Aktív témák

• #16 ispi tag

  2017-10-15 00:08:24 #16

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ispi

  tag

  Emlegetett prüntyőke...
  #13 Kaptam e-mailt miss HR-től, aki 1 hónappal ezelőtt megígérte, hogy hamarosan hív. Az első (és egyetlen) hívást követő hétben maradtunk anno, aminek már 4 hete. Biztos sok dolga volt. Leírta ugyanazt, amit akkor telefonon is elmondott, de a fogalmazásból kitűnik, hogy szerinte most, először lép kapcsolatba velem és közli a tudnivalókat. Hát így megy ez projekt toborzóéknál. Darab-darab. Azt is kérte, hogy jelezzek vissza, aktuális-e még a minden. Persze, visszajelzek mindenképp. Majd 1 hónap múlva én is.

  #14 3-ból fél. Ez úgy jött ki, hogy a garantált bérminimumos (jövőre már nagyon fölemelik ám!) helyről újra rám csörögtek, de ezúttal nem az volt a közlendő, hogy nem engem választottak, hanem, hogy akit először választottak, az visszamondta a munkát, mert elfelejtettek közölni vele (és mindenki mással is) 1 apróságot, ami miután kiderült, az első számú jelölt, a kiválasztott, a nagy Ő úgy döntött, hogy nem akar megszakadni (nem csodálom, igaza van) és ők ezután rögtön rám gondoltak, hogy ebben az esetben "ha nincs ló, jó a szamár is" alapon én esetleg akkor szívesen megszakadnék. Hát nem. Meg amúgy is, ha elsőre nem kellettem, akkor ne kelljek másodjára sem. Egyszer megfelel, egyszer nem? Rám fanyalodtak? Úgy hozta az élet, hogy kénytelenek lennének velem beérni? Egy pót munkással? Egy örökös másodikkal? Egy "Ez is megteszi, amíg nem találunk jobbat."-al? Na nehogy már! Engem ne csak úgy tessék-lássék vegyenek föl! Engem akarjanak, vágyódjanak utánam, az töltse ki a gondolataikat, hogy "Igen, ez az, Ő kell nekünk, gyorsan-gyorsan, hol egy szerződés, írassuk alá hamar!". De így, hogy "Hát sajnáljuk, hogy így alakult, higgye el, mi sem így akartuk, de akkor nem bánjuk, jöhet ha akar, a fenébe is..." Azért ez így lehangoló. És akkor hogy legyen meg az ember kezdeti lelkesedése (ami rövid időn belül amúgy is elmúlik)? Nem éltetne, hajtana, űzne, sarkallna egyre jobb és jobb teljesítményre a munkahelyen a tudat, hogy én, csakis én kellettem nekik és senki más!
  Úgyhogy hétfőn közlöm, hogy kihagyom a soha vissza nem térő alkalmat a közös együttműködésre. Így szólhatnak másvalakinek, mondjuk a 3., vagy a 4. embernek a sorból, hátha ők majd jobban örülnek a váratlan fordulatnak, megragadják a felkínálkozó lehetőséget és nem lesznek olyan hálátlanok, mint én.

  Csak az normális, akit nem ismersz eléggé.

Aktív témák