Új hozzászólás Aktív témák

• #4359 Teasüti nagyúr blountex #4358

  Új Válasz 2017-10-04 21:41:59 #4359

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Teasüti

  nagyúr

  válasz blountex #4358 üzenetére

  Az egyetlen általam ismert módszer a kamerás szerszámbemérő. De otthoni körülmények között passz. Talán próbálkozhatsz sugármérő sablonnal és szögmérővel, ha hozzáférhető helyen vannak.

  Esetleg lefényképezni vmi normális géppel, amihez van objektív profil amivel korrigálni lehet a lencsetorzítást.
  Így viszonylag jó közelítéssel - 0,5 mm-en belül - meg lehet határozni az összes a kamerára merőleges síkban lévő kontúrt, ha elhelyezel a képen ugyanabban a síkban egy méretskálát is.

  Én NYÁK-ról lőttem már ilyen képet sima telefonnal nagylátószögű lencsével, ami elég erősen torzít. De még így is 0,5 mm-en belüli közelítéssel tudtam megrajzolni a kontúrját némi képszerkesztős perspektíva- és kézi disztorzió korrekció után.

  [ Szerkesztve ]

• #4362 spidersoft senior tag blountex #4358

  Új Válasz 2017-10-04 22:02:09 #4362

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  spidersoft

  senior tag

  válasz blountex #4358 üzenetére

  A legfontosabb, hogy mindig bele kell gondolni, hogy miképp lehetett az alkatrész megrajzolva. A szögeket, hacsak nincs spéci funkciója, kerek méretekre állítják be (oldalferdeség kerek szög, radius 1mm alatt tizedre kerek, 0,5mm alatt öt századra, 1mm fölött 0,5mm-enként, 5mm fölött mondjuk 1mm-enként lép... tehát jó eséllyel nem lesz munkadarabon R4,8-as lekerekítés, az ötös és kész.

  Műanyag alkatrészeknél jellemzően van kilökési oldalferdeség: amerre lemozdul a szerszámbetét, abban az irányban keresendő, tehát egy kétfelé nyíló szerszámban jó eséllyel az osztósíktól mindkét irányba találni lehet ilyet. Behúzódó magon gyakran nem helyeznek el oldalferdeséget, mert a magot a szerszám úgyis kimozgatja, de amíg az alkatrészben van, segít áthúzni a formaüregből. Az oldalferdeség jellemzően kerek valahány fok (1-6°, esetleg több). Leméred a tárgy tetejét, magasságát és alját. Ha a teteje és az alja se kerek méret (tizedre-öt századra nem kerek), akkor sanszos, hogy a formaüreg van kerek méreten, és számolnod kell a műanyag zsugorodásával is. Ez PS/ABS/PC esetén pl. nagyjából 0,5%, de minden műanyagnak más... szóval meg van a kerek méret, ezt állítod be fix méretként, a szög a három méretből (felső-alsó szélesség, magasság) kiadódik mondjuk 1,87°-ra, ekkor vélhetőleg az oldalferdeséged 2°. A kerek méret annyi, amennyi, a másik méretet meg a 2°-ra módosított oldalferdeséggel ellenőrzöd, jó eséllyel így jutsz a legközelebb a valósághoz.

  Ha műanyagot mérsz, akkor a tolómérőt érdemes lazára, de nem lötyögősre hagyni. Szoros tolómérővel nem lehet pontosan műanyagokat megmérni, mert összemérhető a tolómérő mozgatásához szükséges erő azzal az erővel, amivel simán nyomsz akár 1-2 tizedet is egy héj-szerű alkatrészen... szóval jó tolómérő kell hozzá, ami nem lóg, miközben lazán fut. Ilyet vagy nóniuszosban találsz, vagy digitálisban 30.000 körül... nekem itthon egy banggoodos 4.000Ft körüli cucc van, ez jóval jobb, mint a hazai boltokban (lidls/barkácsboltos/random kínai) 2-3.000-esek, de messze nem elég pontos ahhoz, hogy 2-3 századra lemérhess vele valamit. Én azt mondanám, hogy öt századra azért pontos.

  Mikrométer, ha van otthon, az is segít.

  Radius sablon is. Ha ez nincs, akkor ismert átmérőjű hengeres dolgok... kisebb sugarakhoz mindenféle drótok, nagyobbakhoz pl. gépcsavar szára, feje. De műanyag házilagos méréséhez elég lehet egy műanyag iskolai radius sablon is.

  Ha van mikroszkópod, akkor apró tágyaknál sokat segít. Tolómérő pofáit az alkatrész mellé téve (és nem rá az alkatrészre), addig tolva össze, amíg pont olyan nem lesz a pofái távolsága, mint a mérendő alkatrész (jellemzően 1mm alatti dolgoknál van értelme).

  Lapos alkatrészek, vagy egyéb alkatrész lapos felületeinek beméretezésében nagy haszna van egy kutyaközönséges síkágyas szkennernek. Először kalibrálod a szkennert: ráteszel egy pl. 200x200-as (vagy más ismert méretű, de minél nagyobb, annál jobb) négyzetet/téglalapot, beszkenneled és beteszed 2d rajzolóprogramban (acad/3d program vázlatolója/stb) úgy, hogy 1:1-be kerüljön be a kép (elvileg az EXIF-ben benne van a DPI, szóval ismert a mérete), majd rámérsz az alakzatodra, hogy X-ben és Y-ban van-e torzítás. Ha van, felírod az arányszámot, innen már ismert a szkennered pontatlansága. Beszkenneled a tárgyat (lehetőleg minél nagyobb felbontásban, nyilván a készülék natívját túllépni nincs értelme), beteszed a körberajzoló programba, átskálázod az előbb felírt kalibrációs értékkel és körberajzolod. Pár századon belül le lehet követni a kontúrokat.

  Satöbbi

  Egyéb ötleteket magam is szívesen várok

Új hozzászólás Aktív témák