majd hülyét csinálok magamból és magyarázkodhatok a rendőröknek. Kb. félóra múlva jöttek ki öten, az egyik harsány hangú bement és másodpercek alatt kifordult és öklendezett, hívjátok a helyszínelőket és közben befogta az orrát.
Elkérték az igazolványomat, mondták menjek be nézzem meg, egyik száját húzva mondta, hogy na egy féreggel kevesebb, másik meg vihogott, hogy majd a mentősök szájon át lélegeztethetik. Majd megjöttek a mentősök, az egyik rendőr látva, hogy cígölik a defibrillátort, odaszólt, hogy nem kell, már egy hetes, lepik a böglyök. Mentősök kesztyűt húztak és megállapították a halál beálltát.
Később még jöttek valakik, akik kizárták az idegenkezűséget. Végül a menetrendet a hullaszállítók zárták, bementek és kihozták egy pokrócban s azzal együtt emelték a fémnemtudom mibe, amit tepsinek hívnak köznyelven, de ezt már kint az udvaron tették. Ahogy erőlködtek a lépcsőn, ahogy a pokrócot letették a földre, ahogy álltak körülötte és szenvtelenül nevetgéltek, méltatlan volt.
Nyilván naponta többször is látnak ilyet, már nem veszik fel és próbálják a zavartságukat elleplezni idétlen poénokkal és próbálnak keménynek látszani, de azért a szemükben ott az üresség.
Én csak arra tudtam gondolni, hogy nekem is ugyanilyen végem lesz. Ugyanígy fog valaki viccelődni a tepsibe rakásom előtt és már nem lesz módom leteremteni, hogy legalább annyira és azért tiszteljen meg, mert meghaltam.
Valahogy kiveszett az emberekből a megrendülés lélekben, sőt a helyét elfoglalta valami nem tisztelek sem élőt, sem holtat, sem Istent, sem embert.
Közben a rendőrök beültek az autóba és gondolom nekiálltak jelentéseket írni. Én meg közben az önkormányzati alkalmazottal beszéltem mobilon, bejelentettem nekik, hogy gondoskodjanak róla, takarítsák ki és fertőtlenítsék az üzletet. A hölgy megkért, hogy adjam át a telefonomat az egyik rendőrnek, mert beszélni szeretne vele.
Kimentem az autóhoz és behajoltam az ablakon, mondtam egy önkormányzati hölgy van a vonalban. A rendőr foghegyről odavetette, hogy nem vagyunk rá kíváncsiak, mindent tudunk. Igen, bólogattam megadóan, a hölgy szeretne információt kérni, na erre nagy kegyesen átvette a telefont.
31. Préd 9,7
Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.
Járt egy szóbeszéd szájról szájra, hogy híres énekesnő volt, Ők voltak a Balikó testvérek. Visegrádon volt egy nagy házuk és elárverezték a fejük felől. Valami tragédia történt az életükben, volt egy megszokott egzisztenciájuk és jött egy hatalmas törés, majd ez a kényszermegoldás, ez az üzlethelység és utána sok vihar. Nem hinném, hogy erről álmodott, nem hinném, hogy erről énekelt azoknak, akik hallották, nem gondolom, hogy ilyen végre gondolt, hogy 5 napig fekszik egy nyitott ajtó mögött félmeztelenül és vastag legyek kóstolgatják.
Én buta meg egy halott emberre verem rá az ajtót, hogy jöjjön ki. S bár tudtam belül, hogy mi történt, mégsem mertem elhinni.
Élhetett volna még, ha ilyen körülmények között is, de elég lett volna egy mosoly, néhány virág az ajtó elé, kis törődés vagy egy köszönés, hogy a hite is megváltozzon, nem kevesebb, most már több nálunk, hisz ...Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Test & Go
Veszélyes dolog a tüdő és veszélyes a máj,
veszélyes dolog, hogy dobog a szíved, mert halállal jár.
A lélek csak egyedül mi Istenhez kiált.
Belém is csak hálni jár, ideiglenes lakcím vagyok,
ha azt írnám (ahogy a csillag ragyog) még rímelne is.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/glowa.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Péld 3,6
Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
Mostanában sokat vívódtam magamban, hogy Isten szerinti helyes hitem van, vagy csak egy Istenhitem, amihez Istennek semmi köze? Sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést s naponként arra vágytam, hogy Isten egy élethelyzettel ismertesse fel számomra a válaszát. Minden nap figyeltem a történéseket, az emberek szavait s vártam, hogy felismerhessem a választ, ez ment már hetek óta, bizonytalankodtam és liftezett a hitem a padlótól a mennyezetig.
Ma éjszaka azonban álmodtam egy igazán különlegeset. Abban a házban voltam, amelyikben gyerekeskedtem, s az a ház amúgy is visszatérő eleme az álmaimnak. Bent voltam a szobában az ágyon és a fejemre húztam a paplant és először próbáltam tettetni Isten előtt, hogy sírok és választ várok, próbáltam előtte színészkedni, hogy válaszadásra bírjam. Arra gondoltam, hogy ha Isten elé állok, akkor bűnösként fogok elé állni vagy igaz emberként, akiben már most Szent lélek van? Megpróbáltam elképzelni, hogy egy fekete lélek vagyok Isten tisztasága előtt, de nem ment. Aztán arra gondoltam, hogy erősítsen meg Isten a hitemben és ha valóban megváltott ember vagyok, Isten gyermeke, akkor ha kibújok a takaró alól, jelenjen meg az ablakban egy Angyal. Kinéztem de nem volt ott semmi, próbáltam odaképzelni szándékosan egy hatalmas Angyalt, de hiába erőlködtem és hiába láttam ott valamit, biztosan tudtam, hogy csak én találtam ki. Aztán egy szemvillantás alatt elment az ablakom előtt egy férfi (még most is kiráz a hideg ha arra az érzésre és látványra gondolok, amit az álom akkor okozott).
Kinéztem az ablakon, mert nagyon megijedtem, lejegesedtem teljesen. Kinéztem és kiabáltam egy nagyot, hogy ki van ott? Aztán a ház sarkától visszalesett, épp csak a feje egy részletét láttam és a szemét, mondtam neki hogy várjon és kimegyek. Próbáltam kemény hangon beszélni és határozottan, hogy megfélemlítsem. Ahogy kimentem a ház elé, látom három férfi van ott, mindhárom sokkal alacsonyabb volt nálam. Mindhárommal kezet akartam fogni úgy, hogy nagyon határozottam megszorítom a kezüket, hogy ezzel is megfélemlítsem Őket. De én voltam az, aki nagyon félt és mint kiderült Ők voltak azok, akik megakarták fogni a kezemet. Mindhárom férfinak acélos kézfogása volt, mint a satu, pedig nagyon erőlködtem, hogy megszorítsam a kezüket. Felelősségre vontam Őket, hogy mit keresnek ott, mindhárman azt válaszolták, hogy egy kisfiút keresnek, akit végül megtaláltak csak már nem láttam. Végig nagyon keményen bántak velem és szigorúan, semmi barátságos hangulat vagy közvetlenség.
Aztán váltott az álom és egy színpadon találtam magam és az egész gyülekezetünk ott volt. Az egyik hölgy arról panaszkodott, hogy nagyon nehéz ruhákat adtak rá, nem bírja a súlyát és ráadásul majdnem az összes ruha rajta volt, a cipője is nehéz és kényelmetlen.
Utána egy fotelban ülve láttam, ahogy alszik egy teáscsészével a kezében, elbóbiskolt és nekem egyből eszembe jutott a tévéreklám és a feleségemnek röhögve mondtam, hogy hoppá ott a gomb. S akkor felébredt a hölgy és mosolygott. Elindultunk egy aluljáró felé és javasoltam a hölgynek, hogy menjen haza az egyik férfival a gyülekezetből. Ott elváltunk, de még arra lettem figyelmes, hogy az aluljáróban egy férfi tyúkokat árult és azoknak össze volt kötözve a lábuk, mint ahogy a piacokon szokás, de három tyúk természetellenesen nagy volt, megálltunk a lépcső tetején és láttam mindhárom tyúkot, kendermagos volt mindegyik, fekete és barnásvörös. De mindegyik akkora volt, mint egy strucc.
Mivel nem volt közlekedés így taxival kellett kimennünk a nejemmel a tanyára, ez már egy másik ház volt, ahol később laktam gyerekkoromban. Otthon jöttünk rá, hogy elfelejtettünk kenyeret venni és a feleségem engem tett ezért felelőssé.
Megint váltott az álom és egy ágyon feküdtem, választottam magamnak egy könyvet, hogy lekössem magam. Kinyitottam és az ágyra fektettem, képek jelentek meg benne és tudtam, hogy ez a könyv engem nem érdekel, mert a lovagi korról szól és nem vagyok kíváncsi a lovagokra. Arról volt szó könyvben, ami végül is filmként futott le előttem, hogy valaki gonosz lények dupla magas kerékpárt építtettek és azt a kerékpárt kutyákkal húzatták, hogy sebesen tudjanak közlekedni. Nagyon messzire elláttak és betörtek az emberek házaiba, nem lehetett ellenük védekezni.
Álomváltás után a fiamat láttam egy furcsa épületben, gyerekként közlekedett, felmászott minden kiszögellésre és egyáltalán nem a lépcsőn ment, ahol mindenki, s ráadásul észrevettem, hogy én sem azon az úton járok, amit az emberek kijelöltek, hanem idétlenkedve felmásztam a ház sarkára, majd a díszelemeken leereszkedtem. Egy ember, aki ott magas beosztású főnöknek számított, felelősségre vont, hogy miért nem dolgozom, mint mindenki más? Mondtam neki, hogy hülye lennék vasárnap dolgozni és mindezt úgy mondtam neki, hogy pontosan tudtam, hogy hétköznap és munkanap van. Szerettem volna elhitetni vele és bebizonyítani, hogy Ő téved, de rám pirított keményen, hogy hétköznap van. Erre azt válaszoltam neki, hogy nekem meg minden nap vasárnap van és ott hagytam.
Mk 10,15
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Há most mit mondjak , olyan büdös vagyok, mint az ürgelyuk , voltak a telken vendégeink és egész nap bográcsoztunk, átható füst és fűszer illat gomolyog körülöttem és még egyelőre foglalt a kád.
Szerencsére végig nagyon jó idő volt, azonban ahogy egy héttel ezelőtt is, ahogy kiértünk a hatos útra nekiállt szakadni az eső.
Éjjel sátorban aludtam a telken, fantasztikus volt, imádok szabad levegőn aludni (bogrács után ).
De most is az jött le, hogy fel kell hagynom ezzel az életmóddal, mert majd kiszakad a szemem a helyéből, olyan magas a vérnyomásom. Faszom, mit egyek, retket meg csicsókát ?
N/A mindegy, egyelőre ennyi. Hja meg tegnap a nagyobbik fiam majdnem rálépett egy kígyóra. Lementünk a Dunapartra sétálni meg halat fogni a halastavunkba. Őgyelegtünk a parton és rengeteg gally és hulladék volt az árvíz miatt. A fiam szokás szerint idétlenkedve, ugrálva jött mellettem és marha nagy mákja volt, hogy éppen nem bambultam, hanem a bokám miatt a vastag gallyakat néztem a lábunk előtt. Erre kiszaladt a vér a fejemből, amikor megláttam, hogy előtte egy méterrel a fák között ott napozott egy zöldes-szürke másfélméteres kígyó, ubazz úgy mellkason vertem a gyereket, hogy álljon meg, hogy fájt neki.
Utána az ijjedtségre ittam két hideg sört és hazamentünk séta és hal nélkül.
Mit írjak még? Hja vadnyulpörköltet csináltunk bográcsban, maradt egy nagy fazékkal, egész héten azt fogjuk enni.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Pár huzam
Talpon állok, s függőlegesen,
ha meghosszabítom, akkor valaki az
egyenes végén az életéért küzd.
Miközben én sopánkodok, hogy rossz nekem,
s cudar az életem, addig Ő küzd, hogy túlélje.
Napokon át a kőtörmelék alatt víz nélkül,
s ha jönnek nehogy egy markoló tépje le a fejét,
gondolván már úgysincs remény.
Én meg itt az egyenes másik végén egy másik ponton?
Pontozok, értékelek s eldöntöm, hogy mi jó és mi az mi rossz nekem.
Csekkek, gondok, halmazok és egy egyenes, ha a talpam alá nézek,
akkor a föld másik oldalán Ő csak vár, átvenné a gondjaimat szívesen.
De beérné egy pohár vízzel is, vagy hogy ne egy markoló tépje le a fejét, irgalom.
Mégsem sikerült. Statisztika lett belőle s bemondta a rádió is.
S az én csekkjeim, gondjaim? Letépi egy markoló?![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/foldrenges.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Hogy miről szól az iwiw
hink:
Kedves Zoltán!
gyorgy ismerősnek jelölt![[kép]](http://cyberde.uw.hu/blurgif/anal.gif "[kép]")
és várja visszaigazolásod, hogy valóban ismered. Kattints ide, ha meg akarod tekinteni gyorgy adatlapját.Üdvözlettel:
iWiW
Kedves Zoltán!
Csaba ismerősnek jelölt és várja visszaigazolásod, hogy valóban ismered. Kattints ide, ha meg akarod tekinteni Csaba adatlapját.Üdvözlettel:
iWiW
Kedves Zoltán!
Sándor ismerősnek jelölt és várja visszaigazolásod, hogy valóban ismered. Kattints ide, ha meg akarod tekinteni Sándor adatlapját.Üdvözlettel:
iWiW
Na mostan aszongyák erről a szájtról, hogy közösségi szájt. Én meg azt mondom, hogy ott még annyi közösségi élet sem folyik, mint 2 kakukkos óra között ha üt az óra és nekiállnak rityogni.
Rátaláltam egy rakat ismerősömre gyerekkoromból és nagy elánnal nekiálltam üzeneteket küldözgetni meg bejelölni Őket ismerősnek. A 10 emberből kb. 1 írt vissza és nagyon megörült, majd jelezte, hogy remélem tartani fogjuk a kapcsolatot. Miért ne, tartjuk is. Később már óvatosabb voltam, csak üdvözlő üzenetet küldtem és nem jelöltem be ismerősnek. Erre baszik válaszolni, hogy told meg anyád vagy valami, csak szépen bejelölt ismerősének és várta, hogy igazoljam vissza.
Mi folyik itt? Ez a totál közönyös elhülyülés, hogy oké nem mész már a postára, nem írsz levelet, nem telefonálsz, nem írsz mailt sem. Minél több és gyorsabb eszközünk van a kommunikációra, annál ridegebbek leszünk és távolságtartók.
Az iwiw azon felül, hogy szépen kettyintgetnek egymásra, hogy nőjön a szám a neve mellett másra nem alkalmas.
Mondjuk némelyiknek mentségére szolgáljon, hogy mikor még együtt voltunk akkor is egy beképzelt tufa volt, ezekszerint ez a helyzet azóta sem javult
Nagyjából 35 embernek írtam üzenetet, ebből négy válaszolt vissza.
Csak azt nem értem az ilyen seggfejekben, hogy miért nem húzza ki a dugót a gépéből ha ennyire elakar szigetelődni?
Írok neki egy litániát, hogy de örülök meg minden, ezzel meg azzal mi lett?
STB.
Erre válasz helyett kihasználja az alkalmat, hogy egyel több ismerőse legyen (tisztelet a kivételnek).
Na bazmeg, itt tartunk, az hogy valakinek főiskolai végzettsége van még nem garancia rá, hogy megtud szólalni és kitudja húzni a kezét a seggéből.
Tudtam én már egy éve, hogy nem kéne odamenni az iwiw-reStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
ggelt :up: & go Kulcs, mert szélvihar van, de hétágra süt a nap és roskadozik a telek az epertől, cseresznyétől és meggytől, nem kéne hagyni megrothadni
Más, nemrég olvastam egy becsült felmérést a polgári légügyi hatóságtól, hogy egyszerre kb. hány gép lehet a föld légterében, nagyjából 1500-2000 göbzi van fent egyidőben. Rémísztő adat, fossák a kerozint. S ha azt veszem, hogy egy-egy gépen hány ember ül . Amíg én aludtam, 1500*2000 X 1*150 ember röpködött a fejem felett.
Mondok még rosszabbat, ha az ember lelátna a földbe és pontosan tudná mi van alatta, mindjárt nem aludna olyan nyugodtan a történelem szépen elkefélte az eseményeket, s te meg lehet, hogy egy tömegsír felett fodrászkodsz minden nap, alattad 2-3 méterre családok, gyerekek, öregek egymásra hányva.
Vagy épp az ágyad van egy eltemetett kincs fölött. Minden este azon agyalsz, hogy másnap megint egy nehéz nap, csekk tenger és milyen nehéz az élet, pedig minden este ott fekszel le a probléma megoldása felett 2-3 méterrel csak nem látod.
S a végtelen világegyetemről nem is beszélve, amíg én azon tusakodom, hogy betudjam fizetni a kötelező biztosítást, addig egy csillag éppen megszűnik, s lehet hogy attól a csillagtól függött egy csomó bolygó léte, amiknek a sorsa már teljesen egyértelmű. Azért a csekkem még mindig nagyobb súlyt képvisel számomra.
Vagy még egyszerűbb téma, a földön hány ember van éppen eltűnve, várnak rá, hogy valaki megtalálja őket, vagy éppen életveszélyben vannak és nem megy arra a kutya sem.
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Ma 2006-06-15 19:26:22-kor Isteni sugallatot kaptam.
[link]
Ezt a katasztrófális eseményt megelőzendő gyorsan elkezdtem kerékpáron kiszállítani számítástechnikai alkatrészeket. Előbb XX. ker. hév állomás, utána pedig XV. ker. Nádastó u.
Így szerencsére véletlenül, vagyis illik ezt mondani egy jó kereskedőnek, elkerültük egymást
Csak jelzem előre, hogy holnap sem leszek a helyemen, kora délután megyünk Kulcsra a telkünkre nyársalni, később bográcsolni s elfogyasztani a szomszédok pincehideg borait
Bár fogalmam sincs, hogy az ilyen jellegű tevékenységeket miért egyoldalú üzenőfüzetként reagáljuk le, hisz a technika egyéb vívmányai már rég túlhaladtak ezen a fejlődési ponton, ennek ellenére nekem sincs kifogásom, hogy egészen visszanyúljunk a palackpostáig.
Két dolgot tudok elképzelni. Vagy nem értél rá és nem nyomtad meg a csengőmet vonatindulás előtt, vagy megnyomtad és másodpercekig ácsorogtál csalódottan s felülkerekedett benned a manapság oly divatos hol a faszomba van ez a guga ilyenkor
A guga ilyenkor előrejelzés híjján keményen tekeri a Heavy Tools kerékpárját s izzad a forintokért, mert:
1Móz 3,19
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Ezzel zárom soraimat, remélem egészségem levélben talál. A mielőbbi viszontlátásra.
guga
UI. egyrészt nem tudom minek utóirat. Sosem értettem. Ha eszedbe jut valami még, akkor írd le anélkül, hogy odabiggyesztenéd, hogy ui mert a végén még malacnak néznek, torkon szúrnak és citromot tesznek a szádba és éjfélkor meg zavarodottan pillázol körbe, mint pók a lucernásban, hogy mi ez a pezsgődurrogás.
Másrészt eszembe jutott, hogy most akár állhatnék sorba a postán s nyalhatnám rá a borítékra a bélyeget, hogy válaszoljak. Elborzaszt a gondolat, micsoda barbár kor lehetett. Se egy smsStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Magány
Van egy kis vidéki házunk Kulcson, de itt most nem ez a lényeg. A legközelebbi kocsma 1 kilométerre van és egy tábla kukoricáson kell keresztül menni. Az utat a kukoricáson át a helyi lakosok taposták ki, igyekezvén buszhoz, meccsre, söré.
Van ott egy úgynevezett sportkocsma, lehet nem az a neve de tény, hogy focipálya mellett van. Esténként oda delektálunk négyen, asszony, meg gyerkőcök.
III.osztályú vendéglátó egység, persze már rég elfelejtettem, hogy osztályozzák őket, azt hittem ez a szokás Kun Bélával egyetemben letűnt, de nem, a tábla még most is ki van rakva. Mondom sétálunk át négyen, Bendzsó a nyakamban, levente 50 méteres köröket ível körülöttünk a kukoricásban, asszony meg mögöttem lépdel. Belefelejtkezvén holmi körmönfont mesékbe és néha röhigcsélvén hozzá haladtunk tova s el. Egyszer csak megálltam és megfagyott a vér az ereimben, a szőr felállt a hátamon és kiszaladt belőlem a szusz, így ahogy írom s minden átmenet nélkül. Egy ember ült a földön a kukoricásban, tőlem két méterre, de ezt csak a szemem sarkából vettem észre. Rögtön megálltam s kezdeti rémületen túl felismertem egy helyi alkoholista lakost, akit napjában kétszer látok felmerülni a környéken, imbolyogva s két felhőtlen, boldog kutyájával egyetemben megcélozva a kukoricáson át a sportkocsmát.
Ugyan nem történt semmi különös, csak üveges tekintettel nézett maga elé de a nejem rárivallt a nagyobbik fiamra, hogy azonnal gyere ide, ne rohangálj. Szerette volna elejét venni annak, hogy a fiam maga látja meg egyedül, ahogy ott ül. Megkérdeztem az öreget, akinek ugyanolyan szeme volt, mint hajdan volt nagyapámnak, hogy felsegítsem? Makogott valamit maga elé, de határozottan rázta a fejét. Még egyszer rákérdeztem, de már erélyesebben, hogy segítsek felállni? Ingatta a fejét, hogy nem, éppen pihen, csak a kutyáit nem találja.
A nejem szúrósan megjegyezte de már négyszemközt, hogy ha én lennék a kutyája én is leléptem volna.
Na teltek múltak az órák, bodottá, öröm, burgonyaszirom, üdítő, sör és felálltunk.
Kék menni vacsorázni, no meg sötétedik is, a kis házunk nincs messze, de Bendzsónak nyúlik a szája. Nyakamba kaptam és elindultunk hazafelé. Bendzsónak hirtelen összeszorult a lába a nyakam körül, valamit látott a szürkületben, én voltam a sor elején, Ő a nyakamban, hamarabb észrevette a kukoricásban fekvő öntudatlan embert, akinek a feje kissé kilógott az útra.
A gyereket átadtam az asszonynak és előreküldtem Őket.
Adtam az öregnek két pofont és rárivalltam, térjen észhez. Bár nincs hideg éjszaka, nem áll fent a veszélye, hogy kihűl, de rendszeresen járnak erre fiatal srácok házilag tuningolt motorokkal és a nyomokból ítélve néha letérnek az útról, de ha épp az úton megy, de az öreg feje pont ott szuszékol.
Nem akartam az öreggel bizalmaskodni, mert a francnak sem hiányzik, hogy később matt részegen beállítson a telekre és molesztálja a gyerekeket vagy az asszonyt, de azért sorsára sem akartam hagyni. Üvöltöttem vele hangosan, keményen, hogy ijedjen meg és szedje össze magát, az asszony is hátrafordult, hogy lássa mi történik. Az öreg kába volt és borult minden irányba, de megfogtam, egészen addig, amíg össze nem szedte magát és meg nem láttam a szemében azt, hogy még ha full kábán is de tudatosította a helyzetét, hogy kiszolgáltatott. Folyamatosan azért esedezett, hogy ne üssem le. Tényleg nem kis darab ember vagyok és ráadásul teljesen tar, aki nem ismer könnyen gondolhatja rólam, hogy egy vadállat vagyok. Az öregnek nagyon erősen megszorítottam a karját, hogy elérjem figyeljen rám. Megígértem neki, hogy nem fogom bántani, de tegye, amit mondok, mert baj lesz. Szándékosan voltam vele kemény, tudtam hol lakik, legalább annyi lelki erőt kellett vernem belé, hogy odáig eljusson.
Az öreg billegve, borulva elindult és néha megállt motyogni. Ráüvöltöttem, hogy kussoljál, csak menj és szedd össze magad te disznó!!
Szándékosan aláztam meg, nem bántani akartam, csak elérni, hogy olyan idegállapotba kerüljön, mint aki tudja mit csinál és nem csak fekszik a földön öntudatlanul. A nadrágja a és a fehér inge tiszta föld volt és összepisilte magát.
Olyan tempóval haladt, mint a kisebbik fiam szokott, én meg az öreg mögött tipegtem, amikor rálépett egy göröngyre és megbillent, akkor gyorsan megfogtam és úgy megszorítottam a karját, hogy fájjon neki, ezzel is ösztökélve arra, hogy minél jobban ébredjen fel. Közben az jutott eszembe, hogy pár éve játszottam egy színházban egy papot, a Muszadagh negyven napja volt a címe. Örmény emberek elhurcolásáról és a sivatagon keresztül hajszolásáról szólt a darab, azért hajszolták Őket keresztül Törökországig, hogy ott pusztuljanak el éhen s szomjan. Nagyon kevesen élték túl, egyetlen gyerek sem ért célba.
Ahogy néztem magam előtt a billegő öreg embert, mondom magamban, ez körülbelül a negyedik éhen s szomjan napnak felel meg. Nem szóltam hozzá egy szót sem, Ő sem hozzám, csak engedelmesen ment és láttam rajta, hogy próbálja magát összeszedni és egyenesen menni, gondolkodni. Aztán hirtelen megállt, megfordult és a szemembe nézett, hatás szünet, kivárt és összeszedte a mondatot. Nincs én nekem senkim, egymagam vagyok, hagyjon engem békiben, majd lesz valahogy. Bár nem akartam a mondatért vállon veregetni, de látványosan felülkerekedett a mértéktelen alkohol fogyasztáson a mértéktelen önsajnálat. Bár idős ember volt, hetven fölötti, de ha így is gondolta, és ezért is iszik minden nap, hogy öntudatlan legyen, a helyzetén nem tud változtatni.
Szemrebbenés nélkül megfordítottam a vállánál fogva, mint egy katona a foglyot és annyit mondtam neki, ne szövegeljen, hanem induljon hazafelé de sürgősen.
Rendben, rendben, bocsánatot kérek, adta meg magát, mint ha mától én lennék a gyakorló hatalom fölötte és újra nekilátott tipegni úgy ahogy volt koszosan, hugyosan. A házunk mellett megálltam és nem szóltam neki, hogy nem kísérem tovább. Engedtem hagy menjen tovább abban a tudatban, mint ha ott lennék. Ment egy kis ideig, majd nyilván érzékelte, hogy se szuszogás, se csoszogás mögötte, már a kerítés mögül néztem, amikor megfordult és bizonytalanul körbenézett, láttam a szemét, elbújtam a diófa mögé, hogy ne adjak alapot neki semmire. Fájdalmas üresség volt benne, nem csodálom hogy tompítani szerette volna minden nap. Nem ismerem Őt közelebbről, nyilván nem ezt a sorsot szánta magának, de ez jutott, két fekete kotorék eb várta otthon. Se főtt étel, se tiszta ruha, se vetett ágy, s nincs asszony, tv, leves, második.
Kezével legyintett és megfordult, már biztosan tudtam, hogy hazatalál.
Mivel általában korán kelő típus vagyok így valamit kezdenem kell a hajnalokkal. Vasárnap is reggel négykor már kinyílt a csipám. Éjszaka a nagyobbik fiammal sátorban aludtunk, Ő is nagyon kedveli, én meg ha az időjárás lehetővé teszi, akkor hiába a vetett ágy, tuti a sátorban kötök ki. Fél öt tájékában két dolgot lehet csinálni, főzni egy kávét és utána kitekerni a megnyitott M6-os autópályára egy felüljáróra és megvárni a napfelkeltét. A Kossuth rádióban a vasárnapi újság, ha 20 évvel ezelőtt hallgattam volna, akkor a rendszer része lett volna a villamoson az ajtók záródását jelző sípszóval. De most csak valami viszonyítási pont, hogy az ember ne zuhanjon széjjel. Lehet gondolkodni, kattogni a friss levegőn.
Néha egy autó elsuhan alattam, tényleg nagyon hajnal van. Pár hete még simán rámentem kerékpárral az autópályára és eltekertem Dunaújvárosig,mivel még zárva volt nem fenyegetett veszély, csak a melósok jöttek kisbuszokkal és néztek ki az ablak mögül meredten, hogy ki ez az állat itt és ilyenkor?
A hírek után elindultam visszafelé, mert már ébredezik ilyen tájt a nejem és kiszoktunk ülni a hintaágyba kávézni, azt a félhetes kávét igyekeztem elérni. Utam a sportkocsma előtt vezetett el, ami hétkor nyit. A teraszán a fa asztaloknál térdét keresztbe rakva ott ült a nevenincs öreg. Frissen, megfésülve, megborotválkozva és várva a nyitást, ugyanis: Nincs én nekem senkim, egymagam vagyok, hagyjon engem békiben, majd lesz valahogy, de azért a vasárnap az vasárnap, Ő sem szerette volna lekésni a kávéját s főleg nem egyedül inni meg.
Amint elhaladtam a kocsma mellett én voltam az, aki félrecsapta a fejét, nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni, hogy magyarázkodjon. A szemem sarkából még láttam, hogy intésre emelte a kezét, de aztán ugyanazzal a lassulattal lemondóan leengedte.
9. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/maganyoscedrus.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
1987
Furcsa egy év volt, ha ma kéne megélnem letérdelnék tőle.
Anyámnál laktam, mert Apám nem bírt elviselni. Az öregem rendhez szokott ember volt, soha nem lépte túl a kiszabott ebédidőt egy perccel sem. Ehhez képest én már két hónapot voltam előzetes letartóztatásban. Akkoriban azt hittem a fénykoromat élem, imponált a társaság is, fele már ült, ki tudta ennek a súlyát, akkori ésszel, gyerekfejjel. Csak bele az éjszakába, lányok mindig tapadtak ránk és a végén fizetés nélkül ugráltunk ki a vendéglő ablakán. Kit ne vonzana az élmény? A megtanítottakat, akinek meg lett mondva s külön angol, külön ének. Haladt is valamire, sérült család, elvonó, sértődött ego, hogy nem a szakképzettségének megfelelő bérezést kapja, sőt állást sem.
Mondom furcsa egy év volt, hadilábon álltam az egész világgal. Anyám nem adott enni, Apám messzire elkerült és a munkahelyemen már 3. hónapja nem kaptunk fizetést.
Elérkezettnek láttam az idejét, hogy megváljak szülővárosomtól Gyulától.
Volt 2000 Ft a zsebemben és a nyakamba vettem a tarisznyát. Kiírtam az ajtóra, hogy „Pestre mentem, majd jövök”.
Nem gondoltam komolyan, dacból indultam el, gondolván, hogy másnap, harmadnap majd ha elfogy a pénz hazamegyek.
Már aznap volt munkahelyem és szállásom. Ennek lassan 20 éve, a nagyobbik fiam 10 éves, soha eszébe nem jutott rákérdezni arra a furcsa évre, hogy Apa én miért Pesten születtem?
Aztán jöttek a barátok, barátnők s egy 4 éves kapcsolat, amit követett egy 1 éves, majd még egy. S utána még néhány apróbb, ami által megedződtem. Már tudtam mit kerestem, honnan jöttem, ki vagyok, s mit akarok.
Kopasz seggel jöttem fel Pestre s mire nősülni támadt kedvem már vettem egy vidéki házat. Nem tudom okos dolog e hencegni, azt sem hogy valaki örömét leli e a hencegés olvasásában. Egy biztos, nem kértem soha senkitől semmit, és nem is tudtam támaszkodni senkire, inkább én voltam mások számára támasz.
Remélem a 20 év terméséből ezt az egy mondatnyi hencegést elnézitek nekem.
Arra biztosan emlékszem, hogy nagyobb volt a biztonság érzetem, tudatom, mint most. Értem ezt úgy, hogy emberileg. Mert akkoriban ha valakinek szava volt, akkor arra lehetett építeni, ha kimondta, akkor megtörtént, voltak ilyenek, mint ötéves terv. Együtt dolgoztam két munkásőrrel, nehéz eset volt mindkét ember, hangosak voltak és határozottak, de épült és szépült a ház, reggelire vekni, kolozsvári szalonna, fél liter vegyes pálinka. Közben panaszolta, hogy annyabüdösmindenit az asszonynak, vett magának egy arany gyűrűt, többiek szaporán bólogattak, hogy annyabüdösmindenit. Én meg magamban elgondolkodván s az asztalra nézvén, mondom naponta nyelsz el egy arany gyűűrűt csak reggelire s még utána sör is. Hangot adtam neki, Ők meg veselkedtek. Akkora pofont kaptam, hogy felborítottam az asztalt, annak az embernek tenyere volt. S a tenyere volt a kenyere, amibe beletenyerelt, az kenyérré vált. Nagyon megalázó volt, ahogy összevert és ott feküdtem a földön, de azt hiszem az a biztosnak mondható rendszer akkor és ott borult meg velem együtt.
Felálltam és hazasétáltam az albérletembe, soha többé nem mentem arra, a munkakönyvem is ott hagytam, azóta sincs, gondolom majd törhetem a fejem ha nyugdíjaznak.
1989-1990 rendszerváltás, zavarosban halászás.
1-2 nap elteltével talpra álltam, könnyen ment, mert csak egy barátnőm volt és egy albérlet, így 20 év távlatában s két gyerekkel, asszonnyal már megtérdeltetne a helyzet, mert már inkább vagyok a nem annyira bátor, mint Sir Robin.
Összetalálkoztam egy sráccal, aki a HIT gyülekezetében volt valami tanító féleség és volt egy kis lehalászott pénze a hitből. Ő beszélt rá, hogy menjünk le Debrecenbe, de nem pulykakakasért. Akkoriban halt meg Caucescu és a felesége, s nagyon hirtelen jelent meg egy könyv a Conducator. Még mielőtt a kiadója elhozhatta volna, az ismerősöm felvásárolta a nyomdából az első két raklapot, köszönhetően egy ott dolgozó szintén Hit gyülekezetes hittársának.
Másnap hajnalban már ott rikoltoztam a Ferenciek terén az aluljáróban, hogy tessék csak tessék, és vették. Aztán összejöttem ott az aluljáróban egy sráccal, aki a 424 c. újságot árulta, ami hajléktalanokról szólt hajléktalanoknak. Beszálltam a bizniszbe s én is lefedtem vele egy területet, képletesen szólva a nyugati aluljáróját. Ez a kor egyrészt azért volt szép, mert még nem volt európai unió és törvények sem, amik szabályozták volna mit lehet, s mit nem.
A marihuanara sem volt még törvényünk. Emlékszem a Gellért hegyről lefelé jövet igazoltatott két civil ruhás rendőr és a kezemben ott füstölgött a pipa, a haverom meg vészjóslóan nézett rám, akivel indultunk egy közeli vendéglőbe frissen sültet vacsorázni.
Láttam az elkerekedett szemén és ahogy megadóan, megsemmisülve vette elő az igazolványát s falfehér, kiszaladt a fejéből a vér, hogy bajban van. S próbáltam vele tudatni, hogy ezt csak te tudod, Ők erről nem tudnak semmit. Add oda az igazolványod, nem csináltunk semmi törvény túlsót, hisz erre nincs törvény.
Így is lett, aztán nagy kő esett le a szívéről, a civil ruhások is mentek a dolgukra, a mi frissen sültünk is megevődött.
A Hitgyülis srác révén kicsit belekeveredtem a könyv bizniszbe s megismerkedtem néhány életre való emberrel.
Egyszer elcitáltak egy hétvégi Istentiszteletre a Szépvölgyi út környékére. S megismerkedtem egy „üzletemberrel” akit Ők házinak neveztek ki és szerdánként egy belső kerületbe kellett járnom hozzá nekem és az akkori barátnőmnek.
Az Istentisztelet úgy kezdődött, hogy érthetetlenül hadovált olyanokat, hogy zsöszavulivé rébusz, kerution, rövidtávfutó lözsimezié grétsipál, stb. Asszongya, hogy nyelveken szól Istenhez és azt senki sem értheti csak Isten. Ühüm, bólogattam megértően. Aztán hétvégén eljött a nagy nap, bemerítkezés lett vón. De előtte jött a prédikátor a Német Sándor és odaállt a sor elejére. Mindenki elesett, a földön remegett és a látottak alapján azt gondoltam ha ez az ember megérinti a fejemet és én is elesek, meg itt remegek, akkor valami nem stimmel velem. Valami van bennem, amiről csak Ő tud és én nem. A mellettem lévő ember máris borult, hátul meg a segítők, hogy nehogy megüsse magát szépen lehelyezték Őt a földre, hogy nesze remegd ki magad. Rohadtul féltem, mint utoljára műtét előtt, amikor anyám fogta a kezem és toltak be a műtőbe, megszúrták a karomat s majd utána csak arra eszméltem, hogy vizet, vizet de sokat és most s helyette csak egy nedves vattát kaptam a számba.
Aztán eszembe jutott unokanővérem is, aki testnevelő tanár volt és a kőrös parton tanította meg nekem milyen az eszméletvesztés. Aszongya hogy nekiállt leguggolni, felállni és mély levegőt venni. Ezt megcsinálta vagy huszonötször. Majd felállt, bent tartotta a levegőt, felemelte a fejét és egyszer csak eldőlt, tényleg remegett a lába és nehezen tért magához. Megcsináltam én is, fekve tértem magamhoz, csak a képre emlékszem és ahogy lassan térnek vissza a hangok és a szagok az agyamba de semmit nem tudtam értelmezni és helyre rakni, igazi rendetlenség volt a fejemben, mint ha mindent szétdobáltak volna és lassan került minden a helyére.
Ugyanerre a katartikus élményre vártam. Német Sándor odalépett mellém és a fejemre tette a kezét, majd elkezdett érthetetlenül hadoválni olyanokat, hogy zsöszavulivé rébusz, kerution, rövidtávfutó lözsimezié grétsipál és a végén pilláztam, mint pók a lucernásban, de nem történt semmi azon kívül, hogy a segédei ujjai csiklandozták a derekam.
Folyt köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Egy kicsit még elidőzött előttem a kezét a fejemen tartva, de látva, hogy azon kívül, hogy a szemeim elkerekedtek nem történt más, a bakit gyorsan kiigazítván, kivágta magát, mint egy talpra esett színész és tovább állt a következő dőlésszöghöz.
Mire végeztek mindenki a földön fetrengett és remegett, aki végzett az meg ült, én voltam az egyetlen ember, aki nem tudott elszámolni magával. Emlékszem mikor Anyám a csirketelepen dolgozott. Bementem hozzá, vittem neki vacsorát és amíg evett elszéledtem a csirkék közé, leültem egy székre és néztem a sok ezer csibét, ahogy ettek az etető gépből, sok ezer apró sipogás. Egyszer csak egy apró pont, egy pici fekete csibe, az egyetlen, azonnal kiemeltem és hazavittem, egészen kilós koráig ölből evett. Azt nem mondom, hogy sikerült megnevelnem, mert rendre összeszart mindent, hiába tyúkeszű volt, de ha iskolából hazamentem és Anyám asztalhoz ültetett, akkor szaladt be az udvarról és körülöttem kuncsorgott pityogva és fejét meghajtva, amíg el nem érte, hogy dobjak neki.
Aztán egyszer sor került rá is, Anyám fasza levest készített belőle, hiába no, ahogy a csirke nem tudta megtagadni önmagát, úgy Anyám sem, már leste a napot, hogy megszegje a nyakát, én meg egy álló hétig sirattam, hozzám nőtt. A nejem egy éve vett egy műanyag kacsát a kisebbik fiamnak. A kacsának kereke és 3 uszonya volt, ha felhúztad, akkor a keréken a 3 uszony elkezdett pörögni és ha a kádba pöcsöltél, a kacsa elkezdett evezni. Baromira zavart a 3 kacsauszony és leakartam tépni. A nejem rám rivallt, hogy ha megteszed, akkor elválok.
Egyik délelőtt én vigyáztam a gyerekre és játék közben a kezembe akadt a kacsa, na mondom most meg vagy te kis génhibás. Fogtam és letéptem az összes uszonyt róla, kidobtam a szemetesbe és elégedetten tekintettem magam elé. Hetekkel később a nejem hozza elém vádlón, hogy te voltál? Ingattam a fejem, hogy konfuszed, de elvörösödtem, lebuktam.
Ezt ugyan nem tudom miért meséltem el, de az elején még hittem benne, hogy kapcsolódik a történethez hi-hi. Ugye milyen humoros is vagyok?
Visszatérve még a HIT-es kapcsolatra, az az ember, aki elvileg lelkész volt és Ő volt felelős a hétköznapi lelki épülésünkért, mivel nem volt munkám felajánlotta, hogy árulhatok könyvet az egyik pultján egy piacon. Az akkoriban nagyon kapós klerkeneth könyveket hozta garmadával és nem volt az a mennyiség, amit ne vettek volna meg. Mivel akkoriban már elég járatos voltam könyv bizniszben, így rákérdeztem, hogy hol szerzi be? Puszta jóindulatból tettem, nem a csupán a kíváncsiság hajtott. De leteremtett, hogy vannak dolgok, amik nem rám tartoznak.
Nosza gondoltam eljött az idő, hogy a körmére nézzek, elindultam kerékpárral utána és átloholtam a várost, de szem előtt tartottam. Egy budai könyvesboltba ette be a fene, akinek ismertem a tulajdonosát. Másnap már együtt kávéztam a könyvesbolt tulajdonosával és próbáltam kideríteni mekkora haszonkulccsal dolgoztatna ha érdekelne nagyobb mennyiségű könyv. Kiderült, hogy 2-3 százalék és bizományba adja. Nekem viszont már megvolt akkiriban a kapcsolatom 15 százalékra és szintén bizományba. Hülye fejjel másnap megemlítettem annak a „lelkésznek”, hogy bizony alaposan lehúzzák, mert én tudok ajánlani jobbat ha megemeli a jutalékomat.
A lehetőséggel élt, de nem emelete meg a jutalékomat, mondván azt, hogy még nem jött el az ideje.
De eljött, főleg, hogy hétvégenként a gyülekezetben másról sem volt szó, mint a közelgő választásokról. Felálltam és többet nem léptem át a küszöbüket, már pontosan tudtam, hogy miről szólt a lecsúszott hitbiznisz.
