Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    Fantáziáltam, hogy mit mondana egy író a hobbi írásról.

    Megítélésem szerint az írás nem tanítható dolog, kicsit meddővé lett hát így ez az írásra buzdító gondolatcsokor. Nélkülözhetetlen hozzá mindaz, amit még általános iskolában nyelvtanórákon tanultunk, ám édeskevés.
    Ahhoz, hogy maradandót tudjon valaki alkotni, valamilyen módon értéket kell szülnie. Ennek hiányában be kell érnie a szórakoztató "ranggal".
    Mi tekinthető értéknek? Szubjektív dolog, mégis van mércéje, ami nem más, mint az idő próbája. Ha alkottál valamit, száz éve halott vagy már, és írásod még él, az már jelent valamit.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz galocza #14 üzenetére

    Okosíts ki, pontosan melyik tárgyrag hiányzik abból az alcímből? :F

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Ted_Beneky #13 üzenetére

    "Én nekifogok, azután az írás önálló életre kel, elkezd "tekeredni" és olyan hosszú lesz és olyan formájú amilyet megkíván. Fogom én nézni, hogy milyen keretek és szabályok közé kellene beszorítanom?"

    ("Én"-nel ne kezdj mondatot!)
    Az rendben van, hogy olyanná tekeríted spontán, amilyet üzeneted megkíván. Vannak azért szabálok, amik nélkül nem lehet boldogulni. Nem fontos tudni róla, belekerülhet zsigerből. Ám ütem, tempó és rím nélkül nem létezik vers. A formabontás nem újkeletű dolog a művészetekben - mégis, a világból ki tudok rohanni, amikor a kísérletező zeneszerző egymással nem összeillő elemeket illesztget.
    A nyelvhelyesség betartása sem ökölszabály egyébként. Faludy Gyuri bácsi fogalmazott egyszer így: "Nem érdekelnek engem az akadémikus urak." A szabadság azonban itt sem végtelen. Ha "azt" helyett leírod azt, hogy "asztat", paródiában talán el fog menni, de jó az esélyed rá, hogy a külcsíny miatt elúsztatod a tartalmat is.

    A világháló örvendetesen megnyitotta a teret azok előtt, akiknek ereiben tehetség csordogál. Nem kell kiadóval kínlódniuk, közkinccsé tehetik alkotásaikat. Van azonban ennek árnyoldala is: Olyan helyen kell eladniuk magukat, ahol a "halhatatlan jelöltek" többségben nagyot akarnak fingani, és beszarnak. Egy jó munka jó eséllyel megáll a lábán a kiadók előtt - habár ott másféle ingovány honos.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Ted_Beneky #23 üzenetére

    "Ezt én se értem. Fizet valaki egy könyvért és egy benne maradó hiba miatt nem olvassa el?"

    Már eleve be sem teszi a kosarába, nem akar fizetni érte.
    A helyesírás is a színvonal egyik mércéje.
    Persze, hogy a legjobb író is fog véteni hibát. Nem mindegy azonban, hogy mennyit, és milyet? Vedd le a könyvespolcról a Háború és békét (nem rövid mű), és másolj ide belőle egy hibát. Valószínűleg Tolsztoj kéziratában akadt még helyesírási hiba, de az is valószínű, hogy nem hemzsegett tőle.
    Talán a következő gondolatsorom javára lehet annak, aki írásra adja a fejét, és ezt komolyan is gondolja:
    Mindenféle nyelvtani, stilisztikai hiba rontja egy olvasmány emészthetőségét. Eltereli a figyelmet, kizökkent a sodrásból. Irodalmi művet az irodalom kedvelőinek készítünk, s Ők tolerálják legkevésbé az ilyenforma felkészületlenséget. Ezen nincs mit nem érteni, teljesen természetes dolog. Amikor a focipályán a focista sorozatosan öngólt lő, elszélednek a drukkerek a lelátóról. Ők focit akarnak látni, s nem lúzerokat szaladgálni a füvön. Nem véletlen dolog az, hogy egy foci vb-n egyetlen öngólt sem lehet látni. Beckham elsüllyedne a szégyentől, ha szarvashibát vétene egy meccsen. Nem kezdene magyarázkodni, hogy nem érti a szurkolókat. Ahogyan egy focistának tisztában kell lennie minden alapelemmel, ugyanúgy egy írónak is. Ha kimegyek a fűre a fiammal rúgni a labdát, azt a magunk szórakozására teszem. Ehhez elég szeretni a labdát, a mozgást, és nem kell tudni a futball szabályait. Azonban ha másokat akarok szórakoztatni a labdával, oda még a tehetség is kevés önmagában. Ha nem veszem tudomásul, hogy vért kell köpnöm még egy icipici elismerésért is, aligha lesz nézőközönségem.
    Ha írtam valamit, jó tudnom, hogy mit szültem. Ha írónak gondolom magam, miközben csak grafomániás vagyok, megteremtettem a saját sikertelenségem és depresszióm melegágyát - de nem teremtettem irodalmi művet. S ha még annyit sem tudok, hogy egyetlen jelentős irodalmi alkotás sem cipel a hátán egyetlen helyesírási hibát sem, várhatom én, hogy azzá legyek, aki lenni szeretnék.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Crystalheart #27 üzenetére

    Bizonyára túl sarkosan fogalmaztam - köszönöm, hogy árnyaltál rajta.
    Szinte minden tudásunk tanult dolog, tanult dolgok pedig taníthatóak. A művészetekben jellemző mester közelébe férkőzni, technikákat ellesni, filozófiával átitatódni - mégis, az alkotás annyira önálló tevékenység, hogy fölötte áll a technikáknak. A tanult elemek által nyilvánvalóan könnyebben csírát bonthat az alkotó tevékenység, de a csíra nem ezekből az elemekből fakad, hanem az alkotóból, az alkotónak is valahonnan a legmélyéről. Aligha tanult Benedek Elek írástechnikát, valamint József Attila sem tanult többet a rigmusról az oskolában, mint évfolyamtársai, akiknek a nevét sem tudjuk.

    A nyelvtani urban legend is érdemel talán kicsit több szót.
    Kezdeném ezzel: "És mégis mozog a föld"...
    Lehet és-el zavaróan is kezdeni a mondatot. És ezt sokan meg is teszik. (Talán innen eredezhet ez a legend?) Azonban ha így írom: Lehet és-el zavaróan is kezdeni a mondatot, és ezt sokan meg is teszik. - simább, kerekebb, de hiányzik a mondat elejéről egyféle nyomaték. Most variáljuk még egy kicsit: Lehet és-el zavaróan is kezdeni a mondatot. Ezt sokan meg is teszik. - eltűnt az a fránya és, megmaradt a nyomaték. És ;) nem jobb lett?
    Ha megállít a rendőr, és te megkérdezed:
    - És most meg akar büntetni? - magában rejt ez valamiféle sántaságot, ugye?
    Ha érettségi vizsgán rossz helyre nyúlsz a tételek között, majd remegve próbálkozol a lehetetlennel:
    - És nem húzhatnék másik tételt?
    ...akkor ne érjen váratlanul, ha lenyelhetetlenné ragozva kapod a választ:
    - És majd a pótvizsgán.

    Jómagam úgy vettem észre, hogy ez az "és-bicegés" már nincs annyira elharapózva. Divat lett viszont egy még fülsértőbb szófordulat, aminek a gyökerét a parlamentünk talpig magyar epszilon környezetére taksálom:
    "Bevezetésre került."

    ... A macska fel van mászva a fára...

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Crystalheart #36 üzenetére

    "Nem, az ilyen szintén nem ért rendesen az írástechnikához és drámaelmélethez."

    Pedig nekem épp ez forgott a fejemben egy napja.
    Mert átgondoltam többször is, amit írtál tegnap, és kerestem, hogy mi van mögötte. És eszembe jutott, hogy Presser Pici (?) óva intette Szandit kezdetekkor attól, hogy énekórákat vegyen.
    Tulajdonképpen nem tudok választ adni arra, hogy valaki az írástechnikák biflázása után sterilebbé válik-e, vagy mívesebbé? Talán is-is, ill. ki így, ki úgy.
    Mindenesetre az, aki számít a szépirodalomban, kivétel nélkül markáns egyéniséggel tett az asztalra mindent. Olyannyira, hogy többnyire egy részlet is elég a beazonosítására. S bármely műfajról legyen szó, azt tette még szélesebbé, színesebbé, több lehetőséget nyújtóvá.

    Amit eddig írtál, mindent azonnal értettem, s többnyire egyet is értettem, de most nem jutottam el a gondolatig se, ami ezt a választ késztette belőled.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Crystalheart #38 üzenetére

    Azt hiszem, így közelebb kerültem a gondolathoz, amit kerestem.
    Tulajdonképpen ilyen aspektusból még sosem vizsgálódtam - talán épp ezért tudtam jobban leragadni a témánál.
    Ébresztett bennem a gondolatmeneted, és az előzőek egy kérdést:
    Vajon mennyire befolyásolja magát a művészetet, amikor az eszközeit nem úgy, és nem arra használják, amire való? Degradálja vajon valamelyest?
    Most nem arra gondoltam, hogy üljek le egy fotelba, és nézzem meg a Coppola Keresztapáját, s meglátom, hogy semennyire. Hanem ahogyan el van árasztva a média a reklámfilmek makulátlan kompozícióival, társítva a fájdalomig bugyuta tartalommal. Ettől az embernek bizonyos dózis után komoly csömöre keletkezik, és ez a csömör talán tudattalanul, de társul ahhoz a hibátlan képanyaghoz.
    Most arra gondolok, hogy bemégy egy étterembe, mert éhes vagy. Adnak is ott jó kaját, de rendszeresen nagyon el van hanyagolva az abrosz. Szúrja a csuklódat a tegnapi vendég rajta maradt rántottája, máskor bor szagú az egyébként igényes asztalterítő, ezért te lassacskán elmaradsz innen. Tehetnek tőled már bármit, bárhogy bármilyen asztalra itt - az ambivalencia beléd vésődött. A hibátlan látványa kapcsolódik benned a tartalom zsiványságával, és szebbnek fogod látni a közeli étterem viaszosvásznú terítékét, mert ott tiszta körülmények között tudtál enni jókat.
    Mindez csak egy feltevés persze. Talán azért merült fel bennem ez a kérdés, mert tömegek fordulnak el a tévétől, a művészetektől. Vajon mennyi köze van ehhez annak, hogy sok szemét között kell turkálni, míg az ember talál valami értéket?

    Szóváltásunk során több dologra is választ találtam - noha sosem kerestem.
    Kevés szóval beláttattad velem, hogy a művészet tanítható, az alkotás tanítható. Saját ellentmondásom tükre vezetett rá.
    Azért ahhoz a hsz-hez, amivel indítottam, egy gondolatot hozzáfűznék.
    Caramel egy riportban egyszer ezt mondta:
    - Jó dolog az éneklés. Javaslom mindenkinek, hogy énekeljen.
    Nos, ha engem meghallana énekelni, többé nem mondana ilyet. Közben viszont tudom, hogy ezt sok hozzám mérhető "tehetség" bátorításnak veszi.

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák