Új hozzászólás Aktív témák

• #68231 Dhampir félisten Daidalosz #68229

  Új Válasz 2021-07-06 00:22:17 #68231

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dhampir

  félisten

  válasz Daidalosz #68229 üzenetére

  Párszor "erdőben" horgásztam, amíg partról elérhető volt, könnyített műcsalival. Védett horog nem állt rendelkezésre, persze házilag lehetett volna készíteni, megfelelő barkácsolós attitűddel. A "kihajlós" horog bevált, ugyanis amíg rá nem érzett az ember, addigra legalább minden második-harmadik dobás elakadással járt. Amikor már kialakult fejben a "térkép", akkor lehetett halat is fogni az ágak közti táncoltatással.

  Kérdés, hogy kinek mi a nagy hal. A süllőnél maradva, számomra már egy négykilós súlyú is annak számít. A folyóvízi "erdőből" kiemelni egy ötkilós példányt annak minden nehézségével együtt már nagy élményt jelentett. Az ennél nagyobb kapitális ragadozó halak mind elmentek, mert ahol nem a fa, ott a kő falta fel a damilt, de ilyen helyeken teremnek a nagy halak (természetes vizekre értve). Pontyot sikerült egyszer egy becslés szerinti tizenöt kilogramm körüli példányt kifogni egy bányatóban (nem sikerült lemérni, de egy horgásztárs tízkilósánál jóval nagyobb volt), szakadt part tövében, ritkás nádszélben, osztott súlyú úszós felszereléssel, 70-es lágy Optima damillal, aranyszínű Mustad horoggal, nagy Ryobi peremfutó orsóval. A bot márkájára már nem emlékszem pontosan, kétrészes és tömör üvegből készült, talán a "Duna" volt vagy egy Germina, de nem biztos. Azzal lassan-lassan sikerült visszakormányozni a nádasból és már a nyílt víztükrön végződött a küzdelem. Lemérni nem volt lehetőség megfelelő mérőeszköz híján a visszahelyezés előtt. Csak egy 5 kilogrammig mérni tudó, kis bőrtokos Tokoz mérlegem volt.

Új hozzászólás Aktív témák