Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • joey04

    titán

    válasz somogyib #34 üzenetére

    Sok oldalról meg lehet ezt közelíteni. Nekem nincs kedvem ennyit szöszöli egy képpel, előkapom és lövök. Szóval én a hagyományos teszteket jobban várom. De persze a befektetett munkát meg időt elismerem. :R

    [ Szerkesztve ]

    "Ha nem vennél a kezedbe gyorsabb telefont, akkor soha nem mondanád meg, hogy mennyivel gyorsabb telefonok vannak jelenleg a piacon."

  • #86973952

    törölt tag

    válasz somogyib #34 üzenetére

    Igen amúgy a tehetség fontos, de sok mindent meg lehet tanulni. Portré szerintem az egyik legnehezebb műfaj. Pontosan azért, mert rengeteg fajta ember, alkat, arcvonás, magasság...stb. van.

    A másik fele persze az, amikor különböző alkalmazásokkal túlzásba esnek az emberek. Most már elég sok, amúgy jól felépített program van, ami különösebb hozzáértés nélkül 1-2 gombnyomással hollywood -i sztárt csinál az emberből.

    Ezek amúgy tök jó dolgok, csak alapvetően arra kellene törekedni, hogy az elkészült képet használjuk, ami a különböző feldolgozások ellenére még mindig természetesebb hatást keltenek.

    Nyilván sok mindenre ki lehetne még térni (pl. sminkelés, fényes részt lekenni...stb.), de a PH! -s "srácok" sem könyvet akarnak írni, hanem lényegretörő cikkeket. Ami egyébként egész jó.

    Valaki figyel pár dologra, akkor később már a rutin miatt nem vesz el annyi időt az életéből. Sőt... Nyilván nem műtermi fotózásra gondolok, hanem általános használatra. :)

    [ Szerkesztve ]

  • nyisziati

    veterán

    válasz somogyib #34 üzenetére

    "Én azt gondolom a fotózásról, hogy a technika és a hozzáértés szükséges, de az igazán jó képekhez tehetség is kell."
    Egyszer meghívtak esküvőre (régi ismerős), és a nemrég vásárolt (analóg) technikámat is vittem, több obival, Yashica vakuval, mondván, milyen király lehetőség egy pár klassz sorozatot készíteni.
    Hivatalos fotós is volt, egy szintén régi ismerős gobelin-művész hölgy.
    Nem drága fotósszettel.

    Meg is csináltuk a sorozatokat, aztán előhívás után volt is döbbenet (részemről :D ).
    Még azoknál a fotóknál is, ahol szinte azonos szögből, azonos fényviszonyok mellett fotóztunk, hiába volt technikailag jó a képem, a művésznő képe szinte "lemászott" a papírról, annyira életközeli és jól megkomponált volt, szemben az én művemmel.

    Na azóta engem kb. nem érdekel, milyen technikával fotózok. És csak vigyorgok, amikor egyesek (vagy a többség) ölre menő csatákat vív vonalélességen, kromatikus aberráción meg hasonlókon.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák