Új hozzászólás Aktív témák

• #128056 föccer nagyúr FoxiestFox #128055

  Új Válasz 2022-07-11 13:38:44 #128056

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  föccer

  nagyúr

  válasz FoxiestFox #128055 üzenetére

  

  Hozzászoksz.

  Egyébként meg annyi a nagy titka (nálunk legalábbis), hogy a gyereket éjszaka asszony intézi, cserébe délután-este a legtöbbet segítek neki otthon. Így a délutáni alvásokban ő is tud szundítani egy kicsit, nem kell minden mással is foglalkozni. Így egy kicsit tűrhetőbb neki, így nekem is. Néha kért 1-1 éjszakát, hogy ügyeljek a gyerekre, mert kell neki is aludni, azt megkapta, annyit meg kibírok én is.

  Van amikor nálunk is 100%-ban lekötötte a kicsi a figyelmét és szó szerint annyit nem tudott megcsinálni, hogy a wc-re elmenjen, de ezek ritkák voltak. Meg mondjuk az is segítség, hogy a nagyok már nagyok, őket pár órára el lehet ereszteni, nem kell folyamatos felügyelet nekik.

  Egyébként az első 2-3 év a masszív szívás ( ), de nagyon gyereke válogatja, hogy kinek milyen hosszú és mennyire szívás. Ezt túl kell élni. Akkor kell gyereket vállalni, ha ezt a pár évet a kapcsolat kibírja. Apuka elfogadja, hogy háttérbe szorul, és hogy az asszony teljesen kifordul magából, hogy szalad a ház, hogy többször van hideg kaja, hogy neki kell teregetni, vinni a többieket suliba stb. Meg úgy általában apuka átáll erre a pár évre általános támogató és világvége elhárító üzemmódba. Ha ezt elfogadod és megérted (legbelül), hogy ez egy ideiglenes, néhány éves állapot, akkor sokkal könnyebb.

  És bármennyire is pokolnak éljük meg (mi férfiak), az anyukáknak sokkal nehezebb. Néha óránként, percenként érzelmi hullámvasúton ugrálnak, néha attól összeomlik, hogy ő ezt nem tudja, hogy a gyerek éppen jobbra nézett. Pihentető alvás nem létezik és ez önmagában teljesen kikészíti őket. Mint nő erre az időszakra teljesem megsemmisültnek érzik magukat. A személyiségük szinte teljesen megszűnik, mindenki csak "anyuka" ként szólítja, pár hónap és a saját nevükre nem emlékeznek... És még millió dolog van bennük, amire egy férfi nemhogy nem gondol, de nem is tud a létezéséről...

  Szóval fel a fejjel. Végtelennél egy kicsit több türelem. Sőt, mégtöbb. Anyu mindent meg tud oldani, mindent el tud intézni és mindenben a legjobbat tudja adni a gyereknek. Viszont ezt nem hiszik el maguktól. Nagyon-nagyon-nagyon sokat kell anyuba tölteni elismerésből, támogatásból és dícséretből, hogy ismét egy kicsit magára találjon. Önbecsülés, magabiztosság és leginkább az a hit, hogy mindent jól csinál. Mi férfiak el nem tudjuk képzni, hogy egy (normális) nő, ha anya lesz mi mindenre képes.

  Ha anya rendben van, akkor utána te is rendben leszel. Azt el kell felejteni, hogy ugyan olyan életed lesz, mint gyerek előtt. Egészen más. Teljesen más. Más az ütemterv, más a napi rutin, más a fontossági sorrend mindenben. Gyerek előtt napi 5-6-7-10-12-16-24 órát foglalkozatok egymással/magatokkal. Ezek a számok kisgyerek mellett egy ideig passzolni fognak csak percben, nem órában.

  Át kell állni apa üzemmódra, mint ahogy anya is átáll anya üzemmódra. Eddig férfi voltál, most már apa vagy. Ezt kell megérteni és minden a helyére kerül.

  4 gyerekem van, egyetemet csinálok, dolgozom, házat újítok fel és a családdal is igyekszem megtalálni az időt. Sajnos a barátságok ápolására most a legkevesebb jut. Ezt sajnálom. De boldog vagyok. Ez mindennap segít helyén tartani a dolgokat.

  Nyilván vannak jobb-rosszabb pillanatok. Anyánál is, nálam is. Ezt viszont fel kell ismerni. Szusszanni kell egyet. (percekben mérhető idő ) amikor mással foglalkozol. Elvonulsz, kizökkensz, szó szerint kifújod megad. Lerángatos magad a földre majd mész vissza a dolgodra. Ugyan ezt el kell fogadni anyától is. Figyelejtek egymásra. Ha kell, akkor el kell küldeni szusszani őt is, mert szüksége van rá neki is.

  üdv, FG

  Építésztechnikus. Építőmérnök.

Új hozzászólás Aktív témák