Új hozzászólás Aktív témák

  • Tetsuo

    aktív tag

    Célom a René Guénon-féle tradicionalista létszemléletről és a metafizikai tradicionalitásról mint szerteágazó témáról konstruktív beszélgetést nyitni.
    Nem vagyok szakértő semmilyen formában, viszont érdekel minden efféle ismeret, illetve szívesen válaszolok kérdésekre, ha tudatában vagyok bizonyos szinten az igaz válasznak, remélem több hozzászóló is így lesz ezzel.

    Bár a szellemi iskola kiemelkedő alakja, a francia René Guénon fogalmazta meg az adott gondolkodásmód és életvitel (több, mint filozófia) alapjait, a korábbi évszázadokban és pláne mégkorábban ez a létszemlélet általános, mintegy evidencia volt.
    Jóllehet az egyetemes hanyatlás az általunk belátható időtől folyamatos, a történelmi középkor utolsó szakaszában elkezdődött nagymértékű kulturális és társadalmi változások révén a modern kor embere ugrásszerűen távolodott a metafizikai tradicionalitástól minden tekintetben, így szükségszerű mentőövként bukkant fel a filozófia terén túlmutatva a szellemi műhely, amely messzi múltban, a "kezdetektől" gyökerező alapigazságok mai nyelvekre fordításával utat mutathat a "Kali-juga" terminális fázisában.

    A klasszikus vallások és egyéb ősi hagyományok, amelyek eleinte nagymértékben képviselték a metafizikai tradíciót és beavatták, majd visszavezették az embert ahhoz, mára elvesztek, vagy a korrupció hatására szinte üresek, véglegesen romlottak lettek; a metafizikai maradványok, a használt szimbolika kimerítő kutatások nélkül érthetetlen a modern ember számára.
    Még az elkötelezett kutató, a létszemléletet felismerő ember is horizontálisan könnyen eltévelyedhet vagy álbeavatás következményeként mélybe zuhanhat a "felfelé tartó útról", emiatt elengedhetetlen a már említett francia gondolkodó René Guénon, az olasz báró Julius Evola, a tamil Ananda Coomaraswamy, a német/svájci Frithjof Schuon, az ugyancsak német/svájci Titus Burckhardt, a perzsa Seyyed Hossein Nasr (a név angol átiratban), a magyarok közül Hamvas Béla, László András, Baranyi Tibor Imre és Horváth Róbert által kiemelkedő módon reprezentált "útmutatás" a tradicionális létszemlélethez bármely klasszikus tradíció követése mentén.

    [ Szerkesztve ]

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Tetsuo #1 üzenetére

    Szép napot!

    Amíg idetalál több releváns fórumozó, kettőt kérdeznék. :)

    1. Mi fogott meg ebben a szemléletben? (Vagy ha innen nézve könnyebb, akkor: hogyan találtál rá erre az útra?)
    2. Ez alatt mit értesz (mit jelent): "Jóllehet az egyetemes hanyatlás az általunk belátható időtől folyamatos"?

    Köszönöm!

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #2 üzenetére

    Isten hozott!

    A szemléletben az ragadott meg, hogy a világ működését tekintve, az izmusok és ideák területén jó pár könyv elolvasása után ez tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak, a legigazabb "filozófiának", emellett a többi csupán szofizmus.

    Minden klasszikus tradíció szerint az ember és világa egy őseredeti tökéletes állapotból az ontológiai bukás okaként szellemiségében, léte viszonyában nem fejlődik, hanem hanyatlik, a folyamat kedete túlmutat az általunk történelmileg (retrográd) belátható időkön.
    A keresztény doktrína szerint a paradicsomi állapotból az emberi bűn (ez több, mint morális aspektus) hatására Jézus második eljöveteléig (amikoris a világot megsemmisíti, majd újat kreál) az emberiség mindinkább Sátán uralma alá kerül, nagyon sokan elkárhoznak.
    Az ind-hind hagyomány a Szatja-jugától Kali-jugáig tartó létromlásról, és a létforgatagba egyre inkább beleragadt emberről beszél, ami az esszenciától a szubsztancia felé haladás iránya egészen egy brutális kataklizmáig, egy korszakváltásig (Kalki eljöveteléig, aki elpusztítja az emberiséget).
    Ez a romlás, a Biblia "idők jelei" tettenérhető egész történelmünkben, modern világunkban.

  • MageRG

    addikt

    válasz Tetsuo #3 üzenetére

    Honnan tudod hogy ez nem csak az emberi nosztalgiára apellál? Eleve a változás mindig kockázatos, ezért szeretünk ragaszkodni a beválthoz.
    Egyébként hogy az "idők jelei" állandóan tetten érhetők, az csak arra bizonyíték, mennyire semmitmondó az állítás.
    A hanyatlás szemléletét nem mindenki osztja: elolvashatod Steven Pinker könyvét, például.

    "What is bravery, without a dash of recklessness!"

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Tetsuo #3 üzenetére

    Köszönöm a válaszodat! :R

    Van ez a két mondat a jugák kapcsán:
    "A világkorszakok isteni tudatállapotok kivetüléseinek is tekinthetők…"
    "A négy korszak időrendben követi egymást, mindegyik korszak erkölcsileg alacsonyabb rendű értéket képvisel mint az előző."

    Te biztos többet tudsz erről nálam, így a kérdésem:
    Az isteni tudatállapotok és a négy, egyre romló korszak közti összefüggés miből fakad?
    Itt tehát arra gondolok, hogy vajon az isteni természet vegyes (jó és rossz) vagy esetleg egy eltávolodás leképezése lenne az, hogy a kezdettől a végig egyre borzasztóbb az ember, a világ, hogy aztán az új kör kezdetén ismét egy isten-közeli, ideális állapotból induljon ki a mindenség?
    ( Vagy - de ez teljesen önkényes ihletettségű - olyannak tűnik ez a folyamat, mintha az isteni eredő (a transzcendens) "elfáradna", "elaludna" , ebből ered a romlás, és a következő körben, új reggelen, új erőre kapva, ismét "fitt" a világ, az "elme", az "erkölcs - az ember...? )

    "Szerintem."

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #5 üzenetére

    Az Isten a középpont, az esszencia, a fény, a "szeretet", a szépség az attól való távolodás minden "jótól" való távolodás, a legtávolabbi "terület" a "Pokol".
    Ha az ember üdvözül, Isten mellett foglal helyet, de ahhoz a keskeny, nehezebb utat kell bejárnia, ha pokolra kerül, onnan nem jön vissza, az a "második halál", megsemmisül.
    Az "Isten mellett" az metafizikai szempontból vele egyéválást jelent, magát az Abszolútumot tapasztalja meg az egyén, pontosabban Én, mert alapvetően metafilozófiai szolipszista a szemlélet.
    A klasszikus hindu vallások lényegében egyistenhitűek, és az Átma-vádában teljesedik ki a magyarázat.
    A jó-rossz az ember értelmezési köre, Isten végsősoron nem morális, hanem törvényszerű.
    A kereszténységben a jó, a rossz vagy például a hit sokkal mélyebb, tartalmasabb jelentéssel bír, mint ahogy azt ma a többség érti.
    Sajnos a nyelvek is egyszerűsödnek, "alászállnak" (a szellemi hierarchia vertikumán), züllenek, mint minden más, így az emberi kifejező lehetőségek, akár a szimbólumok megértése, egyre inkább korlátozódik. Emiatt a szent szövegek általi kinyilatkoztatást a modern ember nem tudja felfogni, az újabb generációknak kvázi lehetetlen, annyira a deviációk (de - fosztóképző, via - út) hatása alatt állnak, elveszve az illúzióban, radikális, vagyis (radix) gyökeres változtatás kell, hogy kiszakadjunk belőle.

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Tetsuo #6 üzenetére

    "mert alapvetően metafilozófiai szolipszista a szemlélet."
    Ez érdekes. (Nem provokatív, inkább kíváncsi szándékkal: ) nem "üti" logikailag a szolipszizmus a hind-gyökerű misztikus-teologikus szemléletet? Van feloldása, vagy inkább szimbolikusan értendő az egész?

    Az "egyszerűsödéshez": ha elvonatkoztatok mindentől, és csak a mintázatot figyelem, akkor egyfajta közösség-felé (egység felé) haladást látok, azaz valóban egy egyszerűbb, mindenki számára elérhetőbb közös nyelv/szimbólum (pl. az emojik is, de pl. a metematikai nyelv is) kezdeti fokát, ami legvégül pl. a (digitális) közös tudat felé mutat...
    Ez a misztikus megközelítés szerint a világkorszakokba illeszthető áramlással összeegyeztethető?

    Illetve a "kiszakadás" - ha jól értem - a körforgásból való (nem a megsemmisülés, hanem az) istenivel közösségre jutás általi "kilépés"?

    "Szerintem."

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #7 üzenetére

    A nyelvek hanyatlásaként fogható fel azok egyszerűsödése, illetve azok leváltása egyszerűbbre.
    Az egyszerűség nagyon felületesen nézve hatékonyságot jelezhet, de valójában az emberek kifejezései és gondolkodásuk csökevényesedik, alacsonyabb rendűvé alakul.
    A magyar nyelv annakidején több múltidővel rendelkezett, az emberek finom jelentéskülönbségekre pl. több jelzős szerkezetet használtak a köznyelben is.
    A nyelvújító mozgalom hatására - bár volt pozitív hozadéka - az addig használt latin és német szavak helyett sokat magyarral váltottak ki, így elmondható, hogy a magyar szókincs nőtt, de a magyarok szókincse nem.
    A XX. században devalválódott igazán nyelvünk sok más európai nyelvhez hasonlóan, amikor is leginkább a technicitás és (vulgáris) szcientizmus terjedésének eredményeként talán mennyiségileg bővült a valóban használt szavak készlete, de minőségben mindenképpen alábbhagyott.
    Tudomásom szerint egyik újlatin nyelv nyelvtani összetettsége sem mérhető a "közös ős" latinéhoz (a francia megközelíti).
    A valamennyire ismert nyelvek közül a kifejezés csimborasszója a védikus óind lehetett, az európai nyelveknél összetettebb mai szanszkrit, csak halovány árnyéka annak.
    Érdemes levéltárakban, könyvtárakban fellelhető régi iratokat, leveleket, könyveket olvasni, láthatóvá válik egy magasabb minőség és kifinomultság, ami jelenünkből hiányzik.
    Az említett változás évtizedes léptékben is érzékelhető. Pl. Ernest Hemingway: Az öreg halász (aki valójában horgász) és a tenger vagy Fekete István: Vuk nem túl bonyolult regények "természetes" szókincsét, nyelvi brillírozását egyik mai író sem múlhatja felül.

  • Fred23

    nagyúr

    Csak szeretném jelezni, hogy megtaláltam a topikot, és örülök neki!

    Ahogy lesz sok kedvem és időm bekapcsolódni a beszélgetésbe, meg fogom tenni.

    Arra gondoltál már, hogy az említett "egyetemes hanyatlás" című emberi felfogás egy isten szemszögéből nézve ordas nagy marhaság is lehet? :D Tovább menve: simán lehet értéke, simán lehet egy különleges élmény fő kelléke is Számára az, hogy tudatok eltávolodnak a transzcendenciától, Tőle?

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #9 üzenetére

    Olvasd el a már linkelt Májá cikket a Wikipédiában, majd a szolipszizmusról itt egy előadás László Andrástól.
    Ezek fényében pláne nem "marhaság" a korrupció (romlás), de mindenekelőtt ajánlott elolvasni Hamvas Béla Scientia Sacráját (ami azért komoly olvasottságott feltételez!), majd René Guénon: A modern világ válsága és A mennyiség uralma és az idők jelei c. könyveit, amiből egyértelműen kiderül, hogy a negatív változás bár csak bizonyos szemszögből negatív, mégis szükségszerű, de az az ember, illetve az Én szemszöge.

  • Fred23

    nagyúr

    válasz Tetsuo #10 üzenetére

    A hinduizmus világáról képben vagyok. A saját értelmezéseim szerinti változatait nagyra is becsülöm. De gyenge ateistaként, illetve panteistaként határozom meg magam, valamint nagyrészt liberálisként. Nincsenek vallási meggyőződéseim, és nem is szeretném túlértékelni azt az intellektuális játékot, amit a témával kapcsolatban időnként űzök.

    Szerintem összességében az emberiség egyre jobban él, nem vagyunk lemenőben, és nem vagyunk romlottabbak sem, mint eddig bármikor. (Bár persze ez ilyen mihez képest dolog ugye... -megfelelő célt feltételezve lehetünk valóban nagyon vacak szinten/állapotban is.)

    Hamvas Bélát régen olvastam, pár év alatt elfelejtettem kábé minden sorát, vagyis nem hagyott bennem mély nyomot.

