Új hozzászólás Aktív témák

• #136134 Pazolini senior tag python1 #136133

  Új Válasz 2017-04-02 09:02:51 #136134

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Pazolini

  senior tag

  válasz python1 #136133 üzenetére

  Kedves python1, VoidXs és a többiek! Ha már elkezdtétek a témát, ami kicsit OFF-os persze, de jó és fontos téma, hadd másoljam be (másfél éve az asztalfióknak írt, de ide szánt) szösszenetemet... És még épp, hogy csak elmúlt a bolondok napja, ezért bocsássátok meg hosszúságát!

  ...

  Szóval az ember álmodozik, meg el-eljátszik a gondolattal, hogy hogy s miként lenne jobb a rendszer. Ha ugye nem 0-ról építkezik, akkor meg számolnia kell vele, hogy a láncban lesz mindig egy gyengébb, meg egy leggyengébb szem... Az ember számolgat, ébren álmodozva építgeti a virtuális oltárt, ahol nem létező szabadidejében áldozhat: szabadidejéből, amit máshonnan vesz el. Csodálkozik, hogy szerettei sértődötten fordulnak el tőle, hogy a kiapadhatatlan szeretet régi jelei mellé apró szemrehányások, halk megjegyzések zöngéi tolakodnak. Meg aztán a belső vád is eszi, hogy az a pár milla bizony mi mindenre lett vón’jó…
  Végül, pár hónap nézelődéssel, fórumozással, utánaolvasással és meghallgatással telt időszak után eljön a nap, amikor már a rendszer gyenge elemeit kicserélni vélte, egy új fícsör miatt lecserélte még a tévét is, hogy azon morfondírozik, hogy az akusztika miatt át kellene rendezni a nappalit, majd átépíteni a házat, vagy éppen a rendszernek külön szobát kellene építeni, de „akkor már a külső zajforrásokat is csökkentsük” jelszóval rájön, hogy a gyerekek, a szülei vagy éppen drágalátos felesége a gyenge láncszem, akit talán le is lehetne cserélni, úgyis már „öregecske”, ahogy egyik miniszterelnökünk mondta… ,,,csakhogy addigra már úgyszólván minket cseréltek le, észrevétlenül: a ház üres, otthagytak minket. Rossz esetben a pénzt magukkal víve, jobb esetben legalább annyit hagyva meg, amelyből tovább építhetjük pár hete már megint nem up-to-date rendszerünket…
  Ha már mindent lecseréltünk legalább gondolatban, el kell jutnunk oda is, hogy a fülünk is megcsal, biológiailag determinált, hogy romlik, állandóan romlik a hallásunk... S amikor már mindenről lemondtál, ami élet, a zenehallgatás javára, végül a tükör előtt belátod, hogy azt a szervedet kell levágnod, ami téged bűnbe vitt, s az bizony a füled: mint van Gogh… de szerencsére van Gőgh, meg büszkeség, meg elég önböcsület még benned, s a kést leteszed. Új öntudatra ébredsz. Felhívod az asszonyt, s próbálsz békülni.
  Ami a high-end mizériát illeti, rájössz, hogy a high-ig nem juthatsz el, maximum jó, ha a philé-ig, azaz a feléig, s hogy ez a világ kommercializálódott, s benne az eddig még éterien tisztának tűnő zene világa is tele van érdekekkel, s azt a high-t lecseréled the-re: s lesz belőle THE END.
  Ahogy egy társunk ugyanígy megtért, már utolsó handmade hangfalain adván túl ezt írja az ajánlásban: „Annak [való], aki felnőtt ember és már túl van a készülékek cserélgetésén (pénz), rég nem hisz már az újságok, weboldalak tesztjeinek és a demóeredményeiknek, amelyek 90 (vagy 100) százalékban mind kereskedelmi célzatúak. Tudja,hogy a zenehallgatás a zenehallgatásról szól és nem a folyamatos (frusztráló és pénztárcát leürítő) vásárlásról.”
  Sajnos én még itt nem tartok, merthogy éppen felfelé akarok menni. Szívemből irigylem azokat, akikhez az elektronika és a hangfalak csak úgy jönnek, aztán mennek, mert ők laza tesztelők, ők függetlenek, arisztokratikusak, és a lelkük ép marad. De én betegesen egy-egy termék vagy fícsőr rabjává válok, le nem szakadok róla, s nem nyugszom, míg az enyém nem lesz, és soha még véletlenül sem fogom kihasználni rendkívüli tudását, de megvan nekem, megszereztem, és hallgathatom, ha akarom. De legbelül sosem leszek elégedett! Akár a kapott hang, akár a szenvedélybetegségem miatt…

Új hozzászólás Aktív témák