Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • RetepNyaraB

    veterán

    válasz #71562240 #492 üzenetére

    Áh, ez rém bonyolult kérdés, 2 rum, bor és ebéd után pláne :Y
    Tapasztalataim szerint annál rosszabb egyébként nincs, mint szerzővel próbálni. Tisztelet a kivételnek, as always.
    Én egy igénytelen állat vagyok és nem szoktam kutatni semmitse. Ez persze kétértelmű, hiszen azt is gondolom, hogy cirka 30 színpadi év alatt kialakult egyfajta evolúciós tudat, tehát ösztönösen megy a dolog (ha jól megírta a megboldogult, amit akart. Ha nem, akkor úgyis megy a szarból várépítés és az más történet). Másrészt, mivel nem én rakom kotta alá a kéziratot, nem én vagyok a karmester; a meló javát más elvégzi és én értesülök róla, mint előadó. Tehát nem vagyok rákényszerítve, hogy kutatómunkát végezzek. Egy próbafolyamat persze arra való, hogy a menet közben felmerülő zenei kérdéseket közös mederbe terelgessük és mindenki örüljön, kivéve a kritikusok.
    Aztán a szerző szándékát firtatni különösen veszélyes, lásd Arany János "gondolta a fene" című kis esete (Tóth Marival). Ráadásul egy adott szándék főleg az adott helyzetben értelmezhető pontosan. Minél távolabb kerül a megvalósítás térben, időben, annál inkább válik kérdésessé, mennyire kell betű szerint ragaszkodni valamihez, vagy esetleg elvonatkoztatva, némi áthallással fűszerezve aktualizálhatjuk és így ma is értelmezhető üzenetet kapunk belőle. Ami megint veszélyes terep, mert hol az elvonatkoztatás, áthallás egészséges mértéke és honnan válik öncélú pöcsméregetéssé az egész?
    Nézed a "Szöktetés a szerájból"-t a Burgtheather-ben 1782-ben, bécsi polgárként. Lövésed nincs Törökországról, Mozartnak se volt, a jelmezeket ahogy Pistike elképzeli, plusz néhány mecset, mert olyat már látott a Géza, aki járt arra és lerajzolta. Akkor most ez a követendő az elkövetkező 300 évben, mert így adták elő a szerző életében, vagy lényegtelen külsőség?
    Ha adott zene/bármilyen művészeti alkotás időtlen értékeket közvetít, ezek azért időtlenek, mert 300 év múlva is felfogod, a körítéstől függetlenül (amennyiben nem gyalázod meg szándékosan, ami persze nagy divat manapság). Karl Richter Máté-passiója ugyanolyan érték, mint egy mai, "modern" historikus szellemű előadás, mert Bach jó csávó volt és az előadók igyekeztek ezt nem elbaszni. Na. Végtelenségig lehet ragozni és harcos fiatal koromban rengeteget vitáztam teljesen értelmetlenül különböző fórumokon különböző emberekkel hasonló témákról. Ma már nem fogok :N

    Közben mindezzel nem akarom a kutatás, utánajárás fontosságát sem megkérdőjelezni. Valaki ritkán tud egyszerre példás tudós kutató és színpadi előadó egyszemélyben lenni.

    Hogy minimálisan ontopik is legyek; ez valahol távol összevethető azzal, mikor a hifizés megszállottsággá válik és az "ideális hang" keresésévé ahelyett, hogy leülnél és élveznéd a zenét azon, amid van. Kell a kutatás, meg a szándékok firtatása, meg a molyolás a részleteken, de azért basszus a kutya nem ott van elásva, ezek csak eszközök a transzcendenciához, ami viszont belőlünk fakad, nem máshonnan.
    Viszont erről SEM fogok már vitatkozni senkivel :N

    Uff, peace.

    "I don't know half of you half as well as I should like; and I like less than half of you half as well as you deserve."

Új hozzászólás Aktív témák