    René Guénon-t viszont fogok olvasni, kíváncsi lettem rá!

    [ Szerkesztve ]

  • Fred23

    nagyúr

    válasz Fred23 #11 üzenetére

    Gyorsan végeztem is René-vel, nagyon távol áll tőlem. Számomra beteges a fickó, pedig arcra érdekes, azzal kezdtem, hogy rákerestem. (Bárkitől olvasnék valamit, azzal kezdem, hogy góglizok róla egy arcképet, és belövöm, milyen ember lehet.)

    Ahogy a liberális-konzervatív tengelyen a liberális véghez húzok, kábé úgy állok az egyéni-tradicionális tengelyen is az egyéni oldalt erősítve. Kábé ellentétes személyiség lehetek, mint René, illetve azok, akiknek ez a topik való.

    Időnként azért be fogok nézni ide olvasgatni, ha lesznek még kommentek, a konzervatív emberekhez hasonlóan a tradicionalisták is felkeltik az érdeklődésem pontosan a saját belső világommal való nagyfokú ellentéteik miatt. (Az is általában megfigyelhető, hogy aki konzervatív, az tradicionalista is. Rokon fogalmak.) Mondjuk abban nem hiszek, hogy létezhet két ember, akikben semmi közös sincs, szóval egy minimális közös alap szerintem mindig található, ami jó dolog.

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Fred23 #12 üzenetére

    Jómagam sem vagyok szakértője e tradicionalizmusnak, de utánaolvastam (kíváncsi természet vagyok), és azt megtudtam, hogy Iinkább jobboldali irányzatnak" felel meg (ld. Evola), ami elvileg a rendezettségen (hierarchia, fegyelem, hagyományok, stb.) nyugszik, ehhez képest nekem ellentmondásos a szolipszista és miszticista (ez talán erős jelző, de most megengedem: önkényes) értelmezése a rendszerben.
    Lehet, hogy teljesen mellélövök, így javítsatok ki, kérlek, ha így van. :)
    Szóval csak annyi, hogy a leírásod alapján, nem értem, miért érzed távolinak (feltételezve a fenti ellentmondásosság-érzetemet).
    Esetleg konkrétumot tudsz példaként hozni?

    "Szerintem."

  • Fred23

    nagyúr

    válasz Miklós315 #13 üzenetére

    Annyira nem mélyedtem el benne, de nekem a szolipszista-miszticista vonal simán oké lehet. Tippre behozza a hinduizmusból ismert un. Felsőlelket, Önvalót, Bhagavánt, és arra játszik, hogy mindenki találja meg a belső isteni részét, ismerje fel magát istene valamilyen részeként, akarjon az istenébe olvadni. Vagy valami hasonló. :)

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Fred23 #14 üzenetére

    :R
    Részben ezért sem illik hozzám, de ettől még érdekel, mert része a világnak (emberek felfogása, stb. révén). Egy ismerősöm szintén lelkes híve, így néhány órán át faggattam. Izgalmas, megvan a szépsége, de túl képlékenynek tűnik.
    Majd rávetem magam még Hamvas és Guénon irodalmára is.

    "Szerintem."

  • Fred23

    nagyúr

    válasz Miklós315 #15 üzenetére

    Csak tippeltem, René-től nem olvastam ilyenről. Szerintem valami ilyesmire lyukadhat ki. A tutit majd Tetsuo mondja meg.

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #16 üzenetére

    Én semmi "tutit" nem mondok :-), azt mindenkinek magának kell megkeresnie.

    A metafizikai tradíció aspektusában a politikai jobboldaliság közelebb áll az esszenciához, mint a baloldal, hiszen a - monarchiapárti - jobboldaliság eredetileg tradicionalista volt, a politikai baloldal pedig mindig antitradicionalista vonulatot képvisel.
    A nem vulgáris szélsőjobb valóban képvisel némi metafizikai tradíciót, de mára a jobboldal kiüresedett és egyre közeledik a balodalhoz sőt... a politikai és így a kulturális fősodor alapvetően antitradicionális, a globalizmus pedig ennek hódít teret az egész világban.
    Egyre kevésbé különböztethető már meg kulturálisan Kelet és Nyugat - egy az anyagi világ (Sátán) bűvöletében hipnotizált embermasszává lettek a különböző társadalmak.

    Az emberek szellemi rangsorát, és az erre emlékeztető múltat eltörölni hivatott modern eszmék az "egyenlőség" jegyében gerjesztik a társadalmi züllést, hiszen az egy szintre hozás (nivelláció) tömegek esetén csak úgy működik, ha a kiválókat lehúzzák; hiszen a tömeget nem tudja csak úgy törvényileg szellemiségében, erkölcsében, erényeiben felemelni a kiválókhoz - így szűnik meg a nemesség, az, ami szó szerint nemes embereket jelöl.
    Konzervatív (pláne tradicionalista) hindu vallástudósok szerint mára a varnák közül csak egy maradt, a sudra, ami a legalacsonyabb fő kaszt, kiknek semmilyen beavatásuk, így kvázi (vagy szinte) feljebbjuttási lehetőségük sincs. (Ebben a rendszerben a külföldiek a sudrák alatt foglalnak helyet.)
    A demokrácia esetében a minőség helyét átveszi a mennyiség. Hozzátéve, hogy a demos sosem uralkodik, mert mindig a fejére nő egy hatalmi csoport, amelyik kisebb-nagyobb energiát befektetve végül kénye-kedve szerint befolyásolja a demost. (Lásd, népszavazások.)
    A liberalista "szabadság" a szabadosság és az Istenközpontúság ember- majd énközpontúságra lecserélése, az úgynevezett "európai értékek" (és más gumi-fogalmak) pedig minden valódi érték lesöprése, relativizálása.
    Egyszerűen a mai ember - néhány kivétellel - naiv realista/szcientista, Istentagadó, állat-alatti ösztönlény, az anyagiságot hajszoló, abba belenyugvó konzumidióta - azok nagy többsége is, akik magukat hindunak, muszlimnak vagy kereszténynek vallják - ilyenné nevel minket a modern társadalom.
    A helyzet drámai, az újabb és újabb generációknak egyre nehezebb/lehetetlenebb kitörniük az alacsonyszintű létből.

    A vallásokban is nyilvánvaló a romlás pl. a liberalizáció mentén. A katolikus keresztények 2. vatikáni zsinata óta a vallás lényege változott meg immár visszafordíthatatlanul, ezért aki a katolikus úton halad, minimum szedevakantista kell legyen - szerintem -, vagyis hite szerint az újabb pápákat és tevékenységüket el kell, hogy utasítsa.

    [ Szerkesztve ]

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Tetsuo #17 üzenetére

    :R
    Ha ez nem a "tuti", akkor mi az? :)
    Szerintem mehet is az összefoglalóba ;)

    "Szerintem."

  • Fred23

    nagyúr

    válasz Tetsuo #17 üzenetére

    Mivel bevallottan nem vagyok a metafizikai tradíciók szerelmese, számomra ez az írásod inkább a fogalom kábé formai/logikai védéseként fogható fel, a tartalom értékének védése nélkül. A ki nem fejtett prekoncepciókra és miértekre gondolok. Például arra, hogy egy metafizikai tradícióhoz ragasztani magunkat miért hasznosabb, igazabb, jobb, célszerűbb, mintha a tudományos hipotézisek szintjén kezelnénk a metafizikai "igazságokat".

    Úgy érzem magam kicsit, mint mikor turbómagyaroktól kérdezgettem, hogy tulajdonképpen mi az a nemzeti tradíció, amire ők olyan nagyon büszkék. Lejutva a konkrétumok szintjére kiderült, hogy igazából semmijük sincs, csak talán így élnék ki a fölény- és/vagy biztonságvágyukat. Megnyugtatja és rendezi az életüket a baromira értékes néptánc, népviselet, házi pálinka, Túró Rudi, disznótor, stb. Talán a nem túl fejlett személyiségüket/identitásukat is kiegészíti, minimum a láthatóság szintjén. Van mire végre büszkének lenni. Mik az Általad kedvelt metafizikai tradíciók igaz vagy legalább hasznos konkrétumai? (Az igazságban már magában van valamekkora sajátérték, habár időnként összességében mégis az jön ki, hogy az igazság ártalmas a közhaszon szempontjából.)

    Szerintem a kiválók most is tudnak érvényesülni, szép életet élni, és maximum az egyetem végéig kénytelenek elviselni rengeteg olyan "igazságot", amivel úgy általában az embereket tömik. Bizonyos dolgokon meg nem akadnak fönn. Elismerik, hogy sokat adtak a rómaiak is. :)

    "A demokrácia esetében a minőség helyét átveszi a mennyiség. Hozzátéve, hogy a demos sosem uralkodik, mert mindig a fejére nő egy hatalmi csoport"
    Akkor hol a problémád? Ott a nemességed; vagyis az a hatalmi csoport, aki mások fejére tud nőni. Igaz, metafizikai tudásukkal talán nem vagy elégedett, de lehet, csak képmutatnak Általad is igazolható célból, közben meg ők az egy igaz metafizikai tradíció földi helytartói. :D
    A helyzet drámai, az újabb és újabb generációknak egyre nehezebb/lehetetlenebb kitörniük az alacsonyszintű létből.
    Milyen Szerinted a magasszintű lét? Azzal kezdődik, hogy meggyőződéses, már-már fanatikus hívővé válik valaki, mert annak lenni valami megkérdőjelezhetetlen érték? A tudományos szemlélet, a hipotézisek csinálása már romlottságnak minősül?

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #19 üzenetére

    A modern világban nem a lovagi erényekkel érvényesülhet az ember sőt, azok mindegyike hátrány, még a rájuk való hivatkozás is.
    A valódi papi kaszt a beavatás fölé magasodó szakralitással már rég kiveszett, ma meglehetősen furcsán néznének egy efféle emberre, és semmibevennék (jobb esetben).
    Jelenünkben, "a lelki sötétség, az erőszak és képmutatás" korszakában (lásd: Kali-juga) ahol a jó rossz, a rossz pedig jó; a hitvány, a bűnös jut előre és kap hatalmat - ahogy a mennyiség átveszi a minőség szerepét.

    A Biblia így ír erről:

    Máté 20:25-28 "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."

    János 15:18-19 "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ."

    1János 2:15-17 "Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

    Jakab 4:4 "Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek."

  • válasz Tetsuo #20 üzenetére

    Habár én enyhén szólva nem vagyok oda a tradicionalizmusért, de szerintem ez nagyon jól körülírja a problémát:

    "Minden jel arra vall, hogy a legközelebbi korszakban a föld uralkodó lénye nem az ember lesz. Leginkább madárhoz hasonlít éspedig nagyságban és alakban a keselyűhöz. Félig madár, félig rovar. Szárnya nem tollas, hanem szaruhártyás, amikor repül, úgy zúg, mint a bogár. Nyaka, lába is ilyen szaruréteggel borított és éles, üvegszerű karmai vannak.

    Több száz, néha ezer lény él egy csoportban, de minden rend és vezető nélkül. Maguk között sem okosabbat, sem hatalmasabbat nem tűrnek meg. Szüntelenül veszekszenek, tökéletesen értelem nélkül, egymást lökdösik, tépdesik és taszigálják, ok nélkül egymást mardossák, vagy, lesből, egymás fejére ütnek, egymás oldalából, vagy combjából húsdarabokat tépdesnek ki és lenyelik. Ezek szerint mindegyik csaknem állandóan tele van vérző sebekkel. Mivel a sebek, természetesen, fájnak, a lények ingerültek és folyton egymást figyelik, mihelyt az egyik csak gyanús mozdulatot tesz, támadásnak vélik, odakapnak és felvisítanak. A másik erre dühében szárnyával csapkodni kezd és visszavág, eszeveszetten forgolódik, horgas csőrével jobbra-balra csapdos, tekintet nélkül arra, hogy mit és kit talál. Most a többi is odafigyel, odasereglik, vijjogni kezd, csődület támad, azonnal két párt alakul. Az egyik a másikat szidalmazza és piszkolja. Megrohanásra azonban nem kerül sor, mert egy perc múlva a pártok már egymás között is összevesznek és így civódnak tovább.

    A sok száz madár-rovar berregő zúgással repül, de rendesen nem nagyon messzire. Néhány mérföld után leszállnak, mert elunják és amilyen lármásak, rendetlenek, piszkosak, amilyen eszeveszetten veszekszenek, éppen olyan restek. Ahol megtelepszenek, ott pillanatok alatt mindent fölfalnak, állatot, hangyát, tetűt, egeret, gilisztát, békát, levelet, füvet, a fa levelét, kérgét, rügyét. Ahonnan eltávoznak, ott sivatag támad, puszta föld és a kövek.
    Egyetlen állat sem tud ellenük védekezni, mert amilyen aljasak, hitványak, sóvárak, olyan vérszomjasak és mohók. Elefántot, orrszarvút éppen úgy pillanatok alatt szétszednek, mint oroszlánt, vagy krokodilust. Nincs szenny, amit el ne kapdosnának, különösen egymás elől. Ha valamelyik a falatot már nem tudja lenyelni, el akarja dugni. A többi azonban résen van és akit azon kap rajta, hogy ételt elrejt, azt azonnal véresre püföli.

    A hím cementszürke, horkoló hangon berreg, körülbelül, mint a motorkerékpár, vagy a géppisztoly. A nőstény eszeveszetten tarka, piros, sárga, kék, lila, zöld szarutollaival kelleti magát, szakadozott fejhangon visít, csőrével szüntelenül tollait fésüli, peckesen illegeti magát. A hím brutális, zaklatott, tele méreggel és lihegve sürgölődik a koncért és a nőstényért, lecsap, veszekszik, kurrog, tolong. A nőstény, mint a vámpír, ha egyszer hímhez jut, folyton nyakán lóg, szidja, bántalmazza, alvás közben is fölzaklatja, követelőzik, sértődik, duzzog, siránkozik, panaszkodik, pletykál, zsivajog. Bár a lény faja rovar, mégis elevenszülő. Gyermekeiket úgy nevelik, hogy azokat a hím a nőstényre, a nőstény a hímre uszítja, amíg a kis rovar az undortól mindkettőt megcsalja, meglopja és becsapja.
    Az új faj neve csirihau. Latin, illetve tudományos neve csirihau communis. Többféle varietasban szerepel, van europeus, africanus, asiaticus, americanus és itt is többféle alfajt különböztetnek meg.

    A csirihau szemmel láthatólag azt hiszi, hogy amit csinál, az az egyedül józan és ésszerű élet. Amit lehet, felfalni, amit nem lehet, a többi elől eldugni s ami ereje ezen felül marad, párzani és horkolni. A létezés egyetlen lehetősége azonnal mindent bekapni és a nőstényt lerohanni, aztán vijjogni és verekedni. Vezetésről szó sem lehet. Egyik se hisz a másiknak egy szót sem. Így valósul meg a teljes egyenlőség. Csak az él meg, aki éppen olyan kegyetlen, komisz, zsivány, aljas, vérszomjas, alattomos, kéjsóvár, sunyi, mohó, erőszakos, mint a többi. Sohasem tisztálkodnak. Régebben a varietas germanicusnál szokás volt a fürdő úgy, hogy vezényszóra a vízből hol kiugrottak, hol bele. A szokás már idejét múlta. A többi fajta más szokást honosított meg éspedig, hogy ürüléküket egymásra kenik. A szenny így vastagon és csomókban áll rajtuk, a koszfoltok között üt át a sebzett véres hús és az ótvar. Sok csirihau tele van fekéllyel, soknak fél lába van, félszeme, vagy bevert feje. Különösen kedvelt szokás, hogy egymást szárnytövön vágják. Akkor nem tud röpülni, a többitől lemarad, az idegen törzs elkapja és széttépi. Néha vele marad nősténye, de csak azért, hogy a hímet agyonüsse, felfalja és csürhéjét ismét megkeresi.

    A csirihau józanságával igen meg van elégedve. Azt hiszi, hogy sikerült az életet tökéletesen leegyszerűsíteni a maga teljes realitására. Ez a valóság, a többi csak mellébeszélés. Ez a létezés kvintesszenciája, minden fölösleges szentimentalizmus nélkül. Ez az úgynevezett létért való küzdelem, mindenki csak magára gondol, magát biztosítja, önmagának szerez annyit, amennyit tud, mindegy, milyen áron és milyen úton. Ez az ésszerű, a józan, az okos, a praktikus. Aki mást mond, az csak saját érdekeit védi raffináltan és valami trükkel akarja ugyanazt. A csirihau az ilyesmin keresztüllát. Az élet alapvetően önző. A rend és az uralom arra lenne való, hogy egyesek a többi rovására jól élnek. Ezt megszüntették. Náluk nem lehet hazudni. Mindegyik amúgy is tudja a másikról, hogy zabálni akar, zabálni és párzani és horkolni, a többi tökéletesen érdektelen."

    - Hamvas Béla, 1962

    [ Szerkesztve ]

    A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz lezso6 #21 üzenetére

    A 'Pesszimizmus himnusza'

    Amúgy nagyon jól, szemléletesen (és lényegre törően) ír Hamvas.

    "Szerintem."

  • válasz Miklós315 #22 üzenetére

    Az átlagember pedig aztán tényleg ilyen. Mármint nem félig madár, félig rovar; hanem félelmetesen hasonlít a viselkedése.

    A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

  • Fred23

    nagyúr

    válasz Tetsuo #20 üzenetére

    Megint világosan tudatosult bennem, hogy nincs helyem az ilyen és hasonló topikokban. Nekem ez a mentalitás már fájdalmas.

    Általában olyanoktól hallottam hasonló idézeteket eddig, akik hosszas vívódás után maguk helyett inkább a világot ítélik el.

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Fred23 #24 üzenetére

    Tévedés jogával, de talán a kettő közt lehet az igazság. Félretéve a hitet is, szemlélve a világot, felfedezhető egy szabályrendszer, egy minta: hajtani kell, rámenősnek lenni, hogy érvényesülj, mert a világ nem adja csak úgy oda magát. Ez viszont könyörtelenséghez vezet (törtető-gázoló emberek tömegéhez, ld. fenti Hamvas-idézet).

    Másrészt ebből is adódóan nem a világ rossz, vagy az ember, hanem a megjelölt célok, értékek. Ha a birtoklás (gazdagság, siker, hatalom) a cél, akkor gátlástalan, szolidaritás nélküli mókusok keringenek az arénában, ha meg pl. az egyéni boldogság, akkor könnyen a nihilbe szakadhat bele az ember.
    Ezért az arányos, kiegyensúlyozott összkép lehet fontos (célok, módszerek, értékek).

    Ez így túl általános, és talán sok értelme sincs, de azt gondolom, hogy ez az átgondolt alap hiányzik manapság, inkább csak bevett rossz formulák megszokottságának árnyékában károgunk, ahelyett, hogy javítanánk a helyzeten (akár a sajátunkon, akár a közösség helyzetén).

    Megértem, hogy miért van igény a "megvilágosulásra", bár pont a tradicionalizmust nem tartom magamhoz közelinek, de logikus, hogy az ember próbál valamit találni, ami segíthet.

    "Szerintem."

  • Fred23

    nagyúr

    válasz Miklós315 #25 üzenetére

    Szerintem teljesen jó, amit írtál, én is kábé így gondolom.

    Viszont akik már annyira túltolják, hogy a fenti idézeteket nyomatják, ott már általában az a helyzet, hogy valami komoly baj lehet a háttérben, és már nem egy elhárító mechanizmust működtethetnek fejben. Aránytévesztés, egyensúlyvesztés, beszűkülés, álomvilág.

    "Jakab 4:4 "Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek."

    Utoljára ezt például egy 38 éves, szűz, de heteroszexuális férfitól hallottam, aki minimálbérre van bejelentve. Sokan mondták, hogy meleg, de szerintem tényleg nem az, csak iszonyatosan béna. Szörnyű bajai vannak szerintem fejben, de képes volt mindenben felmenteni és kimagyarázni magát, a világot, a rendszert, és kábé rajta kívül szinte mindenkit pedig elítélni, leminősíteni, hibáztatni. Kifogásokat keresett és talált minden hibájára, életképtelenségére.

    Tetsuo is mintha célzott volna arra, hogy ideális személyiségekre lenne szükség, de olyanok már nincsenek. (Mobilról vagyok, nem nézem végig, de ez is lejött valamelyik hozzászólásából.) Ezzel részben én is egyet tudok érteni. Másrészt meg szerintem most is vannak ideális, szuper személyiségek, sok is. Nálam az ilyenek ott kezdődnek, hogy szeretik az életet belefeszülés nélkül, de tevékenyen, meglátják a saját és mások földi, evilági létezésének gyönyörűségeit, és bizony hajszolnak is számukra szuper élményeket. Tudják, hogy mikért és kikért szeretnek élni itt a Földön, és tesznek a reális céljaik megvalósulásáért. Nem tagadják a sok létező sz@rt sem, de nem helyezik azokat életük középpontjába, és a nem túlvilági élet értelmét és értékét SOSEM kérdőjelezik meg, mert magától értetődően jónak minősítik már tudat alatt is. És nem vallási fanatikusok, szeretik a laza, kényelmes, hasznos -ugyanakkor szükség esetén eldobható hipotéziseket vallási/filozófiai téren is. Igen, ez részben a szerencsés genetika függvénye. :)

    Mobilról csak ennyit... -illetve annyit, hogy nekem ez a szplín nagyon nem jön be, kerülöm a világfájdalmas, pesszimista embereket. (Azokat is, akik maguk szerint csak realisták, de....)

    [ Szerkesztve ]

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Fred23 #26 üzenetére

    Nos, a fenti idézet ugye a Bibliából van és arra utal, hogy ne essenek a földi hívságok csábításának csapdájába (alkoholizmus, féktelen és zabolázatlan szex, szerencsejáték, pénzsóvárság, hataloméhség - ma ezek juthatnak kb. eszünkbe).

    Ezt az egyén sajátos helyzetétől elválasztanám, azzal, hogy amúgy bizonyos esetleges korreláció nyilván adott lehet.
    Az életképtelenség és a meggyőződéses hit nem feltétlen szinonimái egymásnak.
    Ha rossz célból és rosszul "használják", az lehet gond.

    Amúgy ja, "arany középszer".

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #26 üzenetére

    A topik nem a személyemről vagy pszichoanalízisemről szól, hanem arról, amit írtam, idéztem.
    Már többször írtad, nem való neked ez a téma... engem nem érdekel, hogy mégis mi járhat a fejedben, ha ennek ellenére mégis itt vagy, csak mondom, talán jobb, ha keresel egy pszichológia topikot. ;)

  • Fred23

    nagyúr

    válasz Tetsuo #28 üzenetére

    Teljesen igazad van, elkerülöm inkább a topikot.

    Csak ugye amíg jobbra látom, hogy van új hozzászólás, hajlamos vagyok benézni és reagálni. :DDD

  • Tetsuo

    aktív tag

    Beszélgetés László Andrással: A Metafizika mibenléte és jelenkori problémái
    Előadás - László András: A Kali-Yuga ismérvei, mibenléte, meghaladása
    Előadás - László András: Humanizmus, felvilágosodás, igazság
    Előadás - László András: A szellemi askesis tradicionális értelmezése

    Előadás - Baranyi Tibor Imre: A jelenségvilág fogságában - gyakorlati materializmus és folyományai
    Előadás - Baranyi Tibor Imre: Beavatás és a modern nyugat
    Előadás - Baranyi Tibor Imre: Az Utolsó Nap metafizikája
    Előadás - Baranyi Tibor Imre: ÚTVESZTŐBEN

    Előadás - Horváth Róbert: A tudat mindent magában foglaló valósága

  • Tetsuo

    aktív tag

    Érdekesség, hogy a tradicionalizmussal foglalkozó kiemelkedő szerzők egy jelentős része az Iszlámot válaszotta követendő útnak annak ellenére, hogy keresztény kultúrkörből származott.
    Ennek frappánsan összefoglalt magyarázatát Baranyi Tibor Imre fent linkelt Útvesztőben című előadásában találtam meg.

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #32 üzenetére

    Amíg megjönnek a szakértők, röviden leírom a véleményemet, talán valakit érdekel:

    Előrevetítem, hogy kamaszkoromban nagy rajongója voltam a sci-fi irodalomnak sőt filmeknek, William Gibson cyberpunkjának, Ray Kurzweil munkásságának (zenei oldalról is), így némileg megismertem a poszt-/transzhumanista elképzeléseket, agymenéseket eleinte naiv érdeklődéssel.

    A belinkelt rövid cikket (vagy inkább könyvidézetet) korrektnek, lényeget feltárónak tartom.
    Alexander Dugin orosz politológus és filozófus remekül látja jelen világunk folyamatait; egyébként itt egy könyvismertető videó - érdemes meghallgatni, majd a könyvet elolvasni. (Én a könyvet még nem olvastam.)
    Tudomásom szerint René Guénon volt az első, aki az embernek elmagyarázta, mert a modern embernek már el kellett, a minőségtől a mennyiség felé, az esszenciától az anyagiságba (ezt szolidifikációként nevezve) irányuló mozgást. A szellemtől való eltávolodás, annak megtagadása automatikusan a demiurgoszi tökéletlen konkrét megvalósulásokba, anyagi világunkba való süllyedésként mutatkozik meg, ennek eklatáns példája a kommunista falanszter és a transzhumanizmus, amit a fenti idézet nagyon jól prezentál.
    A materializmus mellett megjelenik az álspiritualitás álvallásokkal, mint a szcientizmus/technicizumus, amely hamisan igazolja a modern/progresszionista ideákat.
    Jelenleg az ember, ha "problémát old meg", azzal több és nagyobb problémákat okoz, mindezt a fejlődő technika segítségével, mert kétség sem férhet ahhoz, hogy bár a világ morálisan, szellemileg stb. hanyatlik, a technika fejlődik, burjánzik, önmagát gerjeszti. Ahogy mindinkább a Kali-jugát jellemző sötét erők érvényesültek, úgy állt ezek szolgálatába a technikai fejlődés és úgy lett a metafizikai tradíció ellensége.

    Isten az embert (Adam Ha-rison) saját képmására teremtette. Aki kezdetben közel volt Istenhez, szent volt, a bűnbeesés hatására azonban egy szellemi vertikum mentén zuhan, emiatt romlik az ember környezete és önmaga, az emberalattiságon át egyre közelebb kerülve az anyagisághoz, a számossághoz, a hamissághoz, Sátánhoz.
    Az említett dekadens folyamatokba illik a digitalizáció, a virtuális valóság és az emberi test "tökéletetesítésére" irányuló törekvések.

    [ Szerkesztve ]

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Tetsuo #33 üzenetére

    :R
    Már korábban belefutottam Dugin könyvébe, de hezitáltam... Ha tudok, rámegyek - meghoztad a kedvem :)

    Számomra az tűnt fel, hogy mennyire szűklátókörűek (vagy naivak? vagy nem tudom) az emberek, amikor nagy mellénnyel, arrogánsan pöffeszkednek, hogy modern, felvilágosult, tájékozott, racionális lényekként letudták, hátrahagyták a "babonákat", de persze még szidják ezeket, mert ma is ugyanúgy gátolják őket a még jobb világ elérésében, mint anno is...

    Közben őrülten igénylik a "valami többet", ami kiemeli őket a hétköznapokból, a tömegből, ami megnyugtatja, ami megoldást nyújt. És ott is vagyunk, hogy úgy rámennek a legújabb telefonokra, tv-kre, stb. mintha létszükség lenne a sok kacat. Eszközökre tekintenek megoldásként.
    És mégis: szidják ezeket (teló, mosógép, laptop, hűtő, stb.), hiszen a tervezett elavulást mindenki ismeri...

    Ennek ellenére hisznek a Mars-utazásban, a Space-X-ben, a térerő-lefedettségben, az évente újra és újra kijövő újdonságokban, mert most "még tökéletesebb", mint háromnegyed éve volt az előző "tökéletes" kiadás...
    Ilyenkor hol a racionalitás? Nem logikus, hogy a csodás "feljavító", "örök életet" nyújtó szebb jövő ugyanolyan kamu, mint az aktuálisan "tökéletes" termék?
    Nem logikus, hogy a 3d nyomtatott, horribilis hitelre vehető művese és műszem is tervezett elavulással készül majd, mint most a kenyérpirító? Hiszen a profit a valódi "isten" e "szekuláris vallásban", a liberálkapitalizmusban...

    Komplett szórakoztató iparág nyomja a "misét" (hírek, magazinok, zenék, könyvek, filmek, kampányok), hirdetik az "evangéliumot" a híveknek, akik teljes önátadással viszonyulnak hozzá.

    Nem értem, miért :U

    "Szerintem."

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #34 üzenetére

    Egyetértek veled, bár nem tudom, mennyit nyom a latban a tervezett elavulás. Ha a marketingosztály és mérnökök nem tervezik, akkor is elavulnak a dolgok, mert ilyen a fogyasztói társadalom. Tény, hogy létezik, csak az arányával nem vagyok tisztában.
    Ha hirtelen a kormányok, piacszabályozó szervezetek összefogva szigorítanának a termékek tartóssági, garanciális előírásain, akkor sem lenne sokkal jobb a helyzet, mert minden aspektusban és az alapoktól rossz a helyzet.
    A #17-ben leírtam, hogyan látom a mai társadalom emberét, most is csak azt írnám.
    A miértekre a metafizikai tradíciót vizsgálva kaphatunk válaszokat.

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Tetsuo #35 üzenetére

    +1
    Megrögzött mániám (sci-fi alapján) az az ív, amit úgy írhatunk le, hogy:
    1. Isten teremtése - tökéletes ('perpetuum mobile')
    2. Ember alkotása - tökéletlen ('transzcendentális esztétika')
    3. Gépek termelése - zsákutca/vakvágány ('sorozat-másolás')

    Márpedig e felé haladunk (előbb a transzhumanizmus szintjén átvezetve) a digitális személyiségeken át a mesterséges közös tudatig, amit ki tudja kik, hogyan, mire fognak használni... majd egyszer, ha odaérünk.

    A metafizikai része nagyon távolinak hat a legtöbbek számára és (elvben) nem nyújt kézzelfogható módon semmit, szemben a technokrata/bürokrata "ittésmost" világ kínálatával (ezzel a hamis dilemmával lehet leginkább direkt rossz útra terelni sokakat), pedig logikus, és a "földi síkon" (politika, környezetvédelem, kultúra, gazdaság, technológia, stb.) is jól megragadható, hogy megmerevedett hatalmi/uralmi rendszerben vergődve tk. semerre sem tartunk.

    Ha nem is egyből "durr bele a közepébe" alapon, de hogyan lehetne "felébreszteni" a másikat (a szemét felnyitni valakinek) - jól közelíteni ehhez -, aki "vak" ezekre?
    (Persze nem a tutit, inkább csak valamely véleményt/bevált tapasztalatot kívánok, amit ki lehet próbálni. Azt tapasztalom, hogy könnyebben elutasítók sokan, mint hogy elgondolkozzanak a felvetéseken...)

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #36 üzenetére

    Másokra rákényszeríteni nem lehet a felébredést. Aki nem keresi maga, aki elutasítja az igazságot, aki beleájult az illúzióba, azzal képtelenség megértetni a lényeget - a legtöbb ma élő ember pedig ilyen. Régen nem ez volt a helyzet.

    A különféle doktrínákmenti utak nem valók mindenkinek, ezért is van a beavatás, majd további lépcsők, ami során sok próbálkozó "kihullik".
    A magyarázatoknak is különböző szintje van egy-egy hagyományon belül. Az archaikus szimbólumoknak sokféle jelentése, kapcsolata van, egyre nehezebb ezeket még az igazságra éhes, kitartó és alázatos embernek is megfejteni, a XXI. században hiába "hevernek a földön" a legkülönfélébb szent iratok, általában süket fülekre találnak és teljesen félreértve, kiforgatva adják elő különböző álvallású közösségek.

    „Azok számára beszélek, akiknek a szemét csak kevés por fedi, tehát nem azok számára, kiknek szemét nem fedi por, és nem is azoknak, akiknek a szemét teljesen beborította a por".
    Gautama Buddha

    A kereszténység szerint minden ember a maga TUDÁSA, az ez alapján hozott döntések szerint lesz megítélve. Önmagában a tudás ergo nem elég sőt, nagyobb felelősség.

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Tetsuo #37 üzenetére

    Beavatás: No igen, ez egy hosszú, téttel, tartalommal bíró dolog, de ma már semmi "nem szereti" az időigényes, mélyre hatoló megközelítéseket (politika, piac, még a vallások is felszínessé válnak, vagy legalábbis a hívek nyomást gyakorolnak a könnyedség felé törést illetően).

    Szimbólumok (kapcsolódva a beavatáshoz): a tetoválások is anno jelentéssel bírtak, szintlépést - tehát sok időt, befektetett energiát, megértést - igazoltak, jelezték, hol tart az illető. Ma meg mindenki mindent gyorsan, olcsón...

    Tudás: Igaz, bár részleteiben annyi, hogy a tudás elengedhetetlen (pl. az igazság is tudás, az pedig roppant fontos), talán a gond az, ha megelégszünk az elmélettel a gyakorlat elhagyásával (arra már nincs idő, energia, igény).

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    Az az érdekes és kérdéses ebben a tradicionalista / keresztény / politikus / kulturkedvelő / meta érdeklődésemben, hogy elbizonytalanító hatású:
    Itt van pl. a haverom, aki tesz mindenre, és máról holnapra él - nem gondmentes, de - rosszul hangzik, de nem pejorative - "kis élet, kis gondok" alapon elvan.
    Én meg azon agyalok, hogy van-e igazság egyáltalán, vagy az áramlat hazugságaival szembehelyezkedő ellenáramlat is ugyanannak a másik vonulata, hogy megosszon, elkábítson, eltereljen, és akkor rájon az ember, hogy nincs az egésznek értelme (teljes kiszolgáltatottság), hisz elsöprő a fölény...
    De mi van, ha valamelyik igaz? Akkor van remény, node hogy lesz az elméletből valami kézzelfogható eredmény? Kell-e több, mint a kis köreinkben rendezgetni a dolgainkat, bár kivonni magunkat a nagyvilági folyamatok hatása alól nemigen lehet (max minimalizalni), de mégis... És akkor jön az eszképizmus (filmek, játékok, zene), hogy kimentsen ebből a spirálból, de aztán szembejön, hogy az maga a spirál, és kezdődik elölről...
    :U :F

    "Szerintem."

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #39 üzenetére

    Nem teljesen értem, amit írtál. Mindenesetre azt tudni illik, hogy a ma élő emberek többsége nem képes kizökkenni a létforgatagból, az anyagi világ rabja lesz és bizony elveszik, elkárhozik.
    Ahogy Sátán uralma realizálódik, úgy egyre nehezebben járható az igazság útja.
    A felismerés, a tudás önmagában még nem elég, tettek kellenek.
    Ne csak tudjuk, mi lenne a helyes, hanem tegyük azt. Ne csak beszéljünk a megfelelő életmódról, hanem valósítsuk meg, különben sokat nem ér az egész.
    A hedonista, emberalatti, Krisztustagadó lét sokak számára taszító, ezért vannak bódítószerek, virtuális világok, hazugságspirálok, amikkel átlátszóan/kevésbé átlátszóan igazolást nyerhet az ördögi légkör és attitűd.

    Meghallgattad Baranyi Tibor Imre #30-ban linkelt előadását (Útvesztőben), amiben vázolja a konkrét doktrinák követhetőségét?
    Ott elhangzik, a kereszténységet nagyon nehéz követni, szabályait betartani, mert a maximálisat követeli, valójában Jézusként kell(ene) élni, akkor és úgy kell imádkozni, ahogy a szituáció megkívánja, követve lelkiismeretünket, eszerint üdvözülhet az alany. Míg a későbbi és utolsó kinyilatkoztatás, amit egyáltalán a mai ember talán felfoghat, az Iszlám szerint pontos, formális meghatározásokat betartva juthatunk a Mennyországba.

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Tetsuo #40 üzenetére

    Még nem, de egyrészt ezek a linkek tervben vannak, másrészt olvastam most róla néhány dolgot (köztük egy vele készült interjút). Érdekes, bár még nem ismertem meg/ki, úgyhogy egyelőre nem tudom, hová tegyem.

    "Szerintem."

  • ta0066

    újonc

    Nem gondoltam, hogy egy ilyen beszélgetésbe akadok itt :)
    Ajánlom olvasásra Buji Ferenc honlapját és könyveit is. A tradicionális szerzők között ő az aki egyfajta ellen-véleményt képvisel, érdemes erre is tekintettel lenni.

  • genlog

    junior tag

    válasz ta0066 #42 üzenetére

    És te mit gondolsz Buji Ferenc nézőpontjáról?

    László András - véleményem szerint - a tudás szükségességére helyezi a hangsúlyt, pedig tudjuk, a metafizikai tradíciók jó része alapján a tudásnak nem feltétlenül van szerepe az "üdvösségben".

  • ta0066

    újonc

    válasz genlog #43 üzenetére

    Kedvelem Buji írásait, más nézőpontból közelít mint a többi tradicionalista szerző.

    László András nehezen figyelmen kívül hagyható, ha valaki nem a New Age maszlagot akarja megenni. Radikalizmusa miatt gondolkozásra kényszerít :)

  • Miklós315

    aktív tag

    Ez leginkább talán ide kívánkozik:
    https://evola.hu/

    Új, limitált magánkiadás keretében jelenik meg Julius Evola Lázadás a modern világ ellen c. munkája.

    "Szerintem."

  • #12732928

    törölt tag

    Tulkoros, edgy, komplexusos idiotak talalkoznak a nondualitassal es megvadulnak. Kb. ez tortenik. :)

    Ezek kozul egyedul Schuon tunt szamomra egeszseges embernek.

Új hozzászólás Aktív témák