Új hozzászólás Aktív témák

• #15267 Szten Márs nagyúr öltönyös #15254

  Új Válasz 2008-11-20 11:43:01 #15267

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Szten Márs

  nagyúr

  válasz öltönyös #15254 üzenetére

  No, nem véletlen mondtam, hogy írd le, melyik mellett milyen érvek szólnak, nem azért, hogy teszteljelek, hanem, hogy tudjam mi maradt ki.
  De ennek hiányában akkor megpróbálom én összeszedni azokat az érveket, amik a tesztekben nem szoktak elhangzani.

  - Bridge vs DSLR:
  Legelőször NEM a képminőség, az amivel kezdeni kell. Hogy készül egy kép? Először az ember belenéz a keresőbe, megkomponálja a képet, fókuszál, képkivágást állít, azaz zoomolgat, ha nagyon tudatosan fotózik, akkor a méylségélességgel való játékba is belemegy, ennek érdekében rekeszt állít, stb.

  - A legelső lépés, a komponálás, a kereső használata.
  Hogy működik ez egy bridge gépnél. Kétféle metódust lehet használni a legtöbb bridge gépnél, az egyik az, hogy a hátsó, nagy LCD-t nézi az ember, azon látja azt, amit az objektív lát, ezen túl bárminemű változtatás - mondjuk fehéregyensúlyé - egyből meglátszik a képernyőn. A másik metódus az, hogy belenéz a gép tetején lévő kukucskalyukba és ott is egy LCD-t bámul, becses nevén az EVF-et szóval sokban nem különbözik a kettő ilyen téren. Amiben különbözik az nyilván a fogás, meg az, hogy az EVF-et könnyebb erős napfényben használni, amikor a hátsó LCD-t esetleg kényelmetlen - de a lényege a dolgoknak ugyanaz: LCD-t bámulunk komponálás közben.
  Hogy működik ez egy DSLR-nél: a hátsó LCD csak menüben való turkálásra, meg a kész képek visszanézésére alkalmas - persze mostanában terjed az ún. liveview, hogy komponálhassunk kompaktos módra a hátsó LCD-n, de korántsem minden gép tudja, ugye a kiszemelt D80 sem, és ami tudja, azoknál is gyakran erős megkötések vannak, pl fókuszáláshoz a tükröt kell csapdosni, meg hasonlók, szóval ott sem feltétlen úgy megy, mint egy kompakton. A másik, a kukucskalyuk. Abba belenézve a saját szemünkkel láthatjuk ugyanazt, amit az objektív, semmi LCD, meg hasonlók, hanem az igazi, hamisítatlan látvány. Ez már magában teljesen más feeling. Szerintem összehasonlíthatatlanul jobb, viszont itt nyilván nem látja az ember a változtatásokat a keresőben - maradva az előbb felhozott példánál, mondjuk azt, hogy milyen hatása lesz a képre, ha fehéregyensúlyt változtat. De nézz bele egy tükrös gép keresőjébe, és nézz bele egy EVF-be... döbbenetesen más a két világ, hogy milyen irányban, azt mindenki döntse el maga, a saját ízlése szerint.
  És igen, mivel minden egyes képnél komponálni kell, gyakorlatilag ez az alapja az egész folyamatnak, baromi fontos, hogy úgy tudjon az ember komponálni, ahogy az jó neki, ahogy élvezi, ahogy jobban tudja használni. Szóval dönteni kell a kétafjta rendszer között, és már magában ez elég indok lehetne a DSLR vagy éppen a bridge gép mellett/ellen.

  - Tudatos fotózás, mélységélességgel való játék
  A fotós egyik legfőbb kifejezőeszköze az élességgel-életlenséggel való mahinálás. Hát igen, persze, mindenki vágja rá csípőből, hogy ehhez a blende rekeszértékével kell játszani, és igen, a legtöbb bridge gépen ugyanúgy van rekeszelőválasztás mód, és lehet a rekeszt állítgatni, mint a DSLR-eken. Sőt, van, hogy a bridge gépeken nagyobb fényerejű objektív van, mint egy DSLR kitobija, tehát tágabb a legtágabb rekesz. Ez így mind nagyon szépen hangzik, a gyakorlatban mégsem ér sokat, egyetlen apró dolog miatt: a mélységélességet három dolog befolyásolja:

  1, A blende rekeszértéke, amiről fentebb is írtam. Minnél tágabbra van nyitva a blende (minnél kisebb az F melletti szám) annál kisebb a mélységélesség.
  2, A tárgytávolság. Minnél kisebb a tárgytávolság, azaz minnél közelebb van hozzánk a fotózott dolog, annál kisebb a mélységélesség.
  3, A valós, fizikai gyújtótávolság. Minnél nagyobb a valós gyújtótávolság, annál kisebb a mélységélesség.

  A birdge/DSLR öszevetésben pedig a harmadik dolog lesz a kulcsszereplő. Ugye a bridge/kompakt gépeknél az ún kisfilm ekvivalens (általam kevésbé kedvelt kifejezéssel élve 35mm ekvivalens) gyújtótávolságokat szokták megadni. A kisfilm ekvivalens gyújtótávolság attól kisfilm-ekvivalens gyújtótávolság, hogy ekkora gyújtótávolságot kéne egy kisfilmes film/szenzormérettel rendelkező gépen használni, hogy ugyanolyan látószöget kapjunk, mint amilyen látószögünk van ennél a beállításnál. Azonban ha egy szenzor mérete kisebb, mint a kisfilmes méret, azaz 36*24mm, akkor ugyanolyan látószög eléréséhez valójában kisebb gyújtótávolság kell. Azaz egy kis szenzormérettel rendelkező kompakton (mondjuk Canon SX100, mert ennek tudom fejből az átszámítását, de a többi kompakt/bridge gépnek is sokkal kisebb a szenzora, mint egy kisfilmes kocka, ezért hasonló számok jönnének ki) 36mm kisfilm-ekvivalens gyújtótávolságnál van, hogy csak 6mm valós gyújtótávolság tartozik. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a legtöbb DSLR sem kisfilmes szenzormérettel rendelkezik, a D80-nál alkalmazott DX szenzorméret is kisebb a kisfilmesnél, épp ezért kisfilm-ekvivalensre történű gyújtótávolság-átszámításkor egy 1,5x-es szorzót kell alkalmazni. Magyarul 20mm az objektíven 30mm kisfilm-ekvivalenset jelent, vagy megfordítva és az előbbi példánál maradva 36mm kisfilm-ekvivalens gyújtótávolság eléréséhez 24mm valós gyújtótávolságot kell beállítani. A két példát összehasonlítva pedig láthatjuk, ugyanakkora ekv. gyújtótávnál (36mm), tehát ugyanolyan látószögnél a Canon SX100 6mm-es valós gyújtótávolságon áll, míg a D80 24mm-esen. Ez pedig a mélységélesség szempontjából nagyon nem mindegy.

  Mit is jelent mindez? Mindössze azt, hogy egy DSLR-rel sokkal nagyobb játék nyílik a mélységélességgel történő játékra, sokkal könnyebben elérhetünk kis mélységélességet, jobban homogenizálhatjuk a hátteret. Ellenben van, amikor nagy mélységélesség szükségeltetik. Ez esetben a kompakt van előnyben, mivel kapásból jóval nagyobb a mélységélessége, míg a DSLR-nél rekeszelni kell, a rekeszelés pedig magával vonja vagy a záridő, vagy az érzékenység változtatását is. Itt is dönteni kell, melyik a fontos és ez is egy vízválasztó a DSLR és a bridge között.

  - Fókuszálás, autofókusz:
  Itt nem nagyon van mit írni. A DSLR-ek autofókuszrendszere teljesen más elven működik, mint a bridge/kompakt gépeké, sokkal gyorsabb, kevés fényben sokkal megbízhatóbb stb... Magyarán egyértelmű előny a DSLR-nél, nem pedig ízlés szerint választható, melyik jobb a leendő vásárlónak, mint az előző két esetben.

  Ha ez megvan nézzük a képminőséget!
  A képminőség több dologból áll össze:

  - Rajzolat, élesség, részletgazdagság:
  A DSLR-eknél ez nagyon nagyban függ az objektívtől, amit használsz, kitobjektívvel közel-távol nem lehet kihozni a DSLR-edből azt a képminőséget, amire az képes lenne. A bridge gépeknél/kompaktoknál pedig abszolút tipikus, hogy a rájuk szerelt objektívek bőven nem képesek kihasználni a szenzor felbontását, millió fényévnyi távolságra vannak tőle, hogy kirajzoljanak annyi képpontot, ahány képpontos a szenzor. Épp ezért egy jó és emiatt drága objektívvel egy DSLR sokkal részletgazdagabb képet adhat, mint egy kompakt, akkor is, ha a szenzorának felbontása alacsonyabb, mint a bridge/kompakt gépé. Viszont kitobival nem biztos, hogy így lesz.

  - Zajszint, zajmosottság:
  A jóval nagyobb elemi pixelekből felépülő érzékelők miatt a DSLR-ek sokkal magasabb érzékenységig használhatók, anélkül, hogy zajtengerré váljon a kép, valamint sokuk egyáltalán nem, még többjük csak módjával zajszűri a jpg képeket - alapbeállításokon. A kompaktok sokkal jobban zajosodnak magas érzékenységen, de még alacsonyon is, épp ezért alapból igen agresszív zajszűrést szokás rajtuk használni, ami bizony meglátszik a képeken, jellegzetes, zajmosott képük van, jól felismerhető, mind monitoron, mind nyomtatásban. Itt is egyértelmű a DSLR-ek előnye, és igencsak nagy, nagyságrendi különbségek vannak a két kategória zajszintjében. Tudni kell mekkora méretben nézegeti az ember a képeket monitoron, mekkora méretben nyomtatja ki őket, illetve milyen érzékenységeket szokott használni - ha ezek megvannak, akkor kb. leszűrhető, hogy a leendő géptulajnak mennyire fontos a zajszint kérdése.

  - Dinamika-átfogás:
  Az a megvilágítás-tartomány, amit képes a gép úgy kiexponálni, hogy a képen semmi nem ég ki és nem is bukik be. Eléggé fontos tulajdonsága ez a gépeknek, tekintve, hogy igen sokszor fotózunk olyan helyzetekben, amikor igencsak nagy megvilágítási különbségek vannak és ugye senki nem szereti a kiégést, és az sem árt, ha az árnyékos, sötét részeken is megmaradnak a részletek. A dinamikát is többé-kevésbé meghatározza az érzékelőt felépítő elemi pixelek mérete, hasonlóan a zajhoz, így a DSLR-ek tipikusan nagyobb dinamika-átfogással rendelkeznek, mint a kompaktok. Itt azért elég nagy a szórás, ha az ember úgy érzi, hogy ez egy kulcsfontosságú dolog a számára, érdemes a leendő gépeket górcső alá venni ezen szempont alapján, pl a dpreview és az imaging-resource tesztjeiben szoktak mérni dinamika-átfogást.

  És még egy dolog:

  - A cserélhető objektívek kérdése.
  Egy jobb bridge kompakton igencsak jó nagy átfogású objektív van, egyrészt nem kell cserélgetni, másrészt nem kell később objektívre költeni. Cserébe az van, ami van, nem tudsz később váltani, be van határolva a használhatóság. A DSLR-en ugye pont fordítva. Az ember kap egy korlátozott átfogású kitobjektívet, viszont a későbbiekben gyújtótávolságra, átfogásra, makróleképzésre, fényerőre, minden tulajdonságra nézve millióféle objektív közül választhat, így olyanokat is vehet, amilyen egy bridge/kompakt gépen soha nem lesznek, és olyan felhasználási területek is megnyílnak előtte, amit egy bridgevel nem igen lehet elérni - persze ehhez mélyen a zsebbe kell nyúlni sajnos.

  Szóval ezek azok a dolgok, amiket át kell gondolni, meg kell fontolni, és ha ez megvan, akkor már a döntés is megvan, hogy bridge, vagy DSLR.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák