Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • updog

    senior tag

    Érdekes írás :)

    "Számomra nagyon érdekes, hogyan gondolkodtak az emberek a természettudományos gondolkodásmód megjelenése előtt."

    Nyilván a világ (szó szerint az egész világ) pontosan ugyanúgy működött régebben is, attól függetlenül, hogy az ember tudta-e hogy mi történik, vagy még csak érzékelte (vagy még azt sem).

    És akkor most gondoljuk tovább ugyanezt, mi van, ha van olyan még "nagyobb" tudás, amit majd megismerve, akár csak párszáz év múlva azt mondjuk, (pont mint most visszatekintve pl. a középkorra), hogy haha, milyen nevetséges, hogy azt gondolták, fontos képet alkotniuk egy fekete lyukról, meg azt hitték, hogy a Higgs-bozon valami nagy dolog.

    "Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

  • updog

    senior tag

    válasz Ghoosty #7 üzenetére

    OK, valami ilyesmit akartam én is megfogalmazni, csak még nem ittam meg az első kávémat :) A "nevetséges" rossz szóhasználat volt, legalábbis mondjuk a következő értelemben gondolok rá: hát nem nevetséges, hogy az emberiség kétharmadának a zsebében olyan telefonok vannak, amik sokszor-sokszor nagyobb teljesítményűek a teljes Holdraszállást levezénylő számítógépeknél?

    A felsoroltak valóban (tudásunk szerint) megkerülhetetlen részei az egésznek, viszont akkor nézzük úgy: egy adott időszakot nézve (a jelent is beleértve), mindig "csak" egy adott tudásmennyiséggel rendelkezett az emberiség, és ahogy haladt előre az idő, egyre többmindent tudtunk meg és egyre nagyobb mélységben értettük meg az eddigieket. Igazából a világ mindig is ugyanaz maradt körülöttünk.

    És az egykor mindenre kiterjedő, és a legtöbb kérdésünkre választ adó tudás nevetségesen kevésnek tűnik így visszatekintve, mert nem is tudjuk, mennyi kérdést nem tettünk még fel. Extrém(?) példa: lehet hogy 150 év múlva minden okostelefonnal le tudunk majd fotózni egy fekete lyukat.

    Talán így érthetőbb, mit akartam mondani, ha nem, iszok még egy kávét ;]

    "Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

  • updog

    senior tag

    válasz Chaser #12 üzenetére

    "az én véleményem az, túl sok véletlen kellett a földi élethez"

    Ilyen szempontból nézve, a pap, aki összeadott minket (majdnem velünk egy idős, modern felfogású), mondott egy jó példát: a tudósok a mai napig kísérleteznek, hogy életet hozzanak létre (gyors google után a jelen állás: "akár egy évtizeden belül sikerülhet egy működő sejtet létrehozni"), de ez még nem sikerült nekik. Miért lehet ez, és sikerülhet-e nekik valaha is? Egyébként nagyon jó dolgokat mondott másról is, de nem megyek bele, ez nem az a topic.

    A szkeptikus énem persze azt mondja, nyilván, mert hogyan reprodukálnák azokat a körülményeket, amik x milliárd éve álltak fenn a Földön? Hiszen akkor és ott jött létre az első élő organizmus, értem én hogy most minden(?) tudás a rendelkezésünkre áll, hogy hogyan kéne csinálni, de fizikailag képtelenség, ettől még ez nem azt jelenti, hogy azért az, mert van egy nagyobb hatalom, és csak "ő" tudhat(ott) életet teremteni.

    Az, hogy túl sok véletlen kellett: az univerzum nagy. Felfoghatatlanul nagy. Maradjunk annyiban, hogy ha csak ez az egy univerzum létezik is, nagyjából végtelen lehetősége volt az életnek arra, hogy valahol (pl. a Földön :) ) pont minden véletlen egybeessen.

    És akkor továbbvihetjük a gondolatmenetet: van-e még valahol egy (több) olyan hely a világban, ahol ez (vagy pont hogy valami más, ami "életet" eredményezett) szintén megtörtént? A Kapcsolat című filmben hangzik el ez: "The universe is a pretty big place. If it's just us, seems like an awful waste of space." (Carl Sagan)

    "Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

Új hozzászólás Aktív témák