Aktív témák

  • Dominator

    aktív tag

    Nem sokra emlékszem hogy mi történt a fizika érettségi után. Kijöttem a kocsmából pont jött a villamos. Emberek beszéltek rajta, nem tudom mit, nem figyeltem, csak hallottam a zajt mindenfelől és idegesített, hogy nem vagyok egyedül. Néztem az árnyékokat, ahogy elsuhannak, a fákat az ablakon túl, a bokrokat, reklámtáblákat. Leszálltam, megyek a zebra felé. Egy szőke picsa, hátulról is látszik, hogy szörnyen ostoba. Mindig elítélem az embereket. Ott van valaki aki ismer, nem akarom, hogy lásson. Inkább megvárom amíg elmegy, ő úgyis siet, én nem, lassabb vagyok. Átérek a zebrán, közben számolok, fehér, fekete, fehér, fekete, fehér, átértem, meg sem számoltam. Megyek a ház felé, módszeresen kiválasztok egy nem jó kulcsot, mint mindig de most legaláb időben korrigálok. Bemegyek, a postaláda üres, hívom a liftet, feljutok végre, egy rács, két rács, cipő le, ajtó, a macska már vár, csak én vagyok itthon és ő. Leveszem a zakót, a nadrágot, összehajtom szépen, ahogyan tanultam, és felakasztom. De nem a jó fogasra. Nem érdekel, ott marad, én is itt maradok, a szobámban, a hűvös árnyékban, a távoli építkezések zaját hallva, de lehet hogy nem is az, hanem csak az autók az utcán. Lenyomok egy billentyűt, bármelyiket, a gép elindul és leírom mindezt, aminek az elejére sem emlékszem már, nem is érdekel, csak hasson még az alkohol, hátha alkotok valami maradandót ebben a nyomorult világban. Van még két szendvicsem, meg csokim, semmit nem ettem meg, megteszem most, felfalom mindet aztán elfekszem az ágyon, zenét hallgatok és várok valamire. Valakire. Egy üzenetre valakitől. Vagy a csodára, vagy nem is tudom, csak várok, mert azt megszoktam. Csak a bódultság ne múljon el.

Aktív témák