Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • SunMount3r

    nagyúr

    válasz solena #131017 üzenetére

    Az önreprodukció elég furcsa kifejezés önmagába véve, mert amit az emberek vonatkozásában (is) értünk alatta (biológiailag), annak eredménye sosem önmagunk teljesen megegyező mása lesz. De nyilván egy részünk "benne van", és oké ez már elég is a "motivációhoz" hozzá. Ókori filozófusok is felvetették már, hogy az élet egyik fő célja az "örök életűség", vagy hallhatatlanság (bár ez félreérthető) állapotának (érzésének) elérése. Erre pedig a lényünknek (legalábbis egy részének) a nemzés általi át/továbbörökítése az egyik megoldás. És itt jöhet képbe még a szerelem, mert: szeretet->szerelem->vágy (vagy ami még közötte lehet)->nemzés->reprodukció a végeredmény. Az öröklétre vágyódás kapcsán pedig máris be lehet kapcsolni istent (náluk még az isteneket), mert ugye az ember egy "véges lény", de akkor honnan van meg benne az öröklétre vágyódás képessége?: hát istenből ered, mert ő örökkévaló és mi hozzá hasonlatosak vagyunk, ő teremtett minket és ezt a részét (legalábbis az erre való vágyódást) is belénk helyezte = bizonyíték isten létezésére és a mi "isteni eredetünkre".
    Több ponton lehet ezekkel is vitatkozni persze én is tudnék pl. hogy a biológiai, genetikai hasonlóságokkal szemben mennyit nyomnak latba a személyiséget és az élettörténet alakító külső tényezők stb... De ennyire most nem akarok belemenni (nagyon messzire vezetne) és alapvetően azért elfogadható lehetséges felvetések ezek.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák