Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #59620352

    törölt tag

    válasz Crystalheart #8556 üzenetére

    Én is emlékszem, most már tudok szerelmes is lenni, akkoriban egy "szia"-t nem mertem nagyon mondani egy lánynak. 15 évesen beszéltem először lánnyal, vicces mi? Szerelmes voltam már párszor nagyjából aszem, de az igazit nem ismerem, nem is smároltam még józanon... De küzdök hogy sikerüljön!

  • Synthwave

    HÁZIGAZDA

    válasz Crystalheart #8556 üzenetére

    Ez azért nem ilyen egyszerű.
    Most mindentől függetlenítve, csak az önprogramozásra kitérve - nekem például nem menne, bármire is akarnám programozni az agyamat. Túl jól ismerem magamat és a motivációimat ahhoz, hogy csak úgy "beállítgassam" a dolgokat.
    Én pl. szerelemre nem vágyom már - épp elég volt belőle; meg az utána következő elfuserált lelki nyomorból (ami már 2 éve tart). Köszönöm, de én ebből többet nem kérek. Nem jött rendbe semmi és egyáltalán nem úgy néz ki, hogy záros határidőn belül fog.

    A többi: persze nagy átlagban igazad van, de abban az esetben is embere válogatja. Én is visszaemlékszem 12 éves koromra és nagyon nem úgy éltem meg a dolgokat, mint ahogy azt leírod (vagy a nagy átlag) - igazán jól pl. csak a nálam sokkal idősebb barátaimmal éreztem magamat, mert velük lehetett értelmesen beszélgetni. Befolyásolni sem volt túl könnyű, mert mindig megvoltak a saját gondolataim a világról és az egyéb fontos / kevésbé fontos dolgokról - és általában hangot is adtam nekik, ha megkívánta a helyzet. Persze azóta változtam, de nem lenne okos dolog ennyire általánosítani, kivételek mindig vannak.
    Az óvodát is ezért rühelltem (másért is, de ez is egy fontos pont volt); bemegyek és nem igazán lehet senkivel társalogni vagy könyveket lapozgatni, mert kb. mindegyik ott vergődik meg visít, az ovónénik meg totál hülyének néznek. :DDD Az a vicces, hogy tényleg ez volt. Nem is voltam benn túl sokat. ^^
    Félreértés ne essék, soha nem voltam számkivetett, mindig is voltak barátaim meg haverjaim, fiúk-lányok vegyesen (csak az utóbbi időben kezdtem lényegesen szeparatista elveket követni - túlságosan kiismertem az embereket), de a közösségi szellem és a kortársaim gyakran okoztak csalódást (ahogyan ma is - bár ez mostanság már nem csalódás, csupán önigazolás és egy maréknyi cinizmus). Pl. a felszínes érzéseikkel / azoknak kinyílvánításával - vagy szimplán csak az inszenzivitásukkal, tájékozatlanságukkal. Szerencsére azért volt pár kivétel.

    Ami neki kellene, az egy barátnő, amihez pedig némi (minden erőltetettségtől mentes) önbizalom szükségeltetne. Nem a görcsös rákészülás, önmagának megtagadása , vagy Nabokov törlése a fb profiljából (keményen gáz is lenne, ha ez kellene ahhoz, hogy összeszedjek valakit - rámnézve is és az "összeszedettre" is)...

    [ Szerkesztve ]

    SKILLNUDGE - it kinda ownz you.▐ My Quake Live/DOOM PoVs(YT): http://tinyurl.com/oe5zwa2▐ 3dfx / Glide & SGI 4EVER▐Golden '80s-'90s▐▐▐▐▐▐▐▐ SZÁNKÓVAL A GERINCEDBEN NEM VIDÁM A KARÁCSONY.

Új hozzászólás Aktív témák