Keresés

Aktív témák

  • koanla

    aktív tag

    válasz RudiLicenc #35 üzenetére

    Tételezzük fel, hogy dolgozol X munkahelyen. Ez a munkahely az utcádban van, öt telekkel északabbra az otthonodtól. Délre, szintén öt telekkel arrébb, van egy másik, koppra ugyanilyen munkahely. A körülményeid tökéletesen egyformák lennének, de a délre lévő cég szarba került, mert felmondott az egyik kollégájuk. Ezért megtaláltak Téged és 50%-kal több bért ajánlanak, ha odamégy tökéletesen az eddigi munkádat végezni. Nyilván nem fogadod el az ajánlatot, hiszen az gusztustalan, aljas és pofátlan lenne.

  • koanla

    aktív tag

    válasz Yutani #136 üzenetére

    És azokkal mi is a baj? Ez kábé ugyanaz, mintha a Ferrarit vásárlókat saraznánk, hogy miért jut nekik rá és miért fizetik ki. Az ő pénzük, az ő bajuk.
    Nem jut mindenkinek Ferrari, de jól is van ez így. Az exkluzivitása ugyanúgy az imázsa (és az árképzése (tulajdonképpen kéz a kézben járnak; sőt, majdhogynem egyik fakad a másikból és nem feltétlen a triviális viszonylatban)) része, szóval rendben van ez így. Akinek nem telik (nekem sem, ily meglepő), az így járt. Rázhatja a ketrecét, hogy "de mé" nem jár?!', de az sok mindenen valójában nem változtat.
    De amúgy Chaser kábé ugyanezt írta le a gyémánttal, ami tisztára ugyanez az analógia.

  • koanla

    aktív tag

    válasz Yutani #157 üzenetére

    Hát persze, hogy hibás érvelés...

  • koanla

    aktív tag

    válasz cskamacska #270 üzenetére

    Pár dolgot leírnék elöljáróban:
    - bazi hosszú lesz, aki szédül a betűktől ugorja (nyilván egyébként is ezt tenné)
    - kizárólag az én véleményem tükrözi
    - ez a véleményem nem akar értékmérő lenni és semmiképp nem akarja eldönteni, hogy kinek az "oldalán" van az "igazság"
    - nem hiszek a vitában olyan formában, hogy bárkit is meg akarjak győzni
    - abban viszont hiszek, hogy érdemes több nézőpontot is megmutatni, mert ez esetleg(!) árnyalhatja a másik látásmódját
    - fenti kettőből adódik, hogy nem szeretnék "nyerni", nem érdekel, hogy kinek van/lesz "igaza"
    - nem szeretnék elköteleződni egyik "oldal" mellett sem, viszont szintén fentiekből adódóan úgy érzem, hogy ha mást nem, egy másik nézőpontot talán be tudok hozni a beszélgetésbe. Hogy ez mennyi hozzáadott értékkel rendelkezik, majd eldől valamikor - vagy nem.
    - nem érzem megszólítva magam a soraid által, de szeretnék reagálni (aki idáig eljutott, szerintem érti, nem szükséges tovább faragnom)
    - ha bárki megtisztel azzal, hogy elolvassa, azt megköszönöm
    - ha nem, akkor sem lehet egyetlen szavam sem
    - ha reagálni szeretne, azt kérem, hogy nyitottan tegye és ne személyeskedjen sem velem, sem bárki mással. Ez elvekről szól, nem személyekről - továbbra is: szerintem

    Szóval szerintem az itt a vita forrása, hogy nem mindenki tud elfogadni gazdasági törvényszerűségeket. Azt meg már pláne kevesen, hogy ezek az törvényszerűségek nem azért jöttek létre, mert valamikor egy gonosz ember kitalálta és azóta vagyunk ilyen vásottak, hanem az emberi természetet megfigyelve alakultak ki. Vagyis, ilyenek vagyunk mi, emberek.
    Két alapvető törvényszerűség van ebben a topikban, amit nem muszáj elfogadni. De megitélésem szerint attól még ezek léteznek és a topik felvetése is ezekre alapszik:
    1) minden termék vagy szolgáltatás annyit ér, amennyit adnak érte
    2) kereslet-kínálat törvénye*

    Személy szerint nem védek senkit, nem állok senki mellett. Mégis, biztos vagyok benne, hogy hiába ágálunk ezek ellen, attól még ezek a motivátorok dolgoznak bennünk. Jóformán mindenkiben benne van az az alap késztetés, hogy olcsó vegyen, drágán adjon. Mindegy, hogy a munkaerejéről, vagy általa igénybe vett szolgáltatásról, vagy vásárolni kívánt áruról legyen szó (kérem, hogy senki ne reagáljon erre, hogy "de ő aztán nem ilyen és különben is". lásd, bevezetőben a személyeskedést. Köszönöm!).**

    De hogy még egy utolsó, egyszerű példán keresztül megvilágítsam, mire gondolok (ráadásul igazából pénz nem lesz benne, érték mégis):
    Vegyünk egy parkolót egy nagy áruház, bevásárló központ, munkahely, bármi mellett. Bizonyára mindenkinek ismerős a "jó hely" kifejezés, ami a parkolást illeti. Mit is jelent ez? A bejárathoz minél közelebb legyen. Ha már autózunk a kényelemért, az utolsó 30m-t se kelljen sétával megtenni. Van, aki így gondolkozik? Szerintem bazi sokan. Lenne, aki a teszkóba is behajtana, ha lehetne, mert zsenántabb mindjárt az autó csomagtartójába pakolni. Mégis, a parkolók szám korlátos. A "jó helyeké" még inkább az. Lesz olyan, aki körözni fog? Minden bizonnyal. Lesz olyan, aki elmegy az elejére, ha nem talál a bejárat mellett, akkor elfoglalja az elérhető legközelebbit és onnan gyalogol? Bizony, elég sokan. És mennyi lesz, aki leszarja és leáll a parkoló legvégére és onnan sétál? Ritka, mint a fehér holló. Ez - szerintem! - olyan példa, ami leírja a jelenséget. Az ingyenes parkolóhelyet, annak értékét. A "jó hely" nem kerül a használójának több pénzbe, mint aki a végén áll le, de mégis érték. Nem mindenki szemében, de akiében igen, az tenni is fog érte. Annyit, amennyit szerinte megér.
    Ki itt a szidnivaló? Az áruház/munkahely? Miért nem épített több parkolót, akár egymás alá-fölé, hogy még többnek jusson "jó hely"? És el lehet (pláne: érdemes?) oda jutni, hogy "mindenkinek" jusson "jó hely"?
    Ki a hülye? Aki percekig köröz több időt elbaszva, mintha leáll messzebb és onnan kettővel többet lép? Vagy aki leáll a végére (lúzer?).

    Fenteik alapján nekem az a bajom, hogy ebben nem(sem!) lesz igazság. Miért? Mert ahányan vagyunk, annyiféle "igazság" van. Kinek-kinek értékrendje szerint. És erre fel mit látni itt? Különböző jelzőkkel látnak el másokat, csak mert eltér a véleményük, értékrendjük egymástól. És mi van mindezek mögött? Az emberi természet. És ez utóbbi vonatkozik minden "résztvevőre": a "harácsolókra", a "lúzer" drágán, hamar vásárlókra és az itt hozzászólókra is. Érdemes bárkit is fikkantani? Nem gondolom. Nem tudhatjuk, kinek mi a motivációja és miért az. De még ha tudjuk is, van jogunk itélkezni?
    Szerintem a helyes az, ha hagyjuk működni a világot, így különbözőképpen. Ha valaki kockáztat, beleöli a pénzét, az idegét és felvásárol, hát tegye. Ha belebukik, így járt. Ha keres vele pénzt, akkor meg úgy. Aki hamar vásárol hiánycikket, az is így jár. Egyiküket sem érdemes leszólni - még mindig: szerintem. Aki meg mégis leszólná, az gondoljon bele, hogy ennek milyen sok rétege van és hátha talál saját magára is olyan analógiát, amiben bizony kiderül, hogy Ő maga is ezen törvényszerűségek mentén mozog. Elég csak relációt váltani (lásd munkahely váltásos példa a topik első oldaláról, ami konkrétan csúnya torzítással ért véget némi kognitív disszonancia miatt).

    * egy pohár víz egész más értéket képvisel a sivatagban mint egy konyhában (igen, tudom, majd ha az éghajlat, stb., akkor majd bizony. És változhat. Igen, de _most_ valid az érv)

    ** akinek a kognitív disszonancia gátját állítja, az csak gondoljon arra, hogy mire alapulnak az akciók, a Black Friday (nekem is tetszik a Balkán Friday elnevezés!), vagy bármi ilyen. Amúgy elfogadom, ha létezik ilyen ember, csak én még nem találkoztam ilyennel.

  • koanla

    aktív tag

    válasz Gargouille #258 üzenetére

    Egyszer azt olvastam, hogy a gyerek"nevelés" nem úgy megy ám, hogy mit mond a szülő a kölöknek, hanem hogy mit _lát, tapasztal_ a kölök a családban (aztán nyilván később a tágabb környezetében is). Mintákat adunk át és később a kölkök is azt fogják továbbadni.

    Másrészt viszont ez sem fekete-fehér, mert eleddig szerintem az összes, eddig élt nemzedék fő motivációja az volt, hogy majd a gyerekének _jobb_ legyen. Most tartunk ott, hogy a helikopterszülő létező jelenség. Kvázi arról van szó, hogy hagyjuk-e hibázni, "szenvedni" a kölköket. Meg pláne, hogy hagyjuk-e őket gyereknek lenni. De ez sanszosan messze vezet már innen és érzésem szerint nem ez a fő probléma az itt tárgyaltakban, inkább csak amolyan trigger-féle, amely mögött valami más van valójában.

Aktív témák