Új hozzászólás Aktív témák
-
updog
senior tag
USÁkék tudják ezt kezelni, nem annyira nyomulósak, ha látják hogy ez neked nem rutinszerű, vagy sietsz, vagy nem érted hogy most mi van, akkor általában békén hagynak.
Abban igazat adok, hogy itthon gyakrabban fordult nekem is kellemetlenbe az ilyen helyzet (mármint amikor találkozok egy ilyen levakarhatatlan jópofizóval, főleg ha haladtam volna a dolgomra). Nem annyira tudjuk (még) kezelni egyik oldalról se, nincs benne a napi rutinunkban (lásd aktuális topic
).Csak azt mondom, hogy hamar pozitívba fordult az én szememben, ott belementem a dologba, és nagyon funky dolgok születtek így, amíg kint voltam (kedvencem, amikor az óceánparton egy kutyasétáltató fazon meghallott minket, odajött hájhávárjúzni, "kiderült" (nyiiilván így volt
) hogy a nem tudom kije erdélyi, és egyszer egy kis magyar rádióban dolgozott, és amúgy nagyon szereti a magyarokat stb. ) Persze, ahogy megállapítottuk, minden ember más, nem is várható el mindenkitől hogy részt vegyen ebben a játékban.
"Ez a búvalbélelt egy urban legend"
Én is próbálom úgy megválogatni a társaságomat hogy ne savanyú pofákat bámuljak és panaszkodókat hallgassak egész nap, de ettől még járok emberek közé, látom amit látok.Arról nem is beszélve, hogy sajnos a családban (mármint azzal a részével akik É-K Mo-n élnek) is hiába hangoztatom a pozitivitást, amit én próbálok követni, ha egyik napról a másikra élnek, kilátástalanságban. Mondd nekik hogy ez csak urban legend.
(#91) szipipeti azért ez már kicsit a ló túloldala
[ Szerkesztve ]
"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"
).
) hogy a nem tudom kije erdélyi, és egyszer egy kis magyar rádióban dolgozott, és amúgy nagyon szereti a magyarokat stb. 