Aktív témák

• #59 thesound őstag

  2022-10-24 00:34:08 #59

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  őstag

  Az élet nagy tanítómester. Még fiatalabb koromban viszonylag jó emberismerőnek tartottam magam. Most? A france se tudja. Viszont ami biztos, hogy fiatalabb koromban egy bizonyos helyzetben lévő embereket nem jól ítéltem meg. Vagy talán az a pontosabb megfogalmazás, hogy nem láttam a big picture-t. Hiába minden, az élet rávilágított, hogy nem biztos, hogy teljes mértékben igazam volt.
  Nagyon sok helyzetben az ember csak akkor lát tisztán, vagy akkor lát meg bizonyos asepktusokat amikor benne van. Hiába szemléli a helyzetet gondolkodva, több oldalról is körbejárva, csak akkor éti meg igazán amikor benne van.
  Soha nem értettem azokat az embereket akik belesüppedtek a szarba. Azaz arra gondolok, hogy eljárnak a fos munkahelyre dolgozni, ahol kizsigerelik, majd a családja egy része ugyanezt teszi vele otthon mind anyagilag, mind érzelmileg. Bár ez utóbbi számít, hagy olyan sebeket amelyeknek a hege nem gyógyul be soha.
  Arra gondoltam korábban, hogy az ilyen emberek gyengék és jellemtelenek, mert tudják hogy gond van, mégsem mernek kilépni belőle. Már akkor is gondoltam, hogy megoldani megpróbálták, de ha nem megy miért süppednek bele? Miért jó az, hogy undorral/idgesen kelnek fel, látszik a kimerültség, a dekoncentráltság rajtuk. Nem képesek már örülni, csak tolják a szekeret -mert enni kell-, de ami a legrosszabb -és ami meglátszik rajtuk, ha csak rájuknéz az ember- az a reménytelenség, az öröm nélküliség, a boldogság hiánya. Miért nem lépnek ki ebből a helyzetből?
  Namost ezek az emberek nem gyenge balfaszok, hanem áldozatok. Segítségre -nem megvetésre- van szükségük. És tudjátok, hogy nagyrészük miért nem lép ki a szarból? A gyermeke miatt. Nem tudják elviselni a gondolatot, hogy két hetente lássák pár órára a gyermeküket, hogy úgy nőjjenek fel, hogy nem adják át nekik a tapasztalataikat/szeretetüket/segítségüket... egyszóval hogy ne legyenek teljes értékű szülők. Nagyon jól tudják, hogy mindkét szülőre szüksége van a gyereknek. Tehát tűrnek, hogy talán majd jobb lesz a holnap, de nem lesz jobb és széppen lassan -napról, napra, észrevétlenül- süllyednek. Tudják, hogy süllyednek. Nem akartak ilyenek lenni, de arra gondolnak, hogy ez a kisebbik rossz. Számukra nem, de az egyetlen fontos személynek, a gyermeküknek igen.
  Rengeteg rétege lehet ennek, de innentől csak egy ugrás, hogy az ember megértse, hogy hogyan lehet innen lecsúszni, alkoholistává válni, ne adj isten valami még rosszabbá és hogy miért betegek már fiatalon és miért jön el az infraktus/stroke/rák idő előtt.
  Miért csinálják ezt az emberek egymással, miért leszünk ilyenek, miért ezt a társadalmat alakítottuk ki magunknak?
  Bennem is megfordult már, hogy Spider Jerusalemként kellene élnem az életem, hogy elviseljem? Egyre kisebb szögben kell felemelni a karom, hogy elkezdjen zsibbadni. És ami nagyon fáj, hogy lehetett volna másképp, egy emberi emberrel. Sétálok az utcán és látom, hogy hogyan bánnak, viselkednek egymással az emberek, vannak akik még normálisan, tisztelettel, szeretettel a problémák ellenére is. A szívem sajdul bele, ha ilyet látok, hogy nekem nem sikerült, pedig...

  The Chemical Brothers - Setting Sun
  The Chemical Brothers - Where Do I Begin (Alt Mix / 15/6/96)

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák