Új hozzászólás Aktív témák
-
A munkahelyi munka mellett mindig volt otthon fóliasátor, ahol ment a második műszak.
Felénk inkább paprikázás ment, amivel a szülők SOKKAL több pénzt kerestek mint a munkahelyükön. Emlékszem, egyszer szüretkor valami 600 kiló vagy több paprikát beraktak a Trabantba, kettéállt a két hátsó kerék. De le kellett adni, mert aznap drágább volt
Nem éltünk jobban, mint ma, sőt. De az életmód minőségérzete szerintem sokkal jobb volt, mint manapság.
Ezt aláírom, nem magasabb életszínvonal volt, hanem magasabb létbiztonság. Lehet hogy ma jobb az életszínvonalam, sőt, talán az életminőségem is, de a létbiztonság az messze van.január elején még legtöbbször rendes hó volt
Az 1987-es nagy havazás nekem ugyanolyan generációs élmény mint a kacsamesék. Én azt hittem, hogy alagutakat kell majd ásni a hóban. A Trabant nem tudott a pincéből kiállni, egy homlokrakodó szedte ki a havat, amit egy északi árnyékos részre tett ki és lapított össze 3-4 m magasan egy mélyedésben. Májusra olvadt el.Februárban egy iskolai esemény volt: a farsang.
Anyám minden alkalomra varrt jelmezt, egyszer török basa voltam: vörös műselyem, arany műanyag gombok, még cipőcske is... Valahol a mai napig megvan, az Aliexpressen sincs jobb.A művház gyakorlatilag egy nagyobbacska színházterem volt, színpaddal.
Ki volt adva, hogy minden faluban kötelezően kell lennie, dotálták az építőanyagot rá, a tanács adott telket, a nép meg felépítette a kommunista szombaton. Volt közösségi élet benne, de tényleg. Nálunk az utolsó kis faluban is mindenféle szakkör volt, még egy külön könyvtár is volt benne (nem az iskolai, egy másik).Mi azért szerettük, itt láttam többek között a Csillagok háborújának az időben legelőször bemutatott 4. részét
Azt nem láttam, de egyszerre voltak benne új és régi filmek is. A Halál 50 óráját, a Híd a Kwai folyón-t, megannyi nagy mozit néztünk végig. Sokat FF-ben. A leghosszabb nap 3 órás, de a szünetek meg géphűtés miatt anyám már zseblámpával jött értünk éjfélkor, hogy hol a francban vagyunk. 80 végén már sokan lecikizték a helyi mozit (tornapadokon ültünk, stb.), az utolsó előadásra a mai napig emlékszem, 4-en voltunk, én az unokatestvéremmel, meg 2 idősebb hülyegyerek, akik kimentek cigizni meg petárdázni inkább. Az öreg mozigépész leállította a filmet, kijött és könnyes szemmel mondta hogy jólvan fiúk, ezt már akkor is levetítem, ha ti is elmentek. De maradtunk. Olyan volt mint a Cinema Paradiso vége, csak ezt akkor nem éreztem át teljesen, hanem később.Egy másik alkalommal fődíjat, egy tortát nyertem tombolán
Egy halom értéktelen szirszart nyertem én is, de mindig nagy volt a respektje azoknak a cuccoknak. Ha csak egy töltőtoll is volt, de az TOMBOLÁS töltőtoll volt.Kezdődött március 15-én a 48-as forradalom ünnepével.
Az egyik nem annyira ismert szabadságharcos a falunkban volt eltemetve, mindig emlékszem hogy mentünk oda koszorúzni, de tényleg nem volt túltolva, csak megadták a módját. Olyan érzésem volt, hogy "ne csesszük fel a népet azzal, hogy ezt is elhallgatjuk".Az iskolák feladata volt az ideológiai nevelés is, szerencsére ahova én jártam, ott ezt nem vitték túlzásba.
Szerencséd volt, nálunk az a borzalmas kombó volt, hogy az igazgatónő férje volt a téeszelnök, az ighelyettesnő férje volt a tanácselnök. És ez a 2 pár jóban volt, kb. mindent le is osztott a családban. Borzalmas volt, és tepertek is a központban. Anyám beíratott hittanra, amire az ig kijött anyámékhoz házhoz, hogy a fia rontja a statisztikát! (minél kisebb volt a hívők aránya, a központban annál jobb volt a respektje a vezetőknek). Ez a rontja a statisztikát a mai napig szállóige a családban.
A többi tanár azt hiszem le se szarta az ideológiát.az osztálypénzből minden lány osztálytárs kapott egy hóvirágcsokrot.
Mi fiúk előtte kimentünk ibolyát szedni a közeli kiserdőbe, azt kaptak a lányok egy kiscsokorral.Egy ilyen locsolásnál a sztenderd bevétel száz forint volt, plusz nap végére összegyűlt egy nagy szatyornyi csoki.
Összegre nem emlékszem, de arra igen, hogy tényleg bődületes pénzeket kaptunk. Körbementünk minden rokont meg ismerőst és dőlt a kaja, pia, sértődés volt ha nem ettél valamit (14 felett meg inni is kellett, hajjaj, falun korán kezdődik az élet). Akinek az enyémnél nagyobb rokonsága volt, dédikkel, mindennel, az húsvét után új Simson S51B-t vett egyszer, terepvillával, ezt nem felejtem el. Amúgy a vidéken a Simson az ivarérettség jele volt
Nem jogsival ment És szerintem a KMB se nagyon firtatta a dolgot.pedagógusnap már annyira a tanév végén volt, hogy utána már a tisztelt diákság jelentős hatékonysággal akadályozta az oktatást.
Nálunk konkrétan fordított nap volt, a tanár beült az egyik diák helyére és lehetett vele hülyéskedni. Persze a már említett ig és igh nem volt ilyenekben benne.A beszédeknek az esetek zömében nulla értelme volt, de prezentálni kellett a beosztást és a magas polcot azoknak, akiket odaraktak.
Ez a videó kb. erről szól és jeges rémületben néztem végig.Néhányszor kaptam dicséretet, én örültem neki és büszke voltam rá.
Minden évben kaptam egy könyvet és nem tudom ki válogatta őket össze, de életem meghatározó olvasmányai voltak, nem ilyen sablonos szarok, hanem hajszálpontosan az én koromnak, érdeklődésemnek valóak voltak, biztosan nem csak random akciós könyveket vettek valahol. Maxi hála a mai napig is annak, aki azokat vette.Nyárra elvileg kaptunk házi feladatot, de a többség nem foglalkozott vele.
Na ebben nálunk szigor volt, egyessel kezdte az évet aki nem adta le az olvasónaplót, stb.A nyár, hogy a dolgozókat tehermentesítsék valamennyire, napközis táborokkal kezdődött, ami gyakorlatilag gyerekmegőrző volt.
Falusi általános iskolaként nálunk volt egy extra szívatás, az iskolának volt tankertje, ahova talán 1-2 hetente egy napot vagy ilyesmi saját kapával szerelkezve kötelezően kellett menni. Az oszifőnk rendes volt, tessék-lássék munka volt, mai fejjel belegondolva talán inkább ő gyorsan rendberakta az egészet.Szerveztek (nemcsak napközis) táborokat is.
Falusi iskola... Nálunk tudtommal egyszer volt ilyen hetedikben, viszont time of my life volt, sok dolgot láttam az óbányai turistaházban életemben először, az biztos... 1-2 éve visszamentem oda, az épület, minden darabra minden ugyanúgy megvan ott, elmorzsoltam 1-2 könnycseppet.A nyaraim egy részét nagybátyámnál töltöttem, akinek egy csomó könyve és újságja volt.
Olyan olcsó volt az újság, magazin régen, hogy hozzánk min. 2 napilap járt, meg kb. minden fontosabb magazin. Az tuti, hogy sokat olvastam, a Képes Újság volt a kedvencem, aminek a hátulján ilyen őrült de igaz dolgok voltak a nagyvilágból.
A Kincses Kalendárium meg talán a Szabad Föld Kalendárium az egy naptár + wikipédia volt, az rongyosra volt forgatva.A falu végén volt egy kis tavacska, ami igazából egy kis folyócska kiszélesedő öble volt. Abban lehetett pecázni.
Dunai gyerekként, ha épp nem volt valami, akkor reggel 5-kor elmentünk a Dunára és talán estére hazaértünk. Vittünk kenyeret, kolbászt, ebédre vagy hazamentünk vagy nem. Horgásztunk, bandáztunk. Mai fejjel nem is értem, hogy azért hogy engedtek el a szüleink full egész napra és azért 3-5 km-re otthonról. Anyámnak egyetlen kikötése volt csak: úszni tilos a vízben, max térdig. És ezzel nem viccelt. Megvolt az oka persze.
Ezt leszámítva szinte minden nap éhezők viadala és legyek ura volt. Én nem is értem, hogy éltük túl. Nem volt palackos víz meg ilyenek, reggel ittunk meg este és kész. De egyszer emlékszem, hogy olyan szomjas voltam, hogy ittam a Dunából. Halat sütöttünk, csokit ettünk.A falu egy másik pontján pedig megnyílt az első maszek fagyizó, ahol rettenetes választékban csoki, puncs és vanília fagyit lehetett kapni.
Nálunk nem volt fagyizda, hanem a kocsma egy külön sarkában volt 4 fagyiverem (mélyedés a söntésben), ahol sziggorúan mindig volt őszibarack (hányingerem van, szerintem sose ette senki), citrom, vanília meg esetleg csoki. Puncs csak nemzeti ünnepen. A kocsmáros koszos kézzel, szájában a deklivel mérte ki a sörhabos bajusszal és kis szerencsével semmi extra topping se került rá. De ja, 50 fillér volt.Zsigánk volt
Trabant... Először egy korai 6V-os 601-es szedán, de azzal mindig csak a gond volt, aztán lecserélték egy vacsiúj 12V-os utolsó szériás kétütemű modellre. A mai napig megvan. Nincs benne 40000, anyám nem akarja eladni.Majd még szeretném folytatni
[ Szerkesztve ]
Nem jogsival ment Új hozzászólás Aktív témák
lo Emlékeim arról, hogyan éltem meg kisgyerekkoromban az akkori világot.