Új hozzászólás Aktív témák

  • dchard

    veterán

    Kifejezetten igényes szakmai írás.

    Kis kiegészítés:

    "Az okosabb (drágább) vevők az ún. L1 frekvencia mellett más sávot is kezelni tudnak (a katonai L2 vagy az újabb polgári L5). A katonaiból a kódolt pontosító adatokat természetesen nem tudják visszafejteni, azonban az is elég, hogy a különböző frekvenciákon más az ionoszférás jelterjedési idő, így több sáv mérésével ez a hiba elég jól számolható."

    Mivel a sima vevők a helyzetmeghatározást kódméréssel (CDMA) végzik, és a katonai frekvenciák kódjához nem férnek hozzá, ezért ilyenkor a katonai sáv fázisátmenetét mérik. Először az L1 (vagy C/A kód) segítségével megállapítják a pontos helyzetüket, majd az L2 frekvencián elkezdenek fázist mérni. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy csak álló helyzetben működik. Alapvetően a geodéták használják ezt a módszert, illetve pontos órajel generálásra hasznáják például a mobil bázisállomások (vagy bárki akinek pontos órajelre van szüksége). De tájfutáshoz biztosan nem jó :-)

    Viszont egyre több műholdrendszer kezdte el az L2C (vagyis a másodlagos civil kód) sugárzását. Ebben az esetben már valóban kiszűrhető az ionoszferikus torzitás menet közben is. Sajnálatos, hogy egyrészt baromi kevés eszköz tudja az L2C kódot venni, másrészt egyik műholdrendszerben sincs teljes L2C fedés. Az ameriaiak nagyon lassan haladnak, a Galileo-nál nem tudom hoy áll az L2 civil kód.

    [Részletek a Navstar L2C-ről]

    [ Szerkesztve ]

    A kitárulkozó idegenektől mindig elfog a hányinger. [Cornelius]

Új hozzászólás Aktív témák