Új hozzászólás Aktív témák
-
Crystalheart
senior tag
Ja, jut is eszembe, megnéztem A vándorló palotát. Ez a második Ghibli, amit láttam. Valóban nagyon kedves mese.
Tipikus rajzstílus, már egészen hozzászoktam. A hátterek és színek nagyon szépek, és az egész környezet élt. A nagy terek mutatásánál az az ember érzése, mintha valóban a magasból tekintene a tájra, tehát nagyon jól megoldották a perspektívát. Az épületekről és az egész mágikus dieselpunk világ dizájnjáról nem is szólva. (A fővárosban volt egy-két olyan palota, amit esküszöm, meg kellene építeni, mert olyan szépek, és olyan kidolgozott a forma.)
Keveri a mese könnyed elemit és a való világ borzalmait, ezért olyan tipikusan különös gyerekmese, nem is hasonlítanám a nyugatiakhoz. (Mini spoiler: A Nauszika posztapokaliptikus világban játszódik, ez meg egy háború sújtotta országban, de nekem tetszik, hogy a gyerekmesékbe is csempésznek némi komoly realizmust.)
A történetben vannak érdekes dolgok, amit megfigyeltem már a Nauszikában is, hogy olyan könnyen történnek egymás után az események, a szereplők keveset csodálkoznak, még ha amúgy teljesen rendhagyó helyzet forog is fenn. A vége is a Nauszikához hasonlóan gyors, hirtelen, szerintem ráfért volna még némi játékidő. Minden Ghibli mese vége ilyen felgyorsított érzetet kelt? Azon kívül itt is észrevettem, hogy egyes szereplők - főleg Sophie - rendszeresen kommentálja, amit csinál vagy amire gondol, bár ez bizonyára azért van, hogy a kicsik is biztosan megérthessék.
Tetszett, az a lényeg, jó szórakozás volt még így felnőtt fejjel is.
[ Szerkesztve ]