Aktív témák

  • ispi

    tag

    Ma is összeszaladt 2 lehetséges meló a tegnapi szenzációs ajánlat mellé, amivel kapcsolatban jövőhéten még hívnak, mert többszereplősre vették a figurát. Biztos Zagyvát lehetne rekeszteni a rengeteg jelentkezővel, annyira vonzó kondíciókkal csábítják a lehetséges jelölteket, és próbálják meg betölteni a munkakört. Ami a siralmas, hogy sok helyzetben (vagy inkább általánosságban) még akár annak is örülni kellene, hogy egyáltalán van errefelé ilyen ajánlat, ahol a madár, az állami támogatás és a vidékfejlesztési miniszter sem jár. A másik 2 viszont életképesebbnek tűnik, csak megint nem tudta beosztani az élet a lehetőségeket és (persze nem kicseszésből, mert ő olyat nem csinál ám) hónapokon át tartó szünet után mindent, amit tudott, 2 napba sűrített bele. Úgyhogy a mai nap a fejtörésről, guglizásról, fejtörésről, jobbra-balra telefonálásról, fejtörésről, időpontokat kérésről-eltolásról és nem utolsó sorban, a fejtörésről szólt. Mert hirtelen, egyszerre kell minden. A hétfő meg ugyanez lesz. Alig várom...
    Csakhogy! Dilemmába csomagolt döntéshozatalban sosem voltam osztályelső, ha hozom a formám, megint sikerül 2 (vagy ez esetben 3) szék között a földre ülni, vagy a legrosszabb ajánlatot választani. Nem, ez nem pesszimizmus, hanem tapasztalat, mind2re volt már példa. De ha így esik, legalább a csodálkozás elmarad, mivel ahogy a dal is mondja: "Tudod az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod".
    Teljesen persze nem, de a rezignáltan történő tudomásulvétel egy idő és bizonyos mennyiség után, már automatikusan jön magától.
    De mivel a lehetőségekben való tobzódás még mindig sokkal jobb, mint a hiányuk, azért alapvetően hepi a dolog és jobb ez így, főleg, ha a vége is jó (lesz).

    Csak az normális, akit nem ismersz eléggé.

Aktív témák