Új hozzászólás Aktív témák

• #552 [Prolixus] addikt philoxenia #551

  Új Válasz 2014-05-22 14:09:07 #552

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  [Prolixus]

  addikt

  válasz philoxenia #551 üzenetére

  Hopsz, valóban, akkor kb. duplaannyi éved van, mint nekem. My bad. Ilyenkor is azért még lehetne az életmódhoz nyúlni első körben, persze ilyen korban már sokkal erőteljesebben fel kel mérni a beteget...az anyagi lehetőségeit, az iskolázottságát, a személyiségét, az elhatározottságát. Na, kb, ezekre tényleg sosem szokott jutni idő, amikor egy nap el kell látni 30-40 beteget.

  "csak arra próbáltam ezúton rámutatni, hogy a "cukorbaj" kettes típusa teljesen más, mint az egyes, amire többé kevésbé megoldás az inzulinterápia magában."

  Ez totálisan ígyvan, de ez szerintem ebben topicban a nagy többségnek eddig is nyilvánvaló volt. Gondolom én, legalábbis. Ugye így van?

  "csak elképzelhető, hogy az egyik embernek a csoportból a 7-es HbA1c lenne az optimális, a másiknak a 6-os, az egyiknél a 140-es vérnyomás sem sok, a másiknál a 120 is..."

  Ezért nem katonás normálértékek vannak, hanem referencia tartományok. Alsó és felső határral. A tartományok meg ahogy írtad, a statisztika alpján jönnek ki. Persze lehetséges, hogy éppen lenne 100000 ember közül egy-két darab, akinél hosszú távon nem gáz a 140/90 feletti vérnyomás például, de ezt a néhány embert lehetetlen beazonosítani. A "logika" az egész mögött az kell legyen, hogy abból baj aligha lehet, ha a normális tartomány felső határa alatt lőjük be az értékeket. Szóval igazad van, lehet van akinek nem sok a 140-es systoles vérnyomás, de abból nem sok baja származhat, ha nem hagyod 140 körül ingadozni, hanem 125-130-at lövöd be célérétknel a terápiánál. ÉS ugyanez igaz a vércukorra is, a HgA1C-re is! Azt valóban jól látod, hogy az abszolút értékeknél olykor fontosabb a változás mértéke, erre illik is minden orvosnak rákérdeznie. A klasszikus példa erre a magasvérnyomásos beteg, akinek átlag 160, aztán leesik 110-re. Ha kimész hozzá a mentővel, megméred, azt hiszed a vérnyomással minden fasza, az nem lehet a gond, ami igaz is lenne, ha az illetőnek nem 160 lenne az átlagos vérnyomása, hanem 120.

  A hozzászólásod többi részével egyetértek, csakhogy ez a sok beszédnek kevés az alja esete (Vagy hogy is szokták ezt mondani?). Az orvos-beteg viszonyon még csak-csak lehet módosítani, de olyan szintű egyénreszabott terápiát, ami optimális lenne, jelen pillanatban lehetetlen kivitelezni. Akkor is lehetetlen lenne, ha az egészségügynek korlátlan mennyiségű anyagi forrása lenne, és minden betegre jutna 2 tucat orvos, akiknek egy nap összesen 2 beteggel kellene foglalkoznia. Ennek két egyszerű oka van: Egy: A bizonyítékokon alapuló orvoslás amióta létezik, statisztikai alapon működik, embertömegeket vizsgál. A klinikai kutatás, gyógyszervizsgálat bizonyító értékét egyrészt a metodikája szabja meg, másrészt a résztvevők száma. Ha a metodika megfelelő, annál nagyobb a kutatás értéke, minnél több beteg vett részt rajta. Sosem az egyének állnak a középpontban, ha le kell vonni a konzekvenciákat, hanem a tömegek. Persze máshogy nem is lehetne ezt csinálni. Méghozzá azért nem mert Kettő: Amíg nem lesz minden egyes betegnek leszekvenálva a teljes genomja, és amíg nem fogjok tudni pontosan, vagy legalábbis nagyjából, hogy melyik gén mit csinál, hogy szabályozódik stb. addig csak a sötétben kaparászhatunk, ha a személyre szabott terápiáról van szó.

  [ Szerkesztve ]

  I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

Új hozzászólás Aktív témák