Új hozzászólás Aktív témák

• #14937 thyeby őstag Speciali #14925

  Új Válasz 2012-05-31 22:14:07 #14937

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz Speciali #14925 üzenetére

  Regényt tudnék erről írni.
  Voltam én már életemben minden, csak még akasztott ember nem. Sofőr, raktáros, programozó, tanár, had ne soroljam tovább. Mindig bajban voltam, ha megkérdezték, hogy mivel foglalkozok, mert az bár találó, mégis bugyuta válasz lett volna, hogy mindig valamivel. Mindegyik arról szólt, hogy alkalmazott vagyok, és diktálnak. Nem szeretem ezt a társadalmi rendszert - itt méginkább érvényesül az alkalmazotti kiszolgáltatottság keserve. Ám ha már ebben kell élni, hát legalább valami sajátot kellene építgetni, hiszen ezen a pályán ezt teljesen szabad. Talán fél éven át agyaltam rajta szüntelenül, hogy milyen irányba kellene elindulni. Ebben az időszakomban a fa irányába éreztem vonzódást. Felírtam én egy lapra mindenfélét, ami csak eszembe jutott: Autókozmetika, kereskedés, kertészet, famunkák, etc. Gondolatban elidőzgettem mindegyikkel, hogy melyikből milyen áron mit lennék képes kihozni? Számba soroltam a létező erőforrásaimat, végül pedig arra az elhatározásra jutottam, hogy építek fából piacképes modulgarázsokat. Ehhez volt a legkevesebb tőkém ugyan, de láttam benne fantáziát. Néhány barkácsgépen kívül semmi egyebem nem volt. Egy TIP kézi gyalugép, egy kicsi Makita kézi körfűrész, és egy fúrógép volt a géppark, amivel el is készítettem a "prototípust". Meghirdettem. Nem nagyon tolongtak az érdeklődők. Nem vettem számításba, hogy hogyan oldom meg a szállítást, telepítést egyedül, és hogy mit csinálok télen? Alább hagyott a kezdeti lelkesedésem ezek miatt. Ekkor jött az ötlet, hogy gyártok fajátékot.
  Mondtam a páromnak, hogy kell vennem vagy százezer forintért szerszámokat ehhez az elképzeléshez. Hát ezt jól alábecsültem. Az első esztendőben a három dimenzióból egyetlenben sem tudtam méretpontos lenni. Szinte farigcsáltam a fát, nem pedig megmunkáltam. De nem adtam fel. Azt mondtam, hogy ha ér valamit ez a gondolatom, akkor felépíti magát ez a vállalkozás. Nagyon nehéz volt kitartani az elképzelésem mellett, de tudtam, hogy kizárólag a kitartásom mentheti meg ezt az elképzelésemet. Választékom egyáltalán nem volt, árum pedig alig. Körmetlen macskának nehéz a fára mászni, így kellett bevinni a piacra a játékaimat. Tudtam jól, hogy szép lassacskán nőni fognak a macska körmei, mindig könnyebb lesz egy kicsit. Ebben nem is tévedtem. Minden esztendőben egy újabb dimenzióban tudtam már pontos lenni, és eleinte minden évben duplázni tudtam a forgalmat. Amivel nem számoltam, az az, hogy minden esztendő hoz majd újabb nehézséget is. Megtanultam, hogy épp ezek a nehézségek fognak feljebb emelni, és azzal erősítettem magam, hogy ilyenkor mondogattam az elcsépelt szlogent: Aki elmegy kurvának, ne sírjon, ha b@sszák.
  Ugyan révbe nem értem még, de ha a politika nem öl meg, oda szeretnék jutni. Sok asztalos irigyelné ma már az időközben kialakult gépparkot. Sokezer darabot gyártok és eladok ma már évente. A piac egyik szegmensében jószerével lefedtem az országot. A továbblépés ideje következik nemsokára - ha el nem b*szok valamit nagyon. Úgyhogy most azon agyalok, hogy merre lenne jobb továbbvinni. Ez egy véget nem érő emelkedő.

  Egy dolog biztos: Hat éve nem éreztem egyetlen másodpercre sem olyat, hogy mihez kezdjek magammal. Remélem, a következő hatban sem kell ilyet éreznem.

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák