Aktív témák

• #29 thesound őstag

  2022-05-08 21:32:43 #29

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  őstag

  A következő álom helyszíne egy repülőtér. Az évszak hűvös, nyári időszak. Az egész középiskolás osztály ment volna az évi 1-2 szokásos repülős kirándulására. (egész gyakran álmodom az általános iskolával, középiskolával kapcsolatos személyekkel mostanában)
  Időben érkeztem, hogy ne kelljen rohanni. Becsekkoltam, leaadtam a bőröndömet, de még sok idő volt az indulásig, így el lehetett menni.
  Odajött NL (valós személy, gyerekkortól induló barátom, igaz középiskolában nem egy helyre jártunk), beszélgettünk és elővettem kettő nagyobb rágót. Olyasmit mint régen a Donald/Turbó rágó, de ez mentolos volt. Kettő volt még, egyet odanyújtottam NL-nek. Elfogadta, kicsomagolta és elkezdte rágni. Én az utolsó szemet nem ettem meg, hanem elraktam.
  Zajlott a reptéren az élet, az osztálytársaim jöttek, mentek, pakolták a csomagokat, minden rendben ment.
  Még egy valaki hiányzott. BZS (szintén gyerekkori barátom és vele egy középiskolába is jártunk a valóságban is). BZS-nek úgy tudjuk, hogy volt egy kísérője (jelentősége nincs, valahogy az volt a lényeg, hogy várta valaki a reptéren, táblával, BZS felirattal). Ez a kísérő NYZS haverja (NYZS szintén gyerekkorból való barátom, általános iskolai osztálytársam is volt), de már egy kategórivál idősebb korosztályból. Tehát főiskolás vagy éppen munkát kezdő fiatal. Mivel volt még idő a gép indulásáig, valahogy el kellett tölteni az időt és egy buli helyre (aka disco) mentünk. (Itt is történtek dolgok, de homályosak a részletek, egy valóságban is létező hely volt az).
  Másnap a buli után visszaértünk a reptérre, NYZS haverja táblával várta BZS-t. Egészen kint, nem a bejáratnál, hanem a kinti tetőt tartó betonoszlopok környékén. BZS is megérkezett az épület oldala felől és odament a tábláját tartó emberhez. Közösen megemelték a csomagjait és elindultak a bejárt felé, ahol én is álltam.
  A bejáratnál állva elővettem az utolsó rágom, -amit korábban nem ettem meg-, mire odajött NL és elkezdte a kezemből kicsavarni, hogy adjam neki. Erőlködve, fogösszeszorítva próbálta elvenni, miközben az erőlködéstől összeszorított ajkaim között kiszűrve mondtam neki, hogy ez az utolsó, ez az enyém. Sertődve és meglepetten nézett, de felfogta és otthagyott.
  BZS kísérője, ekkor ért oda a csomagokkal és fél kézzel kilőkte az ajtót és megtartotta, hogy menjünk be. Ekkor tudtam jobban megnézni a kísérőt. Magas, fiatal felnőtt, mindkét fülében apró fülbevaló. Fején szürke, pamut matrózsapka volt, alóla fekete göndör haj kandikált ki. Szürke szem, borotvált arc. Vastag pamut pulóver volt rajta és citromsárga kabát. Bementünk újra a reprtér előterébe, ahogy tartotta az ajtót a kisérő. Elhaladtunk mellette és ő is bejött. Elengedte az ajtót ami becsukódott utána.
  Én be voltam csekkolva már, ezért a sorok, székek, és a mindenféle csoki-, chips- és kávé automata mellett, a pultot érintve bementem a második épületrészbe. Innen már a busz vitt volna benünket a repülőgéphez. Majdnem mindenki itt várakozott. Ahogy beléptem ide, rögtön egy hosszú pulttal találja magát szembe az ember, ahol ellenőrzik még a papírokat.
  A pulton egy csomó kék post-it volt néhányunk nevével és a hozzá tartozó telefonszámokkal. Eléggé összedobálva hevertek ott.
  Szó nélkül rámutattam arra post-itre amelyen az én nevem volt. A pult mögött ülő rövid hajú, szőke nő elővette a hozzám tartozó információs kártyát. Nagy alakú, vastag, hologramos, szines. Kb. úgy nézett ki, mint egy karikavarázs.
  Miközben elővette ezt a kártyát a post-item becsúszott alá. Nézte a nő az asztalt, de nem találta a post-item. Nem is kereste annyira, nem mozdított meg semmit, csak a szemével pásztázta a szem előtt lévő kék papírdarabokat. Vártam pár másodpercet, hogy ez a gyógyegér (aki láthatóan szinte csak melegedni jár be a munkába) mit csinál vajon, rájön-e a nyilvánvalóra, hogy hol az én post-item. Tárgyilagosan odaszoltam, hogy becsúszott alá.
  Fel sem nézve kivette a kis kék papírt és azt mondja baj van. Baj van a repjegy rendeléssel és kérdezi, hogy hogyan rendeltem? Mondom neki, hogy online, ki is van fizetve, megjött a visszaigazoló mail is. De a pultos nő továbbra is azt hajtogatja, hogy nem jó, nem stimmel. Mindezt elég nemtörődöm módon csinálta.
  Kezdett elfogyni a türelmem, hogy nem is tudom mi pontosan a baj és, hogy azt sem tudom, hogy hogyan lehet megoldani. Mit kell tenni a megoldás érdekében? Mintha a pultos nőt nem érdekelte volna a megoldás, csak az, hogy birka módon szajkozza a mondókáját és teljen a munkaideje. Elkérte a telefonomat, mint mindenki másét akinek a rendelesével baj volt. Ott hevertek az asztalon a telefonok, majd odaadott egyet hogy oldjam fel, ránéz a rendelésre.
  Ugyanolyan telefon volt, mint az enyém, színben és típusban is. Azonban az ujjlenyomatom sokadszorra sem oldotta fel, és kezdett gyanús lenni -már a háttérképből is-, hogy ez nem az én telefonon. Leraktam felvettem az enyémet, feloldottam. Annyit kérdezett a szőke pultos, hogy az appból rendeltem? Illetve, ahogy nézi a telefonomban az app-ot, azt mondja annyit mindenképpen tegyek meg, hogy magyarra állitom a nyelvet és úgy rendelek. Talán ott volt a gond. Itt már kezdett elszállni az agyam, hogy még mindig nemtudjuk pontosan mi a gond és mit kell tenni hogy ez itt és most megoldódjon és fel tudjak szállni a repülőgépre.
  Csak azt maktogatta szőkeségünk továbbra is, hogy magyarul kell használni az appot. Ismét próbálom kérdezni tőle, hogy de mi a gond? Angol nyelven rosszul jött át a dátum a dátumformátum miatt kérdezem, próbálva rákényszeríteni a gondolkodásra és a megoldási hajlandóságra. Ha ez volt a probléma, akkor a saját, központi rendszerében írja át. Itt már nem voltam kedves, aztán aztán rajöttem, hogy igy nem érek el semmit egy agyhalott droidnál. Megkérdeztem a fal mellett ülő haveromat, hogy pontosan mikor indul a gép. 12:15-kor. Ráneztam az órámra 11:30 volt, tehát még elég idő lehet a hiba javítására, de már mióta megláttam a post-itemet és küzdök a rendszer agyhalott birkájával, egy egész óra telt el. Így le fogom késni a gépet mondtam felig magamnak a pult felé visszafordulva.
  Elkedztem kevesen, érdeklődve kérdezni hogy akkor mit csináljak, mondják már meg. Én megcsinálom, csak legyenek kedvesek megmondani. Biorobotunk nem szólt semmit, látszott a fején hogy gondolkodik... valamin. Kérdeztem hogy esetleg állítsam át az appot magyarra? Megcsinálok bármit, csak mondják meg mit, szóltam kedvesen.
  Ekkor terembe bejött a közepiskolas magyartanárom. (NZS, aki egy barom volt). Ledobta a csomagját a pultra. A szőke nő odament megölelte és felajánlotta neki, hogy menjenek el cigizni.
  Átmentek az előző helyiségbe. Kezdett ismét felforrni az agyam hogy ezt a leszaromságot nem hiszem már el. Indul a gépünk és én le fogom késni, de ez (igen, ez) inkább elment szünetre. Ki tudja meddig fog dohányozni az ismerősével vagy a csajával.
  Gondoltam hasznosítom az időt én is és elemgyek a mosdóba, könnyíteni magamon.
  Kimentem én is, hogy felkeresem az előtérből nyíló mellékhelyiséget. A rohadékok ott dohányoztak, ahelyett hogy megoldottak volna a jegyproblémákat.
  Balra volt a wc. Több ajtó. Néztem hogy melyik a fiúké. A középső ajtó volt a férfiaké Playboys felirattal. Na mondom remek, a reptér kedveskedni akar a vendégeknek, de valahogy fordítva sült el ez a felirat.
  Bemenve sötét zöld fülkék voltak. De nemcsak az fülkék ajtajai voltak sötétzöldek, hanem minden, a fal, a plafon és a padló is. Fülkéből volt jó sok, tágas volt a helyiség és a végén egy pici L alakban folytatódott is. Valahogy régi, de nem ósdi volt az egész.
  Gondoltam megkeresem a piszoárokat, de nem volt egy sem. Bementem az L alak utolsó fülkéjébe (nem akartam senkivel összetalálkozni), a válammal belöktem a félig nyitott zöld ajtót, hogy a kezemmel ne érjek semmihez. Beérkezve a wc-fülke két oldala, a szembeni és a bal oldali átlátszó volt. Nem teljesen, de 99%-ban és az átlászóságnak is volt egy halvány zöldes árnyalata. Nem volt az átlátszó fal túloldalán senki, csak egy füves, homokos falakkal körülvett rész volt. A falakon látszott a tégla és a vakolás néhol leesett. Amolyan hatsó udvar kinézetű, ami a reptérhez tartozott még.
  Elkezdtem pisilni, mikor kívűl, a hátsó udvaron megjelent egy reptéri munkás egy suzuki swift szerű autóban. A férfin a kantáros munkaruha alatt csíkos póló volt, könyöke kilógott a letekert ablakon. Lassan igazgatta az autót, egy centimétert óvatosan arrébb állt. Majd egy picit ismét előre ment a kocsival. Mintha egy láthatatlan helyre próbálná beigazítani.
  Előszor megilyedtem hogy meglát hiszen átlatszó a fal. Azután arra gondoltam, hogy ez egy reprtér és valószinűleg csak belülről átlátszó, kívülről nem látnak be. Ezért is van az, hogy nem 100%-osan átlátszó, hanem az átlászóságnak van egyfajta zöld árnyalata.
  Miközben ezen gondolkodtam az atutóval szinte egybeforrott ember, elezdett átvaltozni egy medvévé. Szakaszról szakaszra, simán végbement a metamorfózis és a medve elkezdett szimatolni.
  Megilyedtem hogy megérzi a vizeletem szagát. Akkor vettem eszre hogy az átlásztó fal alatt van egy rés, nem ér le a fal a földig. Ugyanúgy, mint a plázás wc-fülkék ajtajánál. Ebbe az iránybe kezdett szimatolni a medve, fejét egyre lejebb a földhöz és a rés felé tartva. Nagyon féltem hogy ez a veszélyes állat betör ide, ha szagot fog és megtámad. Egyre közelebb és közelebb szimatolt.
  Gyorsan befejeztem a dolgomat es elkedztem a zöld wc ajtók között futni a mosdó kijárata felé. A medve utánam loholt, én teljes erőből, halalfélelemmel futottam. Ha utolér végem van, de amúgy is hogy kerül ide egy ilyen veszélyes medve?
  Futottam és kiértem a reptér folyosójára. A folyosó túlsó végén egy nagy tigris fordult be az ajtón és elkezdett rohanni felém. Megilyedetm, hogy két tűz közé kerültem. A tigrus mikor hozzám ért megfordult és velem futott tovább. Az én oldalamon állt, meg akart védeni. Én közben oroszlánkölyökké változtam. A medve megijedt a tigristől én pedig büszke voltam magamra, hogy elijesztettük a medvét. Egy emevlényre szökkeltünk fel a folyosó közepén, ahol én oroszlánkölyökként kihúztam a mellkasom. Győztünk. A mögöttem lévő tigris a mancsát nyalogatta unottan, miközben tudtuk valójában csak a tigristől ilyedt meg a medve.

  A másik álmom ugyanazon az éjszakán sokkal durvább volt. A gyerekkori szobámban aludtam amikor csak beviharzott a párom és kiment az erkélyre, hogy ő ott tereget. Nem értettem, hogy miért amikor marha nagy a ház, bárhol teregethet én pedig aludtam és most felébresztett valójában semmiért. Az alvás fontos dolog, nálam az az alapbeállítás, ha valaki alszik, akkor hagyom, és véletlenül sem próbálom felébreszteni, odafigyelek erre, az alvás -már ha sikerül- egy kincs. Ha nem piheni/alussza ki magát az ember (mint tudjátok én már sok-sok éve nem tudom), az problémák sorához vezethet.
  Ő akkor is ott fog teregetni -nem bírta elviselni, hogy én alszom. Kimentem az erkélyre én is és elkezdtünk veszekedni a napsütésben (a szoba még sötét volt a lehúzott redönyök miatt), de nem értette, nem akarta megérteni, hogy ez miért fontos nekem, csak tolta a saját bullshitjét. Írtó rosszul érteztem magam, a korábbi időszakok eltemett sérelmei elkezdtek savasan, marón, nyomasztóan testet ölteni ismét.
  A következő jelenetben ismét aludtam, bár a jelenlegi ágyamban/szobában. Kinyitotta az ajtót és bedobott valami kimosott ruhákat. Szintén nem értettem, hogy miért nem hagy aludni, miért? Csomó hajszál volt a behajított ruhákban és elkedztem a mosott még vizes ágyneműből kihúzni és ledobni a földre, hogy nem hiszem el, hogy ezt miért kellett és miért végez ilyen trehány, rendetlen, összeszedetlen munkát. Csak egy picit kellene jobban odafigyelni és mindenkinek jobb lenne. Miközben lebasztam a hajakat a földre, láttam, hogy talán rájött, hogy nem csinálta jól, ezt nem kellett volna megtennie, de már késő volt, megtette. Nem gondolkodik soha, csak a következmények után.
  Felkeltem, ültünk az asztalnál a jelenlegi konyhaasztalnál és elkezdte mondani, hogy szerencsére volt wifi, különben elment volna.
  Nem értettem hogy jön ide a wifi. Elkedztem kérdezni, hogy mi köze van a wifinek ahhoz, hogy elment volna vagy sem? Csak nézett. Mondom mi köze van hozzá? Nem válaszolt, csak nézett. Látszott a fején, hogy tudta, hogy elárulta magát, de játszotta a hülyét, amivel engem nézett hülyének és ez fájt, nagyon fájt.
  Miért függ össze vele, kérdeztem ismét. Csak ideges babrálást kaptam válaszul.
  A frusztráció, a korábbi sérelmek, az, hogy nem képes az önreflexióra és fejleődésre nagyon bántottak, nagyon. Pedig ha az egojától meghallaná a hangomat akkor tudhatna továbblépni.
  Így is ébredtem fel. Nem írtam le minden részletet a második álmommal kapcsolatban, de maradjunk annyiban, hogy nagyon rossz -sajnos már rengetegszer ismételt- érzéseket váltott ki belőlem. Információs szmog, gondolkodni akarás hiánya, élből elutasítás, agresszió, intolerancia, csőlátás, fejlődni akarás hiánya, belső hangok meg sem hallása, folyamatos önigazolás, kritikus gondolkodás elértéktelenedése, centripetális gyorsulás, izoláció.

  Burial - Untrue

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák