Új hozzászólás Aktív témák

• #18648 Freddy76 addikt

  Új Válasz 2017-10-22 21:28:11 #18648

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Freddy76

  addikt

  Nos, befejeztem a Falcont. Akartam írni róla pár szót, de elég hosszú lett…

  Disclaimer:
  1. Az alábbiak erősen, sőt, abszolút szubjektív véleményt mutatnak. Minden mondat elé tessék odaképzelni, hogy szerintem, vagy véleményem szerint. Tehát nem igazságokat nyilvánítok ki, mint teszik itt sokan, csak az én egyéni véleményemet írom le.
  2. Az anyagiak felbukkannak helyenként. Ez nem nagyképűségből van, hanem azért, mert a Falcon esetében lehetetlen nem figyelembe venni azt a tényt, hogy negyedmillió forint (volt, mert már drágább…), ez egy olyan jellemzője, amelyet figyelembe kell venni minden más aspektusnál (építési élmény, játszhatóság, stb.).
  3. Star Wars fan vagyok, és Lego fan is. Vagyis abszolút célcsoport.
  4. Nem fogok élménybeszámolót tartani, képeket betűzdelni. A neten kismillió kép és számtalan összerakási beszámoló elérhető.

  Mi a jó a Falconban?

  Az a helyzet, hogy én a marketing ideális áldozata vagyok. Csóró gyerek voltam, gyerekként csak álmodoztam a Legókról, és nem csak azért, mert nem volt rá pénz, hanem azért is, mert tőlünk a legközelebbi hely a kb. másfél órás vonatútra lévő Békéscsaba volt az, ahol lehetett egyáltalán Legót kapni (igen, én még Békéscsabához képest is messze laktam, ahogy Luke Skywalker mondta, ha van a galaxisnak közepe, az attól a legtávolabbi hely). Gyerekkoromban (='80-as évek) én azért nem láttam a Star Wars-t, mert a helyi moziban csak heti egy filmet adtak, és amikor pont a New Hope ment, elkeltek a jegyek… Aztán hétfőn az osztály egyik fele áradozott a Csillagok háborújáról, a másik fele meg lúzer volt… Most jól élek, természetesen kompenzálok, minden szart megveszek. Emellett szeretek vásárolni, boltban, megfogni a cuccot, örülni neki, fizetni valódi pénzzel valódi embernek. Szeretem a különleges dolgokat, amelyekből kevés van, amelyekért tenni kell, nem csak bemenni a boltba. Nos, a Falcon ezt adja. Óriási volt a hype, a titkolózás, a körítés. Én sokat nem tettem azért, hogy legyen, a hivatalos bejelentés napján bementem az Allee-ban a Lego Store-ba, felírtam magam egy listára, és ennyi, október 1-én az enyém volt.
  A doboz csodás, igazi fancy cucc, hatalmas, robusztus, szép képekkel. Maga a cucc is az, óriási, spirálozott útmutató, négy nagy doboz benne az elemekkel, rajta stilizált rajz, idézetek, csúcs.
  Szóval rajongó-kiszolgálás, design, körítés csillagos ötös. Élmény volt várni rá, megvenni, hazahozni.

  Építeni sokszor jó. Amikor az ember ismerős helyeket rak, pl. a folyosó bejáratát, ahol Han és Leia smároltak, vagy a helyiséget, ahol R2 és Chewie sakkoztak (vagy mi a csuda), az jó. Amikor érdekes technikákat rakok, az is jó. Érdekes a váz, kecses, de mégis robusztus. Bármelyik sarkán-szélén emelem meg, meg sem nyaklik, figyeltek rá, hiszen egy soha nem látott Lego behemótot kell tartaniuk.

  A kész modell jól néz ki. Ekkora böszme Millennium Falcon a nappalimban még nem volt, és mégiscsak a filmtörténelem-popkultúra legikonikusabb hajójáról beszélünk.

  És a végén is ott az exkluzivitás, a tudat, hogy ez csak nagyon keveseknek van.

  És akkor jöjjenek a negatívumok (kérem újra elolvasni a fenti 1. pontot).

  Értelmetlenül nagy. De tényleg, ez olyan, mintha valaki nagy péniszt akar, és kap egy 80 centiset. Okés, hatalmas, de semmit sem lehet kezdeni vele. Mint a Bugatti Veyron, egymillió euró, és 400-zal megy. 1300 köbcentis mellimplantátum. Sokan megveszik, mert megtehetik, de soha nem használják, ergo értelme sem sok… Ez itt nagyon nagy, azt sem tudom, hova rakom, Minden polcról, szekrényről lelóg, a különböző felfogatós megoldásokat, amelyeket a neten látok, a kész hajó ismeretében nem tartom stabilnak. Játszani nem lehet vele, felemelni sem nagyon.

  Építeni sokszor unalmas, és többször unalmas, mint ahányszor jó. Miről van szó? Van egy baromi masszív váz, ami főként technic elemeket és építést jelent. Szóval van egy lényegében tehnic alapunk, egy nagy négyzet, mindenfelé kilógó pinekkel, egy funkció nélküli talapzat, amelyről csak mi tudjuk, hogy a Falcont fogja hordozni. Majd összerakunk hat talpat, tök egyforma, semmi extra. Két zacskó kilőve. Majd jön egy kis beltér, folyosó, sakktábla, szuper, majd újabb beltér, hopp, itt az üreg, amiben elbújtak, de jó, utána a külső részek, hohó, itt a filmekben oly sokszor felvillanó hajtómű, de klassz – és most tartunk öt zacskónál. A tizenhétből. Ezután már csak körberakjuk a vázat, majd elkezdjük gyártani a szürke paneleket, amelyekkel befedjük.

  És ez a legnagyobb baj. A sok szürke panel. Különböző nagyságú, alakú (bár a legtöbb egy elrontott, kockásított körcikk lényegében) panelek, amelyeket pakolunk lent és fent. Lent technic pinekkel fogatjuk oda, fent csak egy pöcök tartja, vagy semmi, éppen csak passzol a helyére rögzítés nélkül, ekkora dögöt úgysem fog senki fejjel lefelé reptetni. És szürke. Helyenként az ember úgy örül meg egy bordó-barna-zöld elemnek, mint egyszeri kádéenpés a szomorú Soros Györgynek, bocsánat, soros györgynek. Szóval alapvetően unalmas építeni. Van váz (szuper, majdnem tök olyan, mint a korábbi UCS Falconé), van némi beltér (amekkora helye volt baszki, még jó, hogy két platnit beépít valami beltérrel), utána már csak burkolunk.

  A mérete miatt építeni is nehéz, egyszerűen nem férsz el. Rohadt nagy a füzet, nagy a hajó (kb. a második zacsi után már nagy, és a hatodikkal, tehát bőven félidő előtt eléri a teljes méretét), nálunk a konyhaasztal sem elég rá. Aztán szerencsére jön az a rész (szintén még a fele előtt), amikor már egyáltalán nem a hajóra raksz cuccokat, hanem összeraksz paneleket, amit felraksz a hajóra. Vagyis az építés nagy részében nem hajót építed, hanem valami szürke izét, ami lapos, tele van pöckökkel, és aminek semmi értelme, és amit végül felraksz a hajóra, és akkor látod, hogy aha, ez ide való.

  A másik unalmas rész a biszbaszok felrakása. Komolyan, ez a Sok Biszbasz Készlete. Az angolban erre van egy jó szó, greebling. Ez a tevékenység, amikor egy sima felületre sok apróságot teszel fel, hogy ezáltal részletesebbnek, komplexebbnek, érdekesebbnek tűnjön. Miről beszélek? Van ez a radiátor elem. Ebből kétféle színben van 200. És van a sok kis pöcök, ez, meg ez, ez, ez, és ez, világosszürke és sötétszürke, esetleg fekete színben, és semmi értelmük azon túl, hogy amolyan biszbaszossá teszik a felszínt. Ezekből, meg a többi 1X1-es kis biszbaszból nagyon sok van...

  Az is beszédes, hogy ha a Google-ba beírod, hogy "greebling", Star Wars és Lego Star Wars képeket dob fel...

  Összefoglalva: marketing jeles, exkluzivitás jeles, kinézet jeles, bár a méret itt már zavaró, tudjuk, Rocco Siffredi is igéző látvány sok hölgynek, de amikor használni kezdi a rudat úgy, ahogy szereti, akkor már inkább problémás. Építeni is jó, sokszor. De emellett a legtöbb esetlen unalmas építeni, a kész cuccal pedig elég nehéz mit építeni.

  Visszamennék az elejére. Én Lego fan vagyok, Star Wars fan vagyok, pénzem is van egy ekkora készletre, célcsoport vagyok tehát. De nem látom értelmét. Hogy érdemes-e megvenni? Nos, az árából kijön a Saturn, az Old Fishing Store, a Slave I UCS (hogy Star Wars is legyen), a Ninjago Temple of Airjitzu és még egy Parisian Restaurant is. Ezek külön-külön jól néznek ki, elég nagyok ahhoz, hogy az ember érezze, épít valamit, figyelemfelkeltők, de egy percig sem unalmasak, és minden kocka azért van benne, mert van értelme, hogy benne legyen. Ha valakinek megvan a Legora költhető kerete, felejtse el a Falcont, és vegye a fentieket, vagy bármi mást. Ha valakinek nincsenek anyagi korlátai, és van bőven ideje, helye, és bírja a monotonitást, az vegye meg. Akinek számít, hogy a valaha volt legnagyobb Legót birtokolja, vegye meg. Mert szerintem a Lego is ezt akarta, múltba küldeni a Taj Mahal rekordját a maga 5.514 darabjával és újabb dobogóst állítani.

  Zárszó: mindig is érdekesnek tartottam, hogy emberek fel akarnak mászni oxigén nélkül a Mount Everestre. Okés, tök jó a hegymászás, egészséges, szép helyeken jársz, fizikálisan a határaidon vagy, és fejlődsz, szuper. Az Everest, és a többi nyolcezres viszont hétezer méter felett már csak katatón-monoton séta, félig öntudatlan állapotban, a csúcsra akkor jutsz fel, ha szerencséd is van, és a végén csak egy marad, a tudat, hogy fent voltál, mert arra, hogy tényleg fent voltál, nem is emlékszel. Nos, a Falcon a legózás oxigén nélküli Mount Everestje. Vagy éppenséggel a hot-dog evés világcsúcsa, ami persze a „leg” valamilyen szempontból, kérdés, értelme mi.

  Szerintem a Falcon ideális mérete valahol 3000-3500 darab körül lehet. Ebben már meg lehet csinálni a formát, a pilótafülkét, elfér benne beltér is, és nem szopatjuk szét magunkat.

  Összességében nem bántam meg, hogy megvettem (de ha mástól kellett volna elvenni a pénzt, talán bánnám). De azt hiszem, el fogom adni, így összerakva.

  [ Szerkesztve ]

  "Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."

Új hozzászólás Aktív témák