2. Fórumok
  3. LOGOUT reakciók
  4. TheLázs: Vissza a gimibe
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #12 Cathfaern nagyúr
    Új Válasz #12
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Cathfaern

    nagyúr

    A célközönségedet annál a mondatnál fogod elveszteni, hogy: "A kamaszkor a változásoké.". Ez olyan tipikus felnőttes duma, itt már koppannak a fejek az asztalra meg kerülnek elő a mobilok a pad alatt.

    "Teljesen jogos ilyenkor Önmagatok keresése."
    Tény, hogy ebben az életkorban önmagukat keresik. De bennük ez még nem fogalmazódik meg akkor konkrétan. Csinálnak egy folyamatot ami az "önkeresés", de bennük ez így nem konkretizálódik. Tehát a mondatot hallatán az fog bennük konkretizálódni, hogy "hülyeség amit beszél".

    Aki esetleg ezután még figyel, azt azt első bekezdéssel fogod magadra haragítani, és innentől kezdve ellenséges szemmel fogják nézni az összes többet. Ebben a bekezdésben ugyanis semmi másról nem beszélsz, mint hogy mit csinálnak rosszul. "Na megint jött egy felnőtt aki megmondja, hogy hülye vagyok".

    "Ráncolja a tanárnéni már hátul a szemöldökét."
    Ez megint olyan tipikus a felnőttek próbálnak jópofik lenni a gyerekekkel mondat. Ráadásul azt sugallod vele, hogy nem is rájuk figyelsz, hanem a tanárra. Illetve gimiben már tanárúr / tanárnő-nek hívják a tanárokat, nem néniznek.
    Legjobban akkor tudod elérni őket és úgy találod meg legjobban a közös hangot, ha nem úgy tekintesz rájuk, mint gyerekekre akiknek jöttél előadást tartani, hanem egy veled egykorú haverra / kollégára. A veled egykorún van a hangsúly. Ne kezeld őket gyerekként. Kezeld őket egyenrangúként.

    Nem akarok végigmenni az egészen és egyesével bekezdéseket mondatokat kiszedni, ami a lényeg lenne:
    Nagyon sokat akarsz közölni velük, ennyire sok mondanó akkor se menne át, ha ez lenne a legérdekesebb és fontosabb téma számukra (nem az) és 45 percen keresztül végig figyelnének (nem fognak). Válassz ki egyetlen egy mondandót. Egy mondandót, amit meg tudsz fogalmazni egy mondatban. És erre építs fel az egész előadást. Igen, így ismételni fogod magad. De így van rá esélyed, hogy abban az 5 percben amíg 1-1 gyerek figyel, pont elkapja a lényeget.
    Másrészt lődd be inkább 20 percre az egészet. Úgyis tovább fog tartani, mint amire számítasz, de ha marad szabadidő, azt használd fel arra, hogy kérdezzenek tőled, milyen felnőttnek lenni. Eleinte nyilván bátortalanok / érdektelenek lesznek, tehát készülj némi monológgal, amiben arról beszélsz, hogy neked milyen téveszméid voltak ilyen idősen a felnőtt létről.
    Miközben előadod figyelj rájuk. Ha totál unalmat látsz, akkor zárd rövidre amit épp mondasz és iktasd be az előbb írt kérdezős részt. Egyébként ettől függetlenül is fejben készülj arra, hogy unott és érdektelen arcokat látsz, de ez ne ijesszen meg :) Legtöbb diák egy ilyen előadást úgyis úgy fog fel, hogy végre nem kell figyelni az órán, lehet pihenni egyet. Ettől még felkeltheted az érdeklődésüket, de nem az lesz az alapállapot.
    Ha nagyon jó akarsz lenni (de szerintem ehhez már gyakorlott előadónak kell lenni, nem biztos össze fog jönni), folyamatosan figyeld az arcokat. Ha bárki arcán meghökkenést, fejcsóválást, elnyomott röhögést, stb. látsz (tehát bármi jelentősebb reakciót a mondandódra), akkor szólítsd meg, hogy mire reagált így. Így könnyen el lehet indítani beszélgetést. Persze ehhez azt is fel kell ismerni ki a dumásabb az osztályból, mert egy félénk introvertált diákot megszólítva nem mész sokra.

    És mindenképp gyakorold el otthon elmondani tükör előtt. Tarts egy főpróbát. Ha a tükörben kínosnak érzed magad, ők is annak fognak látni. És ha készülsz kész szöveggel, akkor tanuld be, és ne vidd be semmiképp, csak egy vázlatot. Nincs rosszabb annál, mint ha felolvasó estet végigülni.

Új hozzászólás Aktív témák