Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • joysefke

    veterán

    LOGOUT blog

    válasz Doki-HUN1978 #76260 üzenetére

    Nekem ez olyan csalás féle.

    Olyan, hogy "csalás" az csak versenyen értelmezhető, ha nem a dicsőség a cél, akkor nyilván az a lényeg, hogy mennyire tudnak a sporteszközeid mozgásra motiválni...

  • Runner_fxr

    Ármester

    válasz Doki-HUN1978 #76260 üzenetére

    Értem amit mondasz, és ez még logikusnak is tűnne, ha nem ismerném ezeket a bringákat. :)
    Kérdezek valamit, szerinted mi a különbség a sportteljesítmény szempontjából aközött, hogy megy valaki hegyen mondjuk 30Km-t 800m szinttel saját erőből, vagy megy pedelec bringával 60km-t 1600m szinttel 50%-ban rásegítéssel? Csak mert szerintem ez ugyan az a sportteljesítmény, csak az egyik esetben kétszer akkora távot mentem segítséggel. Vagy rosszul gondolom? Mi ezzel a baj?

    Mentem én régebben saját erőből 2500m szintet és 80-100km-t nehéz terepen, de már nincs annyi időm bringázni, hogy ezt most is prezentáljam ilyen edzettséggel. Ezért segítségül hívom a modern kor technikáját. Én szerintem ezzel semmi baj nincsen. Nem csalás ugye, mert nem verseny. A másik meg az, hogy sokan úgy állítják be ezeket a rásegítéses bicókat mintha egyenesen káros lenne az egészségre, maga az ördög szekere. Azért gondoljuk már végig, mozgok, kint vagyok a természetben a jó levegőn, nem szennyezem a környezetem a járművel, mégis mi lehet ezzel a baj? Az, hogy az erőnlétemhez képest jóval többet tudok menni ilyen géppel, hát istenem. :) Akit ez zavar az vegyen ilyen bringát, vagy tekerjen annyit, hogy utolérje az ilyen bicókat kizárólag saját erőből.
    Én ezzel a részével egyáltalán nem foglalkozom, nem versengek senkivel. Akkor sem tettem ezt amikor hagyományost hajtottam. Anno azért kezdtem el hegyi kerékpározni, mert eszméletlen szabadságérzetet nyújtott és tetszett a kerékpártechnika ezen ágazata. Mindig figyeltem a mtb fejlesztéseket.
    A mtb-ban mindig a kompromisszumok nélküli szórakozást és szabadságérzetet kerestem, meg persze jól esett az edzés része is. Anno amikor először átültem első telós mtb-ra újra hatalmas lökést adott, mert nem szorított olyan korlátok közé mint a merev villás. Utána jött a fully mtb, az megint egy új színt vitt a montizásba. Aztán ahogy egyre kevesebb időm lett tekerni, kezdett alábbhagyni a motiváció. Régóta figyeltem a pedelec gépeket, de eleinte nagyon rossz konstrukciónak tartottam őket, nagyon rövid hatótávjuk volt, és bugyuta kinézetük a hatalmas agymotorral. Meg ebből adódóan irányításbeli problémák.
    Aztán ahogy elterjedtek a modernebb középmotoros rendszerek, kellemes hatótávval, már felcsillant a szemem. Újra visszaadta azt az élményt amiért anno elkezdtem ezt az egész sportot. Szerintem nincs ezzel baj.

    Persze öregeknek, és valós egészségügyi problémákkal rendelkező embereknek is jó egy ilyen gép, de azért ne gondoljuk már azt, hogy az ilyen gépek, mint amit én is vettem, papiknak való. :) Olyan terepen megyek vele ahol szerintem egy öregúr sem szeretne menni még gyalog se. :D A hegyre nem csak felmenni kell tudni, hanem le is kell tudni jönni. :)

    [ Szerkesztve ]

  • fpeter07

    veterán

    válasz Doki-HUN1978 #76260 üzenetére

    Csalás? A kerékpározás a legnehezebb sport, amit eddig próbáltam. Gyaloglás, futás, konditerem, pingpong, tollas stb. Messze nehezebb ezeknél.

Új hozzászólás Aktív témák