Aktív témák
-
thesound
őstag
Mostanában nagyon sok álmom valós helyszíneken és valós személyekkel játszódik. Ma elég sokfélét álmodtam, pontosan öt álmom volt, amiből az elsőre nem emlékszem már, a másik négyet pedig a leírt sorrendben álmodtam.
Az elsőben molylepkévé változtam. Az érdekesség az benne, hogy én belülről kb. molyembernek láttam magam (mintha valami hülye szuperhős kosztümben lennék), de a külső szemlélő egy embernagyságú molylepkét látott. Azt valamiért fontos volt hogy nőnemű molylepke voltam. Egyébként januári időszak volt, a gyerekkori családi házunkban voltam, abban a szobában ahol a karácsonyfa szokott lenni és éppen mentem ki a teraszra.
A második álmomban válásról álmodtam. Otthon voltam az otthoni szobámban. Kint még sötét volt, így égett a villany. Pakoltam be a cuccaimat egy szatyorba. Munkába készültem. A szatyorban a sietség miatt össze vissza álltak a cuccok, főleg egy zöld bili állt benne össze vissza (ez a zöld bili most létezik a valóságban). Igazgattam a bilit, de nem igazán akart normálisan a helyére kerülni.
Ekkor Zgy (szándékosan kisbetű, mert jelző és egy korábbi munkahelyen volt a munkatársam) bejött a szobámba és mondta, hogy tudja mi a helyzet. Kicsit úgy tünt, hogy katasztrófa-túristáskodni szeretne a helyzetemen, de azért látszott az arckifejezésén, hogy együttérez és megkérdezte, hogy tud-e bármiben segíteni.
A következő képen egy téli udvaron voltunk, egy hóval borított, beton ping-pong asztal körül. Két ismeretlen figura vastag, kötött sapkában. Az egyikük ügyvéd volt a másikuk pedig a tanonca. Elmeséltem nekik a tényeket és kérdeztem, hogy hogyan megy a válás. Azt mondták ez egyszerű szituáció csak 1 oldalát kell módosítan a szerződésnek, nem lesz gond.
Közben a ping-pong asztal mellé ért két ismerősőm V (gyerekkori barátom) és SM (szintén az említett korábbi munkahelyről egy kolléganőm, aki paleos). Álltak ott téli cuccban, SM közömbös fejjel, majd közölte, hogy ő elindul a buszra. El is ment, miközben V is készülődött, hogy induljon a buszra. V után kiabáltam, hogy ne vigyem el a munkába, úgyis autóval megyek (a valós jelenlegi autóm volt), vigyorogva nézett rám miközben intett én meg utána kiabáltam, hogy menj csak, végül is nem nagyon esik útba a te munkahelyed.
A következő helyszín egy vásárló utcácska volt, sőt inkább ilyen nagyon pici árkád szerűség, ahol az ügyvéd tanoncával (ugyanaz a vastag, színes, kötött sapka volt rajta) találkoztam. Megismertem hátulról és utánamentem és megkérdeztem, hogy ugye a hitelekkel sem lesz gond. Azt mondta nem gond, standard dolgok nincs vele gond.
Ekkor ébredtem fel az álmomban (nem a valóságban, hanem álmomban álmodtam és még az álmomban ébredtem fel, ha fogalmazhatok úgy, visszaértem az első szintű álomba).
Szóval felébredtem az álomban és a jelenlegi szobámban találtam magam. Még este volt, hajnal előtti este, de már a szemben lévő raktárban (ez nem valós, nem raktár van szemben), pakolták a teherautókat. Nyári éjszaka volt az ablak nyitva, beláttam a szemközti épület ugyanazon emelétbe ahol ment a lapos tv-n egy reklám amiben egy nő reklámozott egy kék ballonkabátot. Miközben ezt szemléltem sírtam. Nem is inkább sírás, hanem már az az állapot amikor már könnyek nem jönnek ki a szemeden, csak artikulálatlanul hörögsz, folyik a nyálad és rohadtul fáj a mellkasod közben. Az ok az volt, hogy hogyan jutott idáig valaki, hogy a válás legyen az eredmény, hogyan aljasodhatott el valaki ennyira, hogy ekkora fájdalmat okozzon nekem és ez legyen a megoldás. Átaddtam magam a fájdalomnak és közben arra gondoltam csak be ne jöjjön a szobámba illetva arra, hogy ha már az almomban is a válásról álmodtam, akkor ez vajon egy jel, egy megerősítés?
Ekkor ébredtem fel az első szintű álomból, azaz felébredtem a valóságban is.A harmaik álomban középiskolás voltam. Egy fehér, lépcsős emelévnyen álltunk a tanteremben. Oldal egy video volt (igen, videomagnó), amin zöld digitális-pontozott betűkkel jelentek meg az adatok.
Álltunk az emelvényen én a második voltam a bal szélén a sorban. A tanár (az alsóiskolás osztályfőnököm férje) menetelt előttunk és valamit magyarázott. Én cigiztem közben, mert annyira unalmas volt. A tanár megérezte a cigiszagot. Megijedtem, mert szigorú is tudott lenne. Jött fel az emelvényre, hogy megnézze ki cigizik. Én közben befordítottam a tenyerembe a cigit és a füstőt bróbáltam lenyelni vagy úgy kifújni, hogy ne vegye észre. Jött fel a pódiumra és már mögöttünk volt, hogy megnézze kinek a kezében van a cigi. Itt már éreztem hiába zárnám össze az öklöm az égő cigin, akkor is észrevenné, így nem ezt tettem, hanem szóltam, hogy én voltam tanár úr, én cigiztem.
Öldöklő szemekkel nézett rám, de láttam a becsületet értékelte. Elkdeztem mondani neki, hogy tanár úr, csak napi egyet szívok (sohasem voltam dohányzó egyébként). A tanár nem szólt semmit, csak nézett. Elkedztem mondani neki, hogy ok tudom ez nem mentség és ettől még én cigiztem. Ekkor a tanár lassan elkezdett összerogyni, majd lefordult a pódium mellé, be a sarokba.
Kihúztuk onnan és gyorsan ráültettük a pódiumra. A karjai előre voltak meredva és az újjai görcsben álltak, az arca mozdulatlan volt. A kerek szemüvege nem tört el, de az osztálytársaim csak néztek megbénültem. Szóltam nekik, hogy hívják a mentőt, miközben a tanár karja és újjai lassan megmozdultak, kezdett a görcs engedni. Nekem közben sebessen cikáztak a gondolataim, hogy mi lehet ez? Stroke, infarktus vagy csak nem vette be a gyógyszereit?
A mentő elvitte, mi diákok kimentünk a folyosóra (a valóságos általános iskolai emeleti folyosó volt az), és üres érzés maradt bennem.A negyedik álmomban egy szűk utcában, egy szűk parkolóban voltunk. A(z) jelenlegi autóm egy szemetes mellett állt. A szemetes mellett mekis dobozok voltak. Egy kis cigánygyerek elkezdett ugatni, hogy kié ez a kocsi, mert amiatt nem tudja belerakni a szemetét a kukába. Nyílvánvaló volt, hogy ha a szemetes mellett áll a kocsi, akkor nem ez a gond, csak kötözködni akartak.
Elkezdte tologatni az autót, hátha hátrébb megy. Az autó úgy csúszott, mintha jégen állt volna, pedig szép nyári nap volt. Azon gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki, hogy ez az én autóm és hogy hogy a fenébe csúszkál, mikor a kéziféket is behúztam és sebességbe is hagytam.
Annyira tologatta már az autót, hogy majdnem nekiment a szemben lévő kerítésnek. A helyi erők egy másik gyerektagja ott biciklizett, majdnem nekitolta a másik cigánygyerek az autót. Megállt a biciklivel a kerítés és az autó között és elkezdte mondani, hogy kié ez a szar és szétkarcolja a gecibe az egészet.
Ekkor odamentem a biciklis cigánygyerekhez és durván megfenyegettem miközben elárultam neki, hogy ez az én autóm. Megláttam a félelmet a szemében és gondoltam rátromfolok a fenyegetésnél. Ezt már nem vették komolyan (pedig egy normál ember összehúzta volna magát rendesen), lepergett róluk. Edzett gaztevők.[ Szerkesztve ]
Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán
