Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Lunky88

    tag

    válasz Lunky88 #585 üzenetére

    Amit Kate-ről írtam, utólag rájöttem hogy hülyeség, de már túlléptem a szerkesztési időt. :)

    "Go on… but trick us again child, and your suffering will be legendary even in Hell!"

  • janos666

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz Lunky88 #585 üzenetére

    Én a játék elején nem kezeltem túlzóan kitüntetett figyelemmel Chloe-t, és próbáltam jóban lenni mindenki mással is (bár nem erőltettem túl a dolgot*), viszont később egyre jobban figyeltem arra, hogy mit sugall nekem Max, ő mit szeretne, így a végére "most már leszarok mindent és mindenkit, de csak azért is megmentem Chloe"-t stílusra váltottam.

    Ennek a dinamikának része volt az is, hogy lassan és nehezen találtam fel magam játékosként, hogy ez egyrészt szerepjáték féleség (először azt hittem, hogy inkább animált képregény lesz), illetve azon belül talán inkább az a fajta, ahol a játékosnak kell megpróbálnia felvenni a történetben javarészt készen kapott szerepet (akkor is, ha ezt csak finoman kommunikálja a játék, nem erőlteti ki), mintsem megpróbálnia belevinni a saját személyiségét a játékon belüli karakterbe (akkor sem, ha látszólag erre is van némi lehetőség). [A közelmúltban a Bioware játékok inkább az utóbbira tanítottak, tehát hogy a játékos önmagát próbálja megvalósítani bizonyos keretek közt, ne egy kész karaktert öltsön magára egy kevés szabadsággal.]

    Mondjuk ettől függetlenül is megkedveltem Chloe-t abban a részben, ahol él az apja (miután ott láttam a "szebbik oldalát" [jó, tudom, ez relatív], később már sikerült azt felismernem a "punk" verziós felszín mögé bújva is [és adta magát a spekuláció, hogy előtérbe kerülhet a könnyebben szerethető oldala, ha feloldódik körülötte néhány konfliktus, és lecsengenek a traumák...]), ezért sem volt később nehéz hallgatni Max-re, hogy ő legyen a középpont.

    *Még korábban hallgatni kezdtem Max azon sugallmaira (amiket többnyire magában motyog nekünk), hogy ne piszkáljam feleslegesen az idővonalat, ezért nem próbáltam meg csalva összehaverkodni mindenkivel, akivel spontán nem sikerült, így olyan fele-fele arányban lett "népszerű" az ismerősei közt (pl. Kate-et is lehozta a tetőről, és Victoria-val is jóban lett a végére, de nem is állt szóba mindenkivel, akivel csak lehetett volna, és volt akit egyenesen megbántott...).

    A végén kipróbáltam azt a verziót is, hogy Chloe meghal, és azt láttam, hogy épp elég volt néhány Chloe kedvére való dolgot megtenni (saját jókedvemből rálőtt Frank-re [az üres tárral, de ezt nem tudtuk] és meglepte Chloe-t, mikor azt mondta nem meri Max megcsókolni [csak mert jó viccnek tűnt], de kb. ennyi), hogy a végén csókkal búcsúzzanak (a mostohaapjának adott igazat a családi veszekedéskor, illetve a szekrényben maradt, mikor veszekedett vele, mert ő küldött be oda, és jóban akartam lenni David-el, felvette a telefont, mikor Kate hívta, stb, szóval sok olyan volt, amiért nyíltan leb@szta Chloe Max-et, de ettől még megszerették egymást a végére, ami nekem ilyen szempontból nagyon tetszett: nem voltak "irracionális elvárások", csak spontaneitás...).

    [ Szerkesztve ]

    TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."

Új hozzászólás Aktív témák