Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • DeFranco

    nagyúr

    válasz adalbert1 #14336 üzenetére

    Most is az volt a gond, hogy erre nem voltam felkészülve, és pár perc alatt ment el egy olyan irányba a helyzet, ami ha még esetleg veszélyes nem is, de egyre kényelmetlenebb lett, és lehet, hogy én is kicsit lassan eszméltem.

    Mindannyian voltunk már így, csak van aki nem vallja be. Ez van, szerintem az a jó hogy tanulsz, tanulunk belőle, legközelebb már felkészültebbnek lehet lenni.

  • AssAssynn

    őstag

    válasz adalbert1 #14336 üzenetére

    Akiket én ismerek ilyen gyerekmániásnak, azok mindenkivel ezt teszik.
    Én is zavarba ejtőnek tartom, meg én sem viselkedem így. Csak azt akartam mondani ezzel, hogy ettől még nem kell, hogy rossz szándék legyen benne. Meg azt se tudhatod, lehet az egész családjában, ismerősi körében nincs most egy gyerek sem. Egyszerűen más az ember/gyerek képünk, ezért máshogy reagálnak az emberek.
    Ezért is írtam, hogy szerintem férfi módjára oda kell menni, mondani, hogy ez nekem sok, el kell köszönni tőle, és le van tudva. Ha nyomulna ezek után, az persze más, de ilyenről egyelőre nem volt szó.
    Én is olyan kisebb településről származom, hogy elég közvetlenek egymással az emberek. Még nagyobb helyen sem látok benne kivetnivalót, ha valakivel egyből lepacsizom. Ezzel szemben Bp.-i ismerőseim a plafonra másznak már attól is, ha valaki hozzájuk ért a tömegközlekedésen. :DDD
    Szóval lehet ő nem látott ebben semmi túlzott közvetlenséget.
    Egy szó, mint száz. Ha te igen, akkor megmondod neki és reménység szerint vége is a történetnek.

    [ Szerkesztve ]

    "Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!" (Préd 12,8)

  • Thoty

    senior tag

    válasz adalbert1 #14336 üzenetére

    Legközelebb szerintem én is így fogok cselekedni, hogy határozott köszönés, és indulás a másik irányba (itt mondjuk még nehézséget okozhat, ha a gyerek épp nem akar szót fogadni).

    Ilyenkor próbáld kizökkenteni valamivel, pl. induljunk, mert otthon vár egy meglepetés, vagy bármi. Ez lehet egy csoki/cukorka is, csak kapjon is valamit, ne csalódjon.

    és ha bármilyen ismeretlen jön valami mesével, akkor sem adják ki a gyereket és ragaszkodnak a saját folyamataikhoz (meg esetleg hívjanak is fel).

    Ez nálunk elég furán működik most. Nagyobbik fiam 3 hete jár oviba, eddig szinte mindig anyuka ment érte, én csak 2-3 alkalommal. Eddig a nevelők engem meg sem kérdeztek, ki vagyok, mi vagyok, be sem lettem mutatva (egyszer feleségemmel együtt mentünk, de én a háttérben maradtam, nagyon nem tudtak megnézni) csak a gyereket kérdezik, szoktam hallani mikor jön, mondja, hogy "apa". Nade mi van akkor, ha azt mondja, "motoros Pista bácsi" "ismered?" "igen, apu barátja" vagy akármi, akkor Pista bácsinak is kiadják, mert a gyerek felismerte? Remélem nem, hisz akkor miért kellett volna leadni az adatainkat a "Ki viheti el a gyereket" kérdésnél... Főleg, hogy maszkban kell várni, így meg a szememen és a hajamon kívül mást nem nagyon látnak az óvónénik belőlem.

    Szerencsére az én fiam kicsit bizalmatlanabb, egyedül nem merne odamenni idegenhez, engem nyaggatna, hogy menjünk együtt :)

Új hozzászólás Aktív témák