Aktív témák

  • AusWolf

    őstag

    válasz AusWolf #24925 üzenetére

    Sanyi végül egy csokor virággal, és egy gyűrűvel tért haza, amire a nemrég kapott jutalmának egészét elköltötte. Nem maradt már sok ideje Anna érkezéséig, így a gyűrűt a pipereasztalra tette, a körömlakk mellé. A virágot az előszobában hagyta egy cédulával, melyre girbegurba betűivel azt írta: "Ne haragudj." A lakás kitakarítása után főzni kezdett. Habár a konyhaművészet nem tartozott az erényei közé, egy túrós csuszát azért még össze tudott dobni. Ahogy sejtette, Anna rögtön azután lépett be az ajtón, miután a gőzölgő ételt kiszedte két tányérba. Kirohant az előszobába üdvözölni feleségét.
    Az asszony fáradt tekintete a cipője levétele közben a virágra, majd Sanyira tévedt.
    - Az utóbbi időben hatalmas barom voltam - kezdett bele Sanyi a jól begyakorolt monológjába. - Kérlek, ne haragudj!

    Figyelem! A továbbolvasás 18 éven aluliaknak nem ajánlott!

    Anna szemében a meglepettség és a remény könnye csillogott. Nem is kellett több neki, egyből a férjének esett. Ajkaik vadul csüggtek egymáson, miközben Anna egyetlen zipzár lerántásával, és Sanyi segítő kezeivel megszabadult szűk kosztümétől. Az asszony egy játékos lökéssel eltávolította magától férjét, majd arcán sokat sejttető mosollyal a hálószoba felé szaladt. Derékig érő haja finoman hullámzott háta lágy vonalain. Sanyi újra érezte magában az égető érzést: ha létezik tökéletesség a világon, az csak Anna lehet. Követte hát a hálószobába. Mire odaért, addigra az asszony már elnyúlva hevert a franciaágyon. Nem is kellett neki több, fölé hajolt, majd ismét csókolni kezdték egymást. Anna elkezdte kigombolni Sanyi ingét, miközben ő lágyan végigsimította felesége testét. A formás, kerek mellek és az érezhetően nedves bugyi tapintása tovább növelték Sanyi érzetét, hogy nadrágjában fuvolát hordoz. Gyorsan meg is szabadította magát a még rajta lévő ruhaneműktől, majd folytatta a megkezdett munkát. Ajkaival egyre lejjebb vándorolt a nő testén, aki finom nyögdécseléssel jutalmazta férje tevékenységét. Mire elhagyta a nő hasát, és délebbre vette az irányt, addigra már mindkettejükről lekerült az összes ruha. Sanyi az asszony csinos combjait simítva, és a köztük lévő ellenállhatatlanul hívogató területet kényeztetve érezte, hogy minden készen áll arra, hogy egy fokkal továbbvigye az eseményeket. Ezzel láthatóan Anna is egyetértett, úgyanis egy határozott rántással magához húzta a férfit, tovább gyűrve ezzel a testnedvektől átázott lepedőt. Egyre gyorsuló ritmikus mozgásukkal házas életük eddigi legboldogabb pillanatait hozták el egymásnak. Tüzüket a remény éltette. A remény, hogy talán lehet még minden olyan, mint régen. Vagy ha olyan nem is, de legalább ez az éjszaka az övék volt. Csak az övék.

    [ Szerkesztve ]

    Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

Aktív témák