Új hozzászólás Aktív témák
-
Crystalheart
senior tag
Na végeztem a Fruits Baskettel. Amúgy 7 pontot adnék rá, de valami felhúzza még eggyel.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
A Gosickban igazából két említésre méltó hibát tudnék mondani, egyik, hogy a rejtélyek megoldására nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni, egy kicsit jobban beavatni a kicsit rejtélyesebb ügyekbe a nézőt, és kevesebbet hagyni Victorique már-már mágikus rejtvényfejtő-képességére a logikával levezetett darabkák ellenében Aki szereti a detektívtörténeteket, az tudja, miről van szó. Ez a kisebbik gond, mert rá lehet fogni, hogy a lány zseni oszt kész, engem nem zavart a dolog. A nagyobb gond inkább Kujo személyiségével volt, kissé túl sablonos jófiú, akinek a különféle jellemvonásai szinte csak a történetből fakadnak, csak kölcsönhatásként nyilvánul meg, ő maga nem sok mindent generál.
viktor900: Specialt (True End-et) is megnézted amúgy az OreImo-ból? Úgy kerek, mert ha valaha lesz folytatás, akkor azt fogják folytatni; a Good End afféle gyors lezárás a TV-adásnak. Véleményem szerint a True End good-abb, mint a Good End. Ami Kirino "tsuntsunságát" illeti, a manga még bőven folytatódik, nem zárhatták le már ebben az évadban a jellemfejlődését. A sok ész nélkül kritizáló valamiért mindig elsiklik efölött, és ezt említi fő problémaként. Valszeg YnS fanok.
Darth_Revan: Nekem tetszett ez a megoldás, hogy a Specialban tértek ki jobban Kuronekora. Kicsit életszagúbb lett. Épp ez a sorozat fő erénye is a szememben.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
Ami azt illeti, én még az elsők között néztem meg ezt a sorozatot a nyár elején, és a specialt akkor még csak videomegosztón találtam, angol felirattal. De a lényeg, hogy láttam, azért nem bántam meg. Én örülnék egy folytatásnak - talán lesz, mert ha sok - szerintem jórészt indokolatlan - negatív kritikát is kapott, a karakterei és a járulékos cuccok (mittomén, pl. figurák) állítólag népszerűek.
-
Crystalheart
senior tag
-
Crystalheart
senior tag
A filmszereplők szinte soha nem viselkednek vagy beszélnek úgy, mint egy normális ember az adott korban. Épp a karakteralkotás és a dialógusírás elvárásai miatt. Nem használunk átlagos (vagy sablonos) embereket, mert valamilyen szinten felszínre kell jönnie az átlagtól való elütés is. Ilyen Kujo-féle pacák, meg minden negyedik animében előfordul. De ez még nem minden, említettem a passzivitást is, (nem konkrétan passzív, hanem a cselekmény szempontjából nem elég aktív) mert a 2D-s karakteren még át lehet siklani, ha a hős maximálisan betölti a funkcióját.
IJK: Syd Field: Forgatókönyv c. szakkönyve több fejezetet szentel ennek a problémának. Elég ahhoz, hogy akaratlanul is feltűnjön, ha ez a probléma. Amúgy ha a MyAnimeListen megnézitek a külföldi véleményezéseket, ott is igen gyakran felhozzák ezt.
Na de most kikapcsolom magam, ez már túl sok szakmai blabla.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
Jól mondod, "sodorja az ár". Ez egy nagyon kellemetlen szarvashiba a karaktert illetően. Néha sodorhatja, de állandóan nem szabad. Mindig kell egy, azaz egy főszereplő, aki aktív és cselekszik, aki a történet nagy részén előre mozgatja a szálakat. (Mondhatnám példának a Clannad főszereplőjét, aki bár nem épp balfék, de jól látható, amire céloztam.) A slice of life jellegű cuccok néha más elvet követnek, de a Gosick éppen konkrét sztorit követ. A való életben persze általában nincs ilyen főhős, de pont azért történet ez. Olyan, mint egy impresszionista festmény: nem a valóság másolata, hanem újraalkotása, és a mondanivaló kiemelése.
Ah, pedig azt írtam, kikapcs.
[oWn]f4te: Báááh
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
-
Crystalheart
senior tag
-
Crystalheart
senior tag
-
Crystalheart
senior tag
Japánoknál magas az életszínvonal, de pont az irdatlan hajtás miatt eszméletlen stressz ül rajtuk. Én azért annyira nem irigylem őket. Viszont a globalizáció és hiperkapitalizmus előtti történelmük és társadalmuk nagyon érdekes.
Magyarországban amúgy az a nagy talány, hogy az általános Pató Pál úr hozzáállással is mennyi eredményt tudott elérni az idők során. (Hát hogy a rendszerváltás óta semmit, az egy dolog.)
Ja, amúgy a munkáról jut eszembe, tegnap épp megnéztem a Golden Boyt. Hát beteg egy sorozat volt. Meg az utolsó részben az az animestúdió... Kár, hogy hat részben elintézték, elbírtam volna még jó párral ilyen stílusban, ennél nem több ecchivel.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
Mielőtt belekezdtem volna, ránéztem az általános értékelésekre a MAL-en, tele van 9-10-el. Gondoltam, annyira gáz nem lehet, max egy hülye vég, vagy ilyesmi, amiért sokaknak mégsem tetszik.
A besorolása sci-fi, akció, dráma, shoujo. Igazából nem tudtam elképzelni, milyen egyveleg jöhet ki ebből, sima bishounenes scifire számítottam.
De banyek! Esküszöm, így utólag beleolvasva a kritikákba, az az ember állt a legközelebb a valósághoz a kritikában, aki 3 pontot adott rá.
Van egy érdekes felütés, tök jó alap valami jó kis scifinek. Mondjuk a (főszereplő) férfiaknak is hatalmas szemek, feminin vonások kifejezetten zavartak, de betudtam a célközönség óhajának. A sorozat elején csak úgy történnek a dolgok, amikre később magyarázatot várna az ember. A megfestett világ érdekes, a húsevő növények kegyetlenek, a karakterek is kellően különböznek, és az ember majd némi kiteljesedést is vár őket illetően. Volt egy nagy időugrás, hirtelen mindenki 4 évvel idősebb lett az egyik részben, ez kissé zavaró volt, mintha csak kihagytak volna vagy 10 részt. Oké átsiklottam fölötte, a vége a fontos, arra hegyezték ki, gondoltam. És akkor az egész teljesen befordult, vagy inkább kifordult.
A szereplők - felnőve, vagy majdnem felnőve - elkezdtek illogikusan gondolkodni, szentimentálisakká váltak, hiperérzékennyé, miközben az indíttatásaik, még ha meg is magyarázzák, homályba vesznek. És azok a szövegek! Azok a tettek! Az a beszéd! Esküszöm, mintha egy vígjáték poén-yaoi bejátszásait hallgattam volna, épp csak nem csókolóztak egymással a "férfiak". Ettől úgy a sorozat háromnegyedére már teljesen kikészültem, majd a végkifejlet amolyan "nesze semmi fogd meg jól", szupernyál stílusban. Az egész cselekménynek nevetséges okai vannak, és olyan döntések mozgatták a kerekeket, amik egyáltalán nem voltak indokoltak. Milyen itt minden karakter, beleértve azokat is, akik nem bishounenek? A "túl szentimentális" nem kifejezés, Werther elbújhatna mellettük. Ekképp az egész sztori katalizátora a szereplők teljesen irreális, elképzelhetetlen, érzelgős, nyálas döntései - vagy épp nem döntései.
Amúgy a rajzzal a nagy szemeken és a fura orr-árnyékokon kívül nem volt különösebb gond, hozta a mai színvonalat. A zene jpop, tele engrish-sel, nem igazán jött be, de elment. Az OST, kiváltképp az akciós jelenetek alatt szinte elviselhetetlenül nem illett a hangulathoz, semmi adrenalinfokozó hatás vagy ilyesmi.
A poén, hogy ez egy igényesen kivitelezett nyáltenger. Nagyon rossz értékelést nem tudok rá adni, mert látszik benne a sok munka, és némileg női szemszögből is meg kell vizsgálni - valszeg az Alkonyat is ezért jön be a gyengébbik nemnek, amiért ezt felpontozták a sok 9-10-es véleménnyel. Ezért a MAL-en 5 (average) pontot adtam rá. Jelzésül, eddig csak a School Days-t értékeltem még ilyen alacsonyra, de ez az átlagost jelenti.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
Hanbun no Tsuki ga Noboru Sora
Nem volt most több időm, mint egy filmre volna, szóval ezt néztem meg. Igazán szép történet volt, bár nem bonyolították túl a dolgot, az alaphelyzet és úgy egyáltalán a cselekmény elég szimpla. Ahhoz képest viszont szépen kibontották. Sokan felróják a sorozatnak a rövidségét, ami miatt a mellékszereplők karakterét nem lehetett egészen kibontani, de a film-hosszúságú darabokban ez már csak így van. Bár némely karaktert kissé fölöslegesnek éreztem, sőt, némely jelenetet is. Plusz a humorosnak szánt Zebra Maszkot, azt nagyon, igazán kihagyhatták volna. mindazonáltal a lehetőségekhez képest jó karakterek voltak, épp annyit mutattak, amennyi a történet folyásához kellett.
Úgy éreztem, a cselekmény nem halad mindenütt egyenletesen, de ez talán nem az elnyújtott részek miatt van, hanem hogy más részeket vettek túl gyorsra a hossz miatt. Jobb lett volna még egy kis optimalizálás a vágáskor.
A befejezés megható volt és tanulságos, szeretem az ilyet. Bár épp itt tűnik ki leginkább az egész történet egyszerűsége is.
Igazából nem kiemelkedő, de nem is rossz. Leginkább azoknak ajánlom, akik egy könnyed esti - na jó, esetemben reggeli - elérzékenyülésre vágynak. Pontozni nehéz, mert a fölösleges részeket leszámítva nagyon tetszett, de épp ezek húzzák le kicsit. 8 alá.
-
Crystalheart
senior tag
Igen, pont azért jó a befejezés. Ha tehetem, én is mindig ilyen félig-meddig nyitva hagyott, kétesélyes befejezést írok, tehát tényleg ínyemre való. Csak azok a fölösleges elemek ne lettek volna a sorozatban végig...
Ami a Madokát illeti, tényleg meglepően jól megy. Pedig volt benne néhány logikai gubanc és amolyan japános gyermetegség a komolyabb tartalom ellenére, de persze elment. Hogy filmet csinálnak belőle? Na arra kíváncsi leszek, meg a külön sztorira is, nincs ideám, mit akarhatnak.
-
Crystalheart
senior tag
válasz PR0JECTNR56 #8462 üzenetére
Aki megnézi az Onizukát, annak szinte kivédhetetlenül az egyik kedvenc karakterévé válik. Atyaég, röhögök, ha csak visszagondolok.
______________________
Én most a Shigofumit (+ special) néztem meg.
Misztikus, filozofikus dráma, nekem igazán tetszett. Túlvilági postások, akik tiszta érzésű (szeretet, gyűlölet) holt lelkek utolsó üzenetét, egy levelet kézbesítenek a még élőknek. Nagyon érdekes volt, mint hatottak ezek az üzenetek a földi döntésekre, pedig ez (szinte) csak a körítés. Az alapötlet élőszereplős sorozathoz is kiváló volna. A sorozat első felében olyasmi volt a koncepció, mint a Szellemekkel suttogónak: epizodikus történetek, néha több részre húzva egy-egy sztorit, a fő szál lassú bevezetésével. A második felében jobban koncentráltak a fő szálra, mondjuk én nem bántam volna, ha közbeiktatnak még több epizódot, mert végül kicsit rövidnek is éreztem.
A karakterek érdekesek, a fő karakterek háromdimenziósak, és még az epizódok szereplői is valósnak, élőnek tűnnek, indíttatásaik és lelki nyomoraik megérthetőek, még ha nem is értünk egyet velük. A válságok, amiket ezek a levelek felszínre hoznak, pedig igazán kemények, a szó szoros értelmében, emberiek és gyarlósággal töltöttek. Bár más hasonlót még nem láttam, de azt írják sokan, hogy a hasonló témájú sorozatok közül ez emeli ki a leginkább.
A grafika mai szintű, nem túl rikító, egy átlagos várost tár elénk, többnyire átlagos emberekkel - már ami animében átlagosnak mondható, ugyebár. Ekképp a karakterdizájn talán kicsit sablonkövető, de tűréshatáron belül.
Sok a belső vágás és a jelenet közbeni, sőt, beszéd közbeni vágás, látszik, hogy minden szót és mimikát a céljának megfelelően próbáltak kiemelni.
A special egy kicsit ült ehhez képest, de jó, hogy van, mert szépen levezeti a történetet.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
válasz #59620352 #8521 üzenetére
Ecsém, ennyit fórumon rég röhögtem, mint ami itt lement a lolicon hentais kérdés óta.
viktor900, elég naiv vagy, ilyeneket nem szokás direktbe leírni a neten. (Eskü a lolicon az hagyján, én azért küldenélek pszichomókushoz, mert hangosbemondón kürtölöd. ) Ez nyilvános, te meg még a személyazonosságodat is publikussá tetted pár hsz-szel arrébb. Még rendőrnek sem kell lennem, hogy akár meg is kereshesselek. Másrészt tényleg túl van a jó ízlésen, azon kívül pár év múlva majd nagyban nyomozol a gáz hsz-eid után, hogy a modkerben letöröltesd őket. Valamelyik modi is ilyen jókat fog röhögni, mint én.
-
Crystalheart
senior tag
válasz Synthwave #8538 üzenetére
Ez az, amikor már te is mondod, az a kemény.
viktor900: Google -> viktor900 + barátnő (a nickedet a FB profilod linkjéből kinéz valaki, a második szó meg opcionális) és kész. Sosem tudhatod, ki mit és miért akar majd rólad kideríteni. Na, de akárhogy is, azért ilyeneket nem kéne.
-
Crystalheart
senior tag
válasz #59620352 #8554 üzenetére
Kicsit át kellene programoznod magad. Ha eljutsz odáig, hogy nem szexéhes, hanem szerelem-éhes leszel, akkor helyrejön minden. Például belátod, hogy egy 12 éves gyerek még nem tud igazán szerelmes lenni, és egészen más a világképe (én még emlékszem, miket gondoltam és hogyan éreztem ennyi idősen), és kicsit sem fogsz rájuk másként tekinteni, mint (optimális esetben) kedves kisgyermekekre, és nem kell olyanon gondolkodnod, hogy vajon a lolicon hentai mennyire befolyásolhat, mert szimplán tudod majd, hogy akkora fikció, mint az erdei nimfák.
-
Crystalheart
senior tag
válasz Synthwave #8559 üzenetére
Ahhahaa, lélekbúvár trolling 2.0 start
Szerintem pont akkor megy jól az önprogramozás, amikor ismerjük magunkat. Persze nem minden szinten, pl. a szórakozottságommal nem tudtam mit kezdeni, önmagát erősíti. De még gyerekkoromban, amikor új suliba kerültem, akkor kitaláltam, hogy nekem nem tetszik az előző személyiségem, és pár nap alatt megváltoztam. (Valami egyszerű példa: egyik héten még elsírtam magam egy négyestől, a másikon meg az egyest is inkább kihívásként fogtam föl, senki nem értette, mire föl a félmosoly, aztán év végén színkitűnő lettem. Vagy másik: még kicsit később is olyan tutyimutyi voltam, hogy egy lányhoz sem mertem hozzászólni - nem mert annyira tetszett, egyszerűen mert lány volt. Ezt is meguntam, gondoltam egyet, és onnantól már frappáns társalgásba kezdek, függetlenül az illető nemétől.) Mondhatnám úgy, hogy ha minden tulajdonságunkat nem is, de a gátlásainkat remekül programozhatjuk, csak elhatározás kérdése. Még sok időbe sem telik. Ez talán fedi az önbizalom kialakulását is. Az agykontroll könyvet a kukába - de utálom az ilyeneket -, és inkább oldjuk föl a gátlásainkat, egy bizonyos optimális fokig, persze.
Szerelem vagy sem, ez szubjektív dolog, nem feltétlen és konkrétan ez kell, a lényeg, hogy egy szép érzés legyen az eszmény, ne valamiféle elemi ösztön. Hiszen így az ösztön sem veszik el, de egészen új értelmet nyer, fordítva viszont nem biztos, hogy igaz.
Hmm, ami a kisgyermekek érzéseit illeti, nem állt szándékomban lekicsinylően írni, vagy általánosítani. Annál is inkább, mert én 12 évesen 40 oldalas fogalmazásokat, hősszerelmes történeteket, meg drámai végkifejleteket írtam, és már akkor értettem sok regény mondanivalóját és rejtett jelentését. Azonban ilyen mélységeiben, mint ahogyan most látom az összefüggéseket, nem láttam, és igen nehéz elképzelni olyan koravén zsenigyereket irgalmatlan érzelmi intelligenciával, aki erre képes volna. Persze lehet, hogy van, de nem valami számos, annyi szent. Abban is biztos vagyok, hogy az emberiség nagy része soha nem él meg olyan szintű érzelmeket, mint amikről a nagy művészek írnak; és az sem biztos, hogy a műveket tanulmányozva teljességgel megértik azokat.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
válasz Synthwave #8568 üzenetére
Mit szeretek és mit nem... Nyolcadikban sokféle zenét hallgattam. Még Eminemet is, komoly, biztos vitt az ár. Aztán középiskolában tudatosult bennem, hogy ez így nem lesz jó. Tiszteletben tartom azokat, akik sokféle zenei stílust egyaránt meghallgatnak, de én kiötlöttem, hogy inkább a gyerekkori vonalat tartom, és visszatérek a nagyobb művészi teljesítményt mutató zenékhez, azaz főként klasszikus, szimfonikus zene, néhány régebbi sláger, szimfonikus és melodikus rock, hasonlók. Egy ilyen változás másnál is bejöhet lassacskán, sőt, be is jön mindenkinél, de én az elhatározásomtól kezdve pár nap alatt vittem véghez, és azóta sem változott jottányit sem a zenei ízlésem. (Azon kívül, hogy ugye idén találkoztam nagyon néhány anime zenéjével, ami tetszik, de ez végtére is inkább újdonság volt, mint változás.)
Ami azt illeti, nem volnék jó karakter egy drámában. Túl sok az ugrás és a stagnálás a jellemfejlődésemben.
Visszatérve az eredeti témához, ugye ez azért jött elő, mert viktor900 megkérdezte, vajon a lolicon hentai tudja-e befolyásolni valamilyen irányba... Én mindezt csak azért írtam le, hogy lássék, megfelelően szilárd elhatározással meg lehet változni bizonyos keretek között, és úgymond be lehet biztosítani magunkat egy stabil egyéniséggel. (Mondjuk ettől függetlenül nem fogok elkezdeni lolicon hentait nézegetni. )
"Idő? Ugyan már. Arra van, amire akarsz szakítani. Örök és nagy igazság. Pénz? Nem kell milliomosnak lenni hozzá."
Erre reagálok a magam esetében: szerintem fontosabb a társadalmi szerepvállalásom, mint hogy barátnőm legyen. Ergo én arra akarok időt szánni, holott több élet ideje is kevés volna hozzá. Meg hogy milliomosnak nem kell lenni hozzá, oké, de amikor valaki a templom egere, akkor az nem a legszerencsésebb. Egy a lényeg, ahány ember, annyi hozzáállás és annyi fontossági sorrend, és mindenkinek magának kell eldöntenie, úgy jó-e neki. Ha valakit egyedül látok, sőt, magányosnak, az nem biztos, hogy hátrányára is lesz. Lásd pl. az írókat, költőket, akik munkásságára kifejezetten jó hatással van a magány.
Máté94: Ja, igen, már az elején is írtam: lélekbúvár trolling 2.0 Ez már upgraded, mert itt már nem csak loliconról, de egyenest hentairól is van szó.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
válasz #59620352 #8576 üzenetére
Az Agykontroll könyv - legalábbis amit ilyen címmel árulnak - nem kimondottan rendes pszicho könyv. Ha rendes pszicho könyvet akarsz, akkor olvass szakirodalmat, ne ilyen fél-ezoterikus izét, ami már majdnem a Titok c. "mestermű" előfutára. Ezek csak arra jók, hogy becsapd magad. Mellesleg tudom, milyen.
Jól értelmeztem, hogy kb. lesajnáltál minket, mert barátnő-mentesek vagyunk? Személy szerint 23 vagyok, és nem azért nem volt még párom, mert nem lehetett volna. Nem is tudom már, hány lányt kellett finoman más felé irányítanom, pedig én aztán tényleg egy lépést sem közeledtem senki felé sem. A többiek indíttatása nyilván más, mint az enyém, de ne légy előítéletes. De látod, görcsölsz itt, hogy űrlénynek fognak nézni, de megsúgom, a kutyát nem érdekli, ha nem hangoztatod. Ám ha esetleg szóba is kerül, akkor sem ugranak a témára. Ebből is látszik, hogy sokkal lazábban kellene kezelned a helyzeted. Agykontroll ide vagy oda, önmagadat gátolod ezzel a hozzáállással. Nem Amerikai pite ez, ahol echte ilyen alaphelyzetből mindig jó végeredmény lesz: a külvilág látni, de legalább is érezni fogja rajtad, és az nem jó. No offense, de aztán majd csodálkozhatsz, ha a teperés ellenére még évekig nem jön össze semmi. Légy egy kicsit sztoikusabb (go google, ha nem tudod, mi az), és inkább bölcsebb próbálj lenni, mint vagányabb.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
Sokkal inkább diadal ez, diadal az ösztönök felett: nem sok ember, van, aki kibírná, nekem pedig meg sem kottyan.
"kicsit arra emlékeztet" - Miért, szerelmes ezek mellett nem is lehetek? Egyébként meg addig tök mindegy, míg prózában megfelelően tudok róla írni. De ezt már a múltkor eléggé kiveséztük.
viktor900: Javaslom, olvass a pszichoanalízisről, mert a megértés visz a legközelebb a célodhoz.
-
Crystalheart
senior tag
Nem burkolózom be. Ha azt tenném, nem kellett volna visszautasítanom egy lány közeledését sem, mert nem is közeledtek volna. Érdekes látni, mennyire nem tudják egyesek így elképzelni az életet. Nemhogy a sajátjukat, de egyáltalán az életet. Elnyomás? Elnyomás az lenne, ha küszködnöm kellene vele. Hazugság? Ugyan, mit hazudok magamnak? Szerintem tudnék róla.
Megint csak azok az előítéletek.
Móci: Hát néha előjön egy-egy ilyen hullám. Amúgy egyetértek, csak az emózást kerüljük el. (Bár ha olyan zsenik vagyunk, mint Márai Sándor, akkor az is igen gyümölcsöző lehet.) Az "AMV" meg nagyon nagy
Én narancslevet rendelek, alkoholt nem fogyasztok.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
válasz phanzetomox #8589 üzenetére
Banyek, abban nem lenne nektek köszönet, ha én mint beginner író egy ilyenre betévednék.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
válasz Synthwave #8599 üzenetére
Erről beszélgettünk a múltkor, pont erről. Eddig minden számításom bejött; mióta írok, nem volt olyan új helyzet, ahol ne azt éreztem volna, amit korábban kigondoltam, hogy éreznék. A könyvek a megfelelő ember elméjében képesek nagyobb világot és összetettebb érzelmeket teremteni, mint ameddig a legtöbb halandó egy élet alatt eljut. "Mindig a szerelmed rabja leszek", vagy "Élsz és uralkodol örökkön, Amen." Az előbbi egy nyers kifejezése az érzelmeknek, míg a második ugyanannak az érzelemnek a művészi megformálása, így értelmet, mélységet és értéket nyer. Ha már anime topik, akkor megjegyzendő, hogy a mesterműveknek mondott darabok is ilyen árnyalt képeket használnak leggyakrabban, míg vannak, ahol csak simán kimondják a dolgokat, és kevésbé hatásosak is.
Amúgy is tök mindegy, mint mondtam, a lényeg, hogy jól le tudjam írni, vagy filmre tudjam vinni. Egy írásban nem magamról írok, hanem a karaktereimről. Egy költő magát viszi a művébe, egy történetíró azonban karaktert alkot. A leírtak személyes hitele nem elvárás, nem önéletrajzi könyvről van szó - Gárdonyi sem volt egyszer sem csatában. Ez társadalmilag, a kultúrának hasznos, minden más másodlagos számomra. Ezt te a magad hozzáállásával valószínűleg nem fogod tudni megérteni. Mindezek mellett nem mondtam egy szóval sem, hogy elzárkózom a párkapcsolattól. De eszembe nem jutna küzdeni érte, az túl sok energiát emésztene föl. Konkrétan ez az egy dolog, amitől félek, hogy nem lesz elég energiám vagy időm a céljaim eléréséhez. Még általános iskola előtt, pici gyerekként elhatároztam, hogy megváltom a világot, ez azóta csak racionalizálódott egy teljesíthető szintre, ahogy értelmesebb lettem.
Ami a visszautasított lányokat illeti, nem jöttek be, ilyen biztosan veletek is megesett már. Hiába, egy múzsa eszménye magasra teszi a lécet.
Másik: Elhatároztam, hogy mit szeretek és mit nem - ez inkább egy kis fölismerés volt, hogy addig színvonaltalan, művészettelen dolgokat is szerettem, meghallgattam. Semmi megerőltető nem volt benne. Mint amikor észreveszed a tükörben, hogy maszatos az arcod, és lemosod.
Ui.: Hogyan csinálom, hogy mindig célponttá válok?
-
Crystalheart
senior tag
Persze, hogy nem ugyanaz a kettő. De mit számít? Csajkovszkij meleg volt, ezért egész életében magányos maradt, a szerelemről szóló dalai viszont pótolhatatlant tettek hozzá a világkultúrához, neve pedig halhatatlan. (A fő motívum persze a magány maradt, de nem csak e témában alkotott.)
viktor900: Az elveimnek ellent mondana, hogy ámítsak egy lányt. Sosem volnék képes rá.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
válasz Synthwave #8608 üzenetére
Nem írok verseket. Nem is nagyon próbáltam még. Néhány novellám fönt van itt a blogomon, bár frissíteni kellene, mert a legfrissebb is pár éves. Mindenesetre én nem magamnak írogatok. Pont azért másodlagos (egyáltalán nem nem számít, csak másodlagos) számomra a saját élmények élvezete, mert az életnek egyszer úgyis vége, de az alkotások megmaradnak, míg ez a civilizáció létezik. Nem a halhatatlanság a kifejezett cél, hanem hogy a halál után is adhassak a világ embereinek.
Persze egyik nem zárja ki a másikat, pl. Radnóti boldog volt a feleségével, még ha szomorú (és annál drámaibb) véget is ért. De minden élet más.
De amúgy ja, most már igazán témát kellene váltani.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
válasz #59620352 #8651 üzenetére
Ha a Gosick végignézése után is azt mondod, hogy túl szimpla volt a története, akkor nem tudlak hova tenni. Nem a rejtélyek, azok tényleg szimplábbak egy átlag Sherlock Holmes sorozatnál, de az úgyis csak támogatja a fő szálat. Ráadásul Victorique-nak nagyon szép (nem nagy, vagy bonyolult, hanem egyszerűen szép) karakterfejlődése van.
-
Crystalheart
senior tag
válasz bandiras2 #8701 üzenetére
Várj csak, épp most nézem az NGE sorozatot, a rendezői változatoknál tartok. Szóval manapság fogják az egészet és újraértelmezik egy más történet-vonalon is a re-buildekben, ami jelentősen eltér az eredeti történettől?
Én is megnézem majd, ha kijött az összes. Mangát nem olvasok. Nekem a két véglet a szín-próza és a szín-animáció.
-
Crystalheart
senior tag
-
Crystalheart
senior tag
válasz bandiras2 #8717 üzenetére
Ha ez valaha bekövetkezik, akkor nem mostanában lesz, nem ezekben az években, mert akkor az átfedő részeket rettentően unnám. Regény-adaptációk esetén sem nyomom egymás után a két változatot. De... nem komálom a képregényeket. Mint filmesnek, hiányzik a mozgás; és mint írónak, hiányzik a leírás... És amúgy is, Zola elsőbbséget élvez most, ha olvasásról van szó.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
senior tag
válasz bandiras2 #8723 üzenetére
Ahm, de az már szám szerint három verzió lenne egy ötletre, ennyire azért nem nyűgözött le, sőt.
Naszóval. Neon Genesis Evangelion. Bár az imént ráestem öt méterről favágás közben a csuklómra, ezért nehezen gépelek, de megpróbálom pár mondatban kifejteni a véleményemet a sorozatról.
Kezdem az általános dolgokkal. Grafika a korához képest szép, asszem, bár ma már semmi különös. A filmben volt egy nagyon klafa EVA fight, azt szépen megvalósították. A karakterdizájn kellően egyedi, nem volt minden azonos nembeli egyed klón, mint néha elkövetik. Bár a japán és az europid emberek közt most sem volt semmi lényegi különbség, talán minimális a szemek formájában - bár határozottan nem minden jelenetben -, de ezt már megszokhattuk. Az EVA-k páncélja dizájnos és monumentális, az Angyalok nagyon ötletesek. A vágások néha feszesek, rövidek, vagy épp extra-rövidek, néha pedig szinte csomót lehetne kötni a kinyúlt időre a hosszú vágás miatt. Ezt az eszközt mindenesetre ötletesen használták, mint ahogy a "kameraállásokat" is. Kubrick-szerűen középre pozicionált kompozíciók a harmadolási szabály helyett, ez gyakran előfordult. Az egész atmoszférának a vágás és ez adott egy különösen feszített, nyugtalanító légkört, ami azonban a témához rendkívül illett.
Zene, nos a sorozat és a film ebben is hasonlóan szerepelt. Alapesetben volt néhány idegesítő elem, olyan számok, amik mai füllel már nem igazán illenek az események alá. A többség azonban jól illeszkedik, és a legjobb darabok a nagy klasszikus zeneszerzők felhasznált munkái, mint a Carmina Burana vagy a Kánon. Az OP egész jó lett, bár ma már kissé oldschool, de azért hallgatható és elég fülbemászó, ma egész nap nem bírtam kiverni a fejemből. Az ED esetében nincs ötletem, miért a Fly me to the moont (Engrish version, jeah O.O) választották.
Történet és alapötlet. Az alapötlet nem rossz, érdekes megközelítése mind a poszt-apokaliptikus, mind a mecha/android/biodroid témának. Bár tegyük hozzá, hogy az a hatalmas mennyiségű keresztény szimbólum, amit használnak, valószínűleg csak keleten annyira egzotikus, én inkább a tarkómat vakartam néha. De azért jól összerakták, csak el kell vonatkoztatni az ismereteinktől. (Ez egyébként úgy tűnik, bevett módi feléjük, hogy kiválasztanak egy "távol-nyugati" eszmerendszert vagy vallást, mint a keresztény vagy a viking hit, és onnan használnak fel elemeket, neveket, összefüggéseket, stb.) A szimbólumok magyarázását nem viszik túlzásba, sőt, vannak olyan pontok, amiket egyenest többféleképpen lehet értelmezni, mintha nem lett volna elég idő magyarázni. (Ezzel a Ghibli filmek szöges ellentéte, ott meg túlmagyaráznak mindent.) Amit kapunk, az is rendszerint egy elvont teória-kreálmány, ami szerintem olyan, mintha nagyon mély lenne, de valójából nagyon egyszerű, csak bonyolultan mondják el.
Maga a történet félig-meddig epizodikusan indul, majd egye több lesz az összefüggés az egyes részek és harcok között. Egyáltalán nem lineáris, sok a visszaemlékezés és a keresztbe-vágás, de követhető, eleinte legalábbis mindenképp. Ha a sorozat utolsó két részét nem veszem figyelembe, csak a filmeket a helyére, a drámai ív megvan, bár a nyugati forgatókönyvek ívét nem követi. A film elég mozgalmas, bár a maga határain belül nagyjából megvannak az egységei, a fordulópontok kb. a helyükön vannak. Bár a vége felé elkezd ez is kuszálódni... Apropó, a sorozat 25-26. része egyszerűen közröhej, fontoskodó és egyidejűleg semmitmondó. Nem csodálom, hogy annyi fan felháborodott, mikor leadták.Tehát, karakterek.
Azt jósolták, hogy tele lesz pszichoanalízissel, hát tele is lett. nyilvánvaló, hogy az író nagy rajongója ennek a tudományágnak, mert több szerzőtől ömlesztett bele gondolatokat a lét értelméről, a magányról, nihilről, emberi kapcsolatokról és hozzáállásokról, stb. Ez szép és jó, tetszett. Egyébiránt a legtöbb magasztaló kritika pont a karaktereket méltatja, hogy milyen egyediek - a maga korában sokkal egyedibb is volt, sokan erről másoltak később -, milyen nagy ívű és nagyszerű a karakterfejlődés, különösen Shinji-jé, ofkórz. És akkor most elmondom, én hogyan éreztem. Beteszem spoilerbe, nehogy túl sokat írjak róluk.Spoiler:
Shinji egy nyomott depressziós emógyerek, csak az apokalipszis elvitte
a szembe fésült haj stílushullámait, olybá tűnik. Háromdimenziós
karakter, a sorozat folyamán megismerjük a múltját és a múltbéli tetteit.
Shinjinek pl. meghalt az anyja egy EVA-balesetben, az apja pedig azóta
egészen elzárkózik előle, és ez traumaként érte. Az eredmény egyértelmű
depresszió, el-elpattanó idegekkel, kezelendő eset. Ezzel nem is
volna gond, 14 éves csákó, aki látja a világ (majdnem) végét, sőt, dönt róla.
De hogy rajta kívül minden szereplőnek valami elmebaja van, hogy
mindegyik elkezd a szó szoros értelmében emózni, és majdnem mindnek a
szüleivel való rossz kapcsolata miatt alakult ki a gátlásai, az kicsit sok. Mintha
a NERV-be csak a pszichiátriáról válogattak volna embereket. Az
egyiknek meghalnak a szülei; a másik utálta az apját, de az apja föláldozta az
életét érte, és a párkapcsolatban is az apját keresi és tőle
menekül; aztán volt, akinek az anyja megőrült és fölkötötte magát, ő meg
kisgyerekként rányitott; volt, akinek egyáltalán nem is voltak szülei aki
megutálta az anyját, mégis a halála után ragaszkodik hozzá, stb., már nem
emlékszem. Ez a nagy pszichoanalízis-köret egy nagy adag apa- és
anyakomplexus-gyűjtemény. Szinte biztos vagyok benne, hogy az írónak is
volt valami ilyen traumája, hogy az összes esetet így választotta ki, de ettől
csak indokolatlanul és indokolatlan fokon, módon depresszív az egész.
Nem azt mondom, hogy ne legyen az, de így csak valószerűtlen, még ha az
egyes esetek külön-külön a valóságot is próbálják minél jobban visszaadni.
Na szóval, ennek fényében és ezzel körülvéve Shinji karaktere szimplán
idegesített, pedig amikor a többiek bajait még nem ismertem, azt gondoltam,
na, ez a gyenge idegzetű, depressziós gyerek egész jó alap. De aztán a
többivel megfejelve csak egy durván magába fordult író vad képzelgéseinek
tűnnek, mintsem hihető karakter-csokornak. Mindazonáltal Shinjit
önmagában nézve, sok helyen dicsérik a karakterfejlődését. Igazából pedig
nem olyan sok lépcsős, mint amilyennek tűnik, ráadásul a film végén épp
olyan sárgaházi szökevény, mint előtte. Nem csoda, hiszen a kezében
volt a világ sorsa, nehéz lehet feldolgozni, szóval hiába javult más
szemszögből, ha ez visszadobta máshova. Maradt emó, bár egy
kicsit lajtosabban. Mindenesetre nem szeretném megérni, hogy
az emberiség sorsa, úgy világvégéstül egy ideggyenge szociófób,
félhomi tinin múljon. Apropó, a Kaworu-vonal felhangja rendkívül zavart, aki
látta, tudja, miről beszélek.Ah, már elfáradt a zúzott csuklóm, és a spoilert is macera volt összerakni. Biztosan kifelejtettem valamit.
Összegezve, elég jó alap, elég jó megvalósítással, a leginkább a karaktereket kellene optimalizálni a rebuildben. Bár amennyi pozitív kritikát kapott ez a pont a közönségtől, úgy sajnos ezt nem tartom valószínűnek.
Új hozzászólás Aktív témák
● a spoiler formázás a topikban elérhető
- Mibe tegyem a megtakarításaimat?
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- PlayStation 5
- Milyen TV-t vegyek?
- Samsung Galaxy S23 Ultra - non plus ultra
- Melyik tápegységet vegyem?
- World of Tanks - MMO
- Wuthering Waves
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Milyen okostelefont vegyek?
- További aktív témák...
Állásajánlatok
Cég: Alpha Laptopszerviz Kft.
Város: Pécs
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen