Új hozzászólás Aktív témák

• #211907 S e t h nagyúr

  Új Válasz 2019-08-29 09:16:31 #211907

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  S e t h

  nagyúr

  Hát akkor „néhány” szó a Tom Clancy’s Ghost Recon: Wildlands-ről.
  Mindig is szerelmese voltam az open world gameknek, mondhatni csak azokat kajtatom, mert ezek adnak olyan szabadságot, ami nem szorítanak korlátok közé, hogy mikor mit csináljak.
  Hogy miért is kerülte el eddig a figyelmemet ez a játék? Mert tavaly novemberben merült fel bennem ismét a gamer énem, elég sok mindent kellett pótolnom az elmúlt pár évből.
  
  A játék értékelései alapján nem kellett felkapnom a fejemet eddig, de most olyan olcsó volt, hogy azt mondtam egy próbát megér és azt kell mondanom, hogy ez szintén azon játékok körébe tartozik, ami előtt több tucat órát fogok eltölteni.

  A játék Bolivíában játszódik, amit uralma alá hajtott a kábítószer és az azt termelő, elosztó, értékesítő kartell.
  Mivel a kartell elkövette azt a hibát, hogy megölt egy amerikai ügynököt, így minket küldenek, hogy számoljuk fel a szervezet, ami kicsit viccesen hangzik, de miért hátrálnánk meg egy ilyen kihívástól?

  Rögtön le kell szögezni az elején, hogy ez coopra kihegyezett játék és abban nagyon komoly hangulatot képes nyújtani, nálam a Division fasorban sincs hozzá képest, igaz csak az első résszel játszottam. Szólóban sem annyira negatív a megítélése a játéknak, ilyenkor a gépi AI által irányított 3 npc katonatársunk fog mellettük küzdeni, aminek van előnye és hátránya is. Előny, hogy egyik utasításunk hatására vmi brutális precizitással képesek kilőni akár messziről is az ellenséget, hátrány, hogy időnként lemaradnak, elakadnak, nem szálnak be járműbe, mi meg éppen meghalunk a kartell zsoldosainak össztüze alatt.

  A térkép hatalmas, muszáj járműveket vagy fast travelt használnunk, mert óriási távolságokat kell áthidalnunk. Egyébként a táj gyönyörű, elképesztő autentikusággal adja vissza a bolíviai hangulatot, ebben a zene is szerepet játszik.

  Az Ubisoftra jellemző óriási szabadságot kapunk kinézetünk, tárgyaink külsejének megváltoztatását illetően, persze sokat csak pénzért adnának nekünk, ez szintén Ubisoft sajátosság.

  Hatalmas választék van fegyverekből, ezeket is lehet pimpelni, plusz tulajdonságaikat változtatni a játék során megtalált alkatrészekből. A fegyverekhez kétféle módon juthatunk. A bossok eliminálásával, valamint a térékpen elszórtam található fegyverládákból. Számomra nem tűnt úgy mintha akkora jelentőségük lehetne a fegyvereknek, variálhatóság ide vagy oda. Lehet csak azért tűnik így számomra, mert nem vagyok nagy fps fan, nálam egy COD résszel a játékipar ezen része háttérbe szorult, a Far Cryok meg más kategória.

  Sokat halunk, elég sokat, főleg ha rosszul választjuk meg a nehézségi fokot és itt bizony pillanatok alatt ledarálnak, ha nincsen rutinunk. A játék mintha nem is támogatná a rambozást, kivéve ha profi vagy fps-ben, de egyébként lopakodásban érhetőek el könnyebben sikerek, de ugye ez sem mindig kivitelezhető, mert vannak küldetések, amikor hullámokban jön ránk az ellen.

  A fejlődési rendszerrel nem voltam kibékülve, mert látom mi volt a Ubisoft célja és hát kapják be. Pillanatok alatt egy rakás skill pontot gyűjtöttem össze, mert ezeket nem csak szintlépés során kapjuk, hanem a térképen is elérhetőek bizonyos helyeken, gondoltam nosza, van pont, fejlődjünk.
  A gond az, hogy hiába van sok skill pontod, nem úgy működik ám, hogy gyorsan fel is tudod fejleszteni ezzel a csapatot, ááá, nem. Bizony kell még 3-4 külön nyersanyag, és azokból rengeteg, hogy tudjál fejlődni. Ezeket a nyersanyagokat konvojok megtámadásával, helikopterek, repülőgépek ellopásával tudjuk megszerezni, képzeljétek milyen az, amikor a sokadik konvojnak megyünk neki, csak hogy fejlődni tudjunk.
  Kérdés megéri-e, mert bár van 1-2 szükségesnek tűnő skill, de alapvetően nem látom mennyiben segítene, ha fejleszteném magam orrba-szájba. Rakosgattam szorgosan a pontokat ide-oda, de a játékmenetben ezek haszna nem nagyon mutatkozott meg, számomra ugyanolyan maszatolásnak tűnik, mint a ruházat, fegyverzet változtatása, ezen még kellett volna dolgozni, de úgy érzem az Ubisoft ezzel a végtelenített grinddel akarta a játékidőt kitolni. Példaként említeném, hogy az igen jól használható drón hatótávjának növelésekor szinte alig tapasztaltam érdemi változást, kéne még egy rakás nyersanyagot gyűjtenem, további 10-15 skill pontot rádobnom, hogy legyen is eredménye.
  
  A járművek fizikája botrányos, olvastam korábban, hogy ezen javítottak, elképzelni sem tudom milyen lehetett korábban. Művészet az úton maradni, de vajon érdemes –e egyáltalán az utakat használni, mivel bármilyen jármű bármilyen terepen szinte gond nélkül elmegy és mondhatni végtelen sérülést képes elnyelni. Életszerű? Nem. Szórakoztató? Fogjuk rá, de időnként inkább bosszantó.
  
  Hátrányként értékelhető, hogy a játék rendkívül repetitív. Kb. 20 főnököt kell legyűrnünk a szervezet felszámolásáig, ami nagyjából 100-120 főküldetésen át vezet, a számtalan mellékküldetésről nem is beszélve.
  A mellékküldetések során tudunk segíteni a lázadóknak, és azt kell mondjam ezek a küldetések időnként élvezetesebbek voltak, mint a főküldetések, bár nem kevésbé önismétlődőek. Ha sokat segítünk a lázadóknak, akkor ők komoly segítséget fognak nyújtani ezért cserében pl. élőerő küldése ha megszorulunk, tüzérségi támogatás, felderítés, elterelés, de ezekért a segítésekért azért meg kell dolgoznunk, időnként izzasztósan.

  Szóval a küldetések száma nagyon nagy és ezért a játék hamar unalomba fulladhat, mivel folyamatosan ugyanazt csináljuk. Mégis mivel tudná a játék fenntartani az érdeklődést? A háttérsztorival, a szervezetben elfoglalt helyük szerinti vezetők egyedi történetének dokumentarista, eligazításszerű elmesélésével, ami alapján tényleg úgy érzed, hogy egy kommandós csapat vezetője vagy, aki megkapja a célpontokról az eddig megszerzett összes infót és onnantól fogva rajtad múlik hogyan szerzed meg a hiányzó infókat és miként eliminálod a szervezet vezetőit.
  
  Erős egy hónap múlva jön a második rész, ami a fentiek alapján nálam majd vásárlós lesz, de nem rögtön az elején, mert úgy gondolom lesz majd egy pár szépségtapasz, akarom mondani update, ráadásul a tervezett fejlesztések mindegyike sem nyerte el a tetszésemet, de azért titkon bízom benne, hogy két év alatt sikerült vmi. fejlődést eszközölniük a készítőknek.
  
  Nem tudom feltűnt-e másoknak, de nálam a kartell , mint szervezet bemutatása erősen hajaz az Assassin Creed Odysseyben prezentált kultuszéhoz. Hogy ez hiba, vagy rókabőr-e ezt mindenki döntse el maga, nálam ár-érték arányban 3000 forintért ez a játék nagyon jó vétel volt.
  
  

  This signature is completely useless! Don't waste any time by reading it!

Új hozzászólás Aktív témák