Új hozzászólás Aktív témák

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz Mister_X #24113 üzenetére

    Időközben kicsit utánanéztem, miszerint is a nők inkább rövid L-nek hangzó, a férfiak gyakrabban rövid R-nek hangzó hangot ejtenek. Férfiak beszédében pedig mindkettő előfordulhat, ez egyéni beszédtechnika kérdése. Ez náluk egyazon fonéma két külön allofónja ("alfonéma", vagy hasonló), és habár kiejtés szerint az egyik allofón szélsőséges alakú előfordulása közelebb van a magyar L-hez, a másik az R-hez, mint a kettő egymáshoz, azért az ő nyelvükben együvé tartoznak, hiszen ráadásul más-más nyelvjárás is néha másként ejti. (Különös dolog ez, hogy a nők ennyire másként ejtenek egy szót, mint a férfiak, mintha a lány csak az anyjától, a férfi csak az apjától tanulna beszélni. Az eltérő szavak vagy eltérő mondatszerkezet még hagyján, de hogy egy-egy azonos szó kiejtése is más legyen...)

    Amit én gondolok, hogy egy, a hangját képző, hangjával dolgozó szinkronszínész, pláne ha férfi, azért nagyobb eséllyel ki tud ejteni valami R meg L szerűt, vagy valami hasonlót, ezért fordulhat elő néha, hogy mindkettőt kihallani a szóban. Még akkor is, ha az angol szavakat észveszejtően rosszul tanították meg neki az angolul nem igazán tudó japán angol tanárok. O.O

    neko18: Ennek oka szerintem az írásrendszerükben keresendő, hiszen a legtöbb, idegen szavak lejegyzésére szolgáló írásjelük szótagot jelöl, nem egyetlen fonémát.

    Ha viszont belegondolsz, az ősmagyar is olyan lehetett, ahol sokkal kevesebb volt a mássalhangzó-torlódás és a mássalhangzóval végződő szó, mint a modern magyarban. Talán a szláv hatásra alakult így át, vagy az első nyelvemlékünk is íródhatott egy különös nyelvjárással.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák