Új hozzászólás Aktív témák

• #144142 Tibiajax nagyúr

  Új Válasz 2021-06-10 15:27:27 #144142

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Tibiajax

  nagyúr

  The Conjuring: The Devil Made Me Do It
  hd,ov
  sokan bombáztatok priviben is, utcán megállítva is azzal, hogy Tibi, mi újság, legújabb démonok köztet láttad-e már, hogy tetszett, jó lett?
  igen, megtekintettem, hát persze. és írok is róla.. nyilván
  köztudott, mennyire fontos számomra a mára már univerzummá gyarapodott démon-saga, Warren-ék és a bennünket körülölelő árnyékvilág felé tapogatás, már a legelső Insideous óta. nekem mai napig -az átlagközönséggel ellentétben- az a Wan-alkotás (szigorúan csakis eredeti nyelven) a nagykedvencem, az etalon és megalapozója mindennek az egésznek, mely tulajdonképp az első ilyennemű alkotásának is felfogható volt ennek a gyereknek. a Further, az élők és elhunytak közti szűk, sivár, beragadt, egyszínű világ, mely bennünket közvetlen körülvesz, ahol a nyugalmat nem találó és ugye javarészt rosszindulatú lelkek kóvályognak.. Wan-t ez a szál ragadta meg és akarta úgy vászonra vinni, melybe szépen beleöltögette a saját ezzel kapcsolatos rémképeit, evilági félelmeit. a nagy durranás az lett végül, és egyben telitalálata is a filmes céltáblán, hogy a tükörben megjelenő fekete fátylas asszonnyal épp egy apró, de annál fontosabb nézőnél, konkrétan nálam sikerült olyan szinten betalálnia, előhoznia zsigeri félelmeimet belőlem, hogy az valami parádés volt.. amikor az Insidious-t először láttam, a tükörképpel, alattuk az eltorzult gramofon-felvételes hangszálakkal, a zoomolásos kameratechnikájával, a igazán csontig hatoló, lelkembe markoló frászt tudta rám hozni. és ezért minden tiszteletem kijárt neki.. ugyanúgy, amiért Michael Mann a kedvenc rendezőmmé tudott avanzsálni, mert ő képes a lelkemben a legmélyebbre hatolni a fényképezésével (a Heat erkély-jelenete, vagy a miami vice reggeli képei, ugye)
  Az Insidious megalapozta az egész univerzumát, melyet a Conjuring első része emelte fel a végső csúcsra. a 2.rész -mint ugye mindig- nem tudott emelni rajta de nagy dolog, hogy lefelé sem vitte el a szintjét. a harmadik részt viszont -azt gondolom- várta nagyon mindenki, mert a kettő után -én úgy érzem- éhesek maradtunk. próbálta betölteni az űrt az annabelle baba kalandjai, vagy a rendkívül szimpatikus nővér, aki szintén ugye a Conjuring-ben tűnt ugyebár fel, de a legjobban mi ezt vártuk. én személy szerint féltem nagyon, mert Wan most már itt sem ült bele a rendezői székbe, átadta inkább másnak az újabb nagydobást. pedig kétségtelenül ez a legnagyobb terméke, hiába csinált közben akvamen-bohózatot is, azt gondoltam ki fog tartani ebben az egyben. a kisebb falatokat megértjük hogy lepasszolta másnak és csak a lóvét szedi ki belőlük, de reméltem, hogy ezt a főszálat nem fogja elengedni harmadjára sem
  de, elengedte. a jó hír viszont az, hogy azt hiszem, ezt különösebben nem lehet érezni a film alatt. a jump scare-ek persze jönnek, de a jobbfélék és a főszállal, ami konkrétan ördögűzés és egzorcizáció - az eddigi, főképp démoni megjelenítésekkel szemben - ad neki egy a szokásosnál fanyarabb ízt. persze, a végeredmény itt is nagyjából a megszokott elemek szállítja végül, de ami a legfontosabb, a Warren-házaspár folyamatosan él a vásznon, viszi a filmet a hátán és ezt lehet élvezni. jó a színészi játék, alapvetően a sztori sem rossz, van persze rájátszás meg látvány, nyilván, de legyen bármilyen is szinte az, az, hogy megtörtént eseményeken alapul, alapvetően határozza meg a hozzáállásunkat az előttünk kibontakozó rémtörténethez.. melyet persze kicsit fel kellett tunningolni a mozi, és nyilván a nagyszámú fiatalabb közönség kedvéért
  de akkor is egy jófajta 8/10
  kötelező darab a témában érdekelteknek

  Retfærdighedens ryttere / Riders of Justice
  hd,ov keresgélem magamat kicsit még mindig, próbálom összeszedni szétesett gondolataimat. pedig már eltelt több mint fél nap.. de teljesen szétszóródtam
  az ember tényleg, beleringatja magát abba, hogy elfelejtettek mára igazán jó filmeket csinálni. ebben az új felállású, sztrímes, futószalag, nyetfixel meg a többi szarral tele világban, ahol a mennyiségnek a minőség elé való helyezése létfontosságú kérdés lett. ahol a nagy rendezők kihaltak,az újhullámosak meg szarják ki sorban a kommersz alkotásokat a tizen- meg huszonéves korosztályokat becélozva, a tempó az eddiginél is sokkal gyorsabb, az értékek a béka segge alatt, csak egy a lényeg, az előfizetők megnyerése, akik aztán 24/7-ben nézhetik korlátlanul a 90%mocsok és néha-néha felbukkanó régebbi értékek elveszett elegyét, a televíziózás és otthoni mozizás jelenlegi kánaánjában
  erre tessék, aztán végül csak ki tudnak esni olyan gyöngyszemek, drágakövecskék, amiket így gyanútlanul elindítasz és.. csak pislogsz. a végén meg azt mondod, na menj a picsába, hát ez meg mi volt már
  igen. sztrímes termék, nincs még marketing sem mögötte, de az a színművész bácsi, ott fent a képen, Mads Mikkelsen olyan játékot rak le eléd, azzal a hihetetlen arcával, hogy elmondani nem lehet. lepakol elénk egy Taken-féle apa-lánya cuccot, de ez még önmagában kevés lenne, vagy nem tűnne ki annyira, meg én sem ájultam volna el tőle talán önmagában, de a dánok fogták és mindezt megfűszerezték három zseni, de meglehetősen problémás figurával, akik egyszerre viccesek és szánalmasak. és mindezt egybegyúrták egy keserédes drámává. ami folyton késélen táncol, nem tudod hogy vicces-e vagy szomorú, egyik is, másik is, de csinálja ezt alapvetően úgy, hogy ez az érzet mégsem bosszant fel.. ellenkezőleg, élménnyé kovácsolja, és
  tolod neki a 9/10-et ahogy a csövön kifér és nyomod az ajánlást mindenki másnak, hogy.. de azonnal. ha valami újat, valami ütőset akarsz magadnak leszállítani a ma esti mozi alapanyagának

Új hozzászólás Aktív témák