Új hozzászólás Aktív témák

• #25 Weareus addikt xtro #24

  Új Válasz 2017-07-25 01:36:06 #25

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Weareus

  addikt

  válasz xtro #24 üzenetére

  Ez a hozzászólás főleg az előző két részhez kapcsolódik és nyomokban poénvadász-jellegű, magyarul spoilert tartalmazhat, az ipari mennyiségű ömlengésről nem is beszélve.

  Egyébként a Metro játékok számomra mindig többet jelentettek egy sima fps-nél. A hangulat, a grafikai motor, a hangeffektek, a helyszínek, a karakterformálás, a zene, egyszóval az egész fejlesztői munka (a karmapontokról ne is beszéljünk) a pc-s játékok által életre keltett virtuális Univerzum egy új dimenziójàt teremtették meg számomra.

  Konkrétan a Metro első része volt az oka (legendás gépigény, mint tudjuk), hogy nem merem megmondani, hány forintért építettem meg dupla vga-s, full vìzhűtéses, első, igazi gémer gépemet, így erről csak annyit: volt vagy hány forint...

  Nálam a Metro 2033 és Metro Last Light újradefiniálta az ATMOSZFÉRA szót, igen, így, csupa nagy betűvel, de ez most nem kiabálást jelent.
  A játékokhoz való viszonyról annyit, hogy bàr a Last Lightot előrendelésben vettem meg, évekig(!!!) fel sem mertem telepíteni, és ez szó szerint igaz.
  Mièrt?
  Természetesen, mivel az első rész a szememben (hibáival együtt) maga volt a tökéletes játék, teljesen kizártam annak lehetőségét, hogy ezt felülmúlják, sőt, meg voltam győződve arról, hogy meg sem fogják közelíteni. Aztán mikor rászántam magam, és hagytam magam beszippantatni a játékkal (természetesen legnehezebb fokozaton, kimaxolt grafikával), megdöbbenve tapasztaltam, hogy az első feleszmélés három napomba (= négy végigjátszás) került, és bár tudatosan törekedtem az első végigjágszás első pillanatától a jó karmára és ezáltal a jó befejezés elérésére, nem ment azért elsőre, de még másodikra sem.
  A megbocsájtással voltak ugyanis problémáim mind az áruló spártai, mind az önmagát meghazudtolni nem tudó komcsi barátunkkal kapcsolatban és bár második nekifutásra életben hagytam mind a kettőt, ez sem volt még elég.
  Harmadikra, ha jól emlékszem, újabb taktikákat, fortélyokat eszeltem ki. (Természetesen a Google, mint barát, ebben az esetben fel sem merülhetett.)
  Soha nem öltem, csak ha az elkerülhetetlen volt.
  Minden pályán, lopakodtam, egyesével kiiktatva (leütve, nem megölve) az ellent.
  Mindenkinek ( npc) meghallgattam a mondandóját, néha volt olyan, hogy már tovább akartam indulni, mert úgy éreztem, befejezte, erre némi szünet után újra beszélni kezdett, és jött még egy fényvillanással kísért visszhangos vízcsepphullás-hangeffekt. (A begyűjtött karmapont megerősítése).
  Természetesen mindenkinek adakoztam, ahol lehetett.
  A főellenfeleknél vicces az az orrszarvúszerű, barlangban nekünkrohanós, falledöntős kreatúra...
  És tényleg jó èrzés, amikor magadtól jössz rá, hogy csak hagyni kell, hadd rohamozzon, a megfelelő pillanatban félreugrasz ( mögötted mindig oszlop legyen, hogy ledöntse) és a szenárió végén 1 azaz egy db MG lősszerrel homlokon pattintod, mire kidől, mint a rohadt nád. Amúgy ez mi, ha nem irónia és fricska a darálós fps lövöldéknek?
  Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a Metro széria valóban több, mint egy mezei fps-lövölde és mindenáron ki is akarja/fogja kényszeríteni a játékostól (persze komolyabb nehézségi szintekről beszélünk...), hogy ezt a fegyvertényt a játékos észrevegye és tiszteletben tartsa. Ha erre nem hajlandó: a vége káromkodás, lőszerhiány flusztráltság, majd "ezegymekkorafos" lesz.
  Teljesen hibás vélemény, ami a játék meg nem értéséből fakad.
  Soha annyi lőszerem fps-ben nem volt (oké, Serious Sam kivételével ), mint a Metro-szériában (Mg ammo 1000 és 2000 között és úgy, hogy én azzal is lőttem, ha kellett.). Hangsúlyozom: nem öndícséret, mert a játék megismerése tette ezt lehetővé.
  Végül Kis Fekete Barátunk hozzánk intézett szavai, ahogy figyeli tetteinket és tanul belőlük (Ó, hát ez a harag, ez a gyűlölet, ez a megbocsájtás), grafikai megvalósítása szintén csillagos ötöst érdemel.
  Szerintem ezt én most órákig tudnám folytatni, ezért inkább abbahagyom.
  Köszönöm, ha elolvastad, és azt is, ha megbocsájtasz, amiért nem vagyok normális.

  Soul of the mind, key to life's ether. Soul of the lost, withdrawn from its vessel. Let strength be granted, so the world might be mended. So the world might be mended.

Új hozzászólás Aktív témák