Akkoriban ismerkedtem meg egy házsártos vénemberrel, aki 8 évet dolgozott németországban kukás autón. Felbíztatott, hogy feltétlenül menjünk ki a németekhez, mert az ottani kukák egy magyar ember számára aranybányát jelentenek. Volt egy kiöregedett Dachia autója, azzal léptünk ki a németekhez Münchenbe. Még annyit javasolt a portya előtt, hogy ha nekiállunk kukázni, akkor próbáljak természetesen viselkedni, mert ha bujkálok vagy zavarba jövök és hülyén viselkedek, akkor ránk hívják a rendőrséget.
Három napot töltöttünk Münchenben, nappal a nagy áruházakat jártuk és lázasan számoltuk át démárkról forintra, hogy mit érdemes venni és itthon eladni. Éjjelente meg a lakótelepek kukáit túrtuk és a Dachiaban aludtunk.
Egyszer nagyanyám mesélte, hogy elment nagyapámmal két hétre a Balatonra nyaralni. A tóhoz közel egy aratás után lévő tarlón csinálták meg az éjjeli szállást egy hatalmas kerek szalmabála tövében, vittek magukkal sok szalonnát és kolbászt a többit meg megvásárolták a helyszínen. Egész nap ettek, ittak, nem volt gondjuk, este meg leheveredtek a szalmabála tövébe aludni. Az utolsó napokban történt egy apró dolog, ami megzavarta a felhőtlen nyaralást, gépekkel elkezdték begyűjteni a szalmabálákat, nagyapám meg úgy futott a sofőr után és kérlelte, hogy azt az egyet hagyják ott nekik, megkegyelmezett a sofőr és továbbra is ott tölthették az éjszakákat.
Németországból úgy jöttünk haza, hogy nyithattunk volna egy kisebb fajta műszaki kereskedést. Háztartási gépek, hi-fi berendezések, amik egytől egyig épek és hibátlanok voltak. Befolyt egy kisebb összeg belőle és nem szerettem volna ha kifolyik a kezem közül. Újra kimentünk németországba és videókazettákat hoztunk be, mert nálunk akkor élte fénykorát a videófilmek sokszorosítása, német pornók comen spriccün, meg hangalámondásos horrorfilmek, stb. Volt egy saját standom a kelenföldi városközpont keravillja előtt és ott árultuk minden nap. Az akkori barátnőm egy volt élsportolónknak dolgozott és csempész cigarettát árult neki, én meg a németektől behozott használt műszaki berendezéseket és videókazettákat. Volt egy érdekes esetem, kisasoltam hogy vannak olyan emberek, akik nem vásároltak tőlem videókazettákat, hiába a nagynevű márkák, inkább bementek a keravillba és megvették a noname ACME, SC és hasonló márkákat, amiből volt bent vagy 5 -féle. Tízessével vásárolták odabent és elégedetten lépkedtek el a standom előtt, mondván az úgy is hamisítvány. Mivel nagyon jóban voltam a keravill üzletvezetőjével, így megegyeztem vele hogy ezen túl én látom el Őket videókazettákkal. S így azok az emberek is hozzájutnak a nagynevű termékekhez, akik megszállottan kerülik a piaci standokat. A legközelebbi esetnél, amikor láttam, hogy valaki stíröli a standomat, majd bemegy a keravillba és telepakolja a kosarát, majd kijön és gúnyosan végigmér, mosolyogtam magamban, hogy jó van hülye, ez a gunyor 150 Ft/db került többe neked, mert ugye a versenyszférára adni kell, nem lehet ugyanolyan olcsón adni, mint a piacon.
Jaj most jut eszembe, hogy bele kell szőnöm valamit a történetbe, amitől a Cyberde nyeregben érzi majd magát Nos igen, akkoriban gavallér voltam, tehettem is, mert volt pénzem bőven. Nem okozott gondot minden este étteremben vacsorázni és lányokat hívni magammal. A VIII. kerület Kőfaragó utcába jártam a Füle-müle étterembe. Szó szerint naponta legalább egyszer s ha tehettem, akkor kétszer és mindig volt velem egy lány. Nagyon megszerettek az akkori pincérek és elég közvetlen kapcsolat alakult ki közöttünk. Dupla adag zúza pörköltöt rendeltem két sörrel, mondjuk a lányokat egy ilyen rendeléssel nem lehetett levenni a lábukról, de kárpótolta Őket a tudat, hogy bármit rendelhetnek.
Egyszer elvittem magammal egy erdélyi lányt (vesztére). Nem sokat lehetett étteremben csórikám. Csinos darab volt csak kicsit zárkózott. Otthoni neveltetéséből fakadóan nem tehette meg, hogy az eléje rakott ételt nem eszi meg vagy csak úgy ott hagyja ha már jól lakott. A szakács jól tudta, hogy ki rendelt s mivel nem voltam soha hozzájuk szűkmarkú, így bőséggel mérte meg az ételeket, amiket rendeltem. Szegény lány olyan hatalmas adag kaját kapott, hogy a végére attól a tudattól lett rosszul, hogy ott kell hagynia az asztalon. Először csak azt láttam, hogy túrkálja az ételt, majd egyre jobban feszült volt és zavarodott, nem tudott beszélgetni csak bámult rémülten a tányérjába. Megkérdeztem tőle, hogy mi a baj, és teljesen kikészülve mondta, hogy nem bírja megenni az ételt, mert még nagyon sok van belőle. Nehezen tudtam meggyőzni Őt, hogy nem lesz belőle semmi tragédia ha nem eszi meg. Nyilván többször is lefuttatta magában az otthonról hozott atyai és anyai intelmeket, de a szülei arra soha sem készítették fel, hogy extrém helyzetekben önmagának kell hoznia döntéseket. Az extrém helyzet pedig nem más, mint hogy meghívják egy étterembe.
Jaj ezt még gyorsan elmesélem, aztán befejezem, mert jön Gucska a Guga Bt. hivatalos cégmacskája.
Szóval a feleségem nagyszülei Szandaváralján laknak, ez egy nógrádi kis hegylábánál lévő falu, aranyos, sült kacsa meg pincehideg borok és rendkívül közvetlen emberek.
A nagyszülei egyszer felutaztak a fővárosba és ha már ott voltak, akkor betértek egy étterembe. Bablevest rendeltek füstölt csülökkel és várták, hogy elkészüljön. Addig meg ott ült nagyapó, nagyanyó a sok fínom népség között kalapban és bőszoknyában. A pincér megjelent a kezén fehér ruhával és hozta ki a gőzölgő étket, majd udvariasan megkérdezte, hogy kenyeret hozhatok? Erre a nagyanyó, aki otthon maga gondoskodik mindenről s betevőről, elővette a konyharuhába csavart kenyeret és kést, majd egy nem kell köszönjük, hoztunk magunkkalal lerendezte.
Folyt. köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A Füle-müle vendéglőhöz még hozzátartozik az is, hogy néha, amikor barátnő nélkül voltam s nem volt aki főzzön vagy éppen nem akart, akkor emiatt is rákényszerültem az éttermi étkezésre. Ellenkező esetben maszatolhattam magamnak halászlé kockából rezsón valami levesfélét, amit ugyan nagyon szerettem, de heteken át nem lehetett csak halászlékockát enni. Akkoriban koncerteken és újsághirdetések alapján ismerkedtem lányokkal. Megboldogult Nagyapám szokta volt mondani, hogy fiam ha vendégségben több -féle fogás közül választhatsz, akkor válaszd mindet s a legfinomabbat edd meg.
Így is tettem. Egyik nap felhívott egy lány, olvasta az egy pendülön húrunk jeligére feladott hirdetésemet és szeretne velem találkozni. Megadtam neki a hozzám és a Füle-müle vendéglőhöz legközelebb eső metrómegállót. Felvettem a vasalt inget, öltöny nadrágot, megypiros vállalkozó zakót és égő vörös nyakkendőt. Hozzá egy bordó színű bőr aktatáskát, amibe nem volt semmi. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy ezzel többnek látszódhatom, holott nem voltam kevés, vagyis volt bennem egy természetes kisebbrendűségi érzés, amit az váltott ki, hogy tanyán nőttem fel, kecskét neveltem, és a legjobb barátaim, amikor begipszelték a lábam egy súlyos bokaficam után, talicskán toltak el a kocsmáig, hogy ne nélkülem kelljen aznap este berúgni. Ezek után magától értetődő volt, hogy valamivel ellensúlyozni kellett ezeket a csapásokat. Valamiért úgy gondoltam, hogy ez a helyes irány, gondolhattam is, mert általában vevők voltak rá a lányok, főleg ha megspékeltem egy szál virággal és valami komolyabb újságot lapozgattam, amiből egy kukkot sem értettem. Az állatvilágban is előfordul, hogy a hímek párzás idején elváltoztatják a színüket, a tollazatukat felborzolják és így nagyobbnak látszódnak, lehet ilyesmi beidegződésből fakadt. Egy kecskével mégsem állíthattam oda az első találkozáskor, hogy szia, jössz egy körre? Megfejjük a kecskét, aztán egy árnyékos helyen elszörcsölgetünk egy pohárka kecsketejet és átlapozzuk a Quelle katalógust.
Esténként kedvenc szórakozásunk volt a Böcével, hogy Éva wermouthot vettünk és lementünk a Viola utcai művészetek palotájába. Ez egy bontásra ítélt épület volt és a környékbeli fiatalok ill. akárki odahordta a keze ügyében lévő hangszereket. Volt szétpüfölt dobfelszerelés, zongora, szintetizátor, elektromos gitár, piszkafa és büdös zokni, a plafonra meg fel volt húzva egy kidekorált Barkas. A kevésbé részegek ha elunták a dob püfölését, akkor megpróbálhatták, hogy hogyan tudnak egy szál kötélen feljutni a Barkasra. A csarnok belmagassága volt kb. 10 méter, csodálatos módon soha nem esett le senki. Az épület több szintes volt és alagsor. Az alagsorban voltak a hangszerek, a földszinten a Barkas, az emeletekre meg mindenki aludni járt, mert voltak vidékiek, akik ott laktak. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy egy vas létrán ki lehetett jutni a tetőre és oda mindenki csak szarni járt. A mai napig nem tudom a pontos okát, hogy miért, csak találgatok, talán a falka törvény. Egyszer valakire ott jöhetett rá és lusta volt lejönni, aztán a következő meglátta, elhúzta az orrát, elsütött egy bazdmeget, de Ő is odaszart és így tovább. Egyszer késő éjjel kilopództam, mert rám jött. Hiába no, a két adag zúza pörkölt és a sörök megtették, amit tenni kell, felosontam a tetőre és rántottam le az alsót, éppen belefogtam volna, amikor észrevettem, hogy egy lány guggol velem szemben és éppen könnyít magán. Én zavarba jöttem, Ő meg bátorított, hogy csak nyugodtan, ez még nem szexuális forradalom. Manapság az lenne a neve, hogy Diáksziget. Erről meg az jut eszembe, hogy mikor Gyulán sihederkedtem és rendszeres vendége voltam sokakkal egyetemben az Ipar kocsmának, akkor onnan nem messze volt egy könyvtár és mögötte egy kisebb erdő. Oda két dolog miatt jártunk: szőlőt lopni a közeli kertekből és ha éji mulatság idején elkapott a szükség, akkor oda vonultunk félre. Egyik este szintén tivornya közben talált meg a nagy dolog és siettem a közeli erdőbe, leguggoltam és akkor vettem észre Tóncsit, aki előttem érkezett és már javában végezte a dolgát. Leülepedtem mellé és átbeszélgettünk egy fél órát, fantasztikus volt, ritka hülye helyzet. A katonaságnál egy újonc a kiképzés után öngyilkos lett a wc-ben. Ezt a továbbiakban megelőzendő úgy oldották meg, hogy levették az összes wc ajtót. Reggelente ha megszólalt a nagyharang, a százados hangja, akkor gübbedő szemekkel ültünk egymással szemben, mindkét oldalon 10-10 wc sorakozott és ajtók nélkül. El kellett telnie kis időnek mire megszoktuk. A hangok és a gesztikuláció már rég nem jelentett problémát, de a törlés az valami nagyon kínos dolog. Ha egymagad vagy, akkor reflex szerűen végigmustrálod a termést, de közönség előtt ezt el kell hagyni. Megboldogult Nagyapám mikor hadifogolyként volt az orosz fronton és hazaengedték Őket, akkor két hétig jöttek magyarországra marhavagonokban. S egyszer elmesélte, hogy a legrosszabb dolog a szarás volt, mert ha pisilni kellett, akkor az ember elhúzta az ajtót és kilógatta, de ha nagy dolog jött rá, akkor elhúzta az ajtót, szembe fordult a többiekkel, megkapaszkodott és fröcsi. Hiába no, az emberi méltóság.
Ott tartottam, hogy Viola utca, tulajdonképpen már nincs is mit írnom róla, de valahogy muszáj folytatnom a történetet, ami jól láthatóan elkanyarodott a nem létező irányvonaltól.
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A Viola utca elfakult és már csak az emléke volt, de egy kis időre ismét képbe került. Volt egy zebegényi barátnőm, aki a napi munka végeztével felült a vonatra és feljött hozzám Pestre, itt aludt, majd hazament a reggeli vonattal dolgozni. Péntek esténként pedig én utaztam le hozzá Zebegénybe. Őt egyébként Prágában ismertem meg a pályaudvaron, hálózsákban aludtam és meghallottam, hogy magyarul karattyol valakinek, aki tőle kérdezett információt és szabadkozott, hogy bocsánat nem vagyok idevalósi. Én sem, emeltem fel a fejem és velem töltötte az éjszakát. Együtt reggeliztünk, bejártuk az összes prágai sörözőt, knédli mindenhol és a végén széntabletta, mert annyira ment a hasam, de szép nyár volt.
Eleinte nem tűnt fel, de mikor már járt fel hozzám Pestre, esténként nekiállt pityogni, sírni. Kérdeztem Őt mi bántja? Mindig azt válaszolta, hogy Ő mélyen vallásos és ha Jézusra gondol zokognia kell. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget csak velem volt, tettünk vettünk, hétvégenként meg nagyokat kirándultunk a zebegényi hegyekben. Volt egy hülye tacskója, bármi megmozdult a lakásban nekiment. Engem egyáltalán nem kedvelt meg a kutya, éjszakánként mentem ki pisilni a wc-re és nekem rontott nagy sivalkodások közepette. A lánynak ott laktak a szülei is meg maga a lány s mégsem érezte senki sem át, hogy a kutyát éjszakára ki kellene rakni a házból az udvarra. Reggel meg alig bírtam magamra rántani a slozet ajtaját, ott visongott és kaparta az ajtót, őrjöngött. Mindezen élmények hozzájárultak az utolsó csepphez a pohárban. Egyik este nálam aludt a lány és szünet nélkül sírt.
Próbáltam magamhoz ölelni és annál jobban zokogott, nem vagyok picológus, de a csaj tuti nem volt százas. Másnap reggel a vonathoz kísértem és amikor felszállt csak annyit mondtam neki mélyen a szemébe nézve, hogy légy szíves ne gyere többet.
Borzasztóan taszított az idétlensége és az erőltetett vallásosság, ami nem abból állt, hogy elmondta volna a személyes élményeit, hanem szünet nélkül sírt és zokogott. Azóta sem láttam Őt.
Másnap feladtam egy hirdetést az újságban, hogy kéne nékem egy romlott lány, akit boldoggá tehetnék csak ne legyél vallásos. Jelentkezett és nem volt az. Telefonban azt állította, hogy 28 éves, én akkor voltam kb. 20. Kicsit furcsa is volt az élethez edződött arca, de azért csinos volt és rendkívül jól öltözött. Már az első este nyaltam a pezsgőt a hasáról és a hölgy nem máshol lakott, mint a Viola utcában. Egy édesség üzlet tulajdonosa volt 2 alkalmazottal, sok pénzzel és erős akarattal, öntudattal. Első nap azzal indult, hogy vett nekem ruhát, amiben szeretett volna látni, dzsigoló lettem, a csaj az olaszos fazonra bukott. Hja és azt elfelejtettem, hogy 38 éves volt, csak letagadott egy tízest a telefonban.
Az első hétvégénket Visegrádon töltöttük egy szállodában, végig sikoltozta az egészet, szerette volna felhívni magára a figyelmet, hogy neki fiatal kanja van, tiszta kiszelbünte. Nagyjából egy hónapig bírtam, próbálta az Ő szerinte helyes irányba terelni az életem. Megszabta mibe öltözködjem, mit egyek, hova menjünk, kivel ismerkedjek, úgy éreztem magam, mint egy szex rabszolga. Az önállóságomat éreztem veszélyben. Egyik este mentünk fel a metróból és én szokás szerint kísértem volna haza. Belém kapaszkodva viháncolt egy fél liter konyak után és osztotta a lapokat s érzelmi viharokban tört ki. Hol imádott és csókolt, hol meg kígyót békát kiáltott rám. A metróból kilépve véletlenül elengedte a karomat egy pillanatra és én kihasználva az alkalmat nem jobbra fordultam vele együtt, hanem balra. Nem vette észre, hogy más irányba indultam, elszaladtam egy épület mögé, ott átmásztam egy kerítésen és egy lánykollégium udvarába jutottam. A portás figyelt fel rám, hogy ott neszezek az avarban egy fa alatt, mert én meg azt sem tudtam merre járok. Volt már hasonló élményem Gyulán a tetű kocsma mellett, ahol egy 4 emeletes lánykollégium volt. Egy barátommal elhatároztuk, hogy bejutunk és lányokkal hálunk. Először a portásnál próbálkoztunk, hogy a húgomat keresem, vidékről jöttem és csomagot hoztunk neki, de nem tudtuk meggyőzni a portást. Elzavart bennünket a picsába. Nekünk sem kellett több, visszamentünk a tetű kocsmába egy sörre és megvártuk, amíg az öreg lehiggad, majd kihasználva a sötétséget belopództunk a kollégium udvarába, át a kerítésen és a csatornán felmásztunk a legfelső emeletre.
A mai napig nem értem, hogy sikerült. Előtte már volt egy hülye élményem haverokkal. Éjjel tök részegen bemásztunk öten a gyulai gimnázium legfelső emeletére és beültünk egy tanterembe vihogni. A portás meghallotta és kihívta a rendőrséget, de addigra mi már rég vegyvédelmi felszerelésbe voltunk öltözve, amit a szekrényekből szedtünk ki. Terepszínű vegyvédelmi ruha és gázálarc. Hallottuk a szirénákat és kimásztunk az ablakon a párkányra. Vagy 30 percet ácsorogtunk ott a legfelső emeleten egy 20 cm-es betonpárkányon gázálarccal a fejünkön, mozdulni sem mertünk. Végül elmentek és másnap teljesen beszarva, hogy mindenki tud mindent rólunk, óvatosan találkoztunk a tetű kocsmában és pár sör után már az asztalt csapkodva röhögtünk az egészen.
Szóval lány kollégium, nem tudom hogyan jutottam fel a legfelső szintre a csatornán, de egyszer csak ott voltunk. Az eminens tanulók nagyon hamar lehálóingeztek a portáshoz szólni, hogy gond van, mert két fiú beszéledt a legfelső szintre.
A Portás kihívta a rendőrséget s még mielőtt kiértek már részesültünk pár fenék megtapogatásában és vidám visongás követte tettünket. Nem annyira a rendőrök részéről. Tulajdonképpen az egész értelmetlen volt, rendőrök lekevertek pár pofont és elengedtek bennünket.
Hol tartottam?
Mindegy, úgysem Gyuláról akartam írni, hanem Pestről és utoljára a Viola utcában vagy éppen nem oda, hanem onnan el, hagyjuk is.
Egyik nap megláttam egy rendkívül csinos hölgyet az ABC bejáratánál, ahogy pakolgatta a csomagjait. Megkapó és magával ragadó volt. Utána eredtem és megkérdeztem tőle honnan ismerhetem, mert valakire emlékeztetnek a vonásai, persze emlékeztettek a fenét csak már aznap este szerettem volna a számban tudni a mellét. Nem is volt benne hiba, hajlandóságra leltem és este aveltam egy szál rózsával és egy üveg jégbe hűtött Martinival elé.
Nyár volt, nagyon meleg és ahogy ültem a fürdőkádjában már terveztem az életemet, hogy innen hogy tudnék bejárni dolgozni. Aznap este szeretkeztünk volna, de a csaj olyan vékony volt, hogy az ujjaim alatt zongoráztak a gerinccsigolyái, borzasztóan idegesített és nem tudtam vele kezdeni semmit, akárhol simítottam csontot találtam. Egy ideig erőltettem, de aztán feladtam, felálltam és elbúcsúztam tőle. Lelombozva sétáltam a sötét utcán és akkor szembe jöttek velem az ikerek.
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az ikerekről annyit kell tudni, hogy szépen öltözöttek voltak, csinosak és gömbölydedek, mindenük megvolt, s nem is véletlenül, mert pénzért tették. Újságban hirdették magukat, extra szolgáltatás, iker lányok. Az egyik festett vörös volt, a másik meg természetes szőke. A szőkének volt egy hapija, aki szerintem az egészről nem tudott semmit. A vörös tudtam, hogy engem nem komál, hozzám sem ért volna soha ha ki nem fizetem, s persze annyit én meg soha nem fizettem volna neki, hogy hozzám érjen, így nem is ért hozzám egyik sem. Az ok, amiért szóba álltak velem a szőke volt. Valamiért kötődött hozzám, egyszer, amikor úgy nézett ki, hogy összeveszett a hapijával végleg, akkor egy egész estét beszélgettünk egy padon, sajnos nem ért hozzám. A beszélgetést az éppen érkező vörös szakította félbe, hogy gyere mán. Utólag Miska bácsi leveles ládájának éreztem magam, szépen kisírta a könnyeit, mert nyilván nem volt kinek. Menet közben nincs idő, mert a bugyit le kell húzni. Munka idő végeztével meg ott volt a hapija. Számomra elérhetetlennek tűnő lány volt, főleg a testvére miatt, aki végig foghegyről beszélt velem és nem tekintett többnek, mint egy fűben lapuló kutyaszar. Neki lett igaza, pár hete láttam tolókocsiban a belvárosban, lassú mozdulatokkal tekerte a kereket. Nem hiszek abban, hogy Isten igazságot szolgáltatott számára. Ha lefeküdt volna velem önszántából, akkor is ugyanez történik vele, csak egy strigulával több neki is és nekem is. Ahogy tekerte a kerekét a tolókocsinak a tömegben és én félrenéztem, a kerékpárral meg sem álltam, talán megijedtem. Mit is mondhattam volna neki ennyi év távlatából? Nekem lett volna kellemetlen, nem láttam az arcán, hogy megtört volna, éppen egy kirakatot bámult. Jó lett volna a szemébe nézni. Jártam már így régi ismerősökkel, egyszerűen annyi idő telt el, hogy nincs mit mondanunk egymásnak. Olyan ez, mint a zene. Sihedernyi koromban nagyon kedveltem nagyferót, az AE Bizottságot, Cseh Tamást, ma viszont már csak idegesítenek. Ha megerőltetem magam és megpróbálom meghallgatni, akkor pár másodperc múlva lecserélem.
Volt egy másik esetem, amikor felsültem, nagyon kellemetlen volt. Járt hozzám egy lány, aki elég krumpli arcú volt, de rendkívül izgalmas és temperamentumos, számtalanszor elképzeltem magamban, ahogy a bimbóját cuccogom. Egyik délután mellém csapódott és megkérdezte mit csinálok aznap este? Na gondoltam ebből már cuccogás lesz. Rábíztam a helyszín megválasztását és az időpontot is. Értem jött autóval (elég hülyén hangzik) és elmentünk egy budai teázóba ahol a tea után fűvel kínált. Na gondoltam magamban, ennél szebb este már nem is jöhet, szívtam egy hatalmas slukkot és a gondolataimban már a tenyeremben éreztem a feneke bőrét. Egy félóráig beszélgettünk holmi horizontokról, amiket csak belülről lehet tágítani és foglyok vagyunk, majd egyszer csak rákérdezett, hogy hova menjünk? Beültünk az autóba és mondtam neki egy címet, egy ismerősöm szállodája volt. A csaj teljesen kiakadt, mi a faszt képzelsz te rólam kérdezte? Mint kiderült Miska bácsi levelesládájának nézett és szeretett volna használni, felsültem. S utólag még azt is megtudtam, hogy a teázó az Ő tulajdona volt, akik ott kiszolgáltak mind alkalmazottak voltak.
Na de ha már a felsülés irányába terelődött a téma, akkor beszúrok még egy esetet.
A zuglói önkormányzatnál dolgoztam, mint környezet tanulmányi nem tudom mi volt a helyes megnevezés. A lényeg az, hogy ha valaki benyújtott egy segély kérelmet, légyen az szociális, vagy lakásfelújítás vagy hadirokkant, vagy méltányossági, akkor én (is) voltam hivatott kimenni a helyszínre, mint egy kamera, döntést azonban nem hozhattam, csak javaslatot tehettem.
Egyszer egy fiatal lányhoz mentem ki az Amerikai útra. Többlakásos társasház, 17 éves korában ment férjhez és volt egy 2 éves gyereke. Addig-addig beszélgettünk, hogy egyszer csak a nyakamban találtam és zokogva mondta, hogy sem Ő, sem a férje nem élte még ki magát, túl korán kötelezték el magukat és még gyermek is született. A srác rendszeresen eljárt hazulról a haverokkal és mivel azok nem voltak nősek, így hamar belevitték a farkát a játékba.
Ő meg tűrte egy darabig, de aztán végett vetett a házasságnak. A lánynak nagyon puha bőr volt a fenekén, észre sem vettük az egészet, csak úgy megtörtént.
Ezen az eseten felbuzdulva később már készpénznek vettem ha egy hölgy a panaszkönyvvel nyitott. A Thököly úton, nagyjából Wipes szomszédságában volt egy címem és egy magas lépcsőn kellett felmennem. Becsöngettem és egy pongyolás fiatal nő nyitott ajtót. Félelmetesen átlátszó volt és világoskék, megbabonáztak a színek és a formák. Erőt vettem magamon és konkrét ajánlatot tettem neki, mivel is tudja itt vagyunk ketten, az idő és a helyszín alkalmas, maga kívánatos, én éppen szabad s a következő pillanatban egy hatalmas pofon.
Egy lecsúszott színésznő volt, azért a segélykérelem és azért a sztárallür, hogy egy szál pendelyben mutatkozik és enged be vadidegen férfiakat a lakásába, akik rögtön a bimbóudvart kezdik el mustrálni, hogy vajon körbeéri a nyelvem vagy szopni kell rajta, hogy összehúzódjon?
Zavarba jöttem, az arcomhoz kaptam és próbáltam keresni az indokokat makogva. Ne mondjon semmit, szólt rám erélyesen és én meg levegőért kapkodtam s még mindig nem hittem el, hogy el lettem utasítva.
Megkérdeztem nincs e valami erős ital kéznél? Arra meg azt válaszolta, hogy szedje össze magát fiatalember és takaródjon a házamból. A segélyt megkapta, mert féltem ha nem kapja meg, akkor kicsinál a munkahelyemen.
Aztán még szóba kell hoznom a Macát is. Aki amolyan mindenki nője volt a haveri társaságban. A szexet úgy kezelte, mint egy anya az ételt ha adja. Szeretettel adta mindenkinek és nagyon segítőkész volt, az előtt ilyesmit csak általános iskolában tapasztaltam, Erika volt az, aki egy tokai osztálykiránduláson megtanított bennünket smárolni. Pontosabban a többieket, mert én olyan szemérmes voltam, hogy 3 üléssel arrébb ülve csak bámultam és a vagány fiúk MK25-éből bömbölő Led Zeppelin ütemeire csapkodtam a térdemet.
Kellemetlen volt, mert Erika nekem is odaintett szeretetteljesen, hogy gyere, de zavartságomban csak magas lóról legyintettem neki, hogy köszi én már tudok. Pedig aznap az egész éjszakát végigábrándoztam, hogy vajon milyen lett volna?
Helyette a Black Dog maradt meg örök emléknek, pirosra csapkodtam a térdemet.
Aztán szerelmes lettem a helyi ABC pénztáros nőjébe, nagyon feszes, nagyon hegyes és nagyon zárkózott lány volt, az arca mint egy angyalé és inkább bementem a boltba a zsemlékért egyenként, csak hogy láthassam és beszélhessek vele. Nagyon izzottam tőle és rendkívül felkavaró volt. Annyira, hogy kis borítékokban szerelmes leveleket írogattam neki és raktam bele préselt virágot és kölnivel locsoltam. Az ötödik levél után elértem, hogy randizni jöjjön velem. Elvittem egy pizzériába és biliárdoztunk. Az este nem szólt semmi másról, mint körbe udvarlásról és mentegetődzésről, hogy hidd el csalódnál bennem, értékelem az őszinteséged meg az igyekezeted, de biztosan tudom, hogy utólag megbánnád. Nem tudtam másra gondolni, mint hogy kurva vagy miniszterelnök az apja. Vagy halálos beteg.
A pizzát megettük, hagytam nyerni és elkísértem a buszhoz, arcpuszi. Mivelhogy biatorbágyi volt, fel is ajánlottam neki, hogy ha részesítene a kegyeiben, akkor emlékrobbantást rendeznék Matuska Szilveszter nyomdokaiban a kedvéért. Sajnos a híd azóta is áll, a vonatok is járnak, én meg már az arcára sem emlékszem, csak az izgalmakra és a leforrázásra, pedig minden úgy tűnt egyenesben van.
Olvastam egy újság hirdetést, hogy kórusba keresnek férfiakat énekelni. Na gondoltam eljött az én időm, felvettem a: vasalt inget, öltöny nadrágot, meggypiros vállalkozó zakót és égő vörös nyakkendőt. Hozzá egy bordó színű bőr aktatáskát, amibe nem volt semmi. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy ezzel többnek látszódhatom, holott nem voltam kevés, vagyis volt bennem egy természetes kisebbrendűségi érzés, amit az váltott ki, hogy tanyán nőttem fel, kecskét neveltem, és a legjobb barátaim, amikor begipszelték a lábam egy súlyos bokaficam után, talicskán toltak el a kocsmáig, hogy ne nélkülem kelljen aznap este berúgni. Ezek után magától értetődő volt, hogy valamivel ellensúlyozni kellett ezeket a csapásokat. Valamiért úgy gondoltam, hogy ez a helyes irány, gondolhattam is, mert általában vevők voltak rá a lányok, főleg ha megspékeltem egy szál virággal és valami komolyabb újságot lapozgattam, amiből egy kukkot sem értettem. Az állatvilágban is előfordul, hogy a hímek párzás idején elváltoztatják a színüket, a tollazatukat felborzolják és így nagyobbnak látszódnak, lehet ilyesmi beidegződésből fakadt. Egy kecskével mégsem állíthattam oda az első találkozáskor, hogy szia, jössz egy körre? Megfejjük a kecskét, aztán egy árnyékos helyen elszörcsölgetünk egy pohárka kecsketejet és átlapozzuk a Quelle katalógust.
Nos eljött a nagy nap és Gerendai Ágnes magához intett a mutatóujjával. Majd mihijahha, mihhijahha, mihhijahha, mihhijahha mámémémómú. Pedig előtte három napja gyakoroltam a Barbaro együttestől a tizenkét kőművest és Cseh Tamástól az égboltsapkájú c. dalt, erre elbődültem néhány mikkamakkát és Ágnes megdícsért, fiam gyönyörű baritonod van, köztünk a helyed. Erre szerencsétlen módon vállalkozó öltönyöstűl és üres bőröndöstül beültem a lányok közé az altba.
Nehezen tudták nekem elmagyarázni, hogy rossz helyen ülök, ennek ellenére hamar feloldódtam köztük és egy héttel később én voltam a társaság középpontja, gondoltam is magamban, hogy ti eddig nem csináltatok semmit?
Jártam a próbákra rendszeresen és bár kottát azóta sem tanultam meg olvasni, azonban néhány dolgot igen. Mégpedig a legpökhendibb szoknyák alatt lapulnak a legéhesebb pinák. Egyik este előadás után voltunk egy vidéki városban és kimentem szívni egy kis friss levegőt. Ott ácsorgott az egyik lány, aki mindig is tüzes nyilakat lövellt rám a szemeivel, amolyan bunkógyereknek gondolt, gondoltam én róla, mármint hogy mit gondol én rólam.
El is indultam arrébb hozzászólás nélkül, a talpam alatt ropogott a makadám és egy árnyék megmozdult. Utánam jött, én gyorsítottam, de úgy hogy ne legyen feltűnő, éppen csak úgy, mint aki valamit meglátott és szaporábbra veszi az iramot. Így tett Ő is, aztán megszólított. Te vagy az a srác, aki a Kauczkiék színitanodájába jár? Meglepődtem, hogy honnan tud erről, azt mondja látott egy darabban és tetszett neki az előadás. Általában nem tudok mit kezdeni a dícséretekkel és ha valaki a szemembe mondja, inkább gyalázzon, azt eltudom tenni. Folytatta tovább, hogy szerinte a művészet és a derekamon éreztem a kezét. Gondoltam ennek a fele sem tréfa (műveletlenség, sok a szóismétlés, már vagy huszadjára írom, hogy gondoltam) én is átöleltem a derekát, kis idő múlva egy exbúzaföldön hemperegtünk a szalmában, Ő volt az első lány, aki megkért, hogy dugjam seggbe, ha nem teszi nekem soha eszembe nem jutott volna. Én éreztem magam kényelmetlen helyzetbe, hogy miért pont oda? Miért pont engem választott? Pedig én egy kis suttyó paraszt vagyok, ez meg egy iskolázott lány, hogy jövök én hozzá, főleg hogy seggbe dugjam?
Sok kérdés és sok talány, mind elvezet ahhoz, hogy néha nem gondolkodni kell, hanem élni a lehetőséggel.
Hogy ennyi év távlatából mit tudok javasolni? Azt, hogy vedd el ami a tiéd, én sosem mertem. Ha valakit megszeretsz szívedből, akkor legyen bátorságod kimondani a szemébe és elolvadni a szerelemtől előtte, nekem sohasem volt bátorságom. Az embert mindig a megszégyenülés tudata és a mi lesz ha tartja vissza. Mégis mi lesz? Leforráznak és megszégyenülsz egy olyan ember előtt, aki nem érdemelte meg soha sem az őszinteségedet.
Én mindig csak ábrándoztam és elengedtem a legjobb alkalmakat, a legszebb pillanatokat, hallgattam a zenét, behunytam a szemem és szentimentálisan azt gondoltam én vagyok az etalon. (már megint a szóismétlés). Mennyivel többet ér egy igazi kapcsolat, egy igazi nő, egy igazi feleség, aki szül neked stramm gyerekeket, megfőzi a levest a másodikat, kimossa a büdös zoknit, a szaros gatyát és mindenben támogat, melletted áll, támaszod, tanácsot ad, megfedd, nevel és ha a gondolataid éppen kicsaponganának, akkor még a tudatod alól is előtörnek szavai és meggondolod (faszom má a szóismétléjgreewsw0 meg Gucskába a Guga Bt. hivatalosan akreditált céges macskájába, pont most mászott végig a billentyűzetemen).
Szóval egy ilyen asszony többet ér egy felsülésnél és lehet pont egy ilyenről maradsz le, mert éppen latolgatsz, mérlegelsz és attól félsz, hogy a büszkeségeden esik csorba. Tedd félre, én sosem mertem. Csak egyszer, csak egyetlen egyszer döntöttem úgy, hogy elég volt és akkor elvettem azt, ami az enyém, ami mellém adatott. Ami nem ábránd, nem egy futó kaland, nem felejtem el az arcát és ha nincs mellettem, akkor az étel sem kívánkozik.
4. Péld 18,22
Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
5. Péld 19,14
A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
25. Péld 31,10
Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
26. Péld 31,30
Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az előző kanyarból bizony kimaradt a Maca sztorija, csak fel lett vezetve, de aztán menet közben más vágányra váltottam. A Macáról azt kell tudni, hogy Ő volt a mindenki nője. Ritka jelenség volt, amolyan anyáskodó szerepkör, amibe belefért a szex is. Nem vetette meg Őt azért senki, mert a haverok közül mindegyikkel hált. Ha lelki gondunk volt, akkor meghallgatott, ha arra volt szükség átölelt, ha pedig szexuális túlfűtöttség esete állt fent, akkor is állta a sarat. A Macának megvolt mindene, sőt néhol kijutott neki egy kis plussz is, például mellbőség. Egyszer az egyik tónál fürödtünk és nem volt rajta fürdőruha, fehér bugyiban és fehér pólóban jött be a vízbe. Ahogy kijöttünk mondtam is neki, hogy semmi értelme, hogy rajtad van, akár meztelen is lehetnél. Maca velem sosem hált, nem azért mert nem kívántam volna vagy Ő elutasított volna. Köztünk a viszony más volt. Csupán csak flört és komoly beszélgetések. Persze így utólag már nem emlékezem semmire, hogy miről beszélgettünk, de eltartott hajnalig, soha nem volt vele kapcsolatban vágyam, vagy talán csak egyszer. Volt neki barátja és zavart a gondolat, holott tudtam, hogy minden barátommal többször is együtt volt. Volt akkoriban egy barátom a Tamás, aki azóta is barátom. Ha vele indultam el az éjszakába szórakozni, akkor mindig hátrányba kerültem. Ez a szép lány s csúnya lány eset. Ha csak egy lány közül választhat az ember, akkor vagy igen vagy nem, ha két lány közül, akkor vagy egyiket, vagy másikat. Ha Tamással mentem, akkor én voltam a csúnyábbik és tahóbbik. Persze nagyon jól tudtam, hogy hiába választották a lányok Tamást, az csak egy egy éjszakás kaland volt részéről. Az is előfordult, hogy az én lakásomon és addig a konyhában ültem és vártam a sikoltozás végét. De egyszer nem volt fűtés csak a szobában. Közöltem a lánnyal, hogy ha mindenképpen ragaszkodik a szobámhoz, akkor el kell viselnie, hogy ott vagyok. Elviselte.
Aztán elmentünk a helyi kocsmába sörözni, a csaj velőig itta magát és hencegett, hogy sosem feküdne le velem, én meg tudtam, hogy szarrá itta az agyát és ráhagytam, számomra túl pökhendi volt és így nem sok közünk volt egymáshoz.
Aznap éjjel összehányta szobámat, mivel öntudatlan volt nekem kellett feltakarítani. Másnap nem emlékezett semmire, csak annyit mondott, hogy jó szar helyen laksz. Később jártam a lakásán, körfolyósós tanácsi, wc kint, ehhez volt szokva. Én meg a kerteshez, egy kis falun. Vágytam az elégtételre, sosem kaptam meg, mi több azóta sem láttam és az arcára sem emlékszem.
Nem tudom mostanában hogyan ismerkednek az emberek, akkoriban olyasmi áttörés volt, mint a 60-as években. Rendszerváltás és környéke, koncertek, fű, sör, szauna, zavarosban halászás, talajnélküliség és lányok.
Ha dönthettem volna róla nem ebbe a korba születek, inkább egy gépek nélküli természeti világba, bár ha nem tudok róla, hogy majd egyszer lesznek gépek, akkor más zavart volna. De ha már megszülettem jó itt, megpróbálom az élvezetes oldalát vagy mindenből viccet csinálni és elbagatellizálni.
Aztán jött a Renáta, a szomszédunkba költözött, kemény és hegyes volt, távolságtartó. Nem hittem benne, hogy valaha is megkapom, ennek ellenére egy évet éltünk együtt. A szomszédunkban az anyja lakott és azért költözött oda Fehérvárról, mert verte a hapija. Vele történt meg az az eset, hogy elmentünk kirándulni a hegyekbe és szex lett a vége. Ez ugyan mással is megesett, de Ő volt az, akivel nyilvánosságot kaptunk. Amikor elkezdtük egy domboldalban még felhő sem volt, aztán végeztével egy autóbusz parkolt mellénk japán turistákkal, akik vadul vakuztak a buszból. Két kopasz picsát tudtak lefényképezni csak, mert hátat fordítottunk nekik. Renáta egy év múlva titokban elkezdett találkozgatni az előző hapijával s a végén elhagyott, azóta is együtt vannak és Renáta hordónyira hízott és gyepálják. Később megint a Tamás szép fiú, Zoltán rusnya esettel kellett szembesülnöm minden este. Tamásnak rongyláb party mozgása volt, 32 fényesen csillogó foga és rendkívül jól értett hozzá, hogy a nőket vigyorgó rongylábmozgásával az ujjai közé csavarja. Rájöttünk, hogy táncházba kell menni. A népzenei táncházak előtere telis tele volt egyedülálló, asztalnál kólázgató és a számot billegő fejjel dúdolgató csinosabbnál csinosabb lányokkal. Aratás, nagyon nyitottak voltak, könnyen lehetett ismerkedni még annak árán is, hogy botlábam volt és mindent táncoltam kivéve, amit kellett volna, ezt a tényt ügyetlen csiviteléssel sikerült ellepleznem.
Aratni főleg Tamás tudott, jobban is idomult a lányokhoz, mint én és állandóan noszogtatott, próbált önbizalmat önteni belém, aztán ha az est végeztével vonult ki egy lány derekát átölelve és megvillantva a 32 fogát s odakérdezve, hogy naaaaa semmi?
Nekem nem ment ilyen könnyen a kanyar, abban sem hittem, hogy a lányok ennyire könnyen odaadják magukat, hogy nincs bennük semmi tartás. Egyik este együtt mentünk egy vidéki városba rock and roll party-ra. Útközben felvettünk egy stoppos lányt és Tamás 10 perc alatt elérte nála, hogy kiszálljak a kocsiból és arrébb várjam meg, amíg bepárásodik a Trabant ablaka, idilli volt, szép tiszta csillagos ég. Tamás vigyorgott, egy strigulával több, a csaj nem szólt egy szót sem, a téma valahogy elsikkadt, aztán kiszálltunk az autóból és aznap este már csak a sörömet forgattam az ujjaim között. Úgy éreztem magam, mint akit megerőszakoltak. Jártam már egyszer így, volt egy lány, akit egy piacon ismertem meg, egy büfében dolgozott. Hamburgert és sült kolbászt árult, sokat beszélgettünk és imádtam enni ott. Az egész környéket belengte a sült kolbász illata, darazsak döngtek a kukák körül, ahol mustáros szalvéták és kólás poharak várták az enyészet kegyelemdöfését. Friss kenyér, mustár és hideg sör s utána órákig csak csacsogtunk az ablakon át, minden vendéget kitárgyaltunk és a tenyerünkbe nevettünk. Meghívtam Őt Miskolcra egy rock fesztiválra. Finom borokat ittunk és a vasútállomás környékén aludtunk egy kisebb patak partján hálózsákban s együtt háltunk. Mivel előző nap találtunk egy nagyon jó éttermet, így egy héttel később megint Miskolcon kötöttünk ki, de már hármasban, jött velünk egy ismerőse a Karcsi. Az egész napot együtt lófráltuk annyira, hogy estére már a srác karjaiban kötött ki a lány, másnap még mentünk volna kirándulni így megint a patakpartra mentünk hálózsákozni, a srácccal aludt a lány és amikor rázendítettek, akkor felálltam és a legközelebbi vonattal hazaindultam Pestre. Azóta sem láttam egyikőjüket sem.
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Egyszer már írtam erről, hogy nagyon zavar a nálam fiatalabb korosztály szexuális kontroll hiánya, és zavartsága. Azt is leírtam, hogy honnan fakad a hölgyek elértéktelenedése és erkölcsi tartásának hiánya. Amíg nem volt internet, addig is hozzájutottunk pornó újságokhoz és filmekhez, amióta van internet, azóta meg hatványozottan. Van egy bizonyos szint, amíg egészséges érdeklődésnek számítható be, azután pedig ...de inkább leírok egy sztorit.
Már nős ember voltam és a nagyobbik fiam 1 éves lehetett. Szigetszentmártonban laktunk egy nagyon aranyos kis parasztházban, én Pesten dolgoztam egy nyomdában és nagyon sokszor ha délutános voltam, akkor este 11h körül indultam vagy értem haza hévvel. Hétvégenként a 15-20 éves korosztály akkor indult bele az éjszakai életbe. Én behúzódva egy sarokba, fejhallgató a fejemen, el szuszékolok csöndben és általában arra ébredtem, hogy kontroll hiányában csürhe módjára viselkednek, indulnak a miklósi szpíd diszkóba és előre alapoznak hozzá. Lányokat szopatnak ketten hárman egy sarokban, néha seggbe kúrják, visonganak, sörös, boros üvegek repülnek ki a hév ablakán, meghúzzák a vészféket a diszkó előtt, kimásznak a hév tetejére és üvöltöznek, sarokba szarnak, hugyoznak.
Összefoglalva, nincs benne semmi vagányság, tartás, vagy erkölcs. Kontroll hiányában állat módjára viselkednek. Egyszerűen nem humoros és nincs benne semmi, ami arra sarkallná az embert, hogy elnéző legyen vele szembe az ember, sőt ha rászólsz valamelyikre, akkor felháborodik és öten ugranak fel, hogy mi van suttyó, szétszedjük az arcodat?
Ennél inkább az is jobb, hogy behunyom a szemem, zenét hallgatok és épségben hazaérek a családomhoz, abban a biztos tudatban, hogy ezek egyszer még megszopják a faszt,
Amit írtam nem alap nélküli. Volt egy gyulai ismerősöm a J. Robi. Iszonyú vadállat gyerek volt, 2 pohár sör után agy nélkül. Engem különösen nem tudott elviselni. Akárhányszor meglátott nekem jött és belevert a fejembe kettőt. Nagyon féltem felmenni a városba azokra a szórakozóhelyekre, ahol Ő felbukkanhatott. Ha megláttam, hogy ugyanott van, akkor bújtam előle és nem egyszer láttam villanni a szemét. Sokszor mentem haza vérző orral, anyám mindig kérdezte, hogy mi történt fiam?
Egy szanazugi fesztiválon aztán az egyik haragosa megfogta a sátrát, amiben aludt, kitépte a cövekeket és belehúzta a pár méterre lévő folyóba és beúszott vele. Kicsin múlott, hogy bele nem fulladt a vízbe, alig bírt kimászni.
Utólag megtudta, hogy ki volt az és megfogadta bosszút áll. Erre a békéscsabai vasútállomáson került sor. J. Robi észrevette, hogy ott van az, aki majdnem kinyírta. Elszedte a takarítótól a seprűt és eltörte a nyelét. Egy mozdulattal kitolta a bal szemét az embernek és elszaladt, Napokkal később derült ki számára, hogy nem az az ember volt, tévedett. Egy vadidegen embert vakított meg a bal szemére. Annak az embernek viszont cigány rokonai voltak. Nem volt irgalom, egyik este megfogták a sötétben J. Robit és miszlikbe törték a csontjait. Mindkét lábát eltörték, mindkét kezét, a bordáit és a koponyáját ízekre. Alig élte túl. Gipsz ágyban feküdt 3 hónapig és a koponya csontjait Platina lemezekkel pótolták. A végeredmény az lett, hogy nem szabad csinálnia semmit, ha rosszul néz és valaki ad neki egy pofont, azonnal meghal.
Nagyon kezes bárány módjára kell viselkednie, el kell hagynia a régi énjét, a legkisebb szóváltás is halálhoz vezethet.
Úgyhogy innen üzenem azoknak, akik testi fölényük miatt nyeregbe érzik magukat és valakit éppen terrorizálnak, jön még kutyára Platina.
Lehet most megpököd a tenyered és elagyalsz bárkit, mert érzel magadban annyi erőt és bátorságot, valamint megteheted, de később?
Van egy rendőr rokonom, nem közeli de rendőr. A faluban ahol lakott sokan panaszkodtak rá, hogy agresszív és ok nélkül üt ver bárkit + megbüntet. Nem tudtak ellene tenni semmit, a felettesei megvédték, pártolták, nem volt lehetőség az ellenállásra, szabadon basztathatta a népet. Aztán meghalt a 6 éves gyereke egy baleset folytán, egy motoros feltekerte a gyereket az első kerékre és mindezt 100 méteren keresztül. A 6 éves gyereket 100 méteren át gyalulta, mint a káposzta gyalu. Épp az apja volt szolgálatban és idegileg teljesen kikészült. Másnapra egy nyáladzó idegroncs lett belőle, nem hitte el, hogy vele ilyen megtörténhet. Pedig még ilyenebb. Begyógyszerezte magát és ivott rá. 2 napig küzdöttek érte, de életben maradt. Viszont soha többé nem tért észhez. Bevitték az elme osztályra és ha maga alá szart, amiatt úgy megverték, hogy beszart. Amiatt pedig szintén megverték. Nagyon nem szerettem azt az embert, mert egy arogáns fasz volt és osztotta az észt úgy, hogy nem lehetett megszólalni, nem is látogattam soha, még úgy sem, hogy a rokonaim kérték, hogy menj le, mert már ciki. Nem mentem, az utolsó hír, amit hallottam róla, hogy az ápolók gyepálják, mert folyton összeszarja magát. Begyógyszerezik, hogy az se tudja kicsoda, lázongani már nincs ereje, nincs tudata, szabadon üthetik s verhetik.
Ha rá gondolok akkor azt mondom túlzás, elég lett volna kevesebb is, hogy visszavegyen az arcából, valaki biztosra ment.
Az előbb ott tartottam, hogy internet. Ahol egy kattintással pinát lát az ember és olyasmit, ami által a szerelem leértékelődik. A nők úgy néznek rád a fotóról, mint ha ez lenne életük csúcspontja, ennél mámorosabb nincs. Ha valaki a pornófilmeken keresztül ismeri meg s ráadásul fiatalon a nőket, akkor az raktározódik el belőlük és úgy közeledik hozzájuk. Mondjuk érdemes a lányokat is megemlíteni, hogy oké egyik este valamelyik bokorban leszopnak valakit, másik este egy másikat, de mi az értelme? Eszközök, senki szemében nem nyernek ez által becsületet, pont ellenkezőleg, ujjal mutogatnak rá, hogy teszkós kurva, szopattam már én is. Hol van már a kivillanó boka vagy combok, ami után bolondultak a férfinépek és hegyeket mozgattak meg, hogy megkapják?
Manapság pénz kérdése az egész. Ha kellően menő autód van, akkor szopathatsz, de nem találsz senkit, aki lelki társad lenne, mindig akad egy meleg száj a makkodra, aki esetleg fogaz. Vagy van a degenerált túlzott erkölcsi értékekkel rendelkező, aki 5 év után engedi meg, hogy megfogd a kezét, mindig szürke posztó szoknyában jár és rendkívül kimért. Na ha pont egy ilyet fogsz ki, akkor tuti a maszturbáció miatt sorvadsz el.
Erről jut eszembe, hogy sihedernyi koromban Apám felküldött a padlásra csöves kukoricáért a malacoknak. Ha már fent voltam felhúztam néhány cserepet a meleg és a levegőtlenség miatt s megláttam a szomszéd cigány csajt a Kanalas Évát, aki egy szál világoskék bugyiban és szúrós hegyes cicivel állt egy lavór vízben. Bámultam, amíg el nem tűnt a szobában és utána két hétig jártam a látvány miatt a padlásra maszturbálni. Ennyi év távlatából már csak amerikai nyomszakértők tudnák megmondani s különleges készülékkel, hogy hány alkalommal.
Életem első nagy csalódása emberi kapcsolatban a Kati néni volt. Apámnak volt egy tanyája, szép nagy földterülettel, erdővel s mellette egy élővízcsatorna, amiben rengeteg csuka volt, hmmmm be ízletes. De nem erről akartam írni, hanem a Kati néniről a szomszédban. Kati néni akkor lopta be magát a szívembe, amikor betegen feküdtem és átsétált a közel egy kilométerre lévő tanyájáról egy kis, piros fazék gyöngyös levessel, hogy ettől meggyógyulok. Meggyógyultam és onnantól hittem a szavában. Kati néni férje mozdonyvezető volt és nagyon zord ember, kevés beszédű és mosolytalan s mindig barna öltönyben járt, ennyi ami beszűrődik róla halovány emlékeim közül, mit én port rugdaló kölyökkoromban éltem át. Apám tisztelte Kati nénit és dicsérte őt, hogy szépen rendben tartja a házát, a veteményest, s mennyi baromfija van.
Kati néni sürgött-forgott a ház körül s én néha lopva arra rugdaltam a port puszta kíváncsiságból. Nagyot köszöntem és cserébe eperrel és egy marék cseresznyével jutalmazott. Egyik nap délutánján egy idegen férfit láttam a dűlőn sétálni és befordult a Kati néni házához. Másik héten megint láttam s megkérdeztem apámat, hogy ki lehet az? Apám jól informált ember lévén csak annyit mondott, hogy az a bácsi ad pásztorórákat a Kati néninek, mert a férje beteg, impotens. Ezért aztán ha a Kati néni férje mozdonyt vezetett, akkor az a férfi pásztorkodott Kati néni felett. Nem nagyon tudtam helyre tenni a dolgokat és nem is értettem miért beteg s mi az a pásztor óra, de tudtam, hogy valami nincs rendben, csalódott voltam olyannyira, mint ha valaki engem csapott volna be. Amikor Kati néni azt mondta, hogy ettől majd meggyógyulsz, akkor én hittem a szavában s most megrendült irányában a bizalmam.
A következő biztos pontnak hitt dolog, ami összeomlott az életemben az a nagybátyám házassága volt. Számtalanszor elmentünk hozzájuk húsvétkor, karácsonykor vagy csak úgy a takaros kis lakótelepi lakásukba és amíg apámmal bontottak egy sört, addig én az unokanővéremmel bebújtam egy ágy alá és megmutatta a baba gyűjteményét. Egy sereg baba volt be ültetve az ágy alá a fal mellé körbe és nagy élvezettel beszélt róluk. Huszonéves házasság volt mögöttük, aztán egy napon Apám azt mondta vége, elválnak. Egy világ omlott össze bennem, kérdeztem miért. Mert évek óta folytogatták. Puff neki, nincs több baba gyűjtemény.
A következő csalódás a kórházban ért. Januárban kimentünk a fekete és fehér kőrös összefolyásához megfürdeni. Csak én fürödtem meg, öcsémnek elment a bátorsága, mert nagyon hideg volt a víz, én is talán ha kettőt csaptam a kezemmel aztán értelmetlennek láttam. Nem volt nálunk törölköző és a vizes alsóra húztam fel a ruhát s a nedves testemre. Másnap kórházba kerültem, a mentő vitt be, nem tudtam lábra állni és beszélni sem. Alig éltem, a nővérek sürögtek körülöttem s az egyik különösen nagy gondot fordított rám, megsimogatta a homlokom. Naponta bejárt és Ő adta be az injekciókat.
Negyednapra rendbe jöttem és már kimentem a szobából, következő nap már én voltam a hangadó a gyerekek közt és megjegyezte látom túlzottan is rendbe jöttél, mosolygott és megcirógatta az arcomat, a hátralévő 4 nap tökéletesen elég volt hozzá, hogy fülig szerelmes legyek bele. Lestem a mozdulatait, merre jár, mit beszél és kivel, csodálatra méltó nő volt, szinte beteg akartam maradni, hogy törődjön velem, mosolyogjon rám. Utolsó nap anyám jött értem délután, már délelőtt összecsomagoltam a holmimat és izgatottan vártam s kicsit szomorú is voltam, mert el kellett válnom a nővér hölgytől. Felöltöztem a ruhába és utána ereedtem, hogy lessem merre jár s legalább a hangját halljam. Az egyik helységben találtam rá, egy férfi ült vele szemben az asztalnál és fogta a kezét, suttogtak, búgtak, mint a galambok és megsimogatta a haját. Elszaladtam és a kudarc, amivel szembenéztem égető volt, iszonyú csalódás. Elbújtam és akkor sem jöttem elő, amikor hallottam hogy keres. Egy szekrénybe bújva vártam anyámat, pulykavörösre sértődtem és el sem köszöntem tőle. Évekkel később találkoztam vele egy kocsmában és két sör mellett jókat röhögtünk, emlékezett rám és furcsállotta, hogy eltűntem. Elmeséltem neki az egészet.
Ki ne lett volna szerelmes az óvónőjébe? Én mikor óvodás voltam a Bucsai Mariba voltam szerelmes, mert sokat birkózott velem, utána a Tóth Hajniba, mert táncolt velem lassút. Petrina Misi pedig bepisilt, ennyi amire emlékezem az óvodából meg az illatokra, a dia vetítésekre és a piros műbőrfotelekre, amik hidegek voltak ha beleültünk és a Zelenák Klári puszilkodott a Kovács Gabival az egyik sarokban és kigúnyoltak. A Zelenák Kláritól nem vártam volna, hisz a tanyán ahol laktam a Kati néni után ők laktak, a Zelenák család és sokat jártam át a nővéréhez papás mamást játszani. Sosem tudtam miről szólt, egyszerűen csak jó volt ott lenni, a nővére mondta mindig, hogy játsszuk azt.
A Kovács Gabival legközelebb katona koromban találkoztam Békéscsabán, Ő VÁP-os volt valami katonai ellenőr, megismert s valami hihetetlen köcsög módon viselkedett. Rideg volt és pattogó hangon utasított, kereste a hiányosságokat, hogy szankcionáljon. Mondtam is magamban, hogy mekkora köcsög vagy bazmeg, hisz egy óvodába jártunk. Szerencsére többet nem találkoztunk. Remélem már nem is fogunk, hihetetlen milyen embertelenek némelyek. Nincs bennük semmi részvét, semmi szánalom és megrendülni sem tudnak semmin, nem ismernek sem embert se Istent.
Úgy látszik ez már akkoriban is gond volt.
De nem is erről akartam írni, hanem az orosz tanárnőről. Úgy ismertem meg közelebbről, hogy fogtam egy sérült fekete rigót és a fiókomba tettem s ott etettem, hogy jöjjön rendbe. A Nánási Feri pedig odament az öccsével és kihúzta, majd amikor a madár kinézett szándékosan odacsukták a fejét és megdöglött. Fogtam a halott madarat és kiszaladtam az udvarra egy sarokba sírni. Nem találtak a vacsoránál sem, potyogtak a könnyeim. S a nevére már nem emlékszem de nagyon kedves tanárnő volt az, aki rám talált, az ölébe ültetett és megnyugtatott, hogy nagyon szép dolog, hogy így viszonyulsz az állatokhoz és elmagyarázta milyen mély lelkiség van bennem. Adott egy orosz nyelvű képeslapot vigaszként, amin egy bodor kutyus volt és ezüst színű hópelyhek szálltak rá egy hóval borított fenyő mellett. A párnám alá raktam és feledtette velem az élmény a halott rigót. A tanárnő hétköznaponként elvitt a lakására az Ő buzdítására kezdtem el levelezni orosz lányokkal, orosz nyelven. Volt egy újság a Kolovok, amiben voltak hirdetések, levelezőpartnert kerestek. De muszáj volt mindegyikkel megszakítanom a kapcsolatot, mert amikor arra került a sor, hogy eljönne két hétre, hogy megismerkedjen velem és el kellett volna szállásolni, akkor döbbentem rá, hogy nincs is hol, hisz én kollégiumban lakom.
No mindegy is, mert nem ez volt az, ami miatt tollat ragadtam.
7 óra van, hírek a Sláger rádióban Ortutai Dórával...mindegy nem fontos, ez csak egy kis nüánsz, hogy felrázzon a túlzott empátia által kiváltott megrázkódtatásokból.
Mondanom sem kell, hogy a tanárnővel eltöltött délutánok, a finom rántott csirkecombok, a képeslapok, amiket nekem adott ajándékba és nyilván a kiemelt törődés, amiben részesített vezetett ahhoz, hogy simán fülig beleszerelmesedtem s ráadásul nem volt semmi elhárítandó akadály, mert egyedül élt, elvált a férjétől.
Aztán egyik délután szeleburdiskodtunk a társaimmal, rohangáltunk a folyósókon, az udvaron, ajtókat csapkodtunk és az egyiket, ahogy tenyérrel meglöktem magam előtt és kivágódott, mögötte a tanárnő, s fejjel belerohantam a hasába, a tanárnő felnyögött és lekevert két hatalmas pofont. Itt szakadt meg a szerelem, fel sem tudtam fogni. Ott állt a Zelenák Klári és a nővére a Judit és elégedetten, gúnyosan mosolyogtak rajtam. 38 éves vagyok de azóta sem tudtam túltenni magam rajta, legszívesebben megfojtanám azt a két libát
Az első igazán komolynak mondható és meghatározó szexuális élményem Gyulán volt. A várfürdő homlokzatát és tetőterét újítottuk fel. Szemfüles ember lévén kiszúrtam, hogy pár lépés egy másik tetőn át és a női zuhanyzó tetején vagyok a szellőztető ventilátorok mögött. Napokig jártam oda lesni a lányokat, asszonyokat. Aztán egyszer ahogy meséltem a Kun Gabinak, Ő is velem akart jönni. A szemüvege miatt buktunk le, pedig milyen jó időtöltés volt munkaidő után. Bármelyik épeszű férfi élvezte volna lesni a zuhanyzó nőket, hegyesedő ciciket és ahogy öltözködnek. De Kun Gabi szemüvege megcsillant a ventilátor mögött és eltéveszthetetlen módon egy szempárnak hatott. Azonnal értesítették a vezetőséget és mi meg szaladhattunk egyik tetőről a másikra. Hónapokkal később merészkedtem vissza és megfogadtam, hogy soha többet nem hozok fel magammal senkit.
Még Cyberde-t sem pedig akkor még nem is ismertem.
Ezt csak azért szúrtam be, hogy legyen alkalma revansra, a növő félben lévő macskának is szoktunk kirakni kaparófát, amin a körmeit élesítheti.
Gyulán volt egy nő, aki anyámhoz járt tojást venni. Izgalmas és kellőképpen romlott nő volt, mint a camembert. Látszódott rajta az érzékiség, a nőiesség kicsit megfűszerezve kiszolgáltatottsággal, odaadással. Nem egyszer nyomott barackot a fejemre és anyámmal elbeszélgettek egy pohár pálinka mellett egy félórát, majd felrakta a kaskát a kerékpárra és hazatekert a tanyájára. Az a tanya furcsa tanya volt és megközelíthetetlen. Volt egy nagy behemót kutya megkötve és két kisebb szabadon, két nő lakott benne, az okát nem tudtam csak utólag. Akkoriban nem létezett az, hogy leszbikus csak a buzi.
Aztán mikor felkerültem Budapestre és már az első nap volt munkám és kaptam szállást is a munkásszálláson, akkor észrevettem azt a nőt, a Pirit, ahogy ott ült a munkásszálló kocsmájában egy bárszéken és csacsogott kedélyesen egy férfival.
Ahogy megtudtam abból élt, hogy a munkásszálláson lévő férfiakat tekerte az ujjai köré, pénzért tette és csak abból élt. Az első hónapban még én is gyűjtöttem rá, gondoltam kaparófának jó lesz, de aztán bejött a képbe Szamóca. A Petőfi csarnokban ismertem meg, hippi lány volt én meg hippi fiú, aznap este a szobájában kaparófáztunk s belépett az apja és az anyja. Kirángattak a takaró alól és kiebrudaltak a házból, miszerint ez nem kurvák tanyája.
Nem is annak kezeltük, ezért rá egy hétre újra találkoztam a Szamócával. Telefonálni nem mertem neki, mert féltem, hogy az anyja veszi fel.
Aznap este egy margitszigeti padon lett enyém, aznap este sokan mások lettek valakié egy margitszigeti padon, erre akkor jöttünk rá, amikor végeztével végigsétáltunk az Árpád hídig és minden padon valami furcsa nesz, furcsa póz, sok hontalan fiatal pár.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/pedofil.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/pedofil1.jpg "[kép]")
Fűben lapulók
Alsó tagozatos koromban rendszeresen vittek bennünket a gyulai várfürdőbe úszni. A meleg vizű medencébe kellett csoportos gyakorlatot végeznünk, torna, vízbeugrás, úszásgyakorlás. Volt ott egy kopasz ember, úgy nézett ki, mint Ben Kingsley, mindig furcsán bámult ránk. Rendszeresen segédkezett ha valaki ügyetlenül a víz alá merült, gyengéden átölelte és az ölében visszavitte a sekélyebb vízbe, ahol már talpra tudott állni a lurkó. Egyszer engem is elkapott, ahogy óvodás gyorsúszással a fejem a víz alatt, ülepem kint s bukdácsoltam. Elkapta a derekam és a tenyere végigfutott a víz alatt mindenemen. Nem tudtam mire vélni ezt akkor. Később tudtam meg, hogy a honvédségi sorozóbizottságban dolgozott. Már kocsmába járó suhanc voltam, amikor egyszer megláttam, hogy ketten ütlegelik Őt, keményen elpuhegyelták és ott hagyták egy padon. Az utolsó infóm róla, hogy lesittelték, mert zaklatott egy fiatalkorút.
A kollégium igazgatója hatalmas testű ember volt, lapát kezekkel, ha valakinek elcsattant egy pofon az egy darabig válogathatott a csengőhangok között. Nagy tekintélyű ember volt, s ez az ember egyszer csak végleg eltűnt a kollégium életéből. Sokan találgatták merre lehet, hova tűnt. Aztán ötszálhajú barátom elmesélte a történteket. Ötszálhajúról annyit kell tudni, hogy esetlen s vézna gyerek volt, idétlen rötyögő, zsíros vigyorral s még a sors azzal is megcsapkodta őt, hogy öt szál hajat rendelt ki számára. Én neveztem el Őt ötszálhajúnak és ez alapján úgy nevezték Őt. Engem pedig nem elnevezőnek hívtak hanem nagybölénynek. Addig, amíg öcsém nem lett kollégista, addig csak bölény voltam. Iskolai farsangon bölénynek öltöztem, onnan eme rangos név. Aztán mikor öcsém iskoláskorúvá cseperedett, akkor automatikusan elnyerte a kisbölény státuszt én pedig nagybölénnyé nem fejezem be a mondatot úgy, hogy szabályos legyen.
De nem is erről akartam beszélni, hanem az igazgatóról. Legszívesebben leírnám a nevét, de szerintem erre manapság már nagyon nagy hangsúlyt helyeznek, hogy személyiségi jogok. Mindegy a keresztneve Béla volt, ráadásul. Nos Bélánk előszeretettel takargatta be esténként a gyerekeket és egy óvatlan pillanatban a takaró alá is benyúlt.
Szegény ötszálhajút is megtalálta egyik este, Ő pedig elpanaszolta a szüleinek. A szülei arra bíztatták ötszálhajút, hogy egyik este lefekvés után engedje be őket az ablakon. Így is történt, lámpaoltás után kinyitotta az ablakot és szólt mindenkinek, hogy maradjanak csendben és csak figyeljenek. Ötszálhajú szülei elrejtőzködtek a hálóban a vastag függöny mögött. Nem kellett hozzá egy félóra sem és jött Béla takargatni. Egy darabig hagyták neki és miután már túl sokáig tartott a takargatás hát Őt is megtakargatták. Aztán lett belőle rendőrségi feljelentés. Ötszálhajú és a szülei vallomása alapján hosszú évekre elítélték.
Állítólag a börtönökben kiemelt figyelmet szentelnek az ilyen eseteknek az elítéltek. Gondolom azóta már kiszabadult.
A következő élményem a gyulai borforgalmi telepről indult. Neki sem írhatom le a nevét de András. Ismerte Apámat és nem messze tőlünk volt két tanyája és Ő volt a borforgalmi telep vezetője. Rendszeresen megkért, hogy segédkezzek számára. A tanyáján mindig volt Debrői hárslevelű, nagyon finom és édes bor volt, rendszeresen megkínált vele. Áthívott, hogy lapátoljak szenet, fessem le a falat vagy pakoljak téglát, öcsémet is megbízta, hogy itassa meg és pányvázza arrébb a teheneket. Én már nagyobb voltam, ezért némileg feltudtam fogni, hogy miről van szó, de félreértettem.
Egyik késő délután egy fél üveg debrői után behívott a szobába, hogy megmutassa a kályhát, amit másnap kellett volna lefestenem. Ugye milyen jó meleg van itt a szobában kérdezte, miért nem vetkőzöl le? Miután ledobtam a kabátom és vártam volna, hogy elmondja hol a festék, hol a szerszám és hogyan csináljam egyszer csak azzal kezdi, hogy pelyhesedik már a pöcsöd? Láttál már pinát? Voltál már lányokkal? 12 éves körül lehettem, alig nagyobb, mint most a Levente fiam. Egy hirtelen mozdulattal levette rólam a nadrágot és letolta az alsóm, a kezébe vette és elkezdte morzsolgatni. Valami hülye kényszer miatt szerettem volna megfelelni neki, eszembe sem jutott, hogy ez nem természetes és még súlyos lelkiismeret furdalásom is volt, ami miatt nem volt merevedésem. Ez ment egész télen, minden hétvégén mentem neki segíteni és mindig az lett a vége, hogy a szobában kötöttünk ki a debrőis üvegek körül. Komolyan mondom, hogy nem az zavart, amit csinált velem, mert nem volt viszonyítási alapom, hogy az helytelen, hanem az zavart nagyon, hogy soha nem volt merevedésem és emlékszem egyszer bocsánatot is kértem tőle, elmondtam neki, hogy nem hat rám izgatólag az ilyesmi és csüggedten leengedtem a vállaim, ott álltam a kályhaezüsttel frissen mázolt forró kályha mellett letolt alsóval és a festést bámultam, éreztem a szagát, ahogy égett rá a fémre s közben András velem babrált.
Aztán András elmaradt, messzire elkerülte a tanyánkat és már másik úton járt a tanyájára. Mint kiderült Apám rendkívüli módon eltángálta s kész csoda, hogy Apámat nem vitték el a rendőrök. Megígérte Andrásnak, hogy keresztül szúrja a vasvillával ha még egyszer a gyerekek közelébe mer menni. Öcsém panaszolta el Apámnak, hogy nagyon fáj az arca és tiszta vörös volt. Apám megkérdezte mi történt és öcsém elmondta, hogy András a borostás arcával hozzádörgölődzött és azért pirosodott ki, utána már nem volt mit tenni, el kellett mondanunk mindent.
András nem került börtönbe, azóta is köztiszteletben álló emberként éli az elfojtott szexuális beállítottságú életét. Már csak ábrándozik róla.
Nyolcadikos koromban megerőszakolt a karate edzőm. Edzés után megkért, hogy maradjak ott és segítsek rendet rakni. Bizalmaskodó beszélgetés után egyszer csak a vastag ugrómatracon találtam magam. Valahogy odaterelt. Sötétkék műbőr és hideg, ahogy ráfeküdtem, lehúzta az alsómat és mögém feküdt. Nagyon fájt és kiabáltam, egy idő múlva még jobban kiabáltam, végül elengedett.
Micsoda egy beteg elme, de ezt így csak utólag értettem meg.
Serdülőkoromban nyaranta volt a 3 napos szanazugi fesztivál. Rengeteg ember és sehol egy nyilvános wc. Ez akkoriban még nem volt alap, oldja meg mindenki ahogy tudja. Azzal nem is volt gond, a 3 nap alatt a vendégek körbeszarták az egész vidéket, nagyon kellett vigyázni, hogy hova lépsz ha éppen a szükségedet végezni indultál. Aztán eltelt pár hétvége és jött az árvíz. Mint, ahogy este megmutatkoznak a csillagok az égen, úgy emelkedtek ki a fűből, feljött a szar a víz színére és megmutatta magát.
Megyek az utcán, jönnek velem szemben az emberek, nem látok bele a fejükbe, nem tudom éppen miről ábrándoznak, helytelenül vagy helyesen gondolkodnak vagy éppen a fűbe csinál. Nemrég mikor volt a cunami és megrengett a rendszer, Sri Lankán elszabadultak az indulatok, az addig csak ábrándozó, fűben lapuló s rothadó elmék a meggyengült rendszer láttán nekiláttak gyerekeket erőszakolni és elrabolni, felemelkedett a szar a víz színére és megmutatta magát. Vagy ott van New Orleans és a Katrina hurrikán. Ott is elszabadultak az indulatok a meggyengült rendszer láttán és feljött a szar a víz színére, már nem csak ábrándozó és rothadó elmék voltak betegen, hanem szabadon és büntetlenül megcselekedhették, amit csak akartak.
Szokták mondani, hogy az ember alapvetően jó és magában hordozza a szeretetet. Valójában csak addig jó, amíg a törvény jelen van és csak addig szeret, amíg érdeke fűződik hozzá. Az egyáltalán nem nagy teljesítmény ha valaki szereti az élete párját vagy a gyerekeit vagy a rokonait. S főleg, hogy azt is csak 24-én, amíg a villanyt el nem oltják.
Ha most kimész az utcára és szétnézel, akkor nem látod az emberek fejében azt a sok felgyülemlett szart, amit csak egy árvíz tudna felemelni, hogy megmutassa, de attól hogy nem látsz bele, attól még van, létezik. Ha a mi eleve gyenge rendszerünk egyszer egy kicsit is összeomlana, akkor itt is megmutatná magát a sok fűbe járó ábrándozó, hogy valójában milyen. Csak azért nem teszi, mert van rá törvény és fél a következményektől.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Vers mindegy Kiszely.
A nagyobbik fiammal Leventével kitaláltunk egy játékot. Írtunk egy közös verset, de úgy hogy egyikőnk ír egy sort és letakarja majd elmondja az utolsó szó magánhangzóit. A másik úgy ír, hogy rímelnie kell a magánhangzók miatt, de tartalmilag elvész mivel nem tudja mit írt a másik. Miután kész lettünk vele legépeltem és kinyomtattam. A felvételen az látható, ahogy legelőször kézbe kapja a verset és felolvassa a Levente. A sorok, rímek, tartalom kicsit kusza, de van egy vezérfonal az, hogy együtt csináltuk
A biztonság kedvéért közreadom a legépelt változatot is, nehogy lemaradj akár egy szövegmorzsáról is, ami miatt gellert kapna a szövegértésed.
Hja, hogy miért Gucska? Guga, Macska, Gucska.
Az lesz a címe, hogy a játékos kiscicánk.
Az én cicám neve Gucska.,
írom ezt a freemail.hu-ra.
Örömhír, zsongás és csoda,
a barátomnak Szintinek van egy műkígyója.
Ennek sincs értelme, tehát nohát,
az én cicám egy rémcica.
Apa ehhez nem kell diploma,
elment a bogár a légy is az.
Az én cicám egy játékos kiscica,
rímelnie is kell, ezért IA.
Ez a vers utolsó sora, szia!
[link]
Hamarosan jön a vers mindegy Kiszely 2. része.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Amikor átkerültem a 7A osztályba a 7B-ből, akkor szerelmes lettem az Ibolyába. Előre elárulom, hogy viszonzatlan szerelemről van szó, de nem is plátói, ám annál szenvedélyesebb és gyötrő. Nem azt mondom, hogy a 7B osztályba nem voltak szép lányok, de egyiknek szépsége sem ragadott magával annyira, mint Ibolyáé.
Az A osztályba köztudottan azok a gyerekek jártak, akiknek a fejük jobban fogott egy kicsit az átlagnál, amire rásegítettek egy kis külön angollal, külön matekkal, mert különb gyerekek voltak némileg és volt hozzá anyagi fedezet is, hogy megfinanszírozzák a különlegeset. Én nem tudom, hogy miként kerültem át a B osztályból az A-ba, de onnantól a B osztály utált, az A osztály pedig nem fogadott be. Emlékszem nagyon sok cigit és kétdecist kellett lopnom a helyi super marketből, hogy lekenyerezzem az A osztály nagy menőit s külön odafigyelve arra, hogy mindenkinek a szája íze szerinti cigarettát ill. piát lopjam. Stul például a Kent cigarettát kedvelte, egy másik a Dunhill-t.
Nagyon sok megaláztatás árán tűrték meg a társaságomat a fiúk, soha nem adatott meg, hogy hangadó legyek vagy bármiben partnerük. A lányokra rá sem mertem nézni (kivéve Ibolyát) a lányok többsége romlott volt már akkor is. A fiúk élbolyba tartozó akkori elitje szabadon fogdoshatta tornaóra előtt a feneküket és a mellüket és Ők csak élvhajhász módjára visongtak. Meg is fogadtam a függöny mögül leselődve, hogy egyikhez sem lesz viszonyom. Nem, mint ha erre egy csöppnyi esély is mutatkozott, kínálkozott volna, de azért nem mindegy, hogy ki mondja ki a nemet. Aztán hosszú betegség után visszajött az osztályba Ibolya.
Ibolya Galbácskertben lakott, ahol a nagymamám. Így mindjárt találtam egy közös nevezőt, ami alapján közeledhettem hozzá. Lénye megigézett, romlatlan tündéri külső, zárkózottság, amolyan feltörésre váró kemény dió, de magában hordozta a nőiesség minden zamatát. Megkóstolni ugyan nem volt alkalmam sem a fenekét megfogni vagy a mellét a tornaóra előtt az öltözőben, a többiekével szemben pedig fogadalmam volt, így maradt a távoli szemlélődés, rajongás és végül egy gyenge pillanatomban egy levélke.
A levélkét otthon írtam meg miután megetettem a disznókat. Megmostam a kezem a lavórban és magamra húztam a szobám ajtaját. Sokáig töprengtem, hogy legyen e bátorságom vagy inkább maradjak szemlélődő és nézzem tétlenül, ahogy érdemtelenek illetik tenyerükkel majdan ha Ibolya már ivarérett lesz és nem bír a libidójával, végül belevágtam. Öt mondatban leírtam, hogy mióta megláttam se éjjelem, se nappalom és mondatonként töröltem le a fátylat szemeim elől.
Másnap reggel az első szünetben óvatosan a tolltartójába csúsztattam és kiosontam az osztályból. Szerencsétlenségemre a titkolt szerelemvallásnak szemtanúja volt az egyik cafka és vérlázító módon azonnal loholt elújságolni a híreket Ibolyának, hogy a fickó és a vahúr. Jöttek vissza azonnal a lányok, türemkedtek be az ajtón és vihogtak s már előre csorgott a nyáluk egy kis pletykára. Ibolya ugyan megszeppent és láttam rajta, hogy jól esett a lelkének a közeledésem de a nyakán fürtökben lógó sikonyázó lányok előtt muszáj volt ellepleznie érzelmeit, holott minden tekintetben őszintének mutatkoztak volna. Mindezen tények a későbbiek folyamán megakadályoztak bennünket, hogy érdemben közeledjünk egymáshoz.
Azonban ha el is bíztam volna magam és valamely oknál fogva részesültem volna kegyeiből volt még egy hátráltató tényező, amit nem elhanyagoló módon befolyásolhatta a bimbódzó kapcsolatunkat, bár megjegyzem időzőjelbe tenném. Amíg az osztálytársaim krémje külön angolra, külön matekra, külön kémiára, külön apám faszára jártak, addig nekem kilométereket kellett gyalogolnom teheneket itatni, szénát, lucernát kaszálni, lovas kocsin trágyát hordani, tehenet fejni.
Bár pengeélen táncoltam, amikor megpróbáltam helyre tenni a kialakulófélben lévő társadalmi értékrendeket, hogy hajh melyik hasznosb, rángatni a tehén tőgyét s egy kanna frissen fejt tejet lögybölni omlós kenyérhez, vagy az osztálytársaim kegyét, elismerését kivívni, Ibolya szerelmét elnyerni úgy, hogy minden reggel érződött rajtam a rekultiváció.
Értem ez alatt azt, hogy iskolakezdés előtt teheneket és disznókat supportáltam, majd beülve az eminensek közé azzal szembesültem, hogy mindenki felém néz. Hiába no, nem a külön angolnak van szaga, de aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy nem is ezeknek lóg a tábla szalonna.
A teljes megsemmisülés lett rajtam urrá, ahogy el kellett tűrnöm a többnyire seggmegfogott cafkák lesújtó s megvető sziszegéseit, akik alig laktak tőlem egy tömbnyire. Na jó mondjuk utóbbi nem igaz csak a rím kedvéért illesztettem be.
Aznap este könnyeimmel küszködve próbáltam meg megtalálni elveszett egyéniségem, de nem hagyták. Beállított a Robi barátom és lihegve közölte, hogy szlovák lányok érkeztek a kempingbe. Felvettem a Scorpions által ismertté vált citromsárga s fekete csíkos gatyám, szegecselt bőrövet, csuklóvédőt és a Jolana szólógitáromat kézbe fogva bekerékpároztunk a tanyáról Gyulára. A kemping kerítésén át lesődtünk, hogy kik s mifélék.
Szép s visongó lányok, kokakóla mámorban. Átmásztunk és elég hülyén festettünk, ahogy hímkakas módjára szerettük volna felhívni magunkra a figyelmet. Leültünk a büfénél, széles terpesz, gitár a lábhoz, Robinál dobverő (pedig basszus gitáros volt, dobot soha nem látott (igaz basszus gitárt sem)).
Pipára gyújtottunk, jó kis rumos Borkum, a pipa előtte rumba áztatva s kiszárítva, illatával szlovák lányokat magához vonzva, Ibolyát jótékony homályba burkolva. Jaj mégsem, most egy pillanatra éles kardként belém nyilallt az átélt s megsemmisítő felismerés, jaj mit tegyek? Nem foglalkozom veled, mert tehénszarszagú vagy és pozsgás az északi oldalad, gondolhatta magában hisz tényleg tanyasi gyerek voltam és közelebb állt hozzám a kukoricás, mint a külön tornaóra, ahol erkölcstelenül lehetett lányok fenekét idomulva a tenyér vonulataihoz s nekem csak a függöny mögött jutott, megvárva míg elvonulnak s elcsendesedik, jaj de tönkretették a pubertás koromat. De nem is erről akartam beszélni végül, hisz írtam is az elején, hogy viszonzatlan. Ám egy szlovák lány, aki hasonlított az óvodáskori szerelmemre a Bucsai Marira, akivel sokat birkóztunk és hengerbucskáztunk együtt, na az belémhabarodott. Annyira, hogy aznap este volt á stubásznye, bovácse, zmrzlina, zapodnyij, hoderác, bunyevác, jedna, nula.
Aztán másnap reggelre is ott ragadtam vele egy sátorban. Délelőtt velük együtt zuhanyoztam és mentem reggelizni, alig tudtam kiejteni a magyar konyhásnak, hogy mit proszim, így nem is csodálkozom rajta, hogy fél adagot adott, látva félkegyelmű.
A szlovák szerelmet is elszúrtam sajnos, de ennek nem a tehénszarszag volt az oka, hanem a hirtelenségem, a mindent ide nekem de azonnal hozzáállásom.
Az egész szlovák lánycsoport kiment a gyulai várfürdőbe én meg utánuk a Scorpions által ismertté vált citromsárga s fekete, csíkos gatyám, szegecselt bőrövet, csuklóvédőt és a Jolana szólógitáromat kézbe fogva.
S miután megkértem jövendőbeli stubásznyámat, hogy hasra feküdvén ugyan kenje be a hátamat napolajjal, kisvártatva az egész szlovák tanári kar + osztálytársak körém sereglett, hogy ugyan egy szavukat sem értettem, de nyilván mit akarok én?
Ismét megsemmisülés és föld alá süllyedés, csíkos gatya, gitár hón alá és sietve távozván a sok sztrapacskát és bígyót kégyát rám kiabáló szlovák némber lángnyelve elől el.
Annak ellenére, hogy a lányok nem adták magukat olyan könnyen azaz nem mindegy kinek, volt siker élményem is. Azon a hétvégén egy lány az ölembe ült a Komló diszkóban és puszilkodtunk is. Sajnos a románc nem tartott sokáig, dacára a tiszta nadrágnak. Még aznap este elhagyott a cafka és más ölében láttam még mielőtt rádöbbent volna a valóságra
Azóta is kárörvendő vagyok, egyik sem tudja mit szalasztott el vele. Kérdezzétek meg az asszonyom, vagy nézzétek meg a két gyerekem![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/kisgugahajak.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Hat fős család nyomul a bevásárlóközpont pénztárához, két felnőtt és négy gyermek. Izgatottan vizslatják szerzeményeiket, a gyerekek különösen számba veszik, kinek mi jut és minek lehet türelmetlenül nekiesni a délután folyamán. A szülők semmire és senkire való tekintet nélkül állnak sorba. Észre sem veszik, hogy a sor elkanyarodik és ők éppen a közepéhez álltak be, ahol az megtört. Zúgolódó hangok és ciccegések. Ügyet sem vetnek a méltatlankodókra, a gyerekek veszekednek, sivalkodnak. Anyu, anyu vegyél olyat is a Marcinak, már van az iskolában, anyu, anyu az is kell nekem, anyu, anyu szavalják kórusban. Egyik-egyik felugrik az anyjuk ruhájára és ránt egyet rajta, hogy jobban felhívja magára a figyelmét. Az apjuk dúvad módjára rakja ki a futószalagra a csurig megpakolt bevásárlókocsi tartalmát. Fagyasztott húsok, konzervek, tartós élelmiszerek, gyerekeknek játék, barkács holmi, apróságok. Beletelik egy kis időbe amíg kiürül a kocsi, a gyerekek már felajzva kapkodnak a csokoládék és egyéb juttatásaikért amiket a pénztárosnő már beblokkolt. Összevesznek egy-egy cukron vagy gumilabdán, pedig mindegyiknek jutott bőven belőle. Kapkodnak és nagy a zsivaj körülöttük, a sorban állók türelmetlenül várják, hogy eltűnjenek a színről végre mert tolakodóak és agresszívek voltak. Az egyik nagymama fejét csóválva, halkan súgta oda a mellette állónak, hogy ilyenek a gazdagok, semmi sem elég nekik és hangosak. Azt is megjegyezte, hogy a gyerekeik az iskolában biztos a legneveletlenebbek.
Kifordultak végre az áruház ajtaján és elcsöndesedett a pénztár környéke, akik eddig a szájukat húzták és egyik lábukról álltak a másikra, nem tudtak hova nézni kínjukban azok most megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hogy végre elhúztak a picsába. Innen-onnan még a sorból lehetett hallani halk méltatlankodást. Sorra kerültem én is és fizettem, visszaszedtem a bevásárlókocsiba mindent és nekiiramodtam a parkolónak.
Szerencsétlenségemre pont az én autóm mellett parkolt ez a család. A gyerekek fel-alá szaladgáltak a hipertupercsiliguli autójuk körül és amint mentem volna az enyémhez éppen keresztül vágott előttem az egyik fiú. Majdnem rátoltam a kocsit sikeresen. Megijedt egy pillanatra de utána rögtön felülkerekedett benne a belé nevelt társadalmi hovatartozás. Megvetően nézett rám pár másodpercig és várta, hogy megsemmisüljek előtte.
Rávillantottam a szemem és odamorogtam, hogy mi van vacak, mit rohangálsz csukott szemmel? Eridj anyád szoknyája alá. Tudtam, hogy felkapják a fejüket erre a szülők és a szemem sarkában figyeltem is az apjukat. Nagy benga, dürhő állat volt, akit csak akkor lehet felborítani ha konkrétan állon vágod. Szúrós szemmel indult meg felém, de csak a gyerekéért jött oda. Morogva felkapta és begyűrte a kocsi hátsó ülésére. Az anyjuktól is megkaptam azt a bizonyos süllyedj el de mán jellegű pillantást. Ebben azonban már nagy gyakorlatom van és egy gyors erőltetett fülig vigyorral honoráltam. Elhúzta a száját és egy hangos ciccenéssel magára vágta a kocsi ajtaját. Odabent remegő kézzel gyújtott rá a hosszú szálú cigarettájára. Ideges volt az áruházi bevásárlás miatt, én is eléggé feszült szoktam lenni mire végzek mert állat módjára megy mindenki mint az ökör és nincs bennük semmi tisztelet vagy részvét, sem segítőkészség. A nő ráfújta a füstöt az ablaküvegre, a férje szájában is ott fityegett a cigaretta. Lehúzták az ablakot és határozottan kitolattak, kicsi kellett volna hozzá, hogy beletolassanak egy Wartburg elejébe. A Wartburg sofőrje egy idős fickó volt smici sapkában. Mérgesen villogott a szeme és kalimpált a szélvédő mögött. Vártam, hogy emez a cigivel a szájában kimutasson a lehúzott ablakon, hogy fákk vagy valami, de annyira el volt magával foglalva, hogy észre sem vette az öreget. Szép látvány, amikor két ilyen fasz szülő szívatja a gyerekeivel a kocsiban a cigarettafüstöt. Ennél már csak a terhes nő az érdekesebb eset. Amelyik sokkal nagyobbra tartja a saját egészségkárosítását mint a születendő gyereke egészségét. Gondolod, hogy később miután megszületik a gyermeke megváltozik a szemlélete ? Á dehogy, a gyerek bent vagy kint oly mindegy. Ott fog füstölni a kiságy mellett és elégedetten dajkálja, hogy aludj kicsim, nem zavarja, hogy a gyerek prüsszög a füsttől és nem nyitja rá az ablakot, hogy nehogy megfázzon. Egyszerű ez mint a turista jelzés.
Pár éve dolgoztam a zuglói önkormányzatnak, a feladatom az volt, hogy ha valaki segélykérelmet nyújtott be akkor annak ki kellett mennem a lakására és egy úgynevezett környezettanulmányt kellett készítenem, hogy amit feltárt helyzetet megfelel-e a valóságnak. Élveztem azt a munkát, mert elég sok érdekes emberrel hozott össze a sors. Volt köztük sok hülye, is, de egyre megtanított az a munkakör, hogy sohase bízzak a saját ítéletemben. Már az első napokban megtanultam függetleníteni a munkámat a saját benyomásaimtól. Ha hallgattam volna az érzéseimre, akkor súlyosan megkárosíthattam volna embereket azzal, hogy esetleg megvonom a segélyt, vagy nem ítélem oda. Igazság szerint nem én vontam meg és nem én ítéltem oda, hanem egy javaslatot kellett tennem, ami alapján elbírálták. De természetesen 90%-ban ezen állt vagy bukott a dolog. A legemlékezetesebb eset az volt, amikor a Francia úton kellett bemennem egy ódon, négyemeletes, körfolyosós házba. Undorító hely volt, koszos falakkal és sötét lépcsőházzal. Kopott, zöld ajtó az üvegek helyén fólia és nincs kilincs. Egy vastag madzag szolgált arra, hogy belülről az ajtót rögzítsék. Az ajtó felett ott volt a szám amit kerestem, igen gondolkodóba ejtett a dolog, hogy merjek-e vagy sem bekopogni . Aztán elhessegettem magamtól a rossz benyomást és kopogtam az ajtón kétszer. Kis idő múlva egy alacsony, mosdatlan, szakállas, cingár férfi jött ki és beinvitált. Mondom neki milyen ügyben jöttem és elmondtam azt is, hogy szeretnék körülnézni. Szótlanul beengedett és leültetett a konyhába. Előredőltem a székemen és vetettem egy pillantást a szoba belsejére. Sötét volt és keskeny, egy vetetlen ággyal és egy nagy, barna szekrénnyel. A padlón koszos, kopott parketta és még csak szőnyeg sem. Ennyi, semmi más. A konyhában szintén kopott asztal, rajta semmi. A szék amin ültem talán az volt a lakás egyetlen ülőalkalmatossága. A fickó előttem állt. Rajta gyűrött ing és foszladozott szürke nadrág. Mögötte egy konyhaszekrénynek csak nagyon bátran nevezhető valami, aminek a polcain nem volt semmi. Elmondta, hogy a szociális gondozója javasolta, hogy adjon be egy ilyen igényt segélyért. Ráfektettem a konyhaasztalra a paksamétát, amit ki kellett töltenem. Közben mellettem állva hallgattam a panaszát, nem lepődtem meg rajta mert már megszoktam a lakásonkénti sirámkodást. Ellenben a hangjában éreztem valami furcsát, a szokásostól eltérően nem színészkedett és nem játszotta túl magát. Volt benne alázat és keserűség és megtörtség. Egy olyan ember szólt hozzám, akit ténylegesen megviselt az élet és más esélye nem volt mint, hogy valaki segítsen rajta. Elmondta röviden, hogy miként került ebbe a helyzetbe. Kérte, hogy ha lehet, akkor még ma megkaphassa a segélyt mert ennie sincs mit. Ránéztem és felálltam, mondtam neki, üljön le majd közöltem vele, hogy ennek az átfutási ideje körülbelül két hétbe telik, és ha pozitív az elbírálás akkor kipostázzák. Megmutattam neki az igénylők névsorát és a vastag iratköteget az oldalamon. Láttam a szemében a kétségbeesést. Aztán azt mondtam neki, hogy nézze uram. Én most körbenézek a lakásában és kinyitom a szekrényeket, amennyiben nem találok egyetlen piás üveget sem akkor megkaphatja az összes pénzemet ami éppen nálam van. De amennyiben egyet is találok úgy marad az eredeti felállás. Mindkét szekrény ajtaját kinyitottam, de az ajtónyikorgáson kívül azokban semmit sem találtam. Kongott mindkettő az ürességtől, azokba csak tenni lehetett. Nagyon elszégyelltem magam, hogy ilyen alázatnak tettem ki ezt az eleve megalázott embert. Jótékonykodni szerettem volna? Igen de, hogy? Feltételekhez kötöttem neki ? Akkor most jó ember vagyok vagy rossz? Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a saját megítélésemre hagyatkoztam és a gondolataimra. Rosszabb voltam annál az embernél is aki éppen a Wartburgba tolatott volna bele, de nem csak nála hanem mindenkinél utolsóbbnak éreztem magam. Emberrel álltam szemben, nem egy kérvénnyel. Lesújtottan kivettem a táskámból az aznapi kajámat és csendben az asztalra tettem neki. Aztán elővettem a pénztárcámat, kiborítottam a tartalmát az asztalra. Meg sem számoltam, mert nem voltam kíváncsi rá. Elég undorítónak tartottam magam abban a helyzetben, ha még nekiálltam volna számolgatni, hogy összegszerűen is meg tudjam nevezni mennyire vagyok jó ember akkor……. Semmi akkor, menni innen minél hamarabb. Elköszöntem tőle és leverten lebotorkáltam az utcára. Szoknom kell az ilyen helyzeteket. A kérelmét előre vettem és ráírtam egy piros „S” betűt, hogy tudjanak róla a titkárok.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Anno 1992 vidéken egy állomás....
Széplélek, agyontanult, szemüveges és félszeg egyetemista ül a váróteremben velem szemben. Szemét sem emeli rám csak úgy villanásokra. Szándékosan keresem a pillantását, hogy zavarba hozzam. Látszik rajta a nevelés. Aprókat szipog, a papír zsebkendőjébe hang nélkül csavarja bele a csulát és fintorog hozzá, nem nézi meg utána az eredményt, hanem akkurátus ámde gyors mozdulattal még menet közben összehajtva zsebre gyűri. Igazán testi ember és kellően félművelt a szétdiplomázott agya mert nem tudja kellően álcázni a fingását. Halk, hang nélküli de a mozdulat ott volt ahogy kicsit megdőlt és tekert egyet a valagán. Ilyet csak avatott és igen figyelmes szem vesz észre, a pórnép már csak a szagot vágja és pislognak zavart, vörös arczal mert mindegyik azt hiszi, hogy róla hiszik azt, hogy ő pukizott. Aztán ez a meglett cingár testi csávó mivel érzékeli, hogy le sem veszem róla a szemem egyre zavartabb lesz, én meg annál inkább belé sújkolom az égető nézésemet, most már határozottan le sem veszem róla a szemem. Mint a kígyó az áldozatáról. Azt még nem tudom, hogy mi ezzel a célom, de tudom, hogy csináljam végig. Az tetszik benne, hogy pusztán a mozdulatlan nézésemmel elérem, hogy a nyirkos tenyerét a nadrágjába törölje. Majd megigazgatja a diplomata táskáját, megtörli a szemüvegét. Látszik az orrán a szemüveg feltörte ,piros hely. Aztán ahogy felteszi és újra megpróbál fokuszálni a világra, majd a lesújtó tény, hogy még mindig figyelem. Lehetne ő is fölénybe ha visszanézne ugyanolyan erősen, de nem teszi. Inkább határozatlan és értelmetlen mozdulatokba menekül. Nézi a plafont, feláll és megigazítja a nadrágját, de minden cselekmény után ellenőrzi, hogy figyelem-e még. Mozdulataiba egyre több szereplés vegyül. Olyan mint a kezdő színész a színpadon, ahogy lassan de biztosan beletörődik a jelenlévő tekintetekbe, majd átesik a holtponton és elkezd játszani. Egyre több szabad elem jelentkezik a merev betanult elemek után, egy óra múlva már egy teljesen más személyiség áll a színpadon és még a taps sem hozza vissza mert tudja nem neki szól, hanem annak akit alakított. A mi mukink megnézi az óráját, előveszi a mobilt és áttúrja jobb híjján az eltárolt neveket. Majd hátradől és érzem kezdi megadni magát. Kicsit engedek a gyeplőn és félrenézek pár másodpercre, a reakciót már előre tudom. Mikor visszanézek értetlenség és megkönnyebülés együttes jelei, lelohad a mellkasa és nagy sóhaj. Újra elkezdem figyelni de most a cipőjét és sokáig, lassan veszi az adást és ő is megvizsgálja lenézve, hogy ugyan mi kivetni valót találtam rajta, hát semmit ázze de ezt még nem mondom el neki. Rajtunk kívül még négy-öt ember van a váróteremben, cigaretta és doh meg a régi pudvás padok szaga amit fényesre ültek a nadrágok. A mi mukink teljesen zavarban van mert a cipőjéről lassan emeltem a tekintetem a térdére, egy kicsit elidőztem ott és megvártam amíg ő is kétségek közt néz a saját térdére. Aztán nagyon lassan szinte mint az ólom ahogy folyik, de annál biztosabban megállapodott a tekintetem az ölében. Határozottan és félre nem érthetően jelent meg egy kis kackiás vigyor a szájam szegletében. Valami régi feszkó juthatott eszébe vagy sikertelenség mert rettentően elvörösödött. A férfiasságán eshetett csorba, hogy így zokon vette a pillantásomat, megkegyelmeztem neki Az ingén volt a sor, végigpásztáztam azt is és folytattam az állán át a szájáig, a szemét akartam célba venni, de kiborult a bili. Elkeseredetten nyúlt a táskája után és elővett egy gondosan becsomagolt szendvicset. Tegnap rakhatta vagy csomagolták el neki mert nagyokat nyelt hozzá. Nem volt a keze ügyében folyadék, gondolom kidobni nem akarta a szendvicset, de nem is készült rá, hogy mint végső menedékként szolgál majd a mai nap folyamán. Mondom nagyokat nyelt és szárazan, igyekezett minél több nyállal elkeverni testi barátunk a szendvicsét de nem sok sikerrel. Egyre vörösebb volt az arcza és csak kínlódott a rágással. Rájött, hogy tudom miért csinálja és emiatt még jobban elkeseredett. Mivel még több figyelmet szenteltem az étkezésének mint ezelőtt bárminek, így egy óvatlan pillanatban felpattant és otthagyott csapot-papot elrohant a terem végébe a vízcsaphoz, tőle még a táskáját is ellophattam volna én vagy bárki, ő most az életével játszott. Talán elfogyott a nyál vagy fejébe vett egy túlon túl nagy falatot. De kellett a víz és most az mindennél fontosabb volt. A vízcsapot hiába nyitotta tövig eltelt pár másodperc mire a hörgő levegő után megjelent a víz. Már nem törődött semmivel, oda az illem és oda a jól neveltség. Szájába vette a csapot és nyeldekelte a vizet szaporán, nem néztem oda csak fél szemmel. Sőt esélyt adtam arra, hogy összeszedje a kétdiplomás önmagát. Felálltam és ki sétálltam, de a padon hagytam a cuccaimat, hogy tudja még visszajövök. Kimentem az állomás elé és megtömtem a pipámat. Szippantottam egy mélyet és bent tartottam amíg csak tudtam. Szinte röhögve fújtam ki a végét és köhögésbe ment át. Még maradt a göbből egy szippantani való ami nem visz át a ló túloldalára. Azt már gondosabban tartottam vissza és mint aki komoi. Hát ennyi és most jöhet a finálé.............................................................................................................................................................................. ....................................ázze.
Tudtam nem sok időm maradt, ezért a mi mukinkkal mit sem törődve visszavágtattam a helyemre, kettőnkön kívül nem sokan voltak a teremben. Egy házaspár csendben diskuráltak talán a csekkekről, hogy mit hová. Egy bakancsos fiatal csaj akinek se formája, egy nénike kaskával és a többire már nem volt időm. Tudtam, hogy pár másodperc és jön...............................................................................................................................ázze.
Benyúltam a hátizsákba a walkmanért és felraktam a fülest amíg volt időm. Már éreztem a lüktetést és azt a furcsa hangulatot ami kicsit széthúzza a függönyt és többet veszel észre. Szinte úgy érzed mindenre tudsz figyelni. A mi mukink már többet nem volt ellenfél. Nem akartam bántani és azt sem, hogy bármit. Egyszerűen így adta a helyzet. Mint régen egy lány a szegedi vonaton. Csak ült szemben az ülésen és úgy adódott, hogy oda szólt as helyjegyem. Egy darabig csak hallgattam amint neszezett, később mélyen a szemébe néztem, majd a mosdóban találtuk magunkat mert úgy adódott. De volt ilyen liftben is. Az ember már csak ilyen testi mint a fingás és kényszere van, valahol ki kell gyünnie.
De maradjunk a mi mukinknál. Egyszerűen belekapaszkodtam a gondolatba, hogy most valamit mutatnom kell neki, hogy milyen a gátlások nélküli...... de megfogalmazni már nem tudtam magamban, hogy mi. Egyszerűen csak annyi maradt, hogy gátlások nélkül. Nem kellett volna szívnom ahhoz, hogy levetkőzzem a gátlásaimat mert eleve egy hülye alkat vagyok.
Marilyn Manson, sokat sejtető zene és hamar elvisz. De mondom a dolog kétoldalas, nekem nem kell ahhoz szívnom, hogy ezt megtegyem. Egyszerűen ez csak több ötletet ad. De mi a faszt magyarázkodok itt és kinek mikor csak egyedül vagyok, hát rajta hát. A srácnak tudtomon kívül néztem a szemébe, persze nem oda figyeltem, a gondolataim máshol de őt mégis sakkban tartotta és automatikusan védekezett. Aztán mikor rákoncentráltam ami ilyenkor nagyon nehéz mert olyan mint a tudat hasadás. Megpróbáltam azon túl, hogy ránézek még figyelni is rá. Nem sok sikerrel de elértem, hogy meredten bámult rám mint aki várta a kegyelem döfést. Na ázze most figyelj és felálltam. A zene első ütemére mozdultam, a teremben mindenki engem figyelt de már senki sem érdekelt. Ez olyan mintz a halál.......................................................................................ázze.
Már a mukink sem érdekelt, csak roptam a táncot lendületesen és csak az érdekelt, hogy a mozdulatom a zenével harmonikus legyen. Persze ebből ők semmit sem hallottak, csak a csihogást a padlólapon, ahogy a cipőm csoszolt meg max. a suhogást a karommal és a ruhámmal amit lejtettem. Arcom elszánt lehetett mert nagyon oda vonzotta a pillantásokat. Gondoltam is, hogy ez nem színház pöcsök, nem vettetek belépőt, mi a szart bámultok ilyen meredten ? Mondom a kutya sem érdekelt és akár meg is halhattam volna észrevétlen mert csak arra figyeltem, hogy a mozdulataim simán passzoljanak a fülembe sipákoló zenéhez. Már rég túl voltam azon, hogy észre vegyem bárki is van itt rajtam kívül, vagy, hogy akárki is figyelhet. Csak a zene a lényeg, aztán egy hullám végén tudatosult bennem, hogy mi volt a forrás, hát a srác aki ott ült és meredten bámult. Éppen tisztultam de tudtam nem sok az időm mert jön a következő hullám. Lihegve megálltam és levettem a fülhallgatót. Egy vonat érkezett és magára vonzotta a figyelmemet. Hosszú fékezés és sípolás, véget nem érő zakatolás mire megállt. Aztán az emberek zaja, leszállás és beszélgetések mind olyan tisztán jött és mindenkié külön. Összepakoltam a cuccaimat a hátizsákba és felkaptam a vállamra. Miután végeztem odamentem a mi mukinkhoz és melléültem. Határozottan és bizalmasan mint egy régi ismerős átkaroltam, majd megnyugtatóan ennyit mondtam neki ne fossál, szard össze magad és ezzel röhögve felálltam és elhúztam a csíkot. Az ajtón kifelé menet még kacsintottam egyet rá és tudtam nagyobb bajban vagyok mint ő mert nekem még ki kell keverednem ebből a pszihó szarból amit képzelek. Amikor végképp feléadom, hogy sikerüljön akkor lenyomok vagy 6-8 sört és az visszahoz....................................................................ázze sokáig sétáltam és azt sem tudom, hogy hol csak izzadtam és meneteltem a dübörgő zenére. Összehoztam a ritmust a szekérrel, a gyalogossal, a fagylaltozóval és a híddal. Végül leültem egy tóparton a fűzfák alatt és azt mondtam bazdmeg te állat hát mit csinálsz ? Órákig ültem a fa tövében és engedtem, hogy a hangyák is birtokba vegyenek. Szépek voltak és vörösek és az sem érdekelt, hogy egyáltalán valami érdekel-e. Semmi-nihil ázze. Lassan jöttem vissza a tóparton az énemre és arra, hogy egyáltalán ki vagyok és hová készülök. Megvártam amíg biztosan tudom, hogy ki vagyok, azt is tudtam nehéz dolog. Tényleg nehéz mert elég pszihós vagy, hogy a faszba írják. Disznó ember vagyok ésd kész. Ez voltam rég és már csak egy könnycsepp utána mint emlék, hogy jó volt jól esett a szegedi vonaton, lifteben és bárhol a testbeszéd, de már nem az vagyok és elmúlt és volt aki hitt bennem, hogy kivárta és, hogy elmúlik és már nem az vagyok. Azt hiszed most te több vagy és veled ez nem eshet meg ? Hát szarul gondolod mert épp, hogy előttem állsz még oly magabiztosan is. De mivel gőzöd nincs miről nyomom a szöveget így bármikor csapdába eshetsz tanult barátom aki a papírjaiban hisz és az elért eredményeiben, amit pillanatok alatt átadsz a földnek amint hintik rád a göröngyöket.
Test a földé lélek az égé....................
Ha élsz ég-é vagy föld-é az életed, minek adod vissza a lelkedet. Földnek-é vagy égnek-é és ha égnek akkor mitől ég ? Mert bármit értél is el és bármi az eredmény nem azért égsz vagy ítélnek el mer akármit tettél vagy nem. Az ítélet csak annyi tiszta vagy-é avagy sem ?
Én bármit tettem a lelkem hófehér, ha gondolod érezz bele, hogy a tiéd most mitől keserű és sötétedik ? Talán mert hozzám képest különb embernek tartod magad ? De az eszedbe jutott már, hogy a mérce nem én vagyok és nem is egy másik ember ?
Nem folytatom.....................................
--------------------
Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Kívül rend van , belül sincsen .
Gyulaváriban a Böki u. 10 alatt történt az eset , hogy családunk széleje-szeglete a házban tüsténkedett . Mihályt és Máriát jöttek össze ünnepelni mindahányan voltak . Abban az időben még nagyobb volt a családban az összetartás és adtak még a közösségtartásra . Az asszonyok a konyhában szorgoskodtak , hozták sorba a tanyasi csirkék és tyúkok leveit , húsát , köreteket , süteményeket . Mi gyerekek körberohangásztuk a házat . Elmentünk hátra lovat símogatni , a disznókkal visítozni és élveztük az össznépi együttlétet . A férfiak természetesen a nappaliban tömték a hasukat és nyelték a borokat . Szélesen gesztikulálva hirdette ki-ki önnön igazságát . Mindenki a tőle elvárható legjobb formáját és arcát mutatta . Addig nincs is gond amíg a bor el nem kezdi alázni a népet . Vélt vagy valós sérelmeiket hosszú évek mélyéről is előássák ha a csata úgy kívánja . Az elszenvedett érzelmi súrlódások mennyisége a bor fogyasztásával egyenes arányban tornyosul . Szép is minden , kívül az ember mosolyog belül pedig fortyogó düh . Határa van annak is amit elviselni képesek , korlátolt az ember tűrőképessége . Ahogy ilyenkor lenni szokott Mihály és Mihály néhány pohárka bor után pofozkodott . Szó szót követ , a család minden meglett nagykorú férfitagja az udvaron kint termett . Hadonásztak akár csak Szkitánszkitán . Mint giliszták a porban úgy forogtak a komoly férfiemberek egymáson a földön . Húzták-vonták , tépték egymás ruháját . Az asszonyok is beavatkoztak hol innen , hol onnan . Ki-ki védte a magáét és próbálta kivonszolni a tömegből miközben bele-bele rúgott alattomosan a másikéba , mímelve a szétválasztást. Mi meg álltunk és bámultuk az apáinkat-anyáinkat ahogy fetrengtek véresen a porban . Akkor odajött a családunk egy idősebb tagja aki már sokat látott . Rátette a két kezét az én és unokabátyám vállára , majd csendesen annyit mondott . Eredjetek fiam rendőrért .
Megiramodtam az unokabátyámmal Bandival kifelé . Kint ácsorgott a fél falu az utcán , yóólesett a májuknak az ingyencirkusz . Akkor még nem vót a bigbrádör . Elindúltunk a kocsma felé mert arra hosszabb és van időnk átgondolni . Négy órába telt mire végére sikeredtünk a gondolkodásnak . Annyira , hogy már járni is alig bírtunk . Visszafelé kihúgyoztuk azt a sok sört a mások falaira és vigyorogtunk bambán . Bandi még okádott is . Bent a házban már lecsöndesedett mindenki rendőrök nélkül is . Több áldomásféle is elhangzott mert néhány oszlopos tagja a mi családunknak sűrűn ölelkezett és a legnagyobb egyetértésben méltatlankodtak , hogy de ugye nem gondoltam én azt komolyan . De yóó , hogy csak vicceltek . Mi lett volna ha komolyan veszik ? Szkitánszkitán később elmondta , hogy ő is kapott egy pofont pedig csak a kinti wc-t kereste . Mire felvilágosítottam , hogy az áhított latrina a feltételezett helytől éppen 5méterre és 2centiméterre volt fellelhető . Biztos félreértették ahogy a tömegben hadonászott az ajtó után .
Robbanás-Veszély Nyílt láng használata és a dohányzás tilos !
Nagy böhöm izmoshátú keresztespók mászott a kazánház ajtaján . Mikor odaért a tűzveszélyre figyelmeztető tábla sarkához megállt és bámulta a feliratot . Nejemmel leültünk a lépcsőre a cipőnket felvenni és rácsodálkoztunk a pókra . Már maga a mérete miatt , pókot amúgy láttunk már eleget . Mikor a közértből visszajövet még mindíg ott bambulta a feliratot , a nejem csak ennyit vetett oda neki félvállról : Ne fáraszd magad koma , nem pókul van írva . Harmadnapra még nevet is adott a póknak , egyszerűen csak pők-nek hívta .
Megkérdeztem Szkitánszkitánt , hogy van-e a póknak védőangyala . Azt nem tudja de van neki egy iide pontosan passzoló , remekbe szabott versikéje . Elmondhatom ? Minden tiltakozásom ellenére belefogott . A címét nem tudtam lefordítani a mi nyelvünkre ezért azt meghagyom eredetiben .
Őmókőkék Óketatat
Fűre lépni tilos
Lépre fűni tilos
Férre lűni tilos
Phű betépni tilos
Tömpe póknyak , pókpete .
Póktatának pókpata
Majd nagy csönd és hatásszünet.........
Ennyi ?........kérdeztem .
Hát nem akarlak megbántani barátom ezt őszintén mondom de én még ilyen szar verset nem hallottam .
The Pompous Marsh-hen : Kemény
Nem én vagyok kemény hanem az enyém ,
kemény vagyok de nem én .
Kemény vagyok mert nem vagyok kemény .
The Pompous Marsh-hen : A hírolvasó mája
Rózsaszínű a hírolvasó mája ,
mert mára málnás májat pirít őnéki mamája .
De mamájáért szól a hírolvasó mai imája ,
bár lenne rózsaszín a mama mai mája .
Így hát rózsaszín májat pirított őnéki mamája .
A mamája komája adta a málnáját hozzája .
örül majd a fijam mája , mondta a komájának a mamája .
Mert a májat ő eszi meg s nem a hírolvasó mamájának a fijája .
Mégsem rózsaszínű a hírolvasó mája , mert a mamája komájának a mamájának az Edward nevű fijája ette meg a rózsaszín májat .S tele hassal boldogan így kiáltott : Jöjjön a nőnapi köszöntő !
Yóó éjszakát !
Elmegy a feleségem aludni ,
Úgy híjják őtet , hogy Lúdnyi .
Így szóla hozzája a lúd ni !
Gigágá-gugágá Te asszony ! Há menjé má aludni .
Holnap reggel virradóra
ébredjél fel kakasszóra .
Fürödjél meg lenn a tóban ,
én meg megyek legelgetek .
Köszöngetek libasorban : szia Lúdnyi , szia Lúdnyi !
Ez a nőnapi köszöntő . Köszönjük , hogy ön nő .
Mi van ?
Torzulok ?
Hozdulok ?
Mosszulok ?
Forzulok ?
Tordulok ?
Mozcizok ?
Hapdulok ?
Kérdulok ?
Fordezek ?
Mér zulok ?
Ti torz egek !
Hát ne éljen Edward ?
Ki a hírolvasó mamája ?
Az aki elmondja a ''Hírolvasó mája'' c. versikében , hogy mi a rózsaszínű máj összetevője . Hát máj meg málna .
Ok de én nem ezt kérdeztem , én arra lennék kíváncsi , hogy ki a hírolvasó mamája ?
Az aki elmondja a ''Hírolvasó mája'' c. versikében , hogy mi a rózsaszínű máj összetevője . Hát máj meg málna .
Hülye .
Hogy , van férjed ?
Gyötri nátha .
Hát a háta ?
Igen meg a lába .
Unjad már mert én már unom ,
hogy a rímeket nem tudom .
Forgatni a számban nyállal ,
jaj de bocsi leköptelek ?
Elnézést csak kicsúszott a számon .
Amúgy hadd kérdezzek egyet .
Hogy ,van férjed ?
Gyötri nátha .
Kívül rend van , belül sincsen .Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/motorosbaleset.jpg "[kép]")
Böcével elindultunk elfogyasztani pár sört át a fél városon és közben megbeszélni az élet dolgait. Kerékpárral mentem és a Népliget sarkánál találkoztunk egy sörbódénál. Utána kerékpárra pattantunk és a következő söröket már a Hős utcában egy kis közért udvarában fogyasztottuk.assssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssléwöö.Bocs ez a Gucska volt (Gucska a Guga Bt. hivatalosan is akreditált cégmacskája, Gyurlaci ajándékozta a gyerekeimnek, de én kisajátítottam).
Böcével megegyeztünk abban, hogy a következő állomás a Fogarasi úti Tesco lesz, mert klimatizált és van behűtve sör. A Tesco parkolójának sarkánál nagyon meglepő kép tárult elém. A szembe lévő oldalon egy teraszon kisebb tömeg kortyolgatta a kávéját, szürcsölgette a sörét, cigarettáztak lábukat keresztbe téve és tőlük tíz méterre az út közepén egy motoros kifeküdve. Az autó, amelyikkel találkozott szintén tőlük pár méterre. A motoros motorja a földön fekve és a sisakja kicsit arrébb. Mindenfelé törmelékek, kevés vér és egy motoros, aki szemmel láthatólag sokkos állapotban van. Védőfelszerelés nem volt rajta, csak egy póló, az egyik cipője ki tudja merre, zokniban és remeg a lába. Ha ezt valaki öt perccel előtte mondta volna neki, hogy óvatosabban, mert... valószínűleg kineveti. Eszembe jutott, hogy csinálok egy fotót a teraszon kávézgató emberek mögül úgy, hogy jól látszódjon, ahogy éppen a hamut veri bele a tálba, ahogy emeli a sört a szájához, a szépen feldíszített asztalok, szék támláján kabátok, retikülök és éppen távozó félben lévő alakok. S az asztalok lába közt láthatóvá válik egy sokkos állapotban lévő motoros, akinek csak az egyik lábán van cipő és remeg, rángatódzik az egész teste.
Aztán eszembe jutott, hogy inkább leírom, tiszteletlenség lenne a motorossal szemben, hogy közre adom a fotót.
Nagyon rossz napja volt szerencsétlennek, húztunk is azonnal el a környékről, nem akartuk növelni a bámészkodók táborát, a mentő is éppen megjött, a rendőrök is és megkezdték a helyszínelést. Elmentünk hozzánk az OMW benzinkútra. Az is klimatizált és sokféle sör behűtve, forróság van. Ahogy leültünk az asztalhoz és felbontottuk a sört, a benzinkútra befutott egy talpig bőrben motoros, lábán csizma, fekete bukósisak, elegáns chopper. Megtankolt és stílusos léptekkel, férfiasan, kimérten, színpadiasan ráült a motorjára. Felbőgette egy kicsit, kigurult a Hungáriára. Utánanéztünk és egyszerre fordítottuk vissza a fejünket, nem szóltunk egy szót sem, még nagyon sokáig hallható volt a motor hangja.
Sürgősen el kellett mennem az egyik budapesti számítástechnikai nagykerbe, ami szerintem országos szinten is a legnagyobb. Ez az alkatrész csak ott kapható és nem volt időm megrendelni egy másik nagykeren keresztül, ahová minden nap járok és amúgy egy kisebb és családias cég.
Ezt a nagyobbik nagykert eleve nem kedvelem, mert az egész gépies, szenvtelen és nem vásárlónak érzem magam, hanem egy kiszolgáltatott embernek. Nyilván a nagy forgalomnak köszönhetően nincs idő személyesebb kontaktusra vagy kapcsolatra, de egy biztos, ha én lennék ott a tulajdonos, akkor az emberek felétől azonnal megválnék. Legalábbis azoktól, akik a vevőkkel közvetlen kapcsolatban vannak. Régebben az ELMŰ-nél volt egy igazgató, aki maga is leolvasóként kezdte és mindig azt tanította nekünk, hogy mosolyogni nem kerül semmibe, de rengeteget lehet vele keresni. Mennyire igaza volt. Én villanyszámlásként akkor két fizetést vihettem haza a sajátomon felül, mert udvarias és készséges voltam, az emberek honorálták, hogy törődtem velük.
Nem hiszek abban, hogy azért fásultak, mert az élet meg ilyen a világ és bunkónak kell lenni.
Addig, amíg a számlát kézhez kaptam minden rendben is volt, a pénztárnál sem állt senki, azonnal kifizettem. Aztán átmentem az árukiadóhoz és megdöbbenve láttam, hogy az a 6-8 ember, akik a pultnál ácsorognak tudomást sem vesznek rólam.
Fürtükben lógtak az egyik körül, aki nagy elánnal mesélt valamit majd jókat vihogtak rajta. Egy fekete ruhás, szemmel láthatólag életunt hölgy merev tekintettel bámult a szemben lévő üvegfalra, nem volt hajlandó észrevenni, hogy ott ácsorgok előttük.
Oké megértő vagyok én, általában véve szopatják a népet és keserűség lépten nyomon, tudom nekem is van életem, vannak rokonok, stb. Ritka az az ember, aki magát boldognak vallja, vagy esetleg egy este, amikor kibontja az újat és leviszi a lomtárba a régit majd összecsapja a tenyerét, hogy jaj de boldog vagyok. Másnap azonban pont Ő az, aki merev tekintettel bámulja az üvegfalat szemben a túlfűtött boldogságtól vezérelve. Vívódtam magamban keményen, hogy most mit is csináljak, várjak csöndben és szarjam le Őket, hisz ha én innen kimegyek, akkor én tőlük megszabadulok, de Ők ugyanolyan búval baszottak lesznek, mint akikkel szart etettek. Aztán úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek az áldatlan állapotnak. Végül is abból élnek, amit én (is) itt hagyok nekik. Cserébe pedig megkárosítanak, de nem csak engem hanem a saját tulajdonosukat is. Mivel, amíg engem várakoztatnak, addig én nem tudok dolgozni, s mivel ez a helyzet nekem nem tetszik, így a lábamat sem teszem be többet hozzájuk.
Elmentem az egyik ismerősömhöz, aki ott dolgozik csak egy másik részlegben, azt nem tudtam pontosan, hogy milyen beosztásban van, csak azt, hogy rendet tud teremteni.
Kérdezem tőle, hogy szerinted ez normális dolog? Ha én lennék itt a tulajdonos akkor most azonnal kirúgnám az egész gárdát, hogy otthon szenvedjenek magukban, ne a vevőket károsítsák meg a tapló viselkedésükkel. Az ismerősöm határozott léptekkel odament és kihívta a parkolóba a raktárvezetőt. Az árukiadók már akkor kiszúrhatták, hogy baj lesz, amikor elhagytam a helységet és nagy hirtelen mindenkinek dolga akadt, szétrebbentek és amekkora intenzitással a pultot támasztották, most oly hirtelen tettek innen oda, amonnan meg valahová, csak lássa mindenki, hogy akár a hangyaboly. Ahogy visszaértem ketten is sietősen rákérdeztek, hogy Guga Bt.? Mégis ki a faszom lenne más, mikor egyedül voltam s vagyok ebben a helységben, mint vásárló? Színlelt udvariassággal és erőltetett tempóban gyorsan előkerült az alkatrész és már kívül is voltam. Még odaköszöntem az ismerősömnek, aki éppen a raktárvezetőt vette elő. Felültem a kerékpárra és huss. Menet közben végig gondoltam, hogy milyen lenne vajon ha egy hozzám betérő vásárlót szivatnék ilyen módon? Mondjuk köszönnöm muszáj, mert egyedül vagyok, de ha éppen van bent valaki más, akkor azt is megtehetném, hogy csak odabiccentek és aztán egy jó ideig nem vennék róla tudomást. Hátat fordítanék és úgy szöszmötölnék valamin, közben eltelefonálgatnék percekig a semmiről és idétlenül vihognék hozzá, közben fogpiszkálóval kitakarítanám a körömágyamat, majd nehézkesen megkérdezném, hogy igeeeeeen, mit tetszik?
De azt is úgy, hogy a másiknak a lehető legnagyobb lelkiismeret furdalást okozva, hogy honnan vette a bátorságot, hogy megszülessen? Miért nem tekeredett a nyakára a köldökzsinórja? Egészen elkalandoztam, de egy fura jelenet magamhoz térített. Éppen odaértem a Hermina-Thököly sarkára. Egy batár nagy elsötétített üveges autó fordult ki a Hermináról a Thökölyre. Nem adott elsőbbséget a gyalogosoknak, hanem valami elképesztő módon centiről centire furakodott a zebrán átkelők közé. Mindegy hogy gyerek vagy felnőtt vagy nyugdíjas. Egy gyerekkocsit toló anyuka már le sem mert lépni a járdáról, én már a zebrán voltam, de nekem is, mint mindenkinek meg kellett állnom, amíg ez az állat átmegy a tömegen. Ahogy kiért felbőgette a motorját, nekiiramodott és húsz méter múlva megállt a piros lámpánál.
Tényleg ilyen kevés lenne hátra már csak?
38 éves vagyok, húsz éve élek Budapesten. Sok mindent láttam már és sok embert megismertem. A szemem előtt ment végbe ez a fel vagy leívelő változás az emberek mentalitásában. Ha az eltelt húsz év alatt ilyen tempóban változtak meg az emberek a lehető legrosszabb irányban, akkor mi lesz jövőre? Mi lesz öt év múlva? Minek nektek még húsz év, mikor nincsenek mosolygó emberek?![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/vegitelet.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Kicsit már unalmas lehet, hogy minden hétvégén a Kulcson lévő nyaralónkról vagy -ban készítek családi kisfilmet. Nekem is az, de mindig van valami új elem, ami feldobja a hétvégét. Például a bográcsozás vagy a nyársalás. Igyekszem minden hétvégén más ételt főzni a bográcsban és próbálok minden hétvégén új ételekkel előrukkolni ha nyársalunk. Vagy ott van a medence, az most és már az elmúlt hétvégén is nagy örömet okozott a hőségben. Én egy teljes napot feküdtem benne, csak a bográcsolás és nyársalás idejére másztam ki.
A film végén kevés ideig látható a dolgozó szobám. Szó szerint az, mert minden kéziszerszámom benne van + Gucska is a Guga Bt. hivatalosan is akreditált cégmacskája, de azt hiszem erről már írtam.
Azért ne tántorítsanak el a tények, szokás szerint megtölt, lenéz és 33.7mb.
Hja és még valami, pénteken rájöttem, hogy a rutin a legveszélyesebb dolog a világon, mert az ember elkezd bízni magában és bele sem gondol, hogy akár az életével is fizethet érte.
Mint mindig kerékpárral haladok át egy zebrán. Három sávos út, az első balról halad jobbra és utána járdasziget, majd a másik kettő jobbról balra. Évek óta járok át ezen a zebrán. Benézek balra és semmi, járdaszigetre betekerek, benézek jobbra és semmi, erre elindulok és balról jön egy nagy fekete autó, a kerékpárt kicsavarta a kezemből. Nem is tudtam hirtelen, hogy mi és miért történt. Megváltozott forgalmi irány, mert az utca végén útfelújítás van. De az innen nem látszik, csak, hogy a felezővonal sárga. A vezető megállt és elnézést kértem, hogy figyelmetlen voltam. Egy hatalmas nyolcassal megúsztam, ha gyorsabban jön vagy előbb indulok egy másodperccel, akkor alatta landolok.
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
[link]
Gucska
Gucska a Guga Bt. hivatalosan is akreditált cégmacskája, Gyurlaci ajándékozta a gyerekeimnek, de én kisajátítottam
Megvallom őszintén mióta Budapesten élek (20 éve) nem tartom magam állatbarátnak. Irritál a budapesti emberek hozzáállása a kutyákhoz és macskákhoz. Én Gyulán nőttem fel, volt 4 kutyánk és egy macskánk, egy pár őz és egy pár kecske. A telkünk hossza több volt egy kilométernél és volt a végében egy hatalmas akácerdő. Ennél az oknál fogva, a házba egyik kutya se és egyik macska sem tehette be a lábát. Ha valamelyik vétett a törvény ellen, akkor apám egy gáláns mozdulattal fenékbe billentette. Az a helyzet, hogy vidéken a kutya nem téma, ha szóba is jön, az emberek nem úgy beszélnek róla, mint ha a saját gyerekük lenne. Vidéken a kutya tartozék, a macska meg díszítő elem. Megeszik a konyhai hulladékot vagy megfogják maguknak az élelmet. Egy vidéki ember nem költ pénzt kutyaeledelre, nem cipeli haza a 20kg-os zsákokat, nem konzervekkel eteti és ne abajgatja, tutujgatja és nem alszik vele egy ágyban.
Nemrég kerékpároztam a Thököly úton és megláttam egy anyukát, ahogy tolta a gyerekkocsit, bal kezét fogta a nagyobbik gyereke, jobb keze a gyerekkocsin, amiről lógott le egy hatalmas bevásárló kocsi és egy batár nagy német juhász póráza, szállt fel a hetes buszra. Nos ez valahol számomra beteges dolog, ezt csak Budapesten vagy az úgynevezett nagyvárosokban látni. Van ennek egy természetes módja, ahogy mindig is zajlott. A kutya a könnyű élelemszerzés miatt az ember mellé szegődött, a városok meg ipari méretű bizniszt gyártottak belőle, ami a bőr alá beültethető chip-ig jutott el. Ha nagyapámnak elmesélhetném kiröhögné a belét, neki volt igazi terelő pulija, az a kutya nagyapám tekintetéből tudta, hogy mi a dolga, rám sajnos nem hallgatott. Nagyapámnak lehettek disznajai, libái vagy birkái. Kivételes ügyességgel tudta őket terelni. Vagy ott van az a magyar vizsla, amit már felnőtt korában kaptam ajándékba a vadászoktól, mert véletlenül meglőtték. Azt a kutyát többet nem tudták használni hajtásra, mert nem hallgatott a vezényszóra. Én ápolgattam a lábát és a sebeit, utána hatalmasakat csatangoltunk a környékbeli búzamezőkön vagy lucernásokban, nagyon sok nyulat és fácánt köszönhettem annak a kutyának. Ha megérezte lelapult és centiméterenként kúszott előre, majd ha úgy érezte kellő távolságba ért, akkor rávetette magát a nyúlra vagy a fácánra és egy harapással eltörte a nyakát, este meg már a húsz literes fazékban rotyogtak. Jó Anyám mindig tudta a módját, hogy miként lehet a legjobbat kihozni egy fácánból.
Volt két fekete tacskóm is a Morzsi és a Princ, testvérek voltak és nagyon elevenek. A házunktól egy kilométerre volt a buszmegálló. Minden reggel, mikor indultam iskolába elkísértek és mikor jöttem haza ott vártak a buszmegállóban és hazáig a sarkamban csaholtak. A Princ egyszer elkísért a boltba, futott a biciklim mellett és nem maradt el, a bolt bent volt a városban úgy öt kilométerre. A bolt előtt ott maradt a biciklimmel, kikötni nem tudtam csak mondani neki, hogy maradjon ott. Egy darabig figyeltem, de nem mozdult el. Viszont miután végeztem a vásárlással már nem volt ott. Otthon nem mertem megmondani Apámnak, hogy a kutya velem jött el a városba és eltűnt a bolt elől. Két nap múlva tűnt fel Apámnak, hogy a Princ nem áll sorban etetésnél, rákérdezett de nem mondtam neki semmit, csak a vállamat vonogattam. Egy hét telt el és egyik este kint ültem a gangon s megláttam Princet, ahogy fut, lohol majd átbújik a kerítés alatt és szűkölve, nyüszölve hozzámbújik, nagyon megviselt volt. Valószínűleg valaki hazavitte és sokat küszködött a kutya mire megtudott szökni, de hazaért. Nagyon ragaszkodott hozzám. Ott vénült meg a tanyánkon és az ölemben adta ki a lelkét. Apám már reggel mondta, hogy nagyon beteg, mert csak a fejét ingatja, de nem mozdul, nem eszik és nem iszik. Elmentem otthonról munkába és mire hazajöttem már alig volt benne élet. Csak a szemét tudta megmozdítani és azzal repesett az örömtől. Az ölembe vettem, egy darabig simogattam de egy idő múlva már nem lélegzett, megvárta, amíg hazajövök. Volt egy Foxterrier kutyánk is, az csak úgy bejött a tanyánkra és végleg ott maradt. Elkóborolhatott, el nem zavartuk, de nem is igazán törődtünk vele, kapott enni, mint a többi s a fene sem tudja miért maradt ott, talán megérezte a nyugalmat. Eleinte amolyan mostoha gyermekként kezeltük s főleg én, de egy húzása után nagyon a szívemhez nőtt.
Elindultam őzlábgombát szedni egy erdőbe és jött velem a vizsla meg a két tacskó. Tudtam, hogy még nem ment el a háztól a foxi, de valahogy nem akartam a csapatban látni, ennek ellenére ahogy megneszelte a történést és hogy részese lehet egy kis kalandnak, törődésnek, neki iramodott és tartotta a tempót. Felmentünk a fehér kőrös partján megnézni az áradást. Fogtam egy darab botot és bedobtam a vízbe. A két tacskó szokott utána ugrani, de most megelőzte őket a foxi, belevetette magát a vízbe és elkezdte keresni a botot. Csak egy kidőlt fát talált, amit az áradás magával sodort. Megragadta egy vékony ágát és elkezdte kivonszolni. Nem sikerült neki, mert hatalmas fa volt, aminek a végén ott ügyetlenkedett egy öt kilós foxi. A víz meg vitte magával, muszáj volt utána mennem és követnem, mert akármennyire nem tekintettem a csapat tagjának, ha már velünk jött mégis csak felelősséggel tartozom érte. A kutya úszott a kidőlt fával vagy három kilométert mire feladta és rájött, hogy reménytelen. Hiába hívogattam nem jött ki csak miután teljesen kifáradt és átfázott, elgémberedett. Alig bírt partot érni, a vízből már én vettem ki, a többi kutya körbe ülte és megvártuk, amíg összeszedi magát és megmelegszik a napon. Este jó Anyám hatalmas őzlábgomba pörköltet készített, és szegfűgombából levest. Megjegyzem mióta Budapesten élek sem őzlábgombát nem ettem, sem szegfűgombát, nem tudom hol lehetne hozzájutni.
Azt, hogy a kecskének van esze és hogy tudatosan gondolkodik onnan tudom, hogy miután a felugrálás magasságáig lelegelték a házunk előtti gesztenye fa levelét és virágait s már-már reménytelennek látszott a felugrálások ellenére is egy finom falat, másnapra eltűntek. Apám fogta a fejét mérgében, hogy hová a büdös picsába tűnhet el két kecske egyszerre, biztos a cigányok lopták el, mert a környékünkön volt vagy hat család és elég sok problémát okoztak. Volt rá példa, hogy egyik este a komplett baromfiudvart elillantották s másnap hatalmas vendégsereg volt náluk nagy lakomával. Apámat természetesen nem hívták meg, csak magában puffogott és őrlődött, hogy átmegy és kicsinálja őket, de erre esély sem volt, mert nagyon sokan voltak.
A két kecske azonban meglett s apám mérgelődése ellenére nem a cigányok lopták el. A házunk mellett vezetett el a műút a Szanazugig, az egy fürdőhely volt és sok kerékpáros fürdőruhában ment el a házunk előtt s amint odaértek nagy mutogatásba és visítozásba kezdtek, hogy nézzed kecske a háztetőn.
S valóban, a kecskék békésen nyammogtak a gesztenyefa tetőre rálógó árnyékában. Kieszelték, hogy ha felmennek a disznótrágyára, akkor ráugorhatnak a lapos tetőre, onnan meg a házunk tetejére és újra részesei lehetnek a gesztenyefa zamatos levelének. Két napig feküdtek fent a tetőn miközben apám átkozódott. Én mentem fel leadogatni őket, mert én voltam a könnyebb.
Az őzeket meg Apám fogta meg, mentünk lovaskocsival (mert, hogy lovunk is volt) egy búzatábla mellett, Apám egyszer csak leugrik és neki iramodik a búzának, majd két őzgidával tért vissza. A bakról meglátta a fészküket és az anyjuk nem volt mellettük.
Cumisüvegből itattuk őket sokáig, majd kijött az állatorvos, megvizsgálta őket és mondta, hogy engedjük őket szabadon, mert a törvény nem teszi lehetővé az őzek ház körüli nevelését. Még egy darabig nálunk voltak, de csak miattam, mert ragaszkodtam hozzájuk. Aztán egyik nap már csak hűlt helyük volt, Apám szélnek eresztette mindkettőt.
Csak röviden de elsorolom, hogy milyen állatokhoz volt még szerencsém. Volt egy háromlábú vadnyulam, annak Apám kaszálta le a lábát a lucernásban, aztán hazahozta. Nálunk öregedett meg és voltak már hülye szokásai, többek közt éjszakánként rendszeresen lelegelte a hajamat, nagyon szar úgy ébredni, hogy valaki a metszőfogával cakkozza a hajadat és hozzá elégedett. Mindegy, anyám nyúl pörköltet csinált belőle, finom volt de sosem bocsájtottam meg neki. Volt egy fekete kiscsibém, amit a csirkeneveldéből hoztam, az volt az egyetlen fekete. Hozzám nőtt és a térdemre ugrott ha leültem az asztalhoz enni. Mikor kilóssá cseperedett Anyám levest főzött belőle, az Anyák már csak ilyen gyakorlatiasak. Finom volt, de sosem bocsájtottam meg neki. Aztán volt négy vadkacsám, a kőrös parton találtam rájuk, kicsik voltak és sipákoltak, nálunk nőttek fel, hozzám nőttek, mindent összeszartak, a szárnyukat is vissza kellett vágni, nehogy elrepüljenek. Mikor kilóssá cseperedtek Anyám megkészítette őket tepsiben, füstölt szalonnával, az Anyák már csak ilyen gyakorlatiasak. Finom volt, de sosem bocsájtottam meg neki.
Na de térjünk vissza Gucskára. Gucska a Guga Bt. hivatalosan is akreditált cégmacskája, Gyurlaci ajándékozta a gyerekeimnek, de én kisajátítottam
Már elég hosszú ideje megfogadtam, hogy állatot a házhoz nem, mert volt papagály, volt pintyőke, volt hal, de mind megpusztult elég hamar és rossz volt nézni, szóval ha lehet még pókot sem, de semmit sem, ami mozog vagy dobog.
De Gyurlaci olyan nagy elánnal és átéléssel beszélt a hozzájuk csapódott tizenvalahány macskáról, hogy egyszer csak azt mondtam hozz egyet a gyerekeknek.
Hozta. Tömpszli tigris mintázatú macska volt, a nevét már előre tudta, guga+macska=gucska
Első két napban szerencsére a gyerekek nem voltak itthon, így békésen összetudott fosni mindent és hozzá tudott szokni a környezethez. Mire a gyerekek hazajöttek megtanult egy helyre piszkítani az udvaron és átvette a hatalmat, fölöttem is. Általában magamtól felébredem, de mostanában inkább Gucskától.
Minden reggel rendszeresen fél ötkor rákezd a virnyákolásra, enni kér, mert éhes. Felkelek, adok neki enni, hogy nyugton legyen, de amint jól lakott nekiáll kaparászni az ajtót és addig nem hagyja abba, amíg ki nem megyek. Ha belakott utána társaságra vágyik. Muszáj kimennem a műhelybe és bekapcsolni a Kossuth rádiót és végigdőlni az ügyfélváróban majd álomba szenderedni
A Kossuth rádióban fél hat után megy a falurádió, felséges dolog arra aludni, arról álmodni, arra ébredni, hogy éppen mit kell metszeni, ki ellen és mi lenne a helyes, no de ez már politika.
Gucska végignyúlik az egyik fotelben közel méteresre, métercica, mondja neki a Levente. Reggelire elpusztít egy egész sertésvesét nyersen és utána levadássza az összes lógót, szélezőt, zörgőt, csak éppen kilátszódót vagy bármit, amibe a körmét belemélyesztheti. Néha sikerül szumókálnom hétig ha Gucska nem a lábujjamat vadássza le, ha éppen azt, akkor visítva ébredek.
Extrém hangosan dorombol ha jól lakott és összenyalja az érdes nyelvével a nadrágom, ragaszkodik. A nagyobbik fiam féltékeny is, mert neki meg kell fogni a Gucskát ahhoz, hogy megsimogassa, hozzám meg odajön. Persze ez azért van, mert tőlem kapja az ételt és hagyom pihenni. Ezzel ellentétben a gyerekek meg éjjel nappal nyúzzák és ha sikerül kimenekülnie a kezük közül, akkor van egy titkos búvóhelye, amit csak én tudok, olyankor oda menekül és órákig belegörbülve szurmékol a dobozban.
Ha van kedved végignézni egy filmet, ami csak egy macskáról szól s az a Guga Bt. hivatalosan is akreditált cégmacskája, Gyurlaci ajándékozta a gyerekeimnek, de én kisajátítottam Levente fiam készített ill. választotta hozzá a zenét, akkor rajta. Szokás szerint megtölt, lenéz s 56mb.
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Ma láttam valamit, megdöbbentő volt. Nem az eset, hanem a két ember viselkedése egymással szemben. Mindkettőt ismerem személyesen, házaspár voltak, de aztán elváltak az útjaik. Na de ennyire? Van erre megfelelő magyarázat s elfogadható indok? Mindketten jöttek le a panelből. Asszonyka a közös gyerekkel a kocsihoz, ember az új feleséggel szintén a kocsihoz. Kizárt dolog, hogy nem vették észre egymást, hisz egyik az egyik oldalon szöszmötölt a kocsija körül, másik meg a másikon. Gyereket beültetni, csomagokat elhelyezni, új asszony is cihelődik, csomagtartó lecsuk, beül s cigarettára gyújt vagy gyűjt
A gyerek reakciójára nem is emlékszem, pedig érdekelt volna csak éppen mire megfigyelhettem volna elhúztak mindahányan voltak. A fura az volt, hogy úgy jöttek le és cihelődtek be a kocsiba, mint ha sosem látták volna egymást. Se köszönés, se biccentés, se mérges szemvillanás, hogy legalább a harag érezhető lett volna. Egyszerű és tetten érhető gyakorlatias közöny. Olyan súlyos, hogy az már (szerintem orvosi eset).
Remélem nem csak én vagyok ennyire infantilis vagy konzervatív gondolkodású, bízom benne, hogy nem csúszott még le agyilag a társadalom annyira, hogy ezt a helyzetet egy vállrándítással elfogadja.
Pedig ha visszamegyünk az időben, akkor egyszer rajongtak egymásért és olyasmit is megtettek, ami erejükön felül tellett. Voltak közös terveik, összemosolyogtak, ismerték egymás titkait, egymás mellett aludtak és ébredtek. Közösen aggódtak, várták egymást, fogták egymás kezét, pajkosan összekacsintottak, összebújtak, volt közös ellenségképük, amit rendre elutasítottak és alaposan kibeszéltek. Ismerték egymás gyengéit, hibáit, amit megbocsájtottak és elnéztek, bíztak egymásban s most elmennek egymás mellett anélkül, hogy odafordulnának vagy legalább a fejüket elfordítanák, mint utálat.
S mindkét ember rendelkezik szavazati joggal, vitába szállhat, hivatkozhat hazaszeretetre, van véleménye és akár még viheti is valamire.
Hogyan képes vajon egy ilyen ember a hazáról beszélni ha nincs hova hazamennie vagy egy családod nem bír megtartani?
Hogyan képes ígéretet tenni bármire is? Nem szotyola magról vagy csikkről van szó, hogy eldobom és rá sem nézek többet.
Évekkel ezelőtt egy lomtalanítás alkalmával kiraktunk az utcára egy fehér bőröndöt, amit a feleségem vásárolt magának még diák korában. Nem volt sérült csak erősen elhasznált. Még láttam is azt az embert, aki elvitte magával s nyilván eladhatta, mert kb. 2-3 hónap múltán láttuk viszont a Petőfi csarnokban, amint egy férfi az eladni kívánt holmijait cipelte benne és összesomolyogtunk, hogy nézd van új gazdája, még mindig megbecsülik azt a bőröndöt.
Aztán eltelt egy s két s három év, a bőrönd rendre felbukkant a bolhapiacokon, ha egyedül is mentem ki s vettem észre, haza érve elmondtam a feleségemnek s örült a hírnek, hogy a bőröndnek még mindig van használója.
Ám egy társ, akivel közös terveket szőttünk és átestünk a nehezén, csekkeket fizettünk, egy autóban ültünk, együtt nevettünk, egymás szemérmét érintettük és örömet okoztunk egymásnak az nem egy bőrönd, nem szotyola mag, nem csikk és ne kezdje el nekem ezt senki bizonygatni, hogy ez a mai világ, tessék elfogadni és tiszteletben tartani.
Ki hisz abban, hogy a helyzet egyszer megjavul? S ha javul az mitől függ, mi váltja ki? Több pénz? Jólét, kevesebb munka, nyugalom s szeretet?
Mitől függ a nyugalom? Mi váltja ki a békességet, nyugalmat és ősz korba hajló bölcsességet? Bizonyos kor felett már nem számít a pénz? Nem megyünk be kétszer annyit dolgozni a dupla bérért?
Az a helyzet, hogy inkább a külső körülmények szólnak bele a kényszer békességbe. Egy agyvérzés vagy bármilyen súlyos trauma. Van egy közeli rokonom, aki sofőr volt egy élelmiszeripari cégnél, fiatal korától kezdve sofőrködött és szerette, nem volt ötven éves mikor agyvérzést kapott és hat hónap eltelt mire rátudott állni a lábára. Azóta sem beszélni, sem járni nem tud normálisan. Mindkettőt úgy teszi, mint a három éves gyerekem. Türelem kell hozzá, a felesége szokta kikísérni wc-re is. A legrosszabb az benne, hogy tiszta az elméje, abból is látni, hogy néha sír.
Megérdemelte?
Ki érdemelt meg bármit is? Ki az, aki mindezt tétlenül nézi és ki az aki azt a nem létező s tétlenül nézőt vádolja mindezért?
Van egy rendőr rokonom is diliházban, agilis és erőszakos ember hírében állt, megfagyott a levegő körülötte, sosem szerettem és sosem kerestem a társaságát, nem tartottam embernek, de ahogy végezte az nagyon szánalmas és sajnálatra méltó.
Elveszítette a gyermekét egy közlekedési balesetben és beleőrült. Előbb begyógyszerezte magát és ráivott, majd bevitték a pszichiátriára, na onnan többé nem került ki, rányomták a kórlapra, hogy ön és közveszélyes. Begyógyszerezték, amitől félelmében összeszarta magát, utána meg megverték, mert összeszarta magát s ez azóta is így megy. Ki az, aki pontot tehet az ügy végére és igazságot szolgáltathat?
Ki kíváncsi egyáltalán a létező s egyetemes igazságra, ami a földet is mozgatja a pályáján, amitől a szíved is dobog, amitől a szél is mozog, akitől egyáltalán származunk s még azt is nehéz beismerni, hogy készítmények vagyunk s nem a saját akaratunkból lettünk, nem önmagunknak élünk, hanem ítélet vár ránk?
Legyinteni a legkönnyebb, meg hogy ma már a tudomány, hja és amíg a két kezem fel tudom emelni...
Néha leveszem a számítógépem oldallapját s benézek, hogy nincs e lázadás, miszerint nincs is ember, nem készített engem senki, hanem egy evolúciós folyamat és ősrobbanás terméke vagyok muszáj a körmére néznem a gépemnek, mert még képes lenne elhinni, hogy ez nem egy bőrönd, nem szotyola mag, nem csikk és ne kezdje el nekem ezt senki bizonygatni, hogy ez a mai világ, tessék elfogadni és tiszteletben tartani.
Ki hisz abban, hogy a helyzet egyszer megjavul? S ha javul az mitől függ, mi váltja ki? Több pénz? Jólét, kevesebb munka, nyugalom s szeretet?
Néha hajlamos vagyok azt hinni magamról, hogy csak egy alkatrész vagyok, egy fogaskerék és nincs semmi beleszólásom, amit szabad akaratomból teszek az csak egy fordulat a sok milliárd közül és pont beleillik a tervbe.
1.Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
Nem kell megijedni, nem holnap lesz a világnak vége, mert:
2Pt 3,8
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
Ha utolsó napokat említ, akkor az lehet több ezer év. De mi van ha már eltelt az a több és az utolsó ezerben járunk?
Rászolgáltunk a végre s az ítéletre?Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Azt vettem észre, hogy Istennel kapcsolatban három-féle rétegre tagolódtak az emberek, ami majdnem négy, de utóbbi inkább erőltetett passzivitás, amit csak életünk végéig gyakorolhatunk.
Vannak azok, akik abból próbálnak erényt kovácsolni, hogy dacból, büszkeségből és áltudományból nem hisznek benne és érveket, tényeket próbálnak meg felsorakoztatni és nagy becsben tartani, ékesnek tekinteni, körbehordozni, ha elismerést vált ki azt emelt fővel bevasalni, a végén ugyanúgy meghalni s lelket kiadni, mint az, aki tévesen hisz és ahhoz foggal s körömmel ragaszkodva, többieket megvetve, fenyegetőzve, Istennel takarózva, mögé bújva, belemagyarázva, Bibliát kizárólagosan ismerve, egyedüli igazság birtokosának tudatában mindent meghazudtolva, pökhendien, lenézően és békességet nem ismervén átkozódva.
S végül vannak az igazság birtokosai, akik ténylegesen azok, akiket Isten is elismer, akik Isten igazságát hordozzák lelkükben s hirdetik, akiket mindkét csoport kinevet s megvet.
Nem értem miért nagyobb erény Istent nyilvánosan megtagadni és annak egyetértő s bólogató sikerét halandóktól besöpörni, mint inkább csöndben lenni hisz azzal együtt halunk meg, aki vigyorogva veregeti a vállunkat, hogy jó megmondtad. Maga a halál utáni állapot minden élő számára ismeretlen, akár van valami, akár nincs, de egy biztos, egyetemlegesen érvényes arra, aki a tudományban, magában, a két kezében, erejében vagy semmiben nem hisz ill. arra is, aki birtokolja az igazságot és tehetetlenül nézi miként válik az emberek elméje szemétdombbá.
Istenről beszélni a legnehezebb, pedig bármire ránézel kiált.
A világegyetem végtelen, hideg és előttem épp egy fáklya ég. Sötét van és bevilágítja a körülötte levő területet. Ami fényt kap az látszódik, észlelhető, meghatározható. Minden, amit nem világít meg az sötétségben van, nem lehet tudni róla semmit. Azt sem, hogy van, azt sem hogy nincs, semmit, azt sem, hogy egyáltalán semmi e vagy bármi. Csak sötétség. Hasonló az igazság is, mint egy 3-4 ember a szobában, ahol lekapcsolt villany mellett hirdetik hol van a fotel, hol a szekrény, hol az asztal és mindegyik vérig harcol a maga igazáért s mikor a villanyt felkapcsolják kiderül, hogy semmi sem úgy van, ahogy addig hitték.
Akik nem Isten igazságában hisznek, azok rendre, felekezetre és tézisre való tekintet nélkül mind toleranciáért kiált, hogy tartsuk tiszteletben egymás vallását és hitét.
Minek? Mert mind igaz? Azzal mindenki tisztában van, hogy ez nem így van, ezért találták ki ezt a kommersz tiszteld a hitemet s én is tiszteletben tartom a tiéd. Erre hivatkozik a buzi mikor rózsaszín tüllben rohangál az Andrásin, erre az ateista, a kommunista, a protestáns, a markáns, a vagány, a francia, a őüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüü bocsánat ez Gucska volt a Guga Bt. hivatalosan is akreditált cégmacskája (Gyurlacitól kapták a gyerekek, de én kisajátítottam).
Kérdezzétek meg Isten emberét, hogy vajon ragaszkodik e a toleranciához?
Velem szemben a világűr, ami sötét és hideg, de ég egy fáklya, aminek a fénye egyre gyengébb, mert a sötétség eluralkodott. A fáklya fénye semmit sem változott, mégis kevesebb teret világít be, sőt néha azt hiszem önmagának világít, mert már semmi sem látszódik lassan a körülötte levő fákból, tárgyakból csak maga a pislákoló fény.
Nincs semmi a véletlenre bízva, Isten mindent megjelentett előre, hogy tudjunk róla. Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy valamilyen ősdurr folytán egyszer csak lett a Zvolenszki Zoltán és pislog bele a világba, hogy ki vagyok én és egyáltalán mi az a ki vagyok én így kezelési utasítás nélkül, hol a gépkönyv?
Volt régen egy nagy valami, ami magában hordozta az összes anyagot, az szétrobbant és lett belőle nap, hold, csillagok, üstökös, ufó, sonka tojással, sátor a Kőrös parton, a Pápa, Bush és Putyin, akik ha egyszerre jönnének Magyarországra, ami egyáltalán mi, akkor mindenkit letartóztatnának.
Ha ezt tudta volna előre az ősrobbanás valószínűleg visszafogta volna magát és mára nem lenne más, mint egy óriási belső elnyomás.
Na kezdjük előről. Van a jó a rossz és a csúf. A jó az, aki tudja mi a hézag, a rossz mindenki, aki toleranciáért és tiszteld a blá-ért hadovál, a csúf meg az, akin el lehet verni a port. Fel lehet robbantani délelőtt, amint bevásárol, mert igazság nevében s jutalomért tesszük bumm.
De ha ez túl drasztikus, akkor el lehet tőle határolódni és kirekeszteni na bumm ebben sincs semmi. Vagy ott van mindjárt a keresztes háború, az inkvizíció vagy a máglya, aminek a lángja egy ideig megvilágítja a sötétben igazságért ujjongó ácsingózók arcát, de ha folyamatos fényben szeretnének tündökölni, akkor folyamatos csúfság utánpótlásra van szükség, akin el lehet verni a port és lehet rá mutogatni, hivatkozni.
De most komolyan? Kíváncsi vagy egyáltalán arra, hogy mi a hézag vagy tömködöd egy placebóval, hogy ne látszódjon ki?
Már tényleg csak a fáklya pislákoló fényét lehet látni, körülötte teljes a sötétség, viszont ehhez a fényhez oda lehet menni, mert lehet látni. Mindaddig, amíg világít, nincs akadálya annak, hogy az ember odasétáljon a fáklyához, bármekkora körülötte a sötétség. Világít..., amíg világít..., oda lehet sétálni..., a fényhez. Mindjárt kialszik, fel kellene tölteni olajjal...
Szeretném végignézni a föld megszületésének első perceit, a napét is és végül végignézni, hogy miként készült el az ember Isten szavára. Vajon egy pillanat műve volt az egész, hogy Isten kigondolta s egy pillanat múlva már ott állt előtte az ember vagy nem is volt akkor még olyan, hogy pillanat?
Fura, hogy itt a kezünkben rengeteg tudományos eszköz s már az űrben is keringünk, de még mindig nem tudunk magunkról semmit. Bombákat dobálunk egymásra, hogy másképp gondolkodjunk, magányos terroristák áldozzák az életüket a hitükért. Kicsit sem kulturáltabb, tudományosabb, mint az inkvizíció vagy a keresztes háború.
Ebből nyilván látszódik, hogy valami van, mert csak a semmi nem követelt/követelne ennyi ember áldozatot.
Mondok egy példát: a zkzkmusogoru. Ez például nem létezik, azaz kicsit igen, mert most találtam ki. De hiába terjesztettem volna a szót vagy a hitemet ezzel kapcsolatban a föld megteremtése óta, csak a vállát rándította volna mindenki, hogy confused vagy ha kellőképpen zavaró lettem volna, akkor megszegték volna nyakam előbb-utóbb.
Valami van ez nem vitás, de vagy nem vagyunk rá kíváncsiak, vagy hamis igazságot követünk. Keveseknek adatik meg az igazság ismerete a maga valójában. Erről a témáról nem is sok emberrel lehet beszélgetni. Mondjuk egy áruházban egy megpakolt bevásárló kosár fölött kalkulálva, hogy mi az élet értelme.
Erről most eszembe jutott egy jó vendéglő név: MI AZ ÉLET ÉTTERME
Éjszaka ha felébredek, akkor néha órákig kattog az agyam, hogy mi volt itt amikor még nem volt ember. Mi lesz itt miután már nem lesz ember, fogom e sajnálni halálom után a testem, hogy kiléptem belőle és a földben rothad?
Meg egyáltalán minek kaparni, igyekezni, akarni, megvalósítani ha a vége a pusztulás?
Isten és a hit kérdése néha elég egyoldalúnak tűnik. Mármint itt tépelődök meg kattogok a témán és azon gondolkodom, hogy amit teszek, ahogy élek az helyes e vagy sem s mindez válasz nélkül marad egy olyan summával, hogy majd a végén kiderül. Rádobják a lelkem a mérlegre és ha billen, akkor seggbe billentenek oszt joccaka az öröklétre.
Pokol?
Már értéktelen az is ahogy leírom, ahogy gondolok rá, ahogy gondolsz rá. Hisz százszor kinevették, kigúnyolták, letagadták, bebizonyították, elméleteket gyártottak és megvetően nyilatkoztak arról is, aki ilyet terjeszt. Valóban hiba a pokollal fenyegetőzni, mert Istennek nem az az akarata, hogy a pokolba küldje az emberiséget. Ha ez lett volna, akkor Jézusra nem lett volna szükség.
De mivel itt volt és meghalt az emberiség bűneiért, elvette a világ bűnét Ádámtól az utolsóig, így nem lehet felette csak úgy ukk s mukk s fukk szemet hunyni. Bármennyire is tetszetős karácsonykor a fa alatt ugrabugrálni, elfogyasztani a hallevest s az ajándékokat bontogatni, az nem szimplán arról szól, hogy na üljünk le 2 napig és ölelgessük egymást meg sipítozzunk az örömtől, hogy hú mit kaptam.
Szent este. A nevében is benne van, hogy Szent. Jézus maga is Szent, Isten maga is Szent. A lélek, amit elküldtek a földre Jézus feltámadása után az is Szent. De kié az a lélek, amiért Jézus hamarosan visszajön? Ki kaphatja meg?
Ha egy betörő bemegy a házba, akkor nem a mosatlanért vagy a szemetesvödörért megy be, hanem értékért. Jézus hamarosan visszajön a levegőbe és azt, amit feltámadása és elragadtatása után kitöltöttek a földre, a Szent lelket, azt elviszi. Számára ez az egyetlen egy érték a földön. Minden igaz ember romlandó testét, aki rendelkezik Szent lélekkel, elváltoztatja romolhatatlan mennyei testté, olyanná, amilyen az övé és az Angyaloké is. Elváltoztatja és elragadja a levegőbe.
Mi történik itt a földön? Hatalmas káosz, mert az emberiség létszámához képest elenyészően kevesen vannak az igaz, bűntelen emberek, de azért elég sokan. Ha autóban, repülőben, vonaton vagy bárhol ült, aludt, evett, dolgozott, akkor egy pillantás alatt elváltozik és eltűnik a földről.
Olyan hatalmas káosz lesz a földön, amilyen még sosem volt. Szükség lesz egy emberre, aki rendet rak. Ez lesz a Sátán, akit kiűz Isten a földre. Minden ember rá fog figyelni, mert okos és erős, pillanatok alatt rendet tesz. Megállapítást nyer, hogy egy nyilvánvaló terrortámadás áldozata lett a föld, s mivel kivétel nélkül minden ország érintett benne, így szükség lesz egy világkormányra és azon belül a világ állampolgárokra.
3x6 18 számjegyű kis chip a bőr alá, hogy műholdról tudják követni az egyént. Muszáj lesz, mert az államhatalom nem egy hadsereggel áll majd szemben, hanem egyénekkel, így az egyént kell szemmel tartani és a biztonság mindenek előtt.
Már most is sok mindent megtehetnek és bevetnek a biztonságra és a terrorizmusra hivatkozva, de akkor elszabadul a gépezet.
Mindenki, aki nem akar majd engedelmeskedni az terrorista. Na de miért ne engedelmeskedne?
Hisz most is engedelmesen alávetik magukat az emberek mindennek, amit kitalálnak vagy bevezetnek és nyugodtan tűrik.
Akkor százszor durvább lesz a helyzet és szinte mindenki érintve lesz benne. Megszűnik a bűnözés azonnal. Minek betörni, mikor látják műholdról, hogy hol vagyok? 1 percen belül elfognak vagy lelőnek egy távirányítású rakétával ha a helyzet azt követeli. Nincs készpénz. A benzinkútnál odatartod a kezed és a chipen keresztül leveszik a számládról. Nincs több eltűnt gyerek, eltűnt férj vagy elcserélt beteg, nem történhet baj. Egyszerűen többet nincs szükség Istenre, a kegyelmére, a segítségére. Az ember a hatodik napon lett teremtve. Az Atya, a Fiú, a Szent lélek 111. Erre többet nem lesz szükség, ott a 666, azaz mindenhol az ember Isten nélkül.
Már nem tudom eredetileg miről akartam beszélni
De van kiút, létezik kegyelem mindez alól és ezt kell hirdetni a pokol helyett. Mégpedig Isten kegyelmét. Ahogy Noé hirdette az özönvizet annak idején és nem fogadta senki, majd végül Isten bezárta a bárka ajtaját és a földön minden ember elpusztult.
Hiába kardoskodtak a tartsuk tiszteletben egymás véleményét, hitét és vallását. Istent ilyesmire nem lehet megkérni. Nincs tolerancia, nincs semmi alternatíva. Van ítélet és kegyelem. Ha a bárkán kívül voltál, akkor ítélet várt rád, függetlenül attól, hogy mennyire voltál jó ember vagy bármi. Ha bárkán belül voltál, akkor pedig kegyelem várt rád és túlélés.
Ilyen egyszerű.
Érdemes megjegyezni, mert ez most is pontosan ugyanígy fog lezajlani. Van a mindenféle vállon hordozott igazság, vallás, tébolyda és bazári vásár, ami egytől egyig létjogosultságért kiált és megvannak az adott ágazat fő-fő emberei, szó szólói, akik hatalmas becsben vannak tartva, valamint van Isten igazsága és kegyelme, mégpedig, hogy:
Rm 5,19
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
Isten beszéde alapján én is igaz és bűntelen emberré válhattam egynek engedelmessége által. A bűn és a Szentség nem fér meg egy helyen, semmi közük egymáshoz. Akár a sötétség és a világosság.
Az az ember, aki magát bűnösnek vallja, annak nem lehet Szent lelke. Istenben, Jézusban nincsen semmi bűn, hogyan lehetne egy bűnös embernek bármi köze is Istenhez, addig, amíg bűnbocsánatot nem kap és ezzel együtt a Szent lelket?
Mondok egy érdekes példát: minden embert meginvitálok vacsorázni, svédasztal és előre kifizetve a számla. Mivel nagyon sokan megvetnek és utálattal gondolnak rám, így el sem jönnek. Vannak, akik már vacsora meghívásra várakoznak, de az nem fog bekövetkezni. Vannak, akik eljönnek s szerényen beülnek egy sarokba és elszopogatnak egy pohár szódát, holott hatalmas lakoma vár rájuk is. Vannak, akik bejönnek és fogyasztanak, de mindenáron fizetnék a számlájukat és kardoskodnak mellette, hogy nekik aztán ne fizessen senki semmit.
S vannak, akik az én szívem szerint jönnek és mindent az én akaratom szerint fogadnak alázattal.
Isten az elragadtatás során csak azokat az embereket viszi el, akik elfogadták Jézust, hogy minden bűnüket eltörölte a véráldozatával a születéstől a halálig.
Igaz ember az, aki Isten igazságát hirdeti s nem a sajátját. Igaz ember az, akinek Jézus minden bűnét eltörölte és Szent lelke van. Ez a tolerancia.
Minden más egyéb hit, elmélet, tudomány, akármi az marad itt a földön és nevezzék bárminek a Sátán hatalma alá kerül és vele együtt pusztul.
Amíg tart Isten kegyelme és nem történik meg az elragadtatás, addig él a tolerancia, utána már nem.
Bárkán belül vagy kívül? Jézuson belül vagy kívül?
Jézus pontosan eltudja dönteni, hogy ki az aki hozzá tartozik és ki az, aki nem.
Rád néz és látja a lelkedet, hogy olyan, mint az Övé vagy nem?
Figyeld csak:
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Mi az, hogy soha sem ismertelek titeket? Kik Ők, hogy nem ismeri Őket vagy mik?
2Kor 5,21
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
A bűnt nem ismerte Jézus, a bűnhöz semmi köze nem volt soha. Ezért ha valaki magát bűnösnek vallja, ahhoz Jézusnak semmi köze, mert Jézus Szent. Nem élhet a Szent a bűnössel együtt az öröklétben, mert:
Ézs 26,10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Apám tanyája
Mostanában tudatosult bennem, hogy akárhányszor álmodom Apám tanyájáról mindig a félelemről szól. Apám tanyája Gyula mellett van és a vonat is megáll, Biczere a neve a környéknek.
Az első kép, ami megmaradt bennem az öregember, akitől Apám megvette a tanyát. A második Anyám, ahogy sipítozik, mert meglátott egy összegöngyölődött siklót a faágakon, amint napozott. Szaladjak szomszédokért, kapta a szája elé a kezét és sikított ahogy a torkán kifért.
A harmadik egy rajzlap, én rajzoltam. Rózsaszín fák, kerek lombokkal és gyöngyökkel a szélén, mind feküdt csak némelyik állt a lábán.
Aztán már csak élmények, ahogy járom a környékbeli erdőt. A tanyától úgy egy kilométerre volt egy beton építmény, ami beszakadt és benőtte a gaz, sehogy sem illett oda, na az félelmetes volt. A látványa, az érzés mikor megláttam, mindig sietve mentem el mellette, moha nőtte be az oldalát, baljós hangulata volt. Soha nem hittem megérzésekben, de az a valami sugallta, hogy nem jó dolgok történtek ott.
Aztán az orosz katona, egyenruhások mindenhol, valakit kerestek és végül megtalálták, láttam, ahogy lelövik egy dobtáras géppisztollyal, nagyon hangos volt a fegyver, mondhatni filmbéli hangok, de áthatolt mindenen, még most is beleborzongok, utána a szag.
Kati néni galamblevese, beteg voltam és állt az ágyam felett. Jótékony és törődő homályba burkolózva, idd meg fiam, ettől erőre kapsz.
Apámat már messziről láttam, ahogy jön a motorján, befordult a földútra, el a vasút mentén és át a kicsi dombon, egy pillanatig úgy tűnt az égen jár, aztán befordult a tanyánk felé és kikászálódtam az ablakból s elébe szaladtam. Mindig az ablakban ülve vártam.
Egy nagy vihar és én öcsémmel összekapaszkodva és egymásba bújva a kamrában didergünk, nem volt velünk senki csak az ég szakadt ránk.
Egy kiságyba ülök az udvaron, egyedül vagyok egy szelet zsíros kenyérrel és egy hatalmas robbanás. Meglebbentek a diófák, Anyám csak késő este jött haza, egész nap magamra hagyott a kiságyban az udvaron. Emlékszem is rá egy kicsit, a szele megmaradt, de rokonok is mesélték, hogy sűrűn megesett. Mégis itt vagyok.
Mostanában egyre sűrűbben álmodom Apám tanyájáról. Bent vagyok a házon belül és eleinte csak figyelek, de lehet, hogy az elkezdett figyelemnek köszönhetően mindig történik valami. Ma éjszaka egy cigány ember jött és kérdezte, hogy az udvaron lévő rozzant hűtőgépet viheti e? Majd jött az egész pereputtya és akkor vettem észre, hogy a lakás összes berendezése kint van az udvaron és a cigányok megállíthatatlanul húzkodják a fiókokat, mindent átnéznek és közben próbálják elterelni a figyelmemet valami aprósággal, hogy alaposan átkutathassák a fiókokat és a szekrényeket. Mondjuk ez a való életben is megtörtént velem egyszer. Egy másik tanyánkon, ahol vagy 6 cigány család lakott a szomszédságban. Egyszer csak megjelent az ajtóban egy dürhő asszony és rekedten rám rivallt: hé kölyök! Van kölcsön cukrotok? Azzal se szó se beszéd benyomult a konyhánkba és kinyitotta a szekrényt, majd lebecsmérlően fintorgott s nyomában még vagy nyolcan asszonyok és gyerekek. Felforgatták a lakásunkat, félelmetes volt. Nem tudtam tenni semmit csak ledermedten álltam a konyha közepén. Percekig tartott, amíg eltűntek. A szekrény ajtókat nyitva hagyták, a fiókok kihúzgálva. Nem tudtam eltüntetni a nyomokat mire Apám hazajött. Felelősségre vont, hogy mit csináltam, azt hitte játszottam.
Aztán elküldött borért, pontosabban Zöldszilvániért. Este aztán átment és rendet rakott az egyik családnál, ahonnan a dürhőné áthjött cukorért. Volt ám sivalkodás, csak álltunk Anyámmal a sötétben a kapunál és hallgattuk, ahogy apám egy bottal végigveri mindet.
Sajnos nagyon hamar megbánta, mert egyik este hiába vártuk nem jött haza, tőlünk nem messze az árokban feküdt eszméletlenül, egy IFA sofőrje látta meg a teherautó lámpájának a fényében a kerékpárját és megállt, majd szólt nekünk, mert tudta ki a. Na mindegy, nem gondolom azonban, hogy emiatt álmodnék Apám tanyájáról félelmeteseket.
Még annyit a dologhoz, hogy nem bírom ha valaki zaftosra kürtöli a médiát a kisebbségek jogaiért úgy, hogy még egyet sem látott élve, szemtől szembe. Tessék kérem tapasztalatot szerezni, odaköltözni a szomszédságukba minimum egy évre és az alapján objektíven hozni a döntéseket, köszönöm
De a minden alapot nélkülöző gyülölködést sem veszi be a gyomrom, ugyanis olyan cigány emberrel is éltem közelségben, aki Apámként viselkedett mikor magam voltam a nagyvilágban felügyelet nélkül.
Apámnak volt egy felesége a Mari. Azon a bizonyos tanyán laktunk, a Mari rengeteg Vodkát vagy Rumot ivott és a félliteres üvegeket ha kiürült rendre elásta a tanya körül. Én a friss ásónyomok alapján találtam rájuk és eleinte odavittem neki, de ez nagyon nem váltotta ki a tetszését, mert sokat kiabált. Próbáltam valahogy Apámnak jelezni, de nem volt vevő a témára, sőt engem vont felelősségre, hogy biztos nem bírom, mert mostoha. Mari sok üzenetet írt a könyveimbe és a füzeteimbe. Dögölj meg te rohadék és takaródj a háztól csak útban vagy, stb.
Apámnak nem mutattam meg egyiket sem, valahogy természetesnek vettem, úgy véltem ez az élet vele járója és el kell viselni, nem vettem komolyan, eldobáltam mindet.
Aztán egyszer kiborult a bili, a Mari megevett egy zacskónyi patkánymérget. Apám mikor hazajött azzal kezdte, hogy alaposan megverte és kitörtek egy ablakot is, én a kamrában összekucorodva vártam a végét.
Napokig kórházban volt és miután kiengedtek Apám maga elé állított, hogy fiam el kell menned a háztól. Választanom kell közületek, te már nagy vagy és megállsz a saját lábadon, kérlek menj el.
Életében egyszer szembesítettem ezekkel a mondatokkal, s csak akkor mikor már álltam a saját lábamon, Gyulától messze és a saját családom melegében. Nem emlékezett rá és nem is volt hajlandó elhinni, hogy Ő ilyeneket mondott volna nekem. Persze valami miatt elkerültem otthonról s a tény az Ő figyelmét.
Persze a Maritól hamarosan elvált, sőt a Mari elhagyta Apám két gyerekét napokra és Apám erről mit sem tudott, a két gyerek azonnal állami gondozásba került a szomszédok feljelentése nyomán és hosszas utánajárást igényelt, hogy elengedjék Őket hozzánk.
Mindezek tükrében nem gondolnám azt, hogy Apám tanyája ezért bukkan fel az álmaimban rendszeresen és ezért járja át a félelem minden egyes álmomat, amit ott töltök. Jeges izzadság a gerincemen végig. Állok bent a házban egyedül, valaki mindig jön, de illetéktelenül. Elvileg nem jöhetne oda, de csak odakoslat mint egy hiéna és mondja rögtön az okát. Én nehezen de kimegyek az ajtó mögül, néha a kilincset szorítva, néha csak kilesve, végül nem történik semmi az igaz, mert általában megszakad az álom, de ami megelőzi az szörnyű.
Lesek a függöny mögül és látom, hogy jön egy piros autó a ház felé a föld úton nagy robajjal. Elvileg nem jöhetne, mert nincs út tőlünk tovább és nem is hozzánk jön, érzem, hogy csak áthaladna, de nincs út és belerohan a házba, a ház végébe és az leszakad rá az autóra. Félve kilesek az ajtó mögül és látom a ledőlt házat.
Pszichológus kéne ehhez vagy valami regresszió de félek csak halandzsa lenne, nem tudják átérezni a szaktekintélyek azt, mikor gyöngyözik a gerincemen az izzadság és mint a híd úgy vagyok megfeszülve az ágyamon, erő az nincs bennem, elernyedek, lesem a mennyezetet és átélem az álmot újra percről percre, minden képkockát megint és keresem az értelmét.
Ma először döntöttem úgy, hogy írni fogok róla, mert akkor gondolkodnom is kell rajta amúgy gépiesen és keresve a pillanatokat, a képeket, hátha betudok nyúlni oda, ahol van a gócpont és megtalálom az okát és tálalom.
Akár hogy is gondolom végig racionálisan, sehogy sem találok olyasmit, ami félelmetes lett volna, pedig biztos van valami a lelkem bugyrában, hogy a mély félelmeket oda Apám tanyájára vetíti ki és azzal hozza kapcsolatba.
Azóta jártam már ott többször is, bár megváltozott és sokkal kisebbnek is tűnt, de semmit nem találtam, ami félelmetes lett volna.
A tudatalattival meg hagyjatok, valahogy oda került ha egyáltalán van olyan, de a való életből került oda, az pedig nappal van és ha újra elmegyek oda, akkor észlelnem kéne a nyomát.
Apám tanyája kedves hely, mégis az álmaimban úgy jön elő, mint a legnagyobb borzalom. Minden belső félelme oda vetül ki. Egyszer csak ülök az ablakában és a fekete égen gépek repülnek százával, nem repülőgépek, hanem mindenféle, amiknek nem is lenne szabad repülniük. Ismeretlen és életidegen technológia, ami beteríti az égboltot és rendületlenül mennek a céljuk felé, tiszta apokalipszis feeling.
Máskor meg tenger a szántóföld és nem tudok odaúszni a tanyához, a hullámok egyre távolabb sodornak, vagy megyek haza vonattal de sehogy sem sikerül leszállni, mert elém tolakodnak emberek s mire lejutnék a vonat újra elindul és az ablakból nézem a tanyát, ahogy elsuhan, kétségbeesett érzés, hogy talán soha nem jutok haza. Máskor meg felszállni nem tudok a vonatra, hatalmas parton kell felkapaszkodnom, de lemaradok, pedig minden erőmet bevetettem s mikor feljutottam a tetejére, akkor vettem észre, hogy az iskolatáskám otthon maradt a tanyán, a vonat ismét nélkülem indult el. Szürreális képek és érzések, folyamatos s nehéz küzdelem a valójában jelentéktelen dolgokkal, de a gyökere valami mély és elmozdíthatatlan fájdalom és félelem, ami minden reggel ha ott kötök ki, akkor nyomot hagy a lepedőn, jeges félelem csapódik ki a gerincemből. Valakinek megkéne bocsájtanom, kiereszteni az öklöm, magamhoz ölelnem s talán vége lesz.
Ha egy darabig nem is megy, azért most már résen leszek, tudom ha Apám tanyájáról álmodom, akkor felesleges küzdenem, talán jobb lenne oda sem menni.
Persona non grata.
Akkor meg minek, ez a vonat elment, eleve nem nekem indult, no meg a tanyát is eladta azóta Apám.
Azért akárhányszor megyek haza vonattal, mindig felállok s lehúzom az ablakot, kilesek a résen, hagyom, hogy a menetszél beleborzoljon az arcomba és nézem, ahogy elsuhan a tanya.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A hályogkovács
A minap érdekes eset történt meg velem, ez ugyan előfordult már korábban is, de csak most tudatosult bennem egy apró részlete. Nemrég kaptunk az édesanyámtól ajándékba egy gáztűzhelyet, amit olyan helyen szerettünk volna üzemeltetni, ahol nincs vezetékes gáz, tehát pb gázpalack jöhetett csak szóba.
Megnéztem a másik gáztűzhely hátulját és láttam, hogy nincs különbség az új és a régi gáztűzhely bekötését illetően, csak egy szűkítőt kell beiktatni, amire a gázpalackról jövő vezetéket és a reduktort kell csatlakoztatni. Mondtam is magamban ez gyerekjáték lesz és már előre hallottam a feleségem elismerő szavait, amit majd bevasalhatok.
Biztos, ami biztos alapon azért rákérdeztem egy ismerősömnél telefonon, akiről azt feltételeztem, hogy látott már gáztűzhelyet. Megerősített Ő is abban, hogy minden gáztűzhely alkalmas vezetékes ill. palackos üzemeltetésre is, csak ha a palackról üzemeltetjük, akkor ki kell cserélni a fúvókákat vagy állítani rajta, mivel a palackban nagyobb a nyomás.
Hoppá...
Megtehettem volna azt is, hogy felhívom az újságból az első gázszerelőt és tüzetesen kikérdezem, de már tapasztalatból tudom, hogy nem szívesen válaszolgatnak, mert éppen dolgoznak. No meg alapból hülyének néznek, plusz ha netalán rámerek kérdezni az árra, hogy mennyiért jönne ki bekötni, akkor sem tömören válaszolna, hogy uszkve ennyi, hanem nézze megbeszéljük majd, amiből még mindig nem tudtam meg, hogy mennyiért, másrészt a gatyám is rámegy, mert ugye kiszállás, alkatrész, járulékok, beiskoláztatás, nemrég volt esküvő és a nagymama is halálán van, szóval van bőven kiadás, kell a bevétel.
Átnéztem a gáztűzhelyet alaposan, de nem találtam semmilyen fúvókát vagy bármit. Csak a kézikönyv árválkodott a sütőjében a magyar nyelvű használati utasítással, amire én ügyet sem vetettem. Felhívtam egy másik ismerősömet is, aki szintén ugyanezt mondta. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy nagy lángcsóvákkal küszködök és próbálom arányítani, lejjebb venni. Na gondoltam magamban ez elég nagy falat lesz, jobb ha átadom a kormányzást ez ügyben egy szakembernek, ugyanis ez nem játék, mert ha valamit elrontok a hozzá nem értésemmel az akár balesethez is vezethet. Évente 1-2 alkalommal hallom a hírekből, hogy anyuka csak elugrott vásárolni és közben ott hagyta a levest főni, de mire hazaért leégett a ház és benne a gyerekek. Olyankor mindig eszembe jut, hogy mi is használunk palackos gázt, ahogyan az az anyuka is. Vajon mi a különbség? Miért robbant fel az a gázpalack? Hiszen semmi különleges, van egy reduktor és kész.
Szerencsére az APEH a kezemre játszott és küldött egy megfelelő embert. Amióta bevezették az elektronikus adóbevallás hírét, azóta a számítógéppel nem rendelkező magánvállalkozók fejvesztve menekülnek a boltokba s így hozzánk is. Valaki ajánlott bennünket az egyiknek, nem is a vállalkozóval tartottam a kapcsolatot, hanem az ajánlóval. Ő kért tőlem árajánlatot, Ő ellenőrizte, hogy milyen alkatrészek kerülnek bele, majd a végén megadta a számlázási és szállítási címet. A feleségemmel vittük ki miután a szervizünk bezárt. Beszélgettünk pár szót, közben beüzemeltük a számítógépet. Jó volt látni a gyermekies naivitást és érdeklődést az arcán, amit én is átéltem mikor legelőször került számítógép a kezembe, mit számítógép Spectrum ZX80. Azóta elszaladt a ló, ma már bárki szabadon dobálódzik a gigaherzekkel. A vásárló megemlítette a foglalkozását, hogy gázszerelő. Rögtön kipattant a szemem és azonnal rákérdeztem, hogy gázkészülékekkel is foglalkozik? Mondta nem, de ért hozzá. Vázoltam neki röviden a problémát és megint a fúvókáknál kötöttünk ki, amire én rögtön mondtam, hogy hát ez az, nem szeretném ha később gondom lenne belőle, ezért kell a szakember. Pár nap elteltével szüksége volt egy cd lemezre a dvd lejátszáshoz és napközben beugrott hozzánk. Kifordítottam a sarokból a még befóliázott gáztűzhelyet és Ő kinyitotta a sütőt, kivette a használati utasítást és aprólékosan átolvasta, majd megjegyezte, hogy fúvókát kell cserélni, de az nem tartozéka a gáztűzhelynek, hanem a gyártótól kell beszerezni.
Ezen a ponton lettem én figyelmes valamire és hirtelen végigtekintettem az egész életemen, az iskolapadokban eltöltött időkig. Használati utasítás? Még soha nem vettem a kezembe egyetlen készülék használati utasítását sem, egyszerűen gyakorlatias ember vagyok, odaülök és a látottak alapján megcsinálom. Aztán felrémlett bennem az a félelem, amit még az iskolákban éltem át, amikor láttam a többieket könyvekkel a kezükben. Soha nem volt egy darab könyv sem a kezemben, nem is tudom hogyan jutottam el idáig. Én a hallottak alapján tanultam, amit a tanár elmondott azt vissza tudtam neki mondani, ha a tanárnak jó előadókészsége volt, akkor annál jobban megtudtam jegyezni. Emlékszem egy tanárra, aki az őrületbe tudott kergetni a ránk erőltetett tanítási módszerével. Ő a színekre alapozott. Bizonyos dolgokat, amit fontosnak ítélt azt pirossal kellett aláhúzni, aztán ahogy csökkent a fontossági sorrend úgy változtak a színek is kékre, zöldre vagy feketére. Csak miatta tartottunk színes golyóstollakat a kéken kívül. Elmélete szerint bizonyos emberek a piros színnel aláhúzott mondatokat jegyzik meg, mert a piros színre jobban figyelnek, mások pedig a kéket tanulják meg jobban. Rendszeresen diktálta is a mondanivalóját és menet közben vonalzóval kellett aláhúzni hol ezzel a színnel, hol meg amazzal. Még a vonalzóval történő aláhúzásnak is nagyon nagy szerepet tulajdonított, hiába volt jó a kézügyességem, nem szabadott szabad kézzel aláhúzni. Egyszer merészeltem neki ecsetelni a felépített tanítási módszerének a buktatóját, miszerint ha valaki a zöld színnel aláhúzott mondatokra tud jobban koncentrálni, akkor a leglényegtelenebb dolgokat fogja bemagolni és a fontosabbak felett elsiklik.
Erre azt válaszolta, hogy a lényegtelen dolgokból automatikusan lehet következtetni a lényeges dolgokra s ezzel kész.
Valahogy így kerültem én kapcsolatba a számítástechnikával is komolyabban. Az élet pirossal aláhúzta az 1998-as évünket. Önhibámon kívül megváltak tőlem a munkahelyemen. Nagyon nehezen tudtam elfogadni, felfogni. Kiürülten és megalázottan mentem haza a családomhoz, nem is hittem benne, hogy megtörtént, úgy gondoltam biztos tréfa, nem gondolták komolyan, holnap ugyanúgy bemegyek és majd jót nevetünk a történteken, hisz olyan jó családias légkör volt, mindenki apám vagy anyám volt és a testvéreim, legalábbis én elég komolyan vettem és teljes szívemből voltam ott.
Mélységes fájdalom és zavartság lett rajtam úrrá napokig és nehezen tudtam kikeveredni belőle. Csak ültem az ágyon és néztem ki az ablakon, se ki se be semmi gondolat. Kerestem a válaszokat, okokat és hogy most mi lesz velünk? Elmegyek másik munkahelyre, újabb közösség amibe be kell illeszkednem és egyszer csak megint az utcán találom majd magam. Egyre jobban érlelődött bennem az az érzés, hogy ezt soha többé nem teheti meg velem senki. Soha nem fordulhat elő, hogy dilettáns és hozzá nem értő emberek, csókosok, seggnyalók és élhetetlen ingyenélők dönthessenek egy tollvonással a feleségem és a gyerekeim sorsáról. Nekem kell a család élére állni és megteremteni a saját világomat, ahonnan csak az Isten szólíthat el majdan ha el kell.
Bár erős volt bennem az elhatározás, azért ez nem megy egyik napról a másikra, főleg, hogy az ember összes tőkéje az utolsó havi fizetés, amiért a csekkek már régen sorban állnak. 2 év telt el úgy, hogy közben az elhatározásomba vetett hitem kékre váltott, majd zöldre s legvégül feketére. Az eredmény közel félmilliós adósság a hátunkon, mert hogy közben nem sikerült megvalósítani az álmomat, csak lógtunk a levegőben. Miután minden erőm s hitem elhagyott és a vonalzót sem találtam meg, hogy legalább találjak valami egyenest, ami mentén elindulhatok, elcsüggedten ültem fel a kerékpáromra és a nyakamba vettem a várost, hogy kiszellőztessem a fejem. Szokták mondani, hogy a téma (t.imi ) az utcán hever, vagy a pénz. Bár ezt megelőzően ennek sosem tulajdonítottam jelentőséget, mert túl elcsépeltnek és kommersz szövegnek találtam, de aznap beigazolódott. Az Ó utcában volt egy számítógép szerviz, akik az akkori Állami Biztosító gépeit is szervizelték. De vagy túl költséges volt a gépek fent tartása vagy menet közben elavultak, mert rengeteg komplett számítógépet raktak ki az utcára, lévén lomtalanítás. Egy kisebb cigány csoport akkurátusan vágta a földhöz a gépeket és bicskákkal vágták ki belőle a kábeleket, ami rezet tartalmazott.
8 darab komplett számítógépet sikerült megmentenem és a rommá törtekből pedig két hatalmas szatyor alkatrészt, amit válogatás nélkül dobáltam bele, mindegy csak ép legyen. Szigetelőszalaggal fogattam oda a kerékpárhoz a 8db számítógépet és a két hatalmas szatyor a kormányon. Több, mint 2 óra alatt értem haza. A ház előtt letámasztottam a számítógépekkel megtűzdelt kerékpárt és a maradék erőmből elvonszoltam magam a csengőig. A nejem kijött és a szája elé kapta a kezét, nagyon meglepődött, hisz az utolsó képe az volt rólam, ahogy elcsigázottan nekivágtam a városnak kerékpározni. Már már beletörődött a szerencsétlen sorsunkba, de most úgy látszik fordult a kocka, bár még nem tudtuk mivé fog fajulni. Másnap újsághirdetést adtam fel, miszerint használt számítástechnikai alkatrészek magánszemélytől. Telefonszám és cím.
Hívtak, jöttek és mondták, hogy processzorra van szüksége vagy sd ramra. Számomra vadidegen fogalmakkal dobálóztak és csak néztem, mint a légy majd mutattam a kupacot, hogy menjen nyugodtan válogasson. Mikor láttam, hogy mit vett ki, akkor megjegyeztem, hogy na ez a processzor. A következő vincsesztert keresett, ahogy kiszerelte megjegyeztem azt is és ha legközelebb azt kértek, akkor már úgy adtam a kezébe, mint aki évtizedek óta ebből él, gyakorlatiasan, határozottan de kedvesen mosolyogva és belül atomjaimra hullva, mert néha azt sem tudtam miről van szó és nem is számított semmi csak az, hogy ezt most aláhúztuk pirossal és a bejövő pénz fedezi az elmaradt villanyszámlákat s legalább nem kötik ki.
Jöttek sorra az emberek, érdeklődtek, vásároltak és én csak figyeltem, a lehető legkevesebbet beszéltem, nehogy kiderüljön lövésem sincs mi az, amit éppen eladok. Az árakat is a vevők szabták, ha megkérdezte ez mennyi, akkor megvakartam a fejemet és mondtam hát én nem is tudom, láttam én már ennyiért is meg annyiért, a végén a vevő bökte ki, hogy mi a használtpiaci ára s még annál olcsóbban is adtam neki, hogy biztosan visszataláljon hozzám s ne felejtsen el megemlíteni másnak is. Szerettek is járni hozzánk. A lakásunk mellett volt egy légópince, oda rendezkedtem be. Néha 5-6 ember is üldögélt ott és társalogtak egymással, kávéval kínáltam Őket, behozták a magánéletüket, a gondjaikat és hosszas órákon át ücsörögtek, beszélgettek. Nagy szaktekintély voltam a szemükben, mert sok alkatrésszel rendelkeztem, Ők éppen nálam ücsörögtek és ennél fogva azt gondolták, hogy mivel ebből élek nyilván a kisujjamban van,. Az egyáltalán nem tűnt fel senkinek, hogy soha nem szóltam egy szót sem, csak figyeltem és gondosan megjegyeztem minden elhangzott mondatot.
Ez így ment szépen rendben már hetek óta és éppen kezdtünk megnyugodni, hogy leszen haszon őszire, mikor beállított hozzám egy ember és vészjóslóan előadta, hogy itt lakik a következő utcában és hallotta, hogy ez egy számítástechnikai szerviz és sürgős segítség kellene. Lakik itt egy magas beosztású rendőr, aki éppen nem volt otthon és a vidéki rokon gyerekek mind a három számítógépet tönkretették és most ott áll kétségbeesve, hogy most mi lesz. Azonnal menjek és segítsek áthozni a gépeket, sürgősen rendbe kell tenni mindegyiket, mert dolgozniuk kell.
Elhűlve hallgattam és kékben, zöldben, lilában játszottam majd mindent aláhúztam és próbáltam a lényegtelen dolgokból következtetni a lényegesekre, de nem ment. Átmentünk és egy bájvigyorral az arcomon hagytam, hogy magukkal sodorjanak az események. Áthoztuk a gépeket s a magas beosztású rendőr ellentmondást nem tűrően s szigorúan rám parancsolt, hogy holnapra kész legyen. Majd elviharzottak és magamra hagytak a színekkel aláhúzott kétségbeesett gondolataimmal. Van választásom?
Vagy megcsinálom, legalábbis megpróbálom vagy tényleg mehetek el 8 órába dolgozni és lesni, hogy soha nem jutok egyről a kettőre s balfaszok döntik el, hogy kapok e fizetés emelést vagy sem.
Lázas telefonálásokba kezdtem és minden segítséget nagyon szívesen vettem, ez a három volt az első számítógép, amit úgy szedtem szét, hogy azt utána össze is kell raknom. Ma már nem tudnám megmondani mi volt a hibájuk és hogyan oldottam meg, mert az idő jótékony homálya elfeledtette velem azoknak az időknek a keserűségeit, csak a túlélési ösztön intenzitásának az érzete maradt meg bennem és a naivitás, ahogy mindent fogadtam, hisz számomra minden újdonság volt, csak úgy csillogott a szemem.
Másnapra minden készen volt, ahogyan kérte, hálás volt és meg sem kérdezte mennyi lesz, a kezembe rakott egy nagyobb összeget s újra elviharzott. Egy ideig nem találkoztam vele csak hallottam róla azoktól, akiket hozzám küldött, majd 3 év múlva beállított és vásárolt nálam egy újabb gépet.
Közben jött az internet és tágult a tér, már nem kellett minden reggel bekerékpározni a belvárosba és hirdetést feladni az újságba. Ülhettem a fenekemen, hirdettem és az emberek jöttek sorban és hozták a számítógép mellett a lelki gondjaikat is. Sok ismerősre tettem szert az elmúlt 6 év alatt és meg sem fordult a fejemben az elején, hogy egyszer majd több milliós megrendeléseink is lesznek és olyan helyekre szállítunk majd, mint a Honvédelmi Minisztérium vagy a BM vagy önkormányzatok, iskolák, stb. Csak egy ártatlan kis zugbontónak indultam és annak is fogtam fel, mindent elvicceltem, elnevetgéltem és azt vettem észre egyre jobban éleződik a helyzet körülöttem.
2003-őszéig feketén dolgoztam s az volt a szilárd véleményem, hogy én egyetlen politikust sem etetek. Nem is volt ezzel semmi gond egészen addig, amíg kellő ismeretségre nem tettem szert az interneten. Miután megtörtént jött a sodrás ismét magától. Egy közeli számítástechnikai cég, amelyik már egy éve tudott rólam és a tevékenységemről feljelentette a rendőrségen, hogy lopott alkatrészekkel üzletelek számla nélkül. Hiába no magyarországon vagyunk ehhez hozzá kell edződni. Mondjuk már egy ideje jártak hozzám cégek szervizeltetni gépeket vagy alkatrészeket beszerezni és olyankor mindig megkértem egy ismerősömet, hogy állítson ki egy számlát és kifizettem neki, amit ezért kért. De nem gondoltam arra, hogy én hivatalosan dolgozzam és saját cégem legyen, mert tudtam, hogy az egy olyan kényszerpálya, ami ha rosszul sül el, akkor rámegy az ember élete, jó így nekem egymagam, hogy nem tud rólam senki semmit. Azaz mégis, mert valami alapján mégis feljelentettek.
2004 februárjában lett meg a saját cégem a Guga Bt. Amolyan nem kívánt terhesség módjára, de ha már jött, akkor megtartjuk. Az elmúlt 6 év alatt sok érdekes, tanulságos dolgon mentünk keresztül, egy dologért nagyon hálás vagyok, mégpedig, hogy 98-ban eltávolítottak a munkahelyemről.
Zsid 12,11
Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
1999-ben a lelkészünk meghívott egy Bibliai szemináriumra Heidelbergbe. Az utat ő finanszírozta volna és autóbusszal kellett volna utaznunk. Ám akkoriban nem volt a kapcsolatom/kapcsolatunk vele valami felhőtlen. Előtte egy évvel ismertük meg Őt és magát Istent, a Bibliát és elég viszontagságos, nehéz időket éltünk, szorongatott helyzetben. Nem volt stabil munkahelyem csak próbálkoztam megtalálni mit is szeretnék és merre találok nyitott ajtókat. De jobbára a piacok környékén tudtam érvényesülni, a járdán ülve árulgattam a lakásunk díszeit, a féltett könyv gyűjteményeinket, a gondosan válogatott és nagy becsben tartott cd-ket, kazettákat s mindent, amit az ember vészhelyzet esetén hajlandó kidobálni a léghajóból, hogy utána megkönnyebbülve fizethessen be egy csekket vagy éppen a hétvégi bevásárlásra futotta belőle és elégedetten szemlélte, ahogy a gyereke tömi magába a csokoládét. Tényleg nehéz időszak volt, igazi kilátástalan mikor nem tudja az ember fia, hogy mikor ér partot. A lelkészünk azzal az ígérettel hívott meg engem Heidelbergbe, hogy a prédikációk által 100% biztosan megtudja mutatni, hogyan érhetünk partot és biztosított afelől is, hogy nem lakatlan sziget lesz.
A hitről ezt az alkalmat megelőzően elég ostoba és homályos elképzeléseim voltak, olyanok hogy fogadd a szívedbe Jézust és utána rendbe jön az életed, meg fogadd el megváltódnak és meggyógyít a betegségeidből. Őszintén megvallva ezeknek a mondatoknak bárki birtokában lehet és könnyen dobálózhat vele.
Sőt rendre visszaélnek vele vagy csak egyszerűen Jézus neve mögé bújva érvényesítik a saját maguk akaratát és úgy állítják be, mint ha az Isten akarata lenne. Rendkívül veszélyes dolog Isten nevére hivatkozni és azzal takarózni, ezt mindig is tudtam. Pont ezért akartam magam a végére járni, ugyanis azzal tisztában voltam, hogy ennél sokkal komolyabb dolog lehet a háttérben, mint hogy aluljárókban pengetjük a lálálát és térjél meg, mert különben Isten eltaszít magától.
Akármelyik gyülekezet, felekezet tagját kérdeztem, hogy figyelj, mondd már meg légy szíves, hogy konkrétan miről van szó? Mit jelent ez a fogadd el Jézust és boldogság, mi és hogyan történt?
Semmit nem tudtak mondani csak hát figyelj gyere el a gyülekezetbe és meglátod működni fog, nézz belülre magadba és meglátod, ott a szeretet és a békesség.
Ennyi?
Szóval már egy ideje fortyogtam ezektől az emberektől, akik hétvégén egymás kezét fogva arra koncentráltak, hogy minél hangosabban zengjen a nóta, halleluja Jézus az úr.
Nyomon követhetetlen, nem lehet tetten érni, hogy miről van szó, semmi konkrétum, csak térj meg és meglásd. Én viszont határozottan szerettem volna megtapasztalni valamit ebből az egészből, hisz Isten valamikor ketté választotta a tengert, valamikor olyan emberek előtt is hatalmas csodákat vitt véghez, akik nem hittek benne, nem keresték Őt, és nem fogták meg a karomat finoman terelgetve, gitárt pengetve, hogy jöjj közénk és közben kivillan mind a 32 foga és csillog, ott az a bűbáj mosoly, amit semmivel sem lehet összetéveszteni, az alakja mint a kígyó.
Mivel eléggé orroltam a lelkészünkre és szerettem volna elkerülni, hogy hosszú órákon át egy buszban utazzak vele és szótlanul nézzem az arcát, magamban őrlődve, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek, de stoppal. Pénzünk nem volt annyi sem, hogy sírva fakadjunk, ezért el kellett fogadnom azt a pár márka aprópénzt, amit a lelkész tett félre az előző németországi útjai alkalmával.
Nem sok volt, de wc-re, kávéra elegendő. Pontosan tudtam, hogy dacból utazom stoppal, hogy majd én megmutatom, hogy nem szorulok a lelkész segítségére és pénzére, de azért mégis muszáj volt elfogadnom a félretett aprót. A nejem előző este becsomagolta a hátizsákba a ruhákat egy hétre és bundás kenyeret sütött, hogy legyen mit enni az úton. Reggel 5-kor már az Osztapenkónál álltam teljes menetfelszerelésben és bizakodva, kezemben egy hatalmas Mannheim táblával.
Arra gondoltam, hogy biztos felvesz majd egy hazatérő német kamionos vagy autós és Mannheimtől Heidelberg csak egy köpésre van. Már egy órája álltam az autópálya szélén és vártam, hogy világosodjon. Ha jött egy autó, akkor felemeltem a táblát, ha osztrák rendszám volt, akkor kicsit kijjebb is léptem, ha német, akkor pedig próbáltam a mozdulataimmal nyomatékosan felhívni magamra a figyelmet, hogy látod erre az van írva Mannheim és neked, mint jó németnek nem kötelező tudnod, hogy én német vagyok vagy magyar. Csak állj meg és vigyél el. Orromban még az otthonunk illata, a fülemben még a feleségem aggódó hangja, hogy hívj fel mindenképpen ha megérkezel és vigyázz magadra.
Egy pillanatra belegondoltam abba, hogy felelőtlenül elindultam így a semmibe és közel sem biztos, hogy eljutok a célig. Ahogy elárvultan, lelkileg kifosztva és megsemmisülve álltam ott, hogy valaki megmentsen, felvegyen és elvigyen magával, rámjött a belső feszültség, minden porcikámban éreztem, a gyomrom forgott, szédültem, görcsöltem, bár nem ettem még semmit, de rám jött a hányinger és a hasmenés. Gyorsan lehúzódtam az árokba az autópálya mentén és öklendezni kezdtem meg folyt belőlem ki minden. Még szürkület volt, közben autók húztak el és én felnéztem a csillagos égre, mi fog kisülni ebből? Minek megyek én oda, mit tudnak ezek nekem mondani, mivel fogok onnan hazajönni? Talán el sem kellett volna indulnom, főleg, hogy egyáltalán nem bízom bennük, ez a folytonos imádkozzál és megadatik, Isten majd megsegít a bajban és ha a szíved tiszta és szeretetben vagy, akkor 32 fog, térj meg. Egy halovány csillogás, vakító napfény, belső üresség, gyomorideg, már 11 óra, a nap lassan delel de még mindig ugyanott állok. Gondoltam semmi vész, ha nem vesz fel senki ebédre otthon vagyok, csak átsétálok és Kelenföldről ott a piros 7-es. Majd benyitok, megsemmisülve ledobom a hátizsákot és ennyi volt, átölelem a feleségem és elfelejtjük az egészet s ha még egyszer valaki megemlíti, hogy fogadd a szívedbe Jézust, akkor a torkán fagyasztom a szót, semmisüljön meg és lehetetlenüljön el úgy, ahogy nekem is megadatott, hiába erőlködtem, hiába hittem benne és hiába kerestem. Egyszer még hasra is feküdtem a szobánkban a szőnyegen, hogy tessék itt vagyok, tessék mutasd meg magad és záporoztak a könnyeim, mélységes fájdalom, csak azt kívántam, hogy ha van teremtőm, van tulajdonosa a testemnek, lelkemnek, akkor tessék jelentkezzen érte valaki én csak egy becsületes megtaláló vagyok. Megüresedve ültem fel az ágyra, kisírtam magam és értelmetlenül néztem ki az ablakon, nem az volt az első nap, a Bibliát már legszívesebben elégettem volna, annyira hiányzott a lelkemből egy válasz, megerősítés, történés, hogy nincs hiába minden, nem csak élünk és meghalunk majd vége mindennek és semmi mozgató rugó.
Aztán egyszer csak megállt egy autó. Öltönyös üzletember, látta a táblát és nem akart unatkozni, félretette az aggodalmait és félre állt. Ezüst színű Audi, repesztett Győrig s közben kérdezett. Jó volt belesüppedni az ülésbe és magamat megadva hátradőlni, néha becsuktam a szemem és a semmire bízva magam csak hallgattam ahogy elsuhannak a kilométerek.
Egy leágazásnál kirakott és újra a mély vízben éreztem magam, előttem egy kisebb felüljáró, ami egy csatornán ível át. Azon mindenképpen túl kellett haladnom, mert ilyen helyen nem szívesen állnak meg az autósok.
Átsétáltam és eltávolodtam nagyjából egy kilométert. Enni még nem ettem semmit, nem mertem, mert volt bennem egy olyan bizonytalan belső feszültség, hogy féltem azonnal kijönne belőlem, nem volt kedvem megint az autópálya mellett görnyedni az árokban.
Hosszú órákig álltam egy helyben, senki rám sem bagózott, suhantak el a jó kis német rendszámok és meglegyintett a szelük. Eljutottam arra a szintre, hogy még egy kis idő és átsétálok az autópálya másik oldalára és nekiállok Budapest felé stoppolni, mert az közelebb van, mint Heidelberg.
Figyeltem a sofőrök arcát, direkt kerülték a kontaktust, mint mikor a piros lámpánál állva jön a hajléktalan és mereven nézel előre, hogy nehogy alapot érezzen a megszólításra, csak haladjon tovább és jön a sárga, gázt neki.
Elhaladt mellettem egy sötétkék, német rendszámú furgon, benne egy szakállas, hosszú hajú srác, Ő is mereven maga elé bambult és nyomta a gázt.
Kicsit mint ha lassított volna, de nem állt meg és én is feladtam, hátra arc.
Elfogyott a cérnám így visszaindultam, hogy a csatornán átívelő felüljáró másik oldalára kerüljek, hátha Pest felé könnyebben megállnak. Mikor a felüljáró tetejére értem még vetettem egy utolsó pillantást Ausztria felé és a lelkemben egy mélységes fájdalom, kudarc, lemondás, sikertelenség, amiben benne foglaltatott az egész jövendőbeli életem, amit napról napra így kell majd élnem.
S akkor megpillantottam a sötétkék furgont, a leállósávban, mellette a szakállas szőke német srác és engem figyelt. Nem voltam benne biztos, hogy miattam állt meg hisz nagyon messze eltávolodott. Egy darabig álltam ott és néztem Őt, de nem mozdult, kitartóan figyelt. Gondoltam kockáztatni nincs mit, megszaporáztam a léptei felé. Odaértem, kezet fogtunk és minden -féle nyelven megkérdeztem, hogy verdujugó mert én Mannheim.
Beültem az anyós ülésre, a srác meg beletaposott. Igazi hippi srác volt, járta Európát a furgonjával, ismerkedett és füvet szívott. Már induláskor megkínált a pipájával de akkor valahogy nem foglakoztatott így megköszöntem a kedvességét és csak ültem. Bár évekkel azelőtt rendszeresen fogyasztottam Marihuanat, de van egy küszöb, amikor túllép rajta az ember és mást tart utána fontosnak.
Már sötétedett mire átverekedtük magunkat Bécs belvárosán és leparkolt. Útbaigazított, hogy merre menjek az A1 felé és ha éjfélig nem vesznek fel, akkor jöjjek vissza arra a helyre és a furgonban lehet aludni, van két ágy és élelmet is biztosít. Megköszöntem a kedvességét és elbúcsúztam tőle. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, merre járok és egyáltalán hova fogok kilyukadni.
Azt gondoltam, hogy be sem kell majd mennem Bécsbe, hanem valaki, aki felvesz az megy Mannheim felé a körgyűrűn és Ausztrián csak úgy átsuhanok. De a kék furgon láttán már olyan elcsigázott és fáradt voltam, hogy nem voltak igényeim és elvárásaim, mentőövként kapaszkodtam bele. Mindegy hová visz csak menjünk.
Sétáltam Bécs utcáin, nagyjából követve az irányt és egyszer csak egy patak partjára értem, aminek a túloldalán egy gyorsforgalmi út és egy tábla jelezte, hogy A1 ez már majdnem németország. Elindultam a patak partján, ami egy ideig követte a gyorsforgalmi vonalát, de később eltért attól. Mivel már késő este volt és az orromig sem láttam, így csak meneteltem és pisilni sem mertem megállni annyira feszült voltam.
Egy idő múlva elhalkultak az autók és kamionok, szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy úgy tévedtem el, hogy előtte sem tudtam merre járok. csak mentem
és mentem és lépdeltem a sötétben, fáztam is, hánynom is kellett és a hasmenés gyötört, megint feladtam. Öklendezve görnyedtem egy fa mellé és vártam, amíg megkönnyebbülök.
Megláttam egy elrobogó vasúti szerelvényt, gondoltam ha másra nem jó arra igen, hogy a vasút nyomvonala a városból kivezessen és ha találok egy tehervonatot, akkor reggelig felülök rá és majd meglátjuk merre visz, részemről akármerre vihetett már, lemondtam róla, hogy Heidelberg legyen az útirány, majd holnap gondolkodok, addig is menni, menni. Átmásztam egy kerítésen és elindultam a sínek között, mindegy merre csak a városból kifelé. Igen ám, de ezek a vonatok nem olyanok, mint az otthoniak, hogy már messziről hallani, hogy tüdüttüdü, tüdüttüdü és félre állsz. A semmiből bukkannak fel, nagyon gyorsak és azonnal eltűnik a szemem elől, sehol egy nyitott tehervonat. A sínek felett egy autópálya felüljárója ívelt át. Arra vettem az irányt és ismét átmásztam egy kerítésen.
Ahogy felértem a felüljáró 30cm-es peremére, amin lehetőségem nyílt átgyalagolni úgy kezdtek rám üvölteni a kamionok dudái sorban. Mindegy legyintettem magamban és oldalazva haladtam, hogy ne csapjanak el, már mindegy volt mi történik velem, olyannyira megadtam magam, hogy azt sem vettem volna észre ha egy elsodor. Teljesen elhagyatottan és kiábrándulva kóvályogtam a mások számára ismerős, ám nekem ismeretlen helyeken és semmi reményem sem volt már, hogy akár haza az ágyamba vagy bármilyen felügyelet alá kerüljek, ahol gondoskodnak rólam vagy én magamról. Ez itt a sötét éjszaka, egy fillér nélkül téblábolok egy autópálya felüljáróján, nyelvtudás és tájékozódási pont híján.
Amint leértem a felüljáróról leszaladtam a parton és az autópálya mellett gyalogoltam, de egy idő múlva elfogytak a lámpák és nem volt ami világítson a sötétben csak a száguldó autók és kamionok. Széthajtottam egy hatalmas bokrot, felléptem a leállósávba a vak sötétben és vettem egy nagy levegőt. Egész nap nem ettem semmit és az éhség is rápakolt egy lapáttal a bennem lappangó feszültségre. Tikkasztó sötét volt és nem jött semmi, sehol egy fényszóró, csak a felettem tornyosuló erdő kísérteties és hűs zaja, ahogy végigsuhant a hátamon.
Majd egy gyenge fénypont, ahogy feltűnt és kiraktam a táblát, hogy MANNHEIM s ha német vagy, vagy szerb, vagy cigány, vagy rokkant, vagy félholt, akkor most állj meg, ments meg, vigyél magaddal és …
Megállt, ez nem várt helyzet, hozzá szoktam már a kudarcokhoz, ami felülír és átnevez minden forrást, ami a reményből táplálkozik.
Ezüst színű furgon, fiatal srác, amolyan manager típus, mert farmer, öltöny és a furgonban parfüm erős illata.
Mint kiderült Mannheim-ben lakott és járta a hollandia-francia-osztrák és német útvonalakat és terítette a cége termékeit, üzletkötő volt.
Bár szerettem volna eleget tenni a stoppos mivoltomnak és társalogni vele, éberen tartani és szórakoztatni, mesélni neki, de olyan mértékben fáradt voltam, hogy átaludtam ausztriát.
A német határon ébredtem fel, nem szállítottak ki az autóból, de ha meg is tették volna sem tudtam volna válaszolni semmire, annyira mély álomból ébredtem és még az álom hatása alatt voltam.
Egy benzinkútnál álltunk meg és a srác mondta elmegy tankolni meg kávézni. Amíg tankolta a kocsit, addig elmentem az automatához kávét venni, hogy legalább ennyivel jelezzem a hálámat, de olyan hideg volt, hogy a vissza úton mivel reszkettem egész testemben, így nem maradt egy csepp kávé sem a pohárban.
Csak nevetett és legyintett, hogy ne törődj vele és elment. Kisvártatva hatalmas mennyiségű étellel és üdítővel tért vissza. Mondta, hogy nem kell aggódni ezt a cége minden úton fizeti.
Beszálltunk a furgonba és telepakoltuk a gyomrunkat.
Indulás előtt elővett egy kis tasakot és kérdezte, hogy dujulájk joint? Majd mutatta a kínálatot, hogy van hasis, fű, speed és extasi. Csak ingattam a fejem, hogy vagyok annyira összetörve és fáradt, hogy ezeken egyik sem segít. Arrébb mentünk a benzinkútról, amíg elszívott egy cigit, felszívott egy csíkot majd a kezébe vett egy dobozos kólát és feltette az egyik lábát az ablakba. Rálépett a gázra és huss a sötét éjszakába vagy inkább a hajnalba.
Néztem a kilométer órát, végig 200kmh felett volt a mutató és én nem tudtam aludni egy cseppet sem, próbált velem beszélgetni, de mindig az jutott eszembe, amikor egy barátommal kimentem a ferihegyi reptér mögé egy erdőbe füvezni és néztük, ahogy szállnak fel a repülők, majd hosszú percekig hallgattuk a hajtómű elhaló hangját és a végén mikor hazaindultunk, akkor jöttem rá, hogy úgy szét vagyok esve, hogy nem tudom merre kell haza menni és egyáltalán ki vagyok, meg mi az a haza.
Nos ilyen állapotban lehetett a furgon manager képű sofőrje, aki a lábát az ablakban lóbálva 220 felett sem ismerte a Neoton slágerét.
Mondta, hogy Heidelbergen át is hazajut Mannheimbe, de jobb volna ha hazavinne magához, lefürödnék, ott aludnék és másnap elvinne Heidelbergbe miután alaposan bereggeliztünk.
Megköszöntem a szíves látást és el sem hittem, hogy van még a földön rajtam kívül olyan ember, aki ugyanígy gondolkozik és ennyire nyílt. Ugyanis pár évvel ezelőtt így közeledtem egy nászúton lévő olasz házaspárhoz, akikkel az utcán akadtam össze. Kerestek egy vendéglőt, ami nagyon közel volt. Elkísértem Őket és meghívtak vacsorázni. Majd velük töltöttem az estét és ott aludtak nálam két napig.
Mikor indultak volna haza balesetet szenvedtek a Ferenciek terén az autójukkal és felhívtak, hogy segítsek. Az egész napomat a biztosítóval, kárrendezéssel és a hazautazásuk intézésével töltöttem.
Ugyan nem kértem semmit, de egy havi keresetemmel díjazták a segítségemet, hogy nem tudtam menni dolgozni aznap.
Hajnal 3-kor értem a heidelbergi vasúti pályaudvarra, a nejem ijedten vette fel a telefont és részletesen beszámoltam a kalandjaimról s nem is sejtettem, hogy a nagyja még csak ez után kezdődött.
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A heidelbergi vasútállomáson találtam egy térképet a városról. Nagyjából belőttem, hogy merre kell elinduljak a Tiergarten strasse felé, ahol egy kollégiumot kell majd keresnem és az lesz a szállásom egy hétig ill. ott fogják majd tartani a Bibliai szemináriumokat naponta kétszer. Hamar kiszúrtam, hogy a Tiergarten strasse a folyó túloldalán van és sétálva is talán félóra. Elindultam a kihalt utcákon és megpillantottam egy hidat. Először azt hittem valami vicc, mert a híd ugyan elég hatalmas volt, de fából. Felértem rá és a gyomrom összeszorult. A híd egyik oldalán a folyó nagyon magasan volt, a másik oldalán pedig szédületes robajjal zúdult a mélységbe, ugyanis egy duzzasztó gáton kellett átmennem. Sehol semmi fény, koromsötét, csak méterekre láttam magam elé és a folyó nagyon széles volt, remegett a térdem és az is eszembe jutott, hogy nem megyek át rajta, de aztán erőt vettem magamon és a hatalmas hangrobaj kíséretében méterről méterre átértem a másik végébe a deszkákon. Úgy szaladtam le a lejárón, mint akit üldöztek vagy éppen sok éves rabságból szabadult. Valószínűleg nagyon nagy hatással volt rám, mert azóta is ha álmomban megjelenik egy híd, akkor rémálmaim vannak. Feldarabolódik, szét esik, a folyó megemelkedik és a híd kettészakad és ledermedve ébredek.
A hídról leérve egy absztrakt kiállítás kellős közepén találtam magam. Másnap volt lehetőségem ebédszünet után alaposan szemügyre venni és jókat derültem rajta. Egy kis kertes ház lázadó lakója hegesztette, festette és állította ki a környező parkokban a monumentális alkotásait mellyel a fogyasztói társadalom elbutult rétegeit szerette volna felébreszteni a ragadós mély álmukból.
3-4 méteres bevásárló kocsit tologató, világító szemű szobrok, tévét néző család a fotelbe szögelve drótokból és fémhulladékokból. Elég megrázó látvány volt a hídon átélt élmények után.
Majd gyönyörű parkokon mentem keresztül, ahol csöppnyi halastavak voltak és még kacsák is. 10 emeletes toronyházak mellett rengeteg kerékpár és kismotor, a lakótelepet szabályos kerékpár erdő vette körül és mindenhol hűvös csend. Nem tudtam megkérdezni senkitől, hogy merre találom a Tiergarten strasse-t csak találomra kavarogtam az épületek között. Egyre kisebb zugokba és sikátorokba jutottam s végül egy zsák utcába, aminek a végében egy hatalmas nyitott kapu volt és mellette egy portásfülke. Benne az egyenruhás őr, aki az asztalra dőlve pihent vagy aludt, de felriadt, mert elkezdett ugatni a kutyája. Felkelt és kinyitotta a fülke ajtaját és megkérdezte németül, hogy mit keresek. Elmagyaráztam neki sekélyes angol-német de inkább mutogatós stílusban, hogy mit keresek és ott a szállásom, majd útbaigazított, hogy menjek vissza ugyanarra jobbra, balra kanyarogva, ahonnan jöttem és elvesztettem a fonalat. Látta a legördülő izzadság cseppeket a homlokomon, hogy egy kukkot sem értettem a végéből és valószínűleg megsajnált. Magához intett, majd mutatta az irányt, hogy menjek keresztül az őrzött telepen és figyeljem az állatok hangját, menjek a madárhangok irányába és ott találok egy alacsony kerítést, amit átléphetek és a túloldalán van a Tiergarten strasse. Pár lépést elkísért majd nézte, ahogy eltűnök a sötétben. Egy idő múlva valóban furcsa szagokra lettem figyelmes, mint az otthoni állatkert körül, főleg a patások lengték körbe a környéket. S valóban papagáj rikityélésre lettem figyelmes, először csak halkan mondogatták a magukét és minél közelebb értem annál felháborodottan adták egymás tudtára, hogy jövök. Nem harsogtak, de riasztották egymást a hajnalhoz mérten. Ami a legfurcsább volt, hogy a környező fák telítve voltak kisebb nagyobb papagájokkal, színesek és nyüzsögtek a lombok alatt. Végre megtaláltam az alacsony kerítést is, ami valóban 50cm magas ha lehetett, csak szimbolikus kerítés volt és egy kisebb kísérleti arborétumot volt hivatott körbekeríteni, ezt is másnap tudtam meg. Növényekkel kísérleteztek.
Végre elértem az úticélomat, kiléptem a Tiergarten strassera és elindultam megkeresni a kollégiumot, hogy egy napos út után álomra hajthassam a fejem. Igen ám, de a kollégiumnak nyoma sem volt sehol. Pedig több alkalommal körbejártam azt a 2 kilométeres szakaszt, ami Tiergarten strasse volt és félkör alakban helyezkedett el egy park oldalán. Néha lerövidítettem az utamat és házak között vágtam át, hogy elölről kezdjem átnézni merre lehet a kollégium. De nem láttam sehol. Végre találtam egy kétszintes hosszabb épületet, ami nagyon is hasonlított kollégiumra és elég sok ablaka volt, de nem láttam a környékén senkit, mindegy gondoltam és odamentem a kapuhoz becsöngetni. Egy apáca jött ki hosszú percek múlva és nagyon álmosan, mondtam neki mi járatban, de részben nem értette ill. azt nyomatékosan közölte, hogy ez nem kollégium, hanem egy kórház nővérszállója.
Puff neki, újabb séta és találgatás. Csak 2-3 szintes lakóházakat találtam, amiket gyönyörűen kialakított parkok és tavak öveztek. Kissé le voltam már testileg is és lelkileg is rongyolódva, ezért az egyik kisebb tó partján leültem egy padra és próbáltam pihenni. Éppen lecsukódott a szemem és kezdtem volna beletemetkezni az álom jótékony s pihentető lazulásába, már teljesen elnehezedtek a szempilláim, elengedtem magam és éppen elfelejteni készültem, hogy ki vagyok és egyáltalán hol, amikor érces és határozott felszólító hangra lettem figyelmes. Egy biztonsági őr szúrta ki nyilván a kamerákon, hogy illetéktelenül tartózkodom ott és valahonnan előkerült. Egy másik háztömb sarkánál meg felbukkant egy másik.
Megkérdezte mit csinálok és nincs e probléma? Meg mondta, hogy ez privát zóna, nem lehet a parkban tartózkodni. Röviden, tömören elmagyaráztam, hogy egy napja vagyok úton és valahol pár száz méterre van az úti célom, de nem találom a kollégiumot.
Mutatta az irányt, hogy merre induljak el és mondta, hogy ott lesz rögtön az állatkert után. Már kezdett pitymallani mikor elindultam abba az irányba és észrevettem egy buszmegállót és egy parkoló buszt. Gondoltam nem sétálom le újra azt a két kilométeres szakaszt, hanem megyek a busszal. Elég sokáig kellett várnom mire elindult és azt kellett feldolgoznom rövid másodpercek alatt, hogy a busz egyáltalán nem állt meg az állatkerti körúton. Már rég elhagytuk, amikor egy egyetemváros kellős közepén találtam magam néhány felkászálódó utas között. Gyorsan megnéztem, hogy mi az útvonala és láttam, hogy valószínűleg ez csak itt jár a környéken, mert alig volt vagy 15 megállója és a végállomás is és a kiinduló pont is valami Tiergarten szerűség volt vagy arra utaló, legalábbis parkra emlékeztető. Visszaültem a helyemre és vártam nyugodtan, hogy a busz visszaérjen az általam elképzelt kiinduló pontra és akkor majd újra a nyakamba vehetem azt a két kilométeres szakaszt és akkor majd megkeresem a kollégiumot.
E helyett utaztam vagy 40-50 percet és már rég nyoma sem volt Heidelbergnek.
Már kezdtem rémületbe esni megint, hogy vajon merre járok és mi a végállomása a busznak ha egyáltalán van, mert hideg levegőjű hegyek között autóbuszoztam és egyáltalán nem volt megnyugtató.
A busz megállt és minden ember leszállt, egy idősebb bácsi jelzett nekem is valamit németül és intett a kezével. Én is leszálltam bizonytalanul, mint aki a holdra száll éppen és körülnéztem. Lent messze Heidelberg és a közepén egy folyó. Nagyjából annyi, mint ha a Népstadiontól buszoztam volna fel a Hármas határ hegyre, elképesztő volt és nagyon kikészültem a látványtól. Még nem kelt fel a nap, de már sejlette magát, dideregve álltam az út szélén és próbáltam összeszedni magam. Úgy studéroztam, hogy ha ez a busz feljött ide, akkor visszafelé is megy. Percek múlva meg is érkezett a szemben lévő oldalra és a sofőr elég hülyén nézett rám, ahogy megint felszálltam a járműre. Ismét helyet foglaltam és vártam a végállomást, hogy utána gyalogolhassak megint vagy két kilométert a kollégiumig, amiben egyáltalán nem voltam biztos, hogy megtalálom.
A busz végigsuhant a hajnali ködben a folyó partján majd egy újabb nem várt fejlemény, átment a folyón egy hídon. Kikerekedett a pupillám ismét és amikor egy belvároszserűségben megállt a villamos sínek mentén, akkor jobbnak láttam leszállni, mert elég sok egyenruhás -féle alakot láttam s jegyem sem volt, nem akartam bajba keveredni. Sétáltam egy kilométert nagyjából, amikor újra a vasútállomáson találtam magam. Nagyon megörültem az ismerős helynek. De annak már nem, hogy ismét az a borzasztó híd volt előttem és megint át kellett rajta mennem. Ugyan többet láttam, sőt a híd túloldalát is, de azok a vastag fakorlátok, a lécek egyáltalán nem voltak megnyugtatóak. Felcsapódó vízpára és hideg levegő, újra remegő térddel léptem a hídra és megint csak megkönnyebbülve szaladtam le a feljárón. Nagyjából már tudtam merre kell menni, hogy ne kelljen újra az arborétumba kikötnöm, mert a buszból jól láttam a magasabb épületeket. Megtaláltam a Tiergartent és nekiálltam módszeresen vizslatni az elejét az állatkert után, amerre az őr mutatott. Megtettem, végigsétáltam újra a félkört és vissza az elejére, ezt vagy négyszer de semmi. Aztán már nagyon meguntam és változtattam a stílusomon, elkezdtem agresszíven keresni, nagyon néztem és most a félkör végén nem vágtam át a parkokon, hanem visszafelé tettem meg a félkört. Egy buszmegállóba érve leültem, hogy kicsit kipihenjem magam és elbóbiskoltam, a fejem néhányszor lehanyatlott. Egy érkező buszra lettem figyelmes és gyorsan felálltam, arrébb mentem, hogy csak miattam ne álljon meg. Miután továbbment elkezdtem keresni újra a kollégiumot. S egyszer csak a szemembe ötlött egy textil transzparens, amire az volt ráírva, hogy Bibel Seminar és egy nyíl mutatott befelé egy szűk kis átjáróba, éppen csak hogy két ember elfért rajta és a közepén járdalap sor.. Hú nagyon megörültem neki és azonnal befordultam. Talán ha 100 métert kellett menni a szűk ösvényen és egy belső, nagy fákkal övezett parkban találtam magam, aminek a közepén egy hatalmas L alakú építmény.
Éppen a bejárati ajtaját nyitotta ki a személyzet belülről kulccsal és kérdezték németül mi járatban. Mondom a Good News Mission meghívására vagyok itt és elvileg ez a szállásom. Betessékeltek és leültettek egy bőrfotelba. Ott ültem egy negyedórát mikor megláttam a gyülekezetünkből az egyik magyar férfit. Mosolyogva köszöntem neki és odajött. Ők már megérkeztek előző este a lelkésszel (busszal a dögök ) s csak annyit mondott, hogy ezt az épületet éjszakára bezárják és csak reggel 7-kor nyitják ki mindig. Akkor tudatosult bennem, hogy hajnal 3-óta miért kellett nekem kóvályogni a városban és pont akkor értem oda, amikor a kulcsot belülről a zárba dugták.
Akkorra már nagyon fáradt voltam, lezuhanyoztam és ittam egy forró teát az automatából. Lefeküdtem az ágyra és nagyon nehezen tudtam elaludni. Egyszer csak elnyomott az átélt stressz és magamba gubózva horkolni kezdtem. Arra ébredtem, hogy koreai nők sivalkodnak a szobában és rajtam nevetnek...
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Én nem is tudom, ha bemegyek egy szobába, ahol szemmel láthatólag alszik valaki vagy csak pihen, akkor igyekszem minél kevésbé zavarni, még akkor is ha dolgom van ott. Mikor katona voltam és dél körül be kellett mennem a körletbe és még nem keltek fel az éjszakai őrszolgálatosok, hát próbáltam megsemmisülni vagy lábujjbegyen élni és kivinni a ruháimat. Ezek a koreai nők meg se szó, se beszéd feltépték az ajtót és visongva beléptek vagy húszan. Bár látták, hogy alszom nem zavartatták magukat. Rámoltak fel az ágyakra és csapkodták a szekrény ajtókat, erre ébredtem. Annyira kimerült voltam az elmúlt egy nap eseményeitől, hogy nem tudtam mélyálomba merülni, folyamatosan cikáztak az agyamban az absztrakt gondolatok, de nem voltam ébren, valami köztes állapot. Felültem az ágyon és úgy éreztem a fejem satuban van. A halántékom táján hatalmas nyomás mindkét oldalon, kábán felkeltem és összecsomagoltam a levetett ruháimat, nagyjából sejtettem, hogy nem ez az én szobám. Közben az egyik koreai nő akkorát fingott, hogy meglebbent a függöny és én néztem rá elvörösödve, de szemmel láthatóan nem jött zavarba. Akár megboldogult nagymamám, sok évet húzott le nagyapám mellett, aki rendkívül zord és zárkózott ember volt. Ám az elvitathatatlan, hogy mindkettő akkorát tudott fingani, hogy statikust kellett hívni a panelhoz. A nagyanyám állt a lakótelepi konyhában és rántódott a csirke, menet közben meg elengedett egy-egy szerinte galambot, ami mindennek volt nevezhető csak galambnak nem. Fél percekig rottyolt , azt mondta nincs mit tenni már hozzászoktatta a valagát. Nagyapám meg többször is meglendítette a karját, hogy az az ember, aki nem tud uralkodni a seggén, az nagyon sokat fog szenvedni az életben.
Elmentem a kávé automatához és két kávét is megittam mire támadt egy épkézláb gondolatom, pedig nem vagyok az a típus, aki ébredés után ha nem aludta ki magát, akkor mást kellett kialudnia és órákig nem tér magához. Apám tehenész ember volt, nekem iskola előtt tehenet kellett arrébb pányváznom meg itatnom és csak utána mehettem iskolába. A Böske tehén de sokat dörgölődzött a farmernadrágomhoz, iskolába meg nem győztem bújni, mert érződött az az édeskés tej és tehénszar szag a ruhámon. Hiába írtam én szerelmes levelet az Ibolyának, a gatyám korca nagyobbat nyomott a latban. De sokat nevettek rajtam a lányok a szünetekben, én meg próbáltam csokoládéval, bon-bonnal a kedvükben járni.
A prédikáció 10h-kor kezdődött, előtte reggeli. Mivel diák kollégium volt így volt konyhája is, finomakat főztek végig és rendkívül udvarias kiszolgálásban volt részünk végig, akár egy szálloda.
Az előtérben tébláboltam reggeli után és vártam, hogy jöjjön a lelkész, aki tudott magyarul. Helyette megjelent a trottyos koreai nő, aki egy lelkész felesége volt, jelenleg romániában dolgoznak mindketten. Mondogatták neki a lelkészek, hogy ki s mi fia borja vagyok. Erre odajött nagy vehemensen átölelni és kérdezgette, hogy hol van a jor vájf? Mondom neki kinderek is vannak a világon, erre tovább lapogatta a bordámat, én meg figyelgettem a nadrágszárát, hogy mikor libben
Ezek a koreai emberek, amilyen vas fegyelemmel bírnak, annyira lezserek. Pontban tízkor betessékeltek mindenkit a terembe. Bejött a németországi lelkész és elkezdett beszélni anyanyelvén, a másik pedig fordította németre, mi pedig egy fejhallgatót kaptunk és mindenki az anyanyelvén hallgathatta a prédikációt végig.
Német nyelvű énekfüzetet kaptunk és németül énekeltek, én csak néha dörrentettem bele az ékes baritonommal, amikor már biztos voltam, hogy ez a refrén és lében, lében. Majd jött a vendég előadó és elkezdték a prédikációt. S, hogy miről szólt? Nehéz lenne összefoglalni pár mondatban, de megpróbálom.
Elsősorban a hitről, hogy miként alakul ki és mire alapszik, aztán a bizalomról, Isten munkájáról, akaratáról és arról, hogy hogyan lehet megtapasztalni.
Egyik sem könnyű téma, sőt azt hiszem nálam nagyobb kételkedőt keresve sem találhatnának, így eleve úgy álltam hozzá, hogy tőlem mondhatnak, amit akarnak, hiszem ha látom.
Igen ám, de ezek a lelkészek ténylegesen Isten szerszámai, tényleg használja Őket és megmutatkoznak a Bibliában leírtak. Nem hordoznak perselyt körbe, nem követelőznek, nem vádolnak és nem próbálnak meg megvezetni, megvásárolni, hogy megtömjék a zsebüket.
Őszinte volt minden reakciójuk és a beszédjük is, teljes erőbedobással mutatták meg Isten jellemét és gondolatait.
Röviden?
Csak az egyik példát ragadnám ki a hitről, mert számomra ez volt a legérthetőbb. Képzeljünk el egy analfabéta embert, aki nem tud írni sem és olvasni sem egyáltalán. Neki is csak egy módja van a megélhetésre a munka, ha dolgozik. Ha dolgozik, azért pénzt kap és abból kell eltartania magát egy egész hónapon át. Ha dolgozott egy hónapot és a felettese odaadja számára a fizetségét, akkor teljes mértékben és minden kétség nélkül meg kell bíznia benne, hogy pontosan annyi pénzt kap, mint egy másik ember, aki viszont tud írni és olvasni. Számára nincs meg az a lehetőség, hogy kontrollálja, hogy az a pénz, amit a felettesétől kapott az annyi, amennyi jár vagy kevesebb. Csak hinni tud benne, csak bízni tud benne, hogy azt kapta, ami a munkájáért jár.
Ez így elég képletes és bele lehet kötni, hogy megkérhet egy embert a környezetéből, hogy számolja meg a pénzt, de az már nem bizalom és nem hit.
Isten pedig feltétlen és 100%-os hitet követel az embertől, mert Isten világa nem kontrollálható az ember számára. Ha Isten valamit munkálkodik egy ember életében és nyilvánvalóvá válik, akkor az egy megtapasztalás és hálás az az ember érte, aki részesülhetett benne s arról általában bizonyságot is tesz. Az az ember, akinek eszébe jut, hogy megszámoltassa a bérét egy másik emberrel, az nem Istenben hisz.
Jer 17,5
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
Azonban annak is van egy előfeltétele, hogy valakiért Isten munkálkodjon. Az első, amit minden emberért megtett:
Jn 1,29
Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
Isten első munkálkodása a bűnbe esett emberért, hogy elküldte a saját fiát, hogy eltörölje a világ bűneit, azaz ha eltörölte, akkor az már nem létezik.
Persze már eleve az kérdéses, hogy valaki hisz e egyáltalán abba, hogy bűnös e, mitől bűnös, van e Isten meg egyebek.
Nem szokásom a végletekig harcolni ezért az elvért, azon az elvi síkon mozgok, hogy létezik az egyetemes igazság, ami vezérli a földet a pályáján, ami alapján nő a fű, születünk, élünk, dobog a szívünk s majd a végén meghalunk és létezik
az az erő, ami a napkorongot odahelyezte és mint egy jelkép minden a körül forog s annak a lététtől függ. Mondhatni az épület ismerteti meg az építtetőtjét.
Könnyebb lenne nekem is keresni egy alternatívát és onnan támadni, hogy ez az elmozdíthatatlan igaz. Hiába vagyok meggyőződve a magam igazáról és tudom, hogy működik ha csak számomra működik. Így csak tétlenül nézhetem ha egy másik ember kutakodva az igazság után teszi fel a kérdéseit, de magát az igazságot elutasítja. Igazságon kívüli meggyőző érvet vár, amire érvelhet tudományos vagy logikai alapon, de:
25. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
26. Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
27. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
28. És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
29. Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
Biztos láttál már olyan embert, aki elmebeteg. Nem tudja irányítani az érzelmeit és a gondolatait, furcsán és idegenül viselkedik, néha a nyála is folyik. Képzeld bele magad egy ilyen ember helyzetébe és abba, hogy éppen Istennel szemben érvelsz. Gondold el csak azt az abszurd helyzetet ha egy nyálát csorgató és rángatódzó ember, aki láthatólag magán kívül van megpróbál meggyőzni téged a maga igazáról. Ha társaságban vagy, akkor magadra erőltetett türelemmel végighallgatod de belül rálegyintesz és alig várod, hogy tovább állj. Hogyan érvelhetne egy elmebeteg ember neked? Ugyanilyenek vagyunk Isten előtt csak hatványozottan, még a Sátán is (Lucifer) röhögve és karba tett kézzel csapja be az embereket és hagyja, hogy önmaguk igazságában bízva rohanjanak a vesztükbe. Hisz pont ez a célja, annyira okos, hogy megtudja hamisítani az Evangéliumot. Hamisítani az ember is csak értékeket szokott. A szemetes kosarat a tartalmával együtt senki nem áll neki leutánozni. Pénzt, értékes festményt viszont igen. Az Evangélium a legnagyobb érték ezen a földön. A Sátán folyamatosan azon munkálkodik, hogy minden ember szívébe elhelyezze azt, amit egyénre szabottan hamisíthat.
Csak egy rövid példa. Fel vagy háborodva egy egyház viselkedésén, amelyik hamis Evangéliumot hirdet, de ezek alapján nem Isten igazságához fordulsz, hanem Lucifer vigyorogva szalad hozzád és tálcán kínál egy másik alternatívát, ami ugyan kicsit tér el az igazságtól de nem az. Mivel elkezdesz bízni abban, ami csak a te igazságod, ami nem az igazság de eltér a hamis igazságtól is, így nagy nyugalommal teszed, mivel nincs tudomásod róla, hogy ez nem az igazság.
Mondtam én, hogy röviden leírni ezt nehéz. Egy hétig volt erről szó, hogy hogyan lehet kiszűrni az igazságot és hogyan lehet Isten munkáját felismerni. Tiszta Mátrix feeling volt, de megérte. Egy mondatban pedig annyi, hogy Isten előtt csak igaz és bűnös ember létezik. Na de hogy ki és mi alapján válik igaz és bűnös emberré az már nem egy mondat, maga az Evangélium is négyszer íródott le ez ügyben. Sokszor belegondolok olyan emberek helyzetébe, akik racionálisan próbálnak közelíteni Istenhez, vagy egyáltalán megérteni és sajnálom őket (nem lesajnálom), mert ennek csak egy módja van.
2.
Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
3.
Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az én Atyámtól van megadva néki.
Önmagunktól nem találhatjuk meg Istent vagy ha hiszünk is benne hamis igazságban bízunk és kárát valljuk annak. Isten ugyan minden ember bűnét eltörölte Jézus véráldozatával, de:
Mt 20,16
Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Számomra ez az elején úgy hatott, hogy Isten minden embert meghívott egy svédasztalos ebédre, de a bejáratnál mikor sorban álltunk, akkor nekiállt valami alapján szelektálni, hogy te nem jöhetsz be, te menj, te sem jöhetsz, te sem, te igen.
De nem így van, Isten mindenkit meghívott, de csak a Jézuson belül lévő embereket választotta ki. Mint Noé idejében, ahol mindenkinek lett hirdetve az özönvíz, mindenki meg lett hívva a bárkába, de Isten csak a bárkán belül lévő embereket választotta magénak, csak azoknak kegyelmezett. Ugyanis függetlenül attól, hogy ki milyen ember volt a bárkán kívül ítéletet kapott, a bárkán belül pedig kegyelmet.
Most sem lesz ez másképpen. A bűn és a szentség egymás mellett nem fér meg. Isten eltörölte a bűnt a világból:
. Ézs 43,25
Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
Zsid 8,12
Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.
Zsid 10,17
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
Ki hisz ebben, ki az aki erre teszi fel az egész életét? Nekem sem könnyű kimondani ezt, de szinte senki. Olyan ez, mint egy hatalmas tartozás a bank felé, minden ember adósként születik meg, de akárhogy is igyekszik kifizetni, de lehet tudomást sem vesz a tartozásáról, nem kifizethető adósság, a mértéke olyan, amit ember nem tud kifizetni.
Ezért volt szükség Jézusra, aki kifizette Isten felé, megvásárolta minden ember bűnét a föld keletkezésétől a végéig. Azaz benne foglaltatott az enyém is a születésemtől a halálomig. De figyelem ez nem egyenértékű azzal, hogy rendben nincs semmi bűnöm, igaz ember vagyok ez után azt csinálok, amit akarok hisz úgy is eltörölték minden bűnömet. Ez sehol sincs leírva. De az sem, hogy többet nem követünk el bűnt. Testben élünk és bár a lelkünk bűntelen, a testünk azonban nem engedelmeskedik Isten törvényének. A test a földbe megy, ahonnan vétetett, a lélek viszont Isten elé, mert Istentől származik.
A lélek ha vágyódik soha nem a föld felé, a földbe teszi, hanem az egek felé. A testünk azonban ha fáradt, akkor rögtön leül vagy lefekszik, a föld felé igyekszik, mert onnan vétetett, a test csak a földben tud megpihenni végleg, addig is csak gyakorolja.
Aztán egyszer csak megállt a lelkész a mondandójával és azt mondta angolul, hogy mindenki álljon fel. Norbi módjára nekiállt megtornáztatni a vendégeket ebéd előtt. Aztán egy asztalhoz ültem egy rakás koreai emberrel és csak vigyorogtam minden kanál leves után. Egyszer azonban megállt bennem az ütő, egy mosolygós kőműves forma koreai felemelte a fél ülepét és eleresztett egy nagyanyám -féle galambot. Senki a füle botját sem mozdította, csak nekem állt meg a kanál a levegőben, hogy ennyire nyíltan és őszintén. Rendben, hogy Isten gyermekei vagyunk, de ezt talán nem kéne összekeverni azzal, hogy magunk alá szarunk társaságban is és vigyorgunk hozzá, mint Nyilas Misi a bagarollal.
Aztán a magyarul tudó lelkésztől megtudtam, hogy koreában az asztalnál csak egy dolog tilos és undorító az orr fúvás. Ha valaki akár csak zsebkendőbe is fújja az orrát az nagyon kellemetlenül hat a jelenlévőkre. Azonban úgy csámcsognak, mint Anyám megboldogult Zsuzsi malaca, mikor 200 kilós volt és vakarni kellett az oldalát, hogy eltudjon aludni. Anyám rígatta is egy fél napot mikor Apám torkon szúrta és felfüstölte, be fínom is volt a sonkája, ízletes.
De tényleg úgy csámcsogtak ezek a koreaiak, mint ha szándékosan tennék, erőltetetten, hogy ízlik és a sok káposztás kajától meg féloldalasan ültek és szemrebbenés nélkül eregették a béke galambokat.
No a koreai kulturális különbségekről ennyit, ez hamarjában feltűnt nekem nem tagadom, de nem ezért mentem oda.
Az ebéd utáni szünetben első utam a fahídra vezetett, amin hajnalban és vaksötétben halálra váltan jöttem át és reszketett a térdem. A nap sütött és kerékpárosok birtokolták a hidat javarészt. A víz nappal is ugyanúgy dübörgött, mint éjjel és a híd lábánál kontrasztosabb volt a fogyasztói társadalommal szemben fellépő kiállítás. 3-4 méter magas színes bábuk vasból vagy háztartási alkatrészekből hegesztve,. Mint mosógép. Mint ha óriások járnának a tesco-ba .
Felmentem a hídra és a közepén megálltam, végignéztem Heidelbergen, a folyón, a hegyeken, amin hajnalban már jártam és hallgattam a város zaját. Megpróbáltam magam beleélni abba a helyzetbe, mint ha Pesten lennék az Erzsébet hídon és minden nap láthatnám az a folyót. Nem ment, idegennek és felfoghatatlannak hatott az egész légkör. Aztán alkudtam magammal és OK, legyen az, hogy gyerekkoromban itt nőttem fel és minden megváltozott, s közben eltelt 20 év.
Lenéztem a híd korlátján át a mélybe és megláttam a méteres hosszúságú halakat a tiszta vízben.
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Ilyen látványban utoljára olaszországban volt részem, egy kétszemélyes gumimatraccal himbálóztam a tengeren, a víz kristálytiszta, a nap a hátamra szárította a sót és feszült a bőröm, lenéztem a víz alá a szemüvegemmel és hatalmas halakat láttam, beleborsódzott a hátam a sok fecni után, amit gyerekkoromban fogtam ki a pecéből. Olyan érzés volt Heidelberg a lakóparkjaival, az egyetemvárosával meg a folyóval és a halakkal, mint amilyen városra mindig is vágytam. Mindenhol tisztaság és az embereknek van igényük arra, hogy igenis a két lakótömb között legyen kis tó, azon hattyúk és benne halak, hogy ha hazajön a munkából, akkor legyen hová kivinni a gyereket és ne a kutyaszart kelljen kerülgetni. A pridikációkat követő ebédszüneteket a környék felfedezésével töltöttem. Gyalog mentem mindenhová, mert pénzem nem volt és ugyan már ültem buszokon azon a hajnalon, amikor megérkeztem, de már felesleges kockázatnak tartottam, hogy jegy nélkül utazzak.
Kiültem egy padra az egyetemváros parkjába és azt figyeltem, ahogy mentek ebédelni, ahogy fogták a kerékpárjaikat és indultak haza. Mindenkinek benne voltak a mozdulataiban a gondolatai és a hova tartozása. Amilyen kerékpárja volt, ahogyan felszállt rá, ahogyan intett, elköszönt, az elsőt tekerte és oldalra dőlve rásegített, megigazította a szoknyáját, felvette a sisakját, rengeteg kerékpáros, akár egy hangya boly.
Meg sem fordult a fejemben, hogy ezeknek az embereknek is lehetnek gondjaik. Úgy képzeltem el, hogy valamit elterveznek, megvalósítják és boldogan élnek.
A németországi lelkész azonban elmondta, hogy mi a véres német valóság. Lelkileg teljesen kiürült emberek, a fiatalok még csak valahogy, mert az iskolák összetartják és formálják a közösségeket, de amint felnőtté válnak kezdődik az elszigeteltség. Hiába házasodnak, már eleve úgy teszik, hogy a válásra készülnek. Mindenkinek van saját autója, saját fizetése, saját bútora és saját élete. Meglehet nagy a jólét, de belül üresek és érzéketlenek, ahogy a lelkész fogalmazott: nincs köztük Istent kereső ember, csak ha nagyon nagy baj van. Ezzel szemben ukrajnában és fehér oroszországban tömegesen fordulnak az emberek Isten felé, mert nagyon nagy a nélkülözés és a kábítószer fogyasztás.
Isten folyamatosan azon munkálkodik a világban, hogy odaadhassa az embereknek a szívét, az akaratát és a gondolatait. Amíg viszont addig van az ember lelkében olyan, ami azzal nem egyezik, addig valami más van ott Isten szíve helyett. Néha mikor olvasom a Bibliát, folyamatosan azt veszem észre, hogy Jézus megmutatta a saját életében és a szavaival is, hogy ezt hogyan kell.
Mt 26,42
Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
Jézus nem azért jött le a földre, hogy a saját feje után menve élje az életét és a saját akaratának éljen. Jézus ugyan emberi testben élt, de a lelke Isten lelke volt, ugyanaz, mint Istené, bűn nélküli Szent lélek volt benne, amelynek nem teher Isten akaratát követni.
Van erre egy nagyon jó példa a Bibliában, Péter esete, amikor fogadkozik Jézusnak, hogy a halálába is követni fogja Őt. Jézus előre megjelenti neki, hogy nem így lesz, hanem megfogja Őt tagadni. S mikor ez megtörténik, akkor Péter felismeri a valós helyzetét Isten előtt, hogy a saját gondolatai és akarata alapján nem tudja Őt követni. Később azonban maga Jézus szólítja fel, hogy kövesse Őt. Ha Jézus akaratának engedelmeskedik, akkor nincs esélye annak, hogy elbukik, mert Jézusnak nem csak emberi gondolatból származó akarata van, hanem hatalma is hozzá, hogy Pétert megtartsa. Mindkét esetben Jézus követéséről van szó, de nem mindegy hogy kinek az akaratából történik.
2. Mt 11,29
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
3. Mt 11,30
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Vegyünk például egy fémdarabot, amelyik a saját maga akaratából próbál magához vonzani egy másik ugyanolyan fémet. Meglehet valamelyest sikerül, de nem tartós. Azonban ha egy olyan fémdarab próbálja meg vonzani, amelyik egy óriási mágneshez kapcsolódik, akkor azonnal sikerül a fémnek mindenféle erőfeszítés nélkül s maga a kapcsolat köztük úgy, hogy a mágneshez kapcsolódnak mindaddig tartós marad és nem igényel erőfeszítést, amíg a mágneshez vannak kapcsolódva. Ez egy eléggé elnagyolt példa volt, de ez így működik Isten lelkével is.
Ha az ember megüresíti magát és elfogadja Isten gondolatait és akaratát kétségek nélkül, akkor az már nem a sajátja hanem Istené. Istennek pedig az akarata mindig megvalósul.
Mk 3,35
Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
Jn 9,31
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
Jn 1,13
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Általában mindenki Istentől kapni szeretne valamit. Anyagi jólétet, gyógyulást, tartós egészséget, társat, munkát, áldást, de olyan is van akit ez az egész nem érdekel és magáról Istenről sem szeretne tudni semmit, nem hogy kapni tőle valamit
Arra viszont nagyon kevesek gondolnak, hogy nem Istentől kell valamit kapni, hanem magát Istent kell először megkapni és ha a lelkünkben már nem önmagunk királyai vagyunk, nem az önmagunk akaratának és elméjének szolgálunk, hanem maga Isten ül be a trónra, akkor Isten már nagyon könnyen rábíz arra az emberre bármit. DE addig semmit. Hogy egy rövid példával érzékeltessem. Az egyik igében már beidéztem, hogy Isten a bűnös emberek imáit nem hallgatja meg. Isten Szent, tiszta és igaz. Ha valamit gondol, mondd, akkor abban biztosak lehetünk, hogy úgy van és úgy fog megtörténni.
Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;
Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.
Mi az első lépés akkor ahhoz, hogy Isten meghallgassa az imáinkat?
Rm 5,19
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
A hangsúly azon van, hogy ki melyik csoportba tartozik. Az egynek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek emberek csoportjába, vagy az egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek csoportjába.
Én azt vallom, hogy megváltott ember vagyok. Jézus a véráldozatával megvásárolta a bűneimet a születésemtől a halálomig, de nem csak az enyémet, hanem minden valaha élt emberét és minden élőét és azokét is, akik majdan megszületnek. Erre az ad jogalapot, hogy egyszer életemben Isten kegyelméből felismerhettem a valós állapotomat és csak annyit kértem, hogy Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! S erre Isten azt válaszolta, hogy „Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához”.
Egynek engedelmessége által igaz emberré váltam hit által.
Ha csak szimplán arra építenék, hogy én egy ártatlan ember vagyok, mert egész életemben csak dolgoztam és soha nem ártottam senkinek, szerettem a családomat és nem követtem el semmi kihágást a törvény alól, az azt jelentené, hogy a lelkemben lévő bűnön tudtam uralkodni és nem engedtem szabadjára, azaz külsőségekre épülő erkölcsös életet éltem.
Ha valaki egy olyan emberre tekint, aki nagyon sokat vétkezett és súlyos bűnöket követett el, ahhoz viszonyítva magát jobb és tisztább embernek tartja, annak sajnos nagyot kell csalódnia a végén.
Egy rövid példával illusztrálnám. Két ember elmegy az orvoshoz és az egyik lázas, verejtékezik, tüsszög, étvágytalan és kivan pirosodva az arca, kiütéses és legyengült. A másik látszólag egészséges és jól táplált csak egy orvosi igazolásért megy be a jogosítványához.
Az orvos az egyik emberen szemmel láthatólag látja a betegség külső tüneteit is és már csak a pontos diagnózist kell felállítania és a vírust a betegség okozóját beazonosítania, hogy a megfelelő antibiotikumot írhassa fel rá.
Mikor a másik embert elkezdi megvizsgálni és megnézi a torkát, nyelvét meg a szemét, akkor közli vele, hogy uram Ön súlyos beteg. Ugyanabban a betegségben szenved, mint az előző úriember és ugyanarra az orvosságra van szüksége.
Az pedig hitetlenkedve fogadja, hogy Ő teljes mértékben egészséges és jól érzi magát. Igen, de az orvosnak nem az a feladata, hogy a külső tünetek alapján hozzon döntést, hanem nagyon pontos diagnózist kell felállítania ha valakit megvizsgál.
Isten elé sem állhatunk azzal, hogy igyekeztünk nem vétkezni és próbáltuk betartani a 10 parancsolatot és adakoztunk, gyülekezetbe jártunk, énekeltünk. Isten elé állva pontosan felismerhetjük a különbséget Isten és a saját lelkünk között.
Vagy ugyanaz, vagy nem. Istennek Szent lelke van, bűn nélküli, a Biblia sok helyen ábrázolja a minőségét. Az az ember, aki az első csoportba tartozik, miszerint egynek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, az addig nem kaphatja meg Isten Szent lelkét, amíg nem tartozik a második csoportba.
Ha a fiam elém áll, hogy apa kérek süteményt, mert az anyja készített, de az a tányér, amit hoz az nagyon koszos, addig nem adok neki, amíg meg nem tisztítom a tányért alaposan. Nem arról van szó, hogy nem akarok neki süteményt adni, nem arról, hogy Ő nem akar kapni. Maga a tányéron lévő mocsok az egyetlen akadály.
A bűnös emberek imáit Isten nem hallgatja meg. Az az ember, aki hisz Isten igazságában, miszerint Jézus eltörölte a földről a bűnt az igaz ember, mert valójában Isten szerint a bűn ezen a földön nem létező dolog, csak az emberek fejében és gondolataiban létezik.
Csak a bűntelen és igaz emberek kaphatják meg Isten Szent lelkét és Isten csak azzal a Szent lélekkel kommunikál, csak annak az imáját és kérését hallgatja meg, mert az a Szent lélek, amelyiket Isten kibocsátott a földre az a sajátja és annak nem teher Isten akaratát cselekedni és Isten gondolatait fogadni.
Van egy dolog, amit fontosnak tartok elmondani, mégpedig az, hogy mire jogosít fel engem az, hogy bűntelen s igaz ember vagyok. Arra semmiképpen sem, hogy ezután szabadon követhessek el bármiféle bűnt, hisz úgy sincs semmi következménye rám nézve, mert Isten eltörölte. Igen, valóban nem létezik Isten számára a bűn lelki értelemben, de egyelőre testben élek és a test:
Rm 8,7
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
Nem vagyok bűnös ember, mert Isten igazságában hiszek, abban a munkában, amit értem tett. Azonban mivel testben élek mégis vétkezem, mivel a test nem tud engedelmeskedni Istennek. Mi a teendőm ekkor?
„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,”
Ha bűnt követek el, akkor lelkiismeret furdalásom lesz és magamban azt gondolom nem volt helyes és ebben az állapotomban nem mehetek Isten elé imádkozni vagy kérni. Előbb rendbe kell tennem a kapcsolatomat Istennel.
Ha a saját tetteim miatt kezdek el aggódni és azt gondolom, hogy most nem tudnék Isten elé állni, akkor nem Jézus munkájában hinnék, hanem a saját magam cselekedeteiben. Azaz ha jót cselekszem, akkor nincs a szívemben békétlenség és bátran Isten elé állhatok, mivel nem követtem el semmiféle bűnt. De ha én arra építek, hogy én bűnt követek el vagy jót cselekszem és ettől függ, hogy Isten előtt milyen állapotban vagyok, akkor ehhez nincs szükség Jézusra.
Viszont ha bűnt követek el a testem miatt és úgy gondolom, hogy ez nem rendítheti meg Jézus munkáját, nem változtat azon, hogy Isten eltörölte a bűnt, akkor Jézus véráldozatába vetett hitem nyugalmat ad.
Ilyen prédikációkat hallgattam egy héten keresztül Heidelbergben. Feszes programok voltak menetrend szerint. A vacsora után éjfélig beszélgettünk a lelkészekkel a szobákban és volt aki hajnalig kuruttyolt. Én nagyon korán keltem, hogy eltudjak menni wc-re és zuhanyozni. Mert ha ébresztő után kászálódtam ki, akkor állhattam sorba a lábaimat összefonva a wc fülkék előtt
Egy órával előttük már talpon voltam, forró zuhany után kávé az automatából, mert annyi aprót hagytam egész hétre. Aztán séta a friss levegőn és már nagyon vágytam haza a feleségem és a gyerek mellé. Nem vagyok hozzászokva a távollétekhez. Hiába sok itt körülöttem az ismerős, de kicsit mindenki idegen. Nem is nagyon értettem, hogy mit keresek itt, meg egyáltalán megérte e eljönnöm és kitenni magam sok értelmetlen dolognak, kezdve a stoppoláson keresztül, hogy eltévedtem néhány helyen és azt sem tudtam melyik bolygón járok.
Az egyik dolog, ami miatt nagyon örültem, hogy eljöhettem az a németországi lelkész bizonyságtétele volt. Már nagyon régen azért imádkozott Istenhez, hogy a gyülekezetének saját háza, épülete legyen. Mert addig drága pénzen béreltek egy nagy épületet. Egy újsághirdetés alapján talált rá arra a kétszintes, hatalmas, romos épületre, ami később a gyülekezet háza lett.
Idős bácsi árulta, aki egy szimfonikus zenekarban játszott fúvós hangszeren. Az épület belsejében volt egy hatalmas színpad és nézőtér, az volt a terve, hogy felújítja és ott fognak koncerteket adni. Aztán egyre idősebb lett és egyre fogyott az ereje és a hite, hogy ott Ő valaha is bármit fog csinálni, hát meghirdette.
Kwon lelkész pedig jelentkezett és megegyeztek. A meglévő készpénz mellé a gyülekezet vett fel hitelt és eljött az első nap. Kwon lelkész mellett volt egy szintén koreai segédlelkész ill. egy olaszországból szökött maffia tag, aki állami gondozásban nőtt fel majd bekerült a maffiába és tűzharcban gerincen lőttek. Egy német kórházban épült fel, majd menedéket talált a gyülekezetben, megnősült, elvett egy Fülöp-szigeteki nőt feleségül és tervezték, hogy átköltöznek oda. De annyi mindent látott és tapasztalat a lelkész mellett, hogy végül ott maradtak. De ne menjünk elébe a történetnek. Egyelőre van az első nap
Kwon lelkész tartotta magát a szigorú menetrendhez, reggel Biblia óra, utána reggeli, majd az épület felújítása, ebéd, vacsora, Isten tisztelet és lefekvés, ami abból állt hogy hajnalokig beszélgettek.
Reggeli után mondta a segéd lelkésznek, hogy menjenek dolgozni az épületbe.
A segédlelkész megkérdezte, hogy hogyan hisz egyetlen darab szerszámjuk sincs. Kwon lelkész csak annyit mondott, hogy semmi felől ne aggódjanak, ha Isten kegyelméből hozzájutottak ehhez az épülethez, akkor Istennek nem az lesz az első dolga, hogy magukra hagyja Őket, hanem gondoskodni fog róluk továbbra is, ahogy eddig.
Felmentek a legfelső emeletre és elkezdték lebontani a lambériát az előadóteremben. A felénél járhattak, amikor az egyik tábla mögül kibukott egy nagy csavarhúzó és egy kalapács. Hatalmas nevetésben törtek ki mindketten. Leszaladtak a lelkészhez elújságolni, hogy mi történt. A lelkész csak somolygott az orra alatt
Másnap az épület ex tulajdonosa meglátogatta Őket, hogy miként és merre haladnak, mert szívén viselte az épület sorsát.
Látta, hogy ketten dolgoznak az épületen és van egy csavarhúzójuk és egy kalapácsuk. Megkérdezte, hogy hol a lelkész. Nem volt ott, mert elment az utcákra hirdetni az Evangéliumot. De a segédlelkész elmondta a két szerszám történetét. Az ex tulajdonos annyira megsajnálta Őket és annyira megindult az elszántságukon, hogy felajánlotta a saját szerszámait ingyen, amit évekig vásárolt össze egy konténerbe, hogy egyszer majd felújítja az épületet.
Másnap teherautó rakodta le a szerszámokkal teli konténert.
Igen ám, de a szerszám még nem elegendő, anyag is kell hozzá. Egyik este Kwon lelkész hívott egy szakembert, aki átnézte az alagsort és azt javasolta, hogy a következő napon hoz egy mixernyi betont és lebetonozzák, hogy utána lehessen rá csempézni. De betonozás előtt fel kellett volna tölteni 30cm magasan homokkal és megdöngölni. Mivel a szakember másnapra ígérte a betont, így ígéretet tett rá, hogy mindenképpen meglesz amikorra megjön a beton.
Még aznap este autóba ültek hárman és a lelkész azt mondta teljes hittel, hogy Isten bizonyosan munkálkodni fog értük és lesz reggelre homok. Aztán végül nem lett, sokáig mentek és nézelődtek a városban, de nem találtak semmit. Viszont a lelkész látott egy homokozót az egyik téren és mondta, hogy ha más lehetőség nincs, akkor ott megállnak és fellapátolják zsákokba a homokozó tartalmát. El is indultak oda egy másik úton, mint ahogy odafelé mentek. Egy szűk kis utcában megláttak egy 3 embernyi magas homokdombot, ami egy gyárépület bejáratánál állt. Megálltak mellette és mivel égtek a lámpák bent a gyárban, így bementek kérdezősködni. Megkérdezték a dolgozókat, hogy ki tudna válaszolni az épület mellett álló homokdombbal kapcsolatban és felküldték Őket az emeletre egy vezető beosztású emberhez.
Bekopogtattak és megkérdezték tőle, hogy vételezhetnének e a homokból, ami az épület előtt áll, mert reggelre elő kell készíteniük az alagsort a betonozáshoz. A férfi elmondta, hogy egy hónapja fejeződött be egy felújítás a gyártelepen és a munkások a homokot ott hagyták, emiatt azonban nagyon szorult helyzetbe került a főnökei miatt, akik folyamatosan felelősségre vonták, hogy mikor fog onnan eltűnni. Hívta a céget, akik lepakolták oda, de nem vállalta érte a felelősséget senki.
A lelkész elmondta, hogy személy autóval vannak és zsákokkal, az nem elegendő, hogy elszállítsák a homokot, de nagyon szívesen biztosítanának neki helyet. A férfi pedig rendkívül hálás volt, hogy megszabadították Őt egy hatalmas lelki tehertől. A gyártelepről hívott egy markolót és egy teherautót és még aznap éjjel átszállították a gyülekezet épületéhez a homokot.
A lelkész, a segédlelkész és közben eszembe jutott az olasz srác neve is: Frankó. Egész éjjel dolgoztak és lapátolták a homokot, egyengették, simították, nem aludtak egy hunyásnyit sem. Mire megjött a beton, addigra kész voltak a munkával.
Frankó és a felesége azt megelőzően egy másik gyülekezetben élt németországban, de a felújítás idejére odaköltöztek Kwon lelkészhez. Hosszú évekig nem adakoztak egy fillért sem a gyülekezetnek, mert az volt a tervük, hogy átköltöznek a Fülöp szigetekre és ott folytatják az életüket, arra spóroltak. Azonban Kwon lelkész mellett minden nap megtapasztalhatták Isten különleges munkálkodását és segítségét. Így az összes pénzüket és az autójukat is nekiadták a lelkésznek és ott maradtak mellette végleg.
Azt még fontosnak tartom elmondani, hogy miután az épületet felújították és elkezdtek életvitelszerűen benne élni és hirdetni az Evangéliumot, a mellette lévő sokkal nagyobb három emeletes épület tulajdonosa, aki abban egy szállodát és egy kocsmát üzemeltetett, megbetegedett. A forgalma is annyira megcsappant, hogy nem látta értelmét fent tartani a létesítményt. Mivel ugyanazon a telken volt, mint a gyülekezet, így először nekik ajánlotta fel a megvételét kedvezményesen. Meg is vásárolták tőle a gyülekezet pénzéből és újabb hitelekből.
Jó ilyeneket hallgatni és ugyan ezt megelőzően sok bizonyságtételt hallottam már, de ez állt a szívemhez a legközelebb.
Nem volt merszem magyarországra újra stoppal hazajönnöm. Esett is az eső és féltem is az oda út kapcsán, hogy mi fog történni velem. Muszáj volt a lelkészem előtt megalázkodni és kérni, hogy fizesse ki a buszjegyemet hazafelé. Örömmel tette meg és hazafelé együtt utaztunk. Próbáltam a szűk ülésben végigaludni, előtte egy nappal már nem ettem semmit, hogy ne kelljen wc-re mennem olyankor ha nem tudok, a folyadéktól is távol tartottam magam.
Éjfélkor érkeztünk Budapestre, idegenül hatott a város, pedig csak egy hetet voltam távol. A lakásom ajtaja is idegen volt, benyitottam és nem találtam a helyem. Hiába a gyerkőc, feleség és a megszokott tárgyak, hiányzott egy szakasz az életemből és számon kérték a falak és a lakás berendezése.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Kint voltam hajnalig, pont azért mentem, hogy ne valamelyik politikai párt tolmácsolásában kelljen ma reggel hallanom.
Nem szimpatizálok egyetlen egy párttal sem, szavazni még életemben nem mentem el.
A Szabadság tér tömve volt, alig lehetett bejutni. Azok, akik törtek, zúztak nagyon kevesen voltak, mégis azok kapták a legnagyobb publicitást.
Beszélgettem pár emberrel, általában mindenki a saját elkeseredettsége, tehetetlensége miatt ment oda, hogy jelenlétével megmutassa elég volt.
Nekem 2 gyermekem van és egy vállalkozásom. Pontosan tudom, hogy minden forintot kilopnak az államkasszából. Hiába a megszorítások, nem fog ott maradni semmi, mert szabályozott keretek között és törvényesen, következmények nélkül fosztogatnak.
Ebből volt elég, ezért mentem ki és ahogy elnéztem magam körül az embereket, egyik sem volt kíváncsi politikusokra, ott emberek voltak csak. Szándékosan nem mondom, hogy magyar emberek, mert mára az a szó is, hogy magyar, lejáratódott, nem képvisel értéket.
Nem vagyok kíváncsi egyetlen politikai pártra sem. Volt alkalma mindegyiknek bizonyítani. Nagyon sok szó és nyilatkozat elhangzott már a 16 év alatt parlamentben és kívül is. Ha bármelyik politikus őszinte és cselekvő képes lett volna, akkor jutottunk volna valahová.
Nekem nincs 4-4-4 és megint 4 évem, hogy kifosszanak mindenemből és cserébe teletömjék a fejemet ideológiával. Én a munkámból szeretnék megélni és adót fizetni, de nem egy ilyen politikai gárdának, amelyik a szardobáláson kívül semmihez sem ért.
THX.
Remélem nem gázoltam senkinek a lelkivilágába.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Ha például a tüntetők egy vehemensebb csoportja vagy fegyvert visz magával, vagy megszerzi egy rendőrtől a helyszínen és olyan ember kezébe kerül, aki túlfűtött reakciótól vezérelve elsüti és rálő a rendvédelmisekre, az egy iszonyú láncreakciót robbantana be.
Egyáltalán nem szabadna a tüntetések helyszíneire lőfegyvert vinni, ugyanis kiszámíthatatlanok az események. Ha egy rendőr önvédelemből elkezd rálőni a tömegben valakire, akkor lehet eltalálja, de mire befejezi már hiányozni fog a feje, a tömeg darabokra szedi ha kilőtte a skulókat.
Ha a tegnapi események folyamán egy darab rohamrendőr nem ment volna oda a tévé székházába, akkor az a maroknyi harminc fő szépen elbíbelődött volna egész éjjel azzal, hogy bemennek szépen egy stúdióba és ott hívták volna rájuk a zsarukat. Mindenki nagyon szépen jött volna ki a dologból.
Nincs sérült rendőr, nincs felgyújtott autó, nincs rongálás, nincs ingyencirkusz, amit most minden párt megpróbál a maga malmára hajtani.
Ma este nem szabadna kint lennie egyetlen rohamrendőrnek sem sehol. Akkor nincs kivel összecsapni a tüntetők azon csoportjának, akik magáért a balhéért mennek ki.
A békés tüntetőktől nem kell tartani, az erőszakoskodók meg egy darabig zihálnának, aztán keresnének valami elfoglaltságot maguknak ellenfél híjján.
Az simán benne van a levegőben, hogy ennek így nem lehet vége, valahol kirobban mint egy láva, mert minden ember idegszála pattanásig feszült a hétköznapok terheitől.
Ha ez a Gyurcsány beszéd egy jóléti államban hangzott volna el, ahol élő demokrácia van és hagyják az embereket élni, akkor 3 napig körbehörögte volna a média, de utána újabb szenzáció után kajtatva elfelejtették volna.
De egy ilyen országba, mint a mienk, ahol szembe állították a politikusok az embereket, hogy mint bábokat mozgathassák és a saját hasznuk érdekében, mint egy masszát kezelhessenek...
Egyértelmű, hogy ebbe a kormány bele fog bukni, vagy szükségállapotot vezetnek be és kijárási tilalmat. Na de az kinek lesz jó, akkor megnyugszanak a kedélyek?
Nem, mert az embereknek elégtételre van szükségük, az egész magyar politikai garnitúrát cserélni kell, mert elhasználódott és büdöszájú mindegyik.
Bár minek írok le bármit is, haszna mint a palackposta vagy ha korbáccsal verném a tengert.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Gyurcsány Ferencet oszlassák fel.
Orbán Viktort oszlassák fel.
Nem szokásom politizálni, elég távol tartom magam tőle, mert pártvezérek gyújtóhangú szónoklatainak következtében nem köszönnek egymásnak az emberek és búgnak egymás háta mögött, mint a régi szaratov hűtő, hogy tudod...ez is egy büdös.
Ahogy én látom nem csak arra van igény, hogy feri maradjon a helyén, vagy hogy viktor váltsa le a ferit, hanem arra is, hogy az egész gárdát, aki eddig labdába rúgott el kell távolítani.
S mi lesz utána? Jó kérdés, ismerek olyan (névtelen) embert, aki tiszta szívéből tudná vezetni az országot, őszinte és igaz ember lenne, szerintem nem kevés ilyen magyar ember él ebben az országban, aki nem arra tenné fel az életét, hogy ha a hatalmat a kezébe kaparinthatná végre, akkor kilopná a szemedet és a pofádba röhögne.
Volt alkalma bizonyítani mindegyiknek, szükséges végre a rendszerváltáson belül megváltoztatni a rendszert.
Olyan embereket szeretnék látni a politikai közéletben, akik ha valamit kimondanak, azért vállalják a felelősséget is és megcselekszik.
Biztos vagyok benne, hogy ezt a politikai csürhét felelősségre lehet vonni, el lehet venni tőlük a vagyont és elégtételt lehet venni rajtuk. A szabályokat Ők alkották és elvárják, hogy aszerint járjuk a táncot.
Minden hatalom csak addig tart, amíg hisznek benne vagy félnek tőle. Erre a politikai ganédombra melyik igaz?Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://forum.hwsw.hu/uploads/av-2241.jpg "[kép]")
Az avatarom története (HWSW)
Talán az egyik legbonyolultabb dolog, sok gondolat fűződik hozzá és nehéz is elmesélni úgy, hogy valaki előítélet nélkül maradéktalanul megértse.
Elöljáróban az avatarokról írnék úgy általában, amit használnak az emberek.
Mik és miért, mi motiválja a használóját és mit akar vele üzenni? Nyilvánvalóan üzenet értékű, mert ott van, valamit jelképez, a használójának fontos.
Házi kedvenc, személyiség motívum,szélsőség, pozitívum, autó, megbotránkoztatás, poén, intelligencia, valami ellen, vagy csak egy szép érzéket fokozó kellemes hatású kép.
Mindenki számára más értékrendet képvisel egy-egy avatar. Én például azon dőltem meg, hogy egy frissen diplomázott srác egy talárt vett fel avatarnak.
Az jutott eszembe, hogy ha már ennyire szeretné megmutatni a világnak, hogy Ő lediplomázott és szerinte az egy egyedi és nagyon nagy értékkel/jelentőséggel bíró dolog, akkor legalább az eszébe juthatna, hogy az egyetemek fossák a világra a frissen diplomázottakat s utána mint az óriás teknőcök ivadékai igyekeznek a tenger felé a homokban. De nagyon kevesen élik túl és nőnek meg óriás teknőssé, ezért ha óriás teknős lett volna az avatarja, akkor rögtön elgondolkodtam volna rajta és eljutottam volna az üzenetéig, amelynek az a lényege, hogy Ő egy sikeresen lediplomázott ember, aki vitte is valamire, nem csak fanyalgott, hogy essem, assem meg a társadalom igen is fizesse meg a neki járó bért, mert az alatt nem hajlandó még a seggét sem kitörölni önállóan.
No igen, szóval az óriás teknőc az jó avatar, mert van tartalma, mélysége és üzenete, óriás teknőc csak kevesekből lehet.
Nagyon nagy mélységgel és gondolatokkal övezett avatar a sperma. Bár lehet gondolni rá alpárian, azért ami egy sperma üzenetében benne van az a legtöbb mi adható, tehát ha valaki a Tchibo-t választja avatarnak az egy lépéssel a sperma előtt jár.
A sperma hordozza magában az életet és a létet, amiért millió sperma küzd, de csak egynek sikerül (tudom ikrek). Aztán az az egy ha a világra jön, akkor mindent magában hordoz, amit az apja üzenni akart, de amit az apjának az apja akart üzenni az is benne van, vagy amit a nagyapjának a nagyapja egészen vissza a kezdetekig, ahhoz a relytéjes és megfejthetetlen és mindig más dimenzióba varázsolt honnan származik az emberig nyúlik vissza, szóval a sperma a legjobb avatar, az mindent visz, hiába ász valakinak az avatarja vagy royal flush.
Térjünk vissza ahhoz az egyhez, aki megfogant és a világra jött. Nagyon szép dolog a megszületés. Milliószor milliárdoknak ez nem sikerült. Nem is tudom hogyan lehetne ábrázolni a mi lett volna ha megszületett volna elméletet, mert az már nagyon bonyás lenne hisz többen nem születtek meg, mint akik megszülettek. Hogyan lehet ábrázolni azokat, akik nem születtek meg a leghitelesebben?
Maszturbáció. De nem is a női, hanem a férfi, mert ha egy nő maszturbál az nem egyenesen eredményezi az utódlás elvesztését. Nagyon nagy mélységű és lelkiségű avatarnak tartom a maszturbációt. Aki azt felmeri vállalni bátor ember, nem hiába született meg, lehet még belőle óriás teknőc is. Ugyanis miről szól a fogantatás, avagy egy sperma rövid élete? Elsőnek lenni, más nem számít. Nincsenek elvek és értékrendek, nincs semmi csak az, hogy elsőnek érj oda. Nincs erkölcs és bűntudat, mert ha lenne és érezhetnéd, gondolhatnád, akkor az visszatartó erő és nem te leszel az első. Elsőnek lenni gátlástalanul és kibújni erre a világra és tágra nyitni a szemed. Ha már megszülettél, akkor az összes olyan sperma elpusztul, amelyik nem arra koncentrált, hogy első legyen, hanem olyan avatarok fordultak meg a kis spermatogenezisében, mint mit szól hozzá a szomszéd, nem merem mert mi lesz ha. Mi lesz ha sokaságai és elhalt, amelyik meg arra koncentrált, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte a petesejt burkát az hozott magával egy üzenetet Ádámtól, amit minden élő ember hordoz magában és minden egyes fogantatással tovább ad, majd idővel visszatér a földbe, de a staféta megy tovább, ad tovább.
Az utolsó ember vajon megérti, hogy mi volt az első üzenete?
Vagy úgy jár, mint én egy álláslehetőség kapcsán, amikor teszteltek bennünket.
Volt egy helység, ami előtt kb. ötvenen ültünk, akik pályáztunk az állásra.
A feladat az volt, hogy az első ember bemegy, elolvassa a papíron lévő történetet, bejön a következő ember és elmeséli neki majd kimegy és így tovább. Mindenki megvárja a következőt és elmeséli a hallottakat majd kimegy.
170db szóból 24db maradt meg az ötvenedik embernek, ugyanis összevetették a papír tartalmát az utolsó ember történetével. Vajon ez volt Ádám megteremtőjének a célja vagy mindenkinek a kezébe adta azt a papírt a használati utasítást?
Szóval nekem az első és az utolsó embert szimbolizáló avatar is nagy jelentőséggel bír.
Na de most őszintén, mit kezdjen az ember egy egyszerűen tetten érhető üzenettel, mondjuk kedvenc autó vagy sportoló? Érdemes mélységek után kutatni vagy elégedjünk meg azzal, hogy OK ez egy jó autó, amíg nem jön jobb vagy össze nem töri valaki az úton. Tényleg kiváló sportoló, de ha élnének a görög olimpikonok valószínűleg gyorsan elbújdokolna labdaszedőnek.
A labdaszedő például jó avatar, kevesen mernék felvállalni, sőt rengeteg olyan van, amit kevesen mernének felvállalni, mert mit szól a szomszéd, nem merem mert mi lesz ha. Mi lesz ha sokaságai és elhalt, amelyik meg arra koncentrált, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte a petesejt burkát az hozott magával egy üzenetet.
Kedvelem a természetes embereket, akik úgy élik az életüket itt a földön, mint a spermák, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte. Ugyanis sok bírálat éri út közben, de az áttörés pillanatában mindegyik megsemmisül szó szerint, bármit képviseltek, bármilyen magasztos értékrendet, nívót és mindenen felül emelkedőt, abban a pillanatban, amikor megtörténik az áttörés, minden megsemmisül és elhal, elcsendesül és jön egy új világ, amiben tágra nyithatod a szemed és új erkölcsök bontakoznak ki, új hangadók, új dolgok amire figyelni kell és követendő értékrendek, megtévesztő normák, de semmire se figyelj csak arra, hogy oda-oda-oda csak oda és megint egy áttörés.
Mi van ha ez az élet is egy nagy gerincben lapuló s kitörni készülő váladék, egy folyamatban lévő gigantikus szex, egy mega kiválasztódás és nem tudni mire kell figyelni, mi a követendő norma csak a végén derül ki, hogy kinek a hangja halkul el és lesz az enyészeté és ki az, aki felsír, hogy ooooooáááááááááááá s közben valaki magához öleli, szorítja, hogy szentem.
Mi a csapás, mi a járt út, mi az erkölcs annak tudatában, hogy ideig óráig fénylesz, tündökölsz és talár lesz az avatarod, s hiheted azt, hogy igen, végre sikerült lediplomáznom, magamba szívtam a végtelen s határtalan tudásból egy légyszarnyit. A végén úgy is csak egy maradhat. Az egyetemek fossák az utcára az életképtelen óriás teknőc ivadékokat, egy darabig vergődnek a homokban, sokuk csak eledel lesz és egy másik kiszarja a homokba a talárjával együtt, de amelyik megy egyenesen és nem néz hátra ha az ekére veti a kezét az célba ér.
Nehéz nekem is dönteni, hogy melyik a szimpatikusabb avatar, a sperma, az óriás teknőc vagy a maszturbáció. Sokat kell gondolkodni rajta, hogy melyiknek van mélyebb üzenete. Ezért választottam a szaros gatyát.
A szaros gatya nem egy olyan téma, amiről szabadon lehetne beszélgetni vagy ha jönnek a vendégek, akkor elővenni a szennyesládából, hogy nézd.....
Vannak dolgok, amiről az ember soha nem beszél. Tudja, hogy a másiknak is van és olyan, de az érvényben lévő társadalmi normák, amik nem a fogantatást segítik elő, hanem erkölcsökre és mit szól vajon a szomszédokra épül, azok nem teszik lehetővé, hogy szabadon gondolkodjunk. Pedig a szabadság fogalmat mindenki szívesen használja, példálódzik vele, követendő értékrendnek tartja, de úgy, mint magába zárkózódva és onnan csak azt kimutatva, ami a követendő normák szerint értékes és csillogó. Például egy menő autó, egy szexi nő, egy bájos arc, két bájos de törvénytelen gyermek, egy jelképes dátum, pozitív szimbólumok tömkelege, amik elvonhatják a figyelmet az életben maradásról, hogy mindenkit nagy ívben le kell szarni, a lényeg hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte.
Utána már nem számít a sok hangadó, aki csőcseléknek titulált, hisz maga a törmelék titulált csőcseléknek, amolyan taláros szemétdomb, felsírni csak egyedül te fogsz.
Mikor megszületett a második fiam, pár perc múlva előttem volt és csitítgatta, hogy jól van semmi baj, csicsííííííísssssssss. Erre odajött az orvos és nagyon durván rámszólt, hogy uram hagyja a gyereket sírni minél hangosabban, annál jobb, mert legalább él. Rövid, érzéketlen és tömör üzenet volt, akkor éppen elérzékenyülve a, képébe tudtam volna ordítani, hogy faragatlan faszjankó de utólag köszönettel tartozom neki, ezért a mondatért.
Benjámin sírt és egyre hangosabban sírt, a megszületés elég nagy trauma, egy békés és oltalmazó állapotból került a világra az anyja méhéből.
A női méh is egy jó avatar, nagyon mély üzenetet hordoz magában, magát a fejlődést, azt a szakaszt, amikor az ember kicsit megpihenhet csata után és csata előtt. Mert amint világra jöttél egy újabb kíméletlen harc. Nem mindegy melyik kor és melyik földrész. Mindenkire rátestált Ádám egy üzenetet, de csak egy ember adhatja át az utolsó és akinek át kell adni annak a személye nem tisztázott egyelőre, sőt maga az üzenet tartalma is kétséges, sőt minél többet járunk taláriába annál hamisabb és ferdébb.
Az emberi tudás nem több, mint légyszar. Mert a világ végtelen és tegnap még röhögtünk a gőzmozdonyon, hogy hülyék, lóval üldözik, utána meg kattintasz egyet és beírod a keresőbe.
Amit most megélsz azt is lóval üldözik. A világegyetem gyorsul, adjunk esélyt az ősrobbanásnak. Valaki ráült a wc kagylóra, bele dörrentett és lett belőle Zvolenszki Zoltán, Himalaja, Mercedes, Kossuth tér, Hudson folyó, Szabadság szobor, Jing és Jan, Pizza, megemelt óradíjak, forradalom, reputáció, Asus, körmönfontság, mádmázel döpárié, rámás fűrész és tyúkpadlás.
Egy nagy rakás szar, ami lefelé zúdul, amit magad körül hallasz az a wc tartály hörgése, nem követendő hang még ha belülről szólt is.
Térjünk vissza az avataromhoz. Számításba kell venni azt a tényt is, hogy esetleg anyagi haszontól esek el, mert van olyan, aki direkt azért nem látogatja a topikomat, hogy ne kelljen látnia az avataromat. Mint vállalkozó, aki rá van szorulva minden egyes vevőre és nem engedheti meg magának a nagy mellényt, hogy ugyan már kit érdekel, nekem is számításba kell vennem azt, hogy szimpatizánsokat vesztek az avatarommal. Van akinek nem tetszik, mert a követendő társadalmi normák nem teszik számára lehetővé a fogantatást.
Mérlegelnem kell, hogy a földi létem során odafigyelek rá is vagy csak arra, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte.
Én mindent vagy semmit játszom és a tétem lényege az őszinteség. Hiszek abban, hogy áttöröm a burkot és mindent, amit felhasználok és megengedek magamnak az nem más, mint egy törvényszerűség, hisz bármelyik sperma töri át a burkot, az szabott keretek közt teszi, mármint ott az ondó vezeték. Tehát egyik óriás teknőc ivadék se gondolja, hogy nincs megvezetve akár elbukik, akár méltóságteljesen kanalazza a vizet száz évekig. Szabott keretek, ez itt a lényeg.
Hiába esik az eső, esik rá a háztetőre szabad akaratából és megy a csatornába, kicsit föcsöl a kifolyónál de be az árokba, majd egy kisebb folyóba, egy nagyobba, az a tengerbe és ott meg elpárolog és felhő lesz belőle.
Esik az eső, esik saját akaratából és van hatalmas ereje ha összegyűlik, de a végén elpárolog, csak idő kérdése, abból meg van bőven. Szeretem magam körülvenni a végén csak egy maradhat emberekkel. Ösztönzőleg hatnak rám és én is rájuk. Vonzódunk egymáshoz de tudjuk, hogy a végén kíméletlenül elbánunk a másikkal.
Egymást erősítjük a hitünkkel akarva, akaratlanul és jókat derülünk azokon, akik görcsölve élik a személyiségüket és tapadnak hozzánk, mint a csigák az akvárium falára. Szívják a talár alá a mondatainkat és utánoznak bennünket, holott tudják az utánzat soha nem az eredeti még ha talár alól jő is. Az a megtévesztő, hogy fontosabbnak tartják azt, hogy talár alól jő, mint hogy eredeti vagy sem.
A származásnak mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottak már Ádámtól fogva és most kérem, hogy ne zsidózzunk. Az legalább egy olyan nemzet, amelyik 2000 év szünet, megsemmisülés után is talpra állt.
Avatarnak olyasmit raktam ki, amit az emberek elvetnek és megvetnek, mert valljuk be őszintén, hogy nincs azzal semmi baj ha a magunk szarát hagyjuk ott, de ha a máséval találjuk magunkat szemközt, az bizony büdös.
Ezt a tényt tudatosan felvállalni, hogy mindenki megvet?
Mondjuk lehettem volna én is konszolidáltabb és választhattam volna egy szép női mellet, egy tetoválást, Jing és Jangot, virágot, gitárt, menő telefont és akkor mindenki csettintene egyet a nyelvével, hogy ez igen, de aztán ennyi és nem lenne több, mint egy elhaló szemétkupac, amelyik megpróbál visszatartani.
De én a burokra koncentrálok, egyszer mikor sperma voltam már nyertem egy csatát és maradt mögöttem millió taláros és tanult értékrend, ami mind azért született, hogy engem segítsen világra.
Hiszek benne, hogy most is sikerülhet, hiába zajonganak körülöttem, hogy na de guga.
Tényleg szarok rá és ez igaz, közzé teszem és fel is vállalom.
Néha a helyzet úgy alakul, úgy látszik elbuktam, nagyon megtévesztő és ha átadom magam a körülményeknek, akkor én leszek az a milliárd, amelyik az enyészeté lesz és soha nem tud felsírni, soha nem fogja magához ölelni senki, szorítani és dédelgetni, hogy csicsííííííííísssssssssss.
Csiscííííííííísssssssss, csak maradj csendben, pihenj és fogd be a szád, legalább soha nem jössz a világra. Talár talány, számomra a legmegdöbbentőbb, hogy többen vannak azok, akik nem jöttek világra, végtelen sokan.
Folyt. Köv.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Eddig csak egyszer vesztettem el a türelmemet és borítottam le a szerviz asztalról egy komplett PIII-as gépet majd rugdostam szét
3. napja küzdöttem vele és aztán rájöttem, hogy nem fog sikerülni.
Behoztak egy halom kacatot, hogy jaj szegény család, nincsen pénzük, nem telik gépre, nem értenek hozzá.
OK mondom segítek. Az odáig rendben volt, hogy nincsen pénzük s nem értenek hozzá.
Mert ha nincsen pénzük, de értenek hozzá, akkor nem nekem kell megküzdenem a sok buzera alkatrésszel és napokat tölteni azzal, hogy na ezzel talán majd elindul, á faszom ezzel sem. Aztán ha véletlenül elindult kifagy a telepítés. Persze naponta jönnek be kontrollálni, hogy hol tartok meg valóban olyan jó fej vagyok e, mint a hírem.
Aztán néznek rám elkerekedett s ártatlan szemekkel, hogy miért vagyok dühös ők azt sem értik
Sőt csak a gépet várják, hogy leülhessenek elé és utána is nézzenek értetlenül s elkerekedett szemekkel, hogy ez mi és mit kell vele csinálni.
Első nap:
Kezdtem azzal, hogy a 4db full tronyó tápból ki kellett választani, hogy melyik üzemképes vagy életképes és melyik bírná tovább anélkül, hogy ne nyírja ki a 6gb-os visítozó quantum vinyót. Behozták az összes szart, hogy hagyd el mindegy az, szegény családnak lesz, úgy sem volt még gépük. Na ha ezeken a tápokon múlik, akkor sosem lesz. Az egyiket úgy ítéltem meg nehezebb egy zsemlénél és még a ventije is zörög, bepróbáltam. Kisípolta a BX440 Slot-1 lap a ramot, nem indult el vele. Mindegy, mert van vagy 15db sd ram a dobozban, amit hoztak. Figyeld jól, még a vga kártyát nem is láttam, hogy azzal minden rendben van e, mert egyből a ramra sipákolt. Végül találtam egy 128-as modult, aminek csak a felét számlálta be, ha más nincs ebből rakok bele kettőt és lesz benne 128mb.
Végül már nem sípolt a ramra, de kép sem volt. A TNT2 kártyát jobban megnézve egy picit megvolt pörkölődve a nyákja. Nagyon nem, de annyira mindegy, hagyd el úgy is szegény családnak lesz, tudod semmi komoly csak a gyereknek játszani.
Szerencsére vga kártya is volt a dobozban vagy 5db. Volt egy MX200, ami elmondásuk szerint hibátlan volt, de amúgy tényleg, mert beleraktam egy másik lapba és ott szépen ment Linux alatt, de a BX440-es Slot-1 lapban hót süket volt, de mindegy is nem komoly gép lesz.
Végre eljutottam odáig, hogy Rage 128-as kártyával becsippant a gép. Na mondom végre, ez már haladás. Igen ám, de elszaladt a nap vele, ugyan volt más munkám is, de nagyon elképedtem rajta, hogy csak eddig jutottam.
Második nap:
Frissen, fitten, telve önbizalommal, Kossuth rádió, forró kávé és rögtön utána futás a klotyóra. Menet közben fejben összeraktam az aznapi programot, mert valami magát nagyon okosnak mondó ember egyszer azt nyilatkozta, hogy a pozitív gondolkodás első lépése, hogy reggel szervezze meg a napját az ember fejben és utána valósítsa meg. A történet szempontjából ugyan teljes mértékben lényegtelen, de előző este csípős paprikát fogyasztottam. Kell e ábrázolnom azt az arcberendezést, amit az másnap reggel produkált?
Hogy gyurlaci szavaival élve kicsit emberközelbe hozzam az állapotot, úgy mondd a „seggemen hugyoztam”
Ha ilyesmit ember egy másik ember előtt kijelent az a bizalom egyik fokozata, közel jár a szexhez, de nem ugyanaz, mert nem testről van szó.
Egyszer egy barátom, akivel együtt nőttem fel eljött hozzám benyakalni pár sört.
Sokat beszélgettünk a közösen megélt, múltbéli dolgainkról(az előbb kellett vessző? (megélt, múltbéli).Zárójelben a zárójel, hülyén fest, de most szükségét éreztem, hja és most kellett a vessző :confused: ?
Visszatérve a barátomra, hajnal kettőig ültünk egy padon a közelben és néztük ahogy a vonatról le s fel szállnak emberek, szép lányok miniszoknyában. Hajnalig nagy terveket szőttünk, majd a realitás talajára lépve felállt és nyomatékosan, hangsúlyozva közölte, hogy most hazamegyek és kiverem a faszomat.
Szün.
Aztán felült a kerékpárjára, felrakta a fejhallgatót és elporolt. Reggel felé jött egy üzenet a mobilomra tőle, hogy nem sikerült
Visszatérve a gépre, mert ugyan kicsit elkanyarodtam a témától, de az nem egyenértékű azzal, hogy nem tudom mit beszélek.
Másnap nekiálltam az asztalon a lap + cpu + ram + vga csoportosulásnak, hogy életet leheljek bele.
Mondanom sem kell, hogy a ram hibás volt, fosta a piros területeket memtest alatt. Szerencsémre voltak még ramok, de azok nem indultak el. Végül találtam egy 256mb-os modult, aminek a felét látta és hibátlan volt.
Na gondoltam eljött az én napom és választottam egy winchestert, de nem jól. Ugyanis a harmadik volt, ami végre megjelent a bios-ban, de sem particionálni, sem kidobni nem lehetett.
Mert ha jön a tulaj és látja, hogy hiányzik egy darab a kókány dobozából, akkor még azt találtatik gondolni, hogy bizony ez a jó ember eladta. Ééééééééérted, az eszébe sem jutna, hogy a dühtől forrva dobtam a kukába, nem, eladtam és ugye én, aki eleve ingyen dolgozom és próbálok segítőkész lenni, eladtam.
Szóval szépen sorban visszaraktam a dobozba minden apró kis üzemképtelen csetreszt, amit az elmúlt két évben halmoztak fel az összes ismerősnek köszönhetve. De még megtoldottam azzal is, hogy amit a szervizben találtam és kidobhatónak vagy Neurofirének még sok pénzért eladhatónak ítéltem, azt mind a ládikájába gyömöszköltem, hogy lássa, adni én is tudok, kapni kell tudni.
Ezt a „kapni kell”-t tudni megboldogult Nagymamám mondogatta, mert azt mondja annak, aki tud adni miből az tud adni és fog is, de kapni tudni kell.
Gondolj bele, hogy karácsonykor számítasz valami hatalmas ajándékra és a mama csak 3db vasalt zsebkendőt hoz eléd mosolyogva s teljes szívből, körbelengve melegséggel, halászlé és beigli friss illatával.
Hogyan leplezed el az érzéseidet, hogy bizony azt hitted tűzijáték és egy gyertya pislog csak, éppen hogy füstölög, de …...a szavad elakad, a szád egyszerre görbül automatikusan lefelé és erőltetetten felfelé, a mama átölel, sírnál is és nevetnél is, mégis csak egy családi ünnep. Magadban kicsit zokogsz, nyeled a könnyeidet, a mama vállára borulva kicsit lapogatsz a hátán és boldog karácsonyt kívánsz. Elidőzöl ott keveset, majd elengeded, az ajándékot elteszed, tíz év múlva előveszed, de a mamát már nem ölelheted.
A mama csak emlék, nála kedvesebb sosem volt olyan mamás, mama csak Ő tudott lenni. Ült az asztal mellett, leste az unokákat és szedte össze az ott hagyott leves maradékokat, összeöntötte és leült az asztal sarkához. Szépen tudott enni, méltóságteljesen, hiába mondtuk, hogy mama szedjen, Ő háborúban nőtt fel, hagyd el fiam elég ez nekem.
Állítom neked, hogy a mostani teszkón nevelkedett s veszek neked típusú mamák, azok sokkal puhányabbak, hiányzik belőlük a kevés tisztelete, mert ha nem tudják megvenni, akkor leátkozzák a holdat, hogy milyen drága és megvárják, amíg akciós lesz.
Beszéljek még a nagymamámról?
Például azt, amikor a Nagyapám jött haza hadifogságból és lesegítették a vagonból. A Nagymamám már nem hitt benne, hogy élve látja viszont. Aztán egyszer csak mindenki üdvrialt a városban, hogy hallottad, az asszonyok összecsapták a tenyerüket és összébb csomózták a babos kendőt a fejükön.
A Nagymamám is szaladt a vasútállomásra, dobogott a szíve hevesen és felszabadult benne végre az a keserédes remény, amit már rég halottnak hitt...
Szedte a lábait, nem gondolkodott csak zihált és futott, felforrósodott a tüdeje és amikor meglátta Nagyapámat, akkor minden megkettőződött benne, minden érzés, minden pillanat, amit hosszú ideje a várással töltött az most kitörni készült akár egy vulkán.
Szélesre tárta a karjait és szaladt. Nagyapám már felszisszent és jajveszékelve kérte, hogy NE ÖLELJ ÁT!!!!!!!!
Törött volt a gerince.
Folyt. Köv.
Hja és kit érdekel a számítástechnika, most úgy őszintén, tényleg jobban érdekel, hogy meddig tudnék tuningolni egy vga kártyát vagy processzort?
Vagy tényleg érdekel, hogy mi lett azzal a géppel, amit végül összerugdostam?
Összerugdostam, ennyi. De egyrészt kaptak helyette egy modernebbet, másrészt még nem tartunk ott. Majd jössz holnap is és alig várod, hogy megírjam a folytatást. Mert izzad a szemed a folyt. Köv. felirat láttán. Nem brazil sorozat ez kisapám. Én akkor jelentkezek, amikor akarok, nem betervezve
Látod milyen szövevényes történet, hosszú ideig tart elmesélni.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
a nagyobbikat saját használatra 
(kb. egy év) a kisebbeket eladásra, a telefon csak a méretarány kedvéért került a képre.
hink:
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/abrakadabra1.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/abrakadabra2.jpg "[kép]")
Aktív témák
- Robogó, kismotor
- Apple iPhone 16 - ígéretek földje
- Azonnali notebookos kérdések órája
- Kormányok / autós szimulátorok topikja
- Politika
- PlayStation 5
- Bestbuy játékok
- Suzuki topik
- Folyószámla, bankszámla, bankváltás, külföldi kártyahasználat
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 7***(X) "Zen 4" (AM5)
- További aktív témák...
- Meta Quest 3 (512gb ) (GARANCIÁS) + EXTRÁK
- HP OMEN Gamer Tervező Vágó Laptop 15,6" -40% Ryzen 5 5600H 16/512 RTX 3060 6GB FHD 144Hz!
- Intertek CM-118-A1 filteres kávéfőző
- Philips Senseo HD 6553 /59 /f párnás kávéfőző.
- Új Asus Rog Strix G15 Gamer Tervező Laptop 15,6 -30% Brutál Ryzen 7 6800HS 16/512 RTX 3050 FHD 300Hz
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft
Város: Debrecen
Cég: Ozeki Kft
Város: Debrecen