Új hozzászólás Aktív témák

• #26 Lenry félisten Vakegérke #25

  Új Válasz 2009-07-09 17:21:08 #26

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Lenry

  félisten

  válasz Vakegérke #25 üzenetére

  "Csak aztán ne lepődj meg, ha a királylány sok évnyi terápia után, miután kialakult az önálló személyisége, el fog hagyni."

  még ha ez meg is történik, hős lovagunk akkor is elmondhatja magáról, hogy megmentett, és talán jobb ösvényre terelt egy életet.
  bár hős lovagunkat ez nem fogja vigasztalni

  [ Szerkesztve ]

  Gvella Glan! | There are two types of people: Those who can extrapolate from incomplete data

• #57 puttputt őstag Vakegérke #25

  Új Válasz 2009-07-11 16:26:11 #57

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  puttputt

  őstag

  válasz Vakegérke #25 üzenetére

  Teljesen egyetértek. Nagyon hasonló tapasztalataim vannak... - keverve a hsz.-ekből és a levélből egyaránt...
  2 éves távkapcsolat... gimnázium közepét tapostam, a lány akkortájt kezdte.
  A szüleitől, gyakorlatilag mindig hozzám menekült, ennek ellenére én aludtam náluk többször , persze, szigorú szülői felügyelet alatt (egy kb. 8 fős családban - mint az övék -, nem is nagyon lehetett "duhajkodni...).
  A helyzet volt érdekes... ő elnyomásban élt, mindig nekem panaszkodott, én megvigasztaltam szépen, ő a karjaimba omlott, aztán ment, újra és újra, körforgás szerűen...
  (ld. "megmentő szerep"). Tartott egész addig (érzelmileg tényleg sokat töltődtünk mindketten, de ma már úgy értékelem, hogy túl hirtelenre és "felnőttesre" sikeredett az a kapcsolat), amíg rám nem akaszkodtak és kényszerítettek volna házasodásra (lehettem épp vagy 17 éves ), s tiltottak volna el a lánytól, amennyiben nyíltan kifejezem ezzel szembeni ellenérzéseimet. Erre fel, tartottam (igen, én tartottam: nem vettem fel a telefonokat, nem írtam neki, stb./akkor még nem volt Skype és effélék, hogy naponta "egymás lélegzetében" élhettünk volna, még ha a másik már...) egy kb. 2 hetes szünetet.
  Majd, ő egy találkozóra invitált a szokott "kiindulási pontra" (pályaudvar Pesten), de már mindketten éreztük, hogy én a kettővel, az érkezésem utáni vonattal megyek is vissza... cuccokat sem vittem. Mikor megláttam a feketére mázolt körmeivel, az új nyakláncával (amit attól a fiútól kapott, aki ma már a férje...) a megmentő szerepe elhalványul, ő pedig sajnálni fogja elvesztegetett éveit. ...
  Aztán, szépen megbeszéltünk mindent..., ma sem tartjuk a kapcsolatot.

  btw. A szülők olyannyira csimpaszkodtak belénk a kapcsolat alatt is, hogy az már-már elviselhetetlen volt. Engem is óvtak (egyedüli gyerekként), de ami ott folyt, már-már beteges. Mikor az apja morális kioktatást tartott (Igaz, szépen el is küldtem a francba... pont ő beszélt...- azóta megint elvált... ) Gyanús volt a pedofil-hajlam is a részéről - nem én terjesztettem... Bántani nem bántotta előttem a lányát, csak dolgoztatta, hogy lássam, milyen jó háziasszony lesz belőle
  Véleményemet továbbra is fenntartom: az én kapcsolatomban, de sok kapcsolatban is a legtöbbször a helytelen családi "háttértámogatás" mérgezi meg az amúgy még virágozni képes kapcsolatot.

  Szerintem, érdemes meggondolni a továbbiakat, a részedről. Mi akkor nagyon fiatalok és befolyásolhatók voltunk (ő a leginkább)... Nem értek egyet az előzőekben írttal. 22 évesen már át lehet látni bizonyos helyzeteket. Ennyi idős korotokban már megéri felvenni a kesztyűt - nem úgy, mint nekem, abban az időben.
  Jó végkifejletet, sok sikert a továbbiakhoz!

  [ Szerkesztve ]

  :LKBK-Inventor / * Mindig más nő mellett ébredek ... a buszon. ///////////////////////

Új hozzászólás Aktív témák