Új hozzászólás Aktív témák

• #223925 tboy93 nagyúr RangerFox #223923

  Új Válasz 2019-11-28 10:04:18 #223925

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  tboy93

  nagyúr

  válasz RangerFox #223923 üzenetére

  Knowledge is Power, Hidden Agenda, Thats you, Frantics mind magyar szinkronos.

• #223962 sxxorp őstag RangerFox #223923

  Új Válasz 2019-11-28 11:56:35 #223962

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  sxxorp

  őstag

  válasz RangerFox #223923 üzenetére

  Úristen, a Hajdú B.-s? Ennyire repül az idő? Elég repetitív volt, de mókás
  EA Access: ha van rá kupon, akció, stb. most osszátok meg, ne utána olvassak róla, miután megvettem
  A profil nemzetiségének kiválasztását már kérdeztem, de bocs, még nem tisztult le, hogy a magyar feliraton kívül van-e bármi különbség, ami szempont lehet a döntésnél. Valamiért azt érzem, pl. egy amerikai profilnak lehet előnye a magyarral szemben pl. akciók terén - de a most vásárolt 'magyar' lemezeim működnek-e vele gond nélkül?

  Seth: valószínűleg itt konkrét emberre célzol, akiről nincs meg az előismeretem, és leszögezem, hogy a a DS-szel sem játszottam, a trailereket is kerülöm. Azt csak általánosságban sejtem, hogy a klasszikus alapprobléma merül fel: amikor egy mű túlmutat szűk műfaji keretein, és olyan témát boncolgat és/vagy olyan módon, amire rendszerint az emberek többsége nem nyitott, mélyebb/magasabb, stb. dimenzió. Mivel ő nem képes ezt a dimenziót meglátni, így értékelni sem, ezért ő arra fókuszál, amit lát, hogy szűkebb értelemben pl. filmként, zeneként, játékként az adott mű milyen. Akiknek a túlmutató dimenzióra is van befogadókészsége, azoknál a mű konkrét műfaji sikeressége másodlagos, sokszor jóval értékesebb, amit közvetít. Viszonylag ritka, az, amikor mindkét területen sikeres valami. Ekkor nincs akkora vita, lehet, hogy más indokkal, de mindenkinek bejön.
  Ha viszont a alapfunkció gyengébb, a csak arra nyitottak szerintük jogos fikázásba kezdenek, egymást csordaként erősítve (általában a társadalom többsége definíció szerint hétköznapi szemléletű - amúgy nem az lenne a hétköznapi ), hogy mekkora elszállt idióta a másik, nézd mennyien vagyunk, nekünk van igazunk. A mögöttes dimenzióra nyitottabbak pedig ott hibáznak, hogy nem tudják elfogadni, hogy a másik nem lát annyit (kell-e egyáltalán neki?) és a gazdagabb értelmezés miatt nagyon könnyű az egoista felsőbbrendűségbe helyezkedni, de nem látja, hogy semmivel sem jobb, több, mint a másik, más, és ezzel nagyjából sértetten pont azt köpi szemen, amire ráérzett. (Az is gyakori tévedés, hogy a különbség intellektuális: sok anyagiasabb szemléletű okos ember van, és sok egyszerű ember tapasztal olyan dimenziót, amit csak néhány mű kíván, és képes megszólítani.)
  Erről nehéz beszélni, talán a Shenmue volt az első, aminél utólag (olvasva pár tesztet, kommentet) láttam, hogy játékként vannak nyilvánvaló hibái, ha valaki csak azt érzékeli, valószínűleg konkrétan szenved - de meghívott bennem egy olyan létérzést, amit azóta sem sok alkotás... Vagy ott volt a Rez, egy mozgó, játszható Kandinszkij-replika, aminél hirtelen rádöbbentem, hogy olyan, mint az ember belső útja, önkutatása, a benne lévő begyöpösödött, beégett 'szoftverek' elleni küzdelem, pedig egy középszerű rail-shooter a héja. Majdnem azt írtam, hogy nem úgy, mintegy szimpla lövöldözős játékban, de beugrott a Halo1 pillanata, mikor leérkeztem a talajra, és megpillantottam felfelé a gyűrűvilágot....
  Némi tolerancia és humor mellett ezek a nézőpontok együtt is élhetnek, sőt tanulhatnak egymástól. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a DS bennem mit vált ki, de ezek a klasszikus előjelek, parttalan viták számomra kedvezőek szoktak lenni

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák