Új hozzászólás Aktív témák

  • hcs57

    őstag

    válasz gban #27065 üzenetére

    Sajnos azt tapasztalom, egyrészt személyesen, másrészt mások tapasztalatából, hogy a híres nagy márkák régi időtálló modelljei manapság már nem olyan időállóak. A strapabíró modellek helyett új, "tetszetős" küllemű és drága modellek jelennek meg, amelyekben hol ez, hol az romlik el. A régi modellek újra gyártva sem ugyanazt a tartósságot hozzák.
    Azt mindannyian belátjuk, hogy vannak "elnyűhetetlen" darabok, de mintha az új modellek nem ilyenek lennének... na ekkor döntöttem úgy, hogy nem fizetek a hangzatos nevekért, a csili vili kinézetért. Amit veszek, azt megvizsgálom, bár a tartósságát eldönteni nem tudom, de egy három éves jótállás kissé megnyugtat (lsd. Lidl).

    Jose Mujica, Uruguay elnökének beszéde a 2012-es riói ENSZ konferencián
    ...De az élet úgy csúszik ki az ujjaink közül, hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk azért, hogy még többet fogyaszthassunk, és a fogyasztói társadalom a motor. Hiszen végül is, ha a fogyasztás megbénul, a gazdaság leáll, ha pedigleáll a gazdaság, a stagnálás kísértete jelenik meg mindenki előtt. Pedig éppen
    ez a túlfogyasztás az, ami a bolygóra veszélyes. Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni. Így aztán egy izzó élettartama alig 100 óra. Pedig vannak olyan izzók, amelyek 100.000 órát égnek! De ilyeneket nem szabad gyártani, mert az problémát okoz a piacon, mert dolgoznunk kell, és fenn kell tartanunk a „használd és dobd el” civilizációt,
    így aztán egy gonosz csapdába kerülünk. Ezek a problémák politikai természetűek, és azt mutatják, ideje, hogy megkezdjük a harcot egy új kultúráért. Nem arról beszélek, hogy menjünk vissza a barlangember idejébe, vagy magasztosítsuk a elmaradottságot. De ezt nem folytathatjuk a végtelenségig,
    nem irányíthat bennünket mindig a piac, épp ellenkezőleg, nekünk kell uralnunk a piacot. Ezért mondom azt, hogy a probléma, amivel szemben állunk, politikai probléma. Alázatosan azt mondom, amit a régi gondolkodók, Epicurus, Seneca és az ajmara indiánok megfogalmaztak: „nem az a szegény ember, akinek kevés a vagyona, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége, és a végtelenségig többet és többet kíván.” Ez egy nagyon fontos kulturális kérdés.

    Okos vagy, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz. Zseniális, ha tudod, melyik felét. forrás: mozaik.bloglap.hu

Új hozzászólás Aktív témák