Új hozzászólás Aktív témák

  • kovaccss

    tag

    Nem azt vitatom, hogy a saját tulajdonával mindenki azt csinál, amit akar, egyértelmű. Amikor 12 éves voltam, az apám még segíteni akart a gyerekeinek, nekem is, ezért vette a telket. Ezt lazán megtehette, mert akkor még 1990 előtt 6jegyű összegbe került. A szülők kötelessége a gyerekekről gondoskodás, benne van sok törvényben. A legtöbb ember alapból gondoskodik. A normális ember azért csinál gyerekeket, hogy legyen akit szerethet, és mindent megtegyen, hogy a gyerekeik minél jobban éljenek, és a felnőtt életbe való elindulásukat is maximálisan segíthessék, ahogy tudják, még önfeláldozás (a szülő kényelmetlenségeket, plusz melót vállal, csak a gyerekéért) árán is. Az az ember mit ér, aki nem így gondolkodik? Ez nem nevezhető szülőnek.

    Apám az olajos és a másik melójával már akkor az átlagbér 3-4-szeresét kereste meg. Könnyen megoldhatta volna a 90-es évek közepén a házamhoz még kellő építőanyagok, stb. megvételét. Addigra a telkek ára jól felment, ezzel is mi nyertünk volna, a ház értéke addigra a duplája lett volna. Semmilyen extra dolgot nem kellett volna apámnak tennie, hogy jó életem legyen. Ház, jó meló, ennyi, a többit én megoldom a jó fizetésemből. Sok apa nyomja be a jó melóhelyre a gyerekét, és segít neki házhoz jutni, ez alapdolog. A szüleim aztán eladhatták volna a nagy házat, kisebbe költözhettek volna, a húgommal nem lett volna gond, férjhez megy, a férje dolga megoldani mindent. Vagy lehetett volna olyan, mint a szomszédaink csinálták. A szülők kimentek tanyára, úgyis nővénytermesztésből éltek, a házat odaadták a lányuknak (oda ment a férje, ott laknak), a fiuk meg megkapta az egyik nagyszülő házát, mind2 gyereknek lett háza építkezés nélkül. Nekem megfelelt volna a családi házunk is (80-ban épült), a szüleim átmehettek volna apám szülei házába. Vagy a telekre épült ház lett volna a szüleimé, a házunk az enyém, és apám szülei házát adták volna el.

    Az meg nagy mocsokság volt az apám részéről, hogy anyám miatt beadta a válópert, mert elege lett anyám piszkálódásaiból. Melyik feleségnek tetszik, ha a férje csajozik, kocsmázik, részegen autót vezet? Volt árokba hajtás, meg kapunak menés is, egyedül volt a kocsiban. 3 évig jártunk át biciklivel a falu túlvégébe 2-3 km-re a telekre a biciklire kötözött kapával, ásóval kapálni, kertet ásni! A kert nagy részét bevetette anyám. Nagy saroktelek volt, 50×20m-es, mind2 oldalon végig árokkal, füvet is kellett nyírnom. Mire mentem a sok biciklizéssel, melóval, plusz a saját kertünk sok melójával? Sosem kaptam egy "köszönöm"-öt senkitől! Anyám eleve az ordítva parancsolagatós fajta ember, az ő anyjától jött ez, meg az ő anyjától. A házi munkát is mindig ordítva mondta nekem, csináljam ezt, azt, kapáljak, szedjek babot, stb.. Még amikor elment otthonról 1 órára, arra az időre is adott munkát, nehogy azt csináljam amit akarok, ha nincs itthon! Otthon dolgozott bedolgozó varrónőként, úgyhogy egész nap ez ment. Az életem 20 éve ezzel telt, kötelezően végre kellett hajtanom a parancsokat. Elég volt.

    Anyám simán tűrhetett volna még 5 évig, hogy nem piszkálja apámat, amíg 20 éves leszek, amíg apám felépítteti a házamat, rám íratja, meg beköltözök, és utána anyám adta volna be a válópert. Azzal hogy apámnak 15 éves koromban lett elege anyámból, akkor adta be a válópert, a lehető legrosszabb történt, én szívtam meg a legjobban. Az plusz szemétség volt, hogy még a jogos örökségemet se kaptam meg apám halála után a szülei házából, mert apám előre elintézte. Aztán meg a családi házunkból (15m-ért lett eladva) is alig kaptam 5m-t, ezt is úgy kellett kikényszerítenem anyámtól. Tehát mind2 szülőm kisemmizett, pedig ott volt a nagy házunk, a telek, apám szüleinek a fél háza, a sok ingóság is, meg pénz (a nagyszüleim takarékbetétkönyvei, stb., miért dolgoztak sokat, ha nem az unokáik segítéséért? Én voltam a legidősebb unoka), mind idegeneké lett, idegenek laknak mindben.
    Tévedés, nem fogok eltűrni semmit se a boltosoktól, se másoktól, vannak eszközök, amikkel lehet hatni az emberekre.

    90332: Ez is tévedés, mert hozzám is alkalmazkodni fognak a boltok, olyan nincs hogy máshová megyek vásárolni. Nem mehetek máshová. A Tescos, stb. tömegkaják számomra nem léteznek.
    Ha könnyű lenne kikerülni a helyzetemből, már nem itt tartanék. Még nehéz módszert se látok, amivel értelmes eredmény érhető el. Az állapotom, a világ helyzete nem megváltoztatható. Ha semmi nem lesz olcsóbb, akkor csak az marad, hogy több pénz kell. De ha többet nem dolgozhatok, akkor hogyan? Illegális dolgokba nem vágok bele, a börtönből élve nem jönnék ki. Akkor? Nem velem, hanem az emberekkel, és a világgal van gond, ez a világ nem olyan, amilyennek lennie