Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vikthor

    nagyúr

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    Az ''átlag'' emberek arra fogják, hogy az alkoholtól jobb lesz a hangulatuk/kedvük. Én nem tudom sztem biztos bennem van a hiba, de én ezek nélkül is qrva jól tudom érezni magamat. Alkohol és a cigi meg az enyhébb drogok? Drága is meg vhogy qrvára lerövidíti ezt az amúgy is ''hosszú'' életünket.

    Vikthor

    ~ B & B & L & N | Suomi Finland Perkele ~

  • MUŁĐER

    addikt

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    egyetértek az előttem szólóval,én is kipróbáltam,de nem jött be.Egy kicsi mennyiség oké,mert attól tök jó kedved lesz (ez a kicsi mennyiség 1-2 sör,nem több),de ennél több már fölösleges.Meg pénzkidobás.A cigi meg borzalom,utálom mint a szemetet,nem is fogom kipróbálni soha.
    Aki alkohol nélkül nem tud bulizni,az rég rossz.Én minden ''segédeszköz'' nélkül is jól tudom magam érezni,sőt!
    Viszont elborzaszt az a tendencia hogy egyre több csaj cigizik,és én azt utálom!:((Szerintem egy csaj ne legyen büdös,az most lényegetelen hogy mitől,a cigitől vagy mástól...a környezetemben lévő lányokat is igyekszem leszoktatni róla,párat sikerült (persze nem csak én miattam szoktak le,belátták hogy baromság)

    Robotika törvényei: 3. A robot megvédi magát halálos fegyverzettel, mert egy robot rohadt drága.

  • Monya78

    veterán

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    Teljesen társaság függő ez az alkohol kérdés, Én viszonylag későn olyan 20 éves koromban kerültem olyan társaságba ahol voltak alkoholfogyaszások (ez a munkahelyem :D ) Előtte annyi volt a fogyasztás hogy kb. 14 éves koromban megittam egy 1dl bor..., most annyi /26 évesen / hogy a haverokkal egy héten egyszer vagy kétszer felmegyünk egy kis ivós beszélgetésre, esetleg beugrik egy-két házibuli, lanparty...persze itt sem tolál részegség csak annyi hogy oldodjon az ember...elég sokat vezetek és ha kocsival megyek ezekre helyekre, semmi kényszerüséget nem érzek hogy igyak...

    szerintem ez a kényszerüség szó lesz az úr akkor beszélhetünk alkoholizmusról, ha már nem a bulik kedvérért hanem a függőség miatt iszik valaki, akár otthon, akár egyedül...és egyre gyakrabban...

  • tigga

    tag

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    Már ne is haragudj a holocaust-nak mi a répa köze van ehez? :((

    Kötözz egy macska hátára egy vajaskenyeret és dobd fel a levegőbe......

  • szucsi

    őstag

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    Alkoholizmus a rendszeres, gyakran magányos alkoholfogyasztással kezdődik, ami a hatékony életviteledben komolyan hátráltat. Anyagi, egészségügyi, vagy szociális téren jöhet be az életvitel leromlása.

    A heti kétszer-háromszor sörtől, bortól, egyébtől jó társaságban, nem öncélú alkoholfogyasztás mellett lerészegedő gimnazista, egyetemista még nem tekinthető alkoholbetegnek, tulajdonképpen az életkora egyik kulturális-szociális létformáját, társadalmi szerepét gyakorolja.

    Ez felsőbbéves egyetemista, kezdő munkavállaló, vagy az első gyerek érkezését váró kismama/kispapa korban pont a szerepek megváltozása miatt elveszti a korábbi vonzerejét, és általában megmarad laza sörözésnek, vagy még annak sem. Nyilván ezt az új közeg és az új szerep fogja meghatározni.

    Az alkohol egyébként szorongásoldó hatású, ám fogyasztásakor a szervezet az egyensúly helyreállítására törekedve túlkompenzálja a hatását ellentétes hatású anyagok termelésével, amelyeknek hatása hosszabb lecsengésű az alkoholnál. Ezt gondolom mindenki ismeri: ez a másnapos szorongásos-depresszív hangulatért felelős faktor. A kibillent egyensúlyt aztán, feltéve, hogy a kialakult alkoholundornál erősebb a másnapos lelkiállapot legyőzésére összeszedett pénz és energia, újabb adag szesszel billenti vissza alkoholbeteteg barátunk. Szerencsésebb esetben az alkohol olyan fizikai rosszullétet is okoz egyben, hogy nem merül fel megoldásként a piásüveg, egyéb hangulatjavító ''szerek'', pl: édesség, nagy, zsíros kaják, vásárolgatás, uszoda, stb, viszont bejátszanak.

    Itt, vagyis a szőrivel kezelt kutyaharapás technikájával, kezdődik lelki szinten a ''nem azért iszom, hogy jól legyek, hanem azért, hogy ne legyek rosszul'' című játszma, ami szervezettől függően idővel fizikai függőséggel is társul, ahol a normál fizikai-fiziológiai funkciók normális működése is alkoholfüggővé válik, melynek végső fázisa az éjjeliszekrényen elhelyezett vizespohárnyi tömény, ami nélkül a szervezet nem bírja elkezdeni napi működését.

    Jelképes mennyiségű alkohol állítólag valóban csökkenti a másnaposságot, bár én magam ezt még soha nem tapasztaltam. De sokan mondják, hogy nagyon kevés szőr is elég arra a harapásra.

  • misimagaki

    aktív tag

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    A nagyon fiatalok számára az alkohol fogyasztás egy tiltott dolog gyakorlása, amivel nagyon jól lehet dicsekedni a suliban/akárhol haveroknak. Ez a milyen jól beb@sztam a hétvégén történet.
    Azt gondolják, hogy ettől többet fognak érni, mint azok a társaik, akik nem tették ezt meg.
    Szerintem ez elsősorban a szülők felelősége.
    Előfordult már olyan, hogy a 16 éves hülyegyerek (nem tudok rá jobbat) részegen eltörte a lábát. Egyetlen haverja sem tudta őt elvini kórházba, mert mind részegek voltak. Hirtelen én voltam az egyetlen józan ember a környéken, így engem kért meg, hogy vigyem őt el orvoshoz.
    Amikor azt mondtam, neki, hogy haza viszem, és jobb lenne, ha apja rendezné ezt el, mert mégis csak jobb, ha nem derékig begipszelve látja meg őt hajnalban. Erre annyit mondott, hogy apja agyonüti, ha így meglátja. Mire haza értünk a kórházból, akkor már elég józan volt, így életben maradt.
    Ha apja leült volna vele beszélgetni egy kicsit a verés helyett talán másképp alakult volna a dolog. Ebből is látszik, hogy az embereket vonza a veszély ;]

    Részemről ott van faterom elrettentő példája, akin már erősen megmutatkozott az alkohol sejtölő hatása. Kb. 18 éves (most 31) korom óta nem fogyasztottam semmilyen alkohol tartalmú italt. A konyakos meggyet nem eszem meg, mert konyakos, de a sport szeletet sem ettem sokáig, mert az meg rumos. Engem soha nem titott senki az alkoholtól, de anyám normálisan elmondta a tényállást, így magamtól döntöttem így.
    Nem bántam meg.

    Murphy mondja: "Ha nem megy erőltesd, ha eltörik, akkor úgy is ki kellett volna cserélni."

  • BOOSTER

    aktív tag

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    Nem olvastam végig a topikot de szerintem az az alkoholista aki rendszeresen iszik(nem bisztos hogy nagy mennyiséget) de mindig szüksége van a piára mert különben rosszul is érzi magát...

    Aki néha napján (2 havonta egyszer félévente kétszer) földig issza magát de utána nem kívánja az alkoholt az nem alkoholista...

    Mindenki hülye aki nem normális?

  • deadguy

    aktív tag

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    Sorry, hogy ilyen sok hsz után írok, tulajdonképpen ez nem amolyan ''vélemény'' csak úgy leírom, mert valahogy kikivánkozik belőlem. A családomban sajnos eléggé mindennapos az alkoholfogyasztás, és ennek következményeként a veszekedések, viták is. Mostanában sokat gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is tudnám megérteni azt az embert, aki közel áll hozzám, de nem tud ellentmondani az alkoholnak. Évekkel ezelött kezdődött mindez, amikor még minden szépnek és jónak tűnt... Mindig csak azt hallottam, hogy ez ''tompítja'' őket, a problémák nem lesznek szembetűnőek amíg tart a hatás, de ezzel én nem nagyon értettem egyet. - ''Majd ha nagyobb leszel, megérted'' - ez volt rendre a válasz. Aztán jöttek a tettlegességek, a rendőrségi riasztások, és visszatekintve elmondhatom, hogy tanuja voltam a családom szétesésének. Láttam ahogy A. nak eltörték a kezét, éreztem, amikor az arcomba vágtak egy fadoronggal...mindez a ''családomban''. Hallottam régen történeteket ilyen esetekről, azt hittem, ez valami nagyon mély állapot, ahova MI nem kerülhetünk...
    Minden kib@szott este után eldöntöttem, hogy reggel beszélek vele, de mire ideje lett volna, valahogy azt gondoltam: a fenébe is, TUDJA mi történt (és tudta az esetel többségében), minek hozzam fel? Valahogy kínos lett volna, az ilyet jobb elfelejteni, de nem ilyen egyszerű. Pedig senki meg nem mondaná, aki ismeri. Dolgozik, jelen Mo.-i viszonyokhoz képest jól keres, de nem tudom mi lehet a háttérben. Szeretem, bár ezt soha nem mondtam neki (nálunk valahogy ez nem volt sohasem szokásban), csak éreztettük egymással. De már túl vagyok azon, hogy idegeskedjek, nem mintha nem érdekelne.
    Persze, mielött bárki kérdezné, én is a fiatalok többségéhez hasonlóan ittam (mert ez olyan MENŐ), dohányzok a mai napig (no comment),de ez más. Nem jó érzés látni, átélni az ilyeneket. Egy régi barátom ''rokona'' 24-én halt meg aortaszakadás következtében... eléggé sokat ivott akkor, mint egész életében, erre tessék nálunk is ide fog kilyukadni a helyzet, ha nem változik valami meg. Bocs, hogy ennyire összevissza írok, de elég fáradt vagyok és szomorú. Szóval ennyi a hozzáfűznivalóm a topikhoz. Thx.

  • tiv83us

    veterán

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    Most tartok a 8. heinekennnel, boldogo vok, reszeg vagyok, szeretek a elni :D

    Always Outnumbered, Never Outgunned

  • Whaskes

    senior tag

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    ''Szerintetek mekkora fogyasztástól kezdve tekinthető egy ember alkoholistának? Aki minden hétvégén elfogyaszt egy komolyabb mennyiséget az már az?'' Igaz hogy jó régi, de itt a megoldásom rá: Alkoholista az az ember aki ugyanannyit iszik mint mi, de nem szeretjük!! :D

    |87 104 97 83 107 101 83| "Itt nincs rasszizmus, de igény lenne rá!" [muszály, egyenlőre, helység, szallag] Az ön bankkártyáját az ATM elnyelte, tájékoztassuk a Microsoftot a felmerülő problémáról?

  • zoli2134

    csendes tag

    válasz Thulcandra #1 üzenetére

    Én alkoholista voltam, egy éve egy kortyot sem ittam, nem is fogok, pánikbetegség miatt kezdtem el vedelni, de sikerült abból is kigyógyulni, 2 évig piáltam

Új hozzászólás Aktív témák