Új hozzászólás Aktív témák

• #21582 Crystalheart senior tag Nova96 #21580

  Új Válasz 2013-09-05 10:18:05 #21582

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Crystalheart

  senior tag

  válasz Nova96 #21580 üzenetére

  Igazából nem az abszolút kitalált részén akadtam ki legjobban, mert jólvan, ideggyenge az ipse (más kérdés, hogy nem tudom, mennyire jó ötlet olyan művet készíteni, ahol egyetlen szereplővel sem tudunk azonosulni, és egyetlen szereplővel sem tudunk szimpatizálni, bár elképzelhető, hogy Japánban ez nem így van), Amerikában is előfordulnak ilyenek, és ott még le is mészárolnak egy fél tantermet/mozit alkalomadtán. Hanem az osztály általános viselkedése volt kemény. Hogy mikre milyen reakciókat adtak, meg hogy általában úgy viselkedtek és olyan szintű érzelmi intelligenciával rendelkeztek, mint minálunk általános iskola második osztályában. És személyes beszámolók, na meg egyéb realistább iskolás animék metszetéből kikövetkeztetve arrafelé tényleg hasonlóan tenyérbemászó lehet az általános osztályközösség. Biztos nem mindenütt, egyszer jó volna saját szememmel látni, de hát na.

  "művészi eszköznek
  Lóf'szt, bocs a kifejezésért, de mangába ez kb. két oldal itt meg jóval több, perceken át csak sétálnak. "

  Az adaptációnak nem kötelessége követni a feldolgozott művet, igazából semmilyen szinten, a rendező saját belátása szerint (esetleg a producer nyomására) bármit megváltoztathat a cél érdekében, ha az eredeti szerzőnek nincs vétójoga. Lásd pl. A gyűrűk urából kimaradt Bombadil Toma, és Szarumán sem élte túl a végéig; A hobbitban meg nem csak egy egyszerű kincskereső galoppot látunk, mint az a könyvben van. Ezt követelte a film formátuma. Itt, az Aku no Hana-ban a rendező a hosszú és magányos sétákkal az egyedüllétet akarta hangsúlyozni, a főszereplők magányosságát, hogy ők talán megértik egymást, vagy sorsközösséget alkotnak, de más nem értheti őket. Más alkalommal egy egyedüli séta a szorongást emelte ki: ha valaki végignézte, már maga is hasonlóan szorongott, annyi szent. Voltaképp nem egyedülálló eszközök, mert európai művészfilmekben és félművészfilmekben előfordul, noha én utálom és soha nem használnám, szerintem nem éri meg így megtörni a film dinamikáját ilyen művészieskedő eszközzel, de az elődök döntéseit akkor is meg kell érteni. Azt nem tudom, a japán filmművészetben milyen előzményei vannak a hosszú snittnek és a hosszú percekig statikus történésnek, de majd utánanézek.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák