Aktív témák

  • Niquis

    aktív tag

    Ma, 5 nap után jöttem vissza Pestre. Már a vonatról lelépve megállapíthattam, hogy valami más lett. Egészen furcsa volt az a nagy tömeg és tülekedés, amit máskor már megszokottnak tekinthettem - már volt pár évem hozzászokni. Ma nagyon rossz érzés fogott el, ahogy az emberek arcát megnéztem. Mindből pénz- és hatalomsóvárságot éreztem, valami nagyon visszataszító romlottságot, a ''korszellemet''. Egyszerűen ellenségesnek tűnt a környezet, mintha egy arctalan, gonosz valamivel néztem volna szembe.

    Hétvégén ennek totális ellentétét tapasztaltam, nagyszüleimnél. Most kicsit jobban odafigyeltem erre a témára, és nagyon meglepett, mennyire tisztán tudták tartani a lelküket egy végigdolgozott élet után is. Öregkoromban szeretném, ha pár tulajdonságom meglenne tőlük - és nagyapám testvérétől, aki pedig hihetetlen rugalmas életszemlélettel rendelkezik idős korában is, és rajong a matematikáért, aminél tisztább és szellemibb dolgot nehéz elképzelni. Az ebben a korban születő emberek eleve hátrányból indulnak ilyen szempontból, azt hiszem.


    Ma pedig újra láttam egy régi szerelmemet. Hát persze, hogy plátói volt. El is felejtettem már, milyen kisugárzása van élőben. Még akkor is, ha csak áll ott, csinos, zárt formáival. És azt is tudom, hogy helyesen mértem fel, mert beszéltem már vele. Kár, hogy ő utál engem, legalábbis nincs oda értem. Na elég, önfegyelmet elővesz. Hiszen ez úgysem számít már.

    "És ha helyzet van, akkor mindig lépni kell. Ha olyan a helyzet."

Aktív témák