Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • -NoVa-

    addikt

    válasz emiki6 #107764 üzenetére

    Próbálom alkotóelemeiben, minőségben lépcsőzetesen apránként összerakni, miket élek meg egy jobb élő felvételben egyre jobb cuccokon valódi élő előadáshoz viszonyítva. Tuti kimarad a fele. A tonalitásra kár kitérni, az egyértelmű. A hangszerek saját hangzásának elég jó visszaadása alap.

    Tér:
    Van a hangoknak bal-jobb-közepet meghaladóan iránya. Megkülönböztethető a hátulról jövő hang a szemből érkezőtől.
    Érezhető a távolság.
    Vertikálisan is jól behatárolható az irány.
    A hangszerek mérete is pontosan érzékelhető.
    A közvetlen hangok jól elkülönülnek a visszhamgjuktól, ezzel a terem hangkaraktere nem belemos a zenébe, hanem felépíti az előadás helyszínét.

    Dinamika:
    Érezni a dob membránjának a feszességét, vagy bármi más óriási amplitúdóval felépülő hang átható erejét.
    Lecseng, és nem zeng, elmosva ezzel a részleteket.
    Mindamellett, hogy valami áthatóan hangos, nem befolyásolja a többi hang meglétét, csak belép melléjük (és vonja magára a figyelmet, ha nem épp valami apróságra koncentrálok).

    Sebesség:
    Nagy átfedésben ez a dinamika, kiegészítve azzal, hogy mennyi apró részletet képes egyszerre úgy ábrázolni, hogy nem kezdenek egyetlen hanggá összevegyülni. Ok, hogy élőzenével példálózok, mégis a szintetizátorokkal lehet ezt a legjobban szemléltetni, ahol egy-egy hang is sok rétegű komponensből épül fel, és jót tesz neki ha ez rendesen meg is szólal. Akár Jarre vagy Hania Rani, akár modernebb elektronikus cuccok, nem szólnak meggyőzően lomhább folytottabb driverekkel.

    Aztán ezektől függetlenül is akadnak apró, tonalitásból következő karakterbeli eltérések. Ugyanazt a felvételt lehet a középtartomány finom eltéréseivel közvetlenebbül ábrázolni átható élményként, vagy épp pár lépéssel hátrébbról, szemlélődő távolságtartással. Ki mikor mit preferál.

Új hozzászólás Aktív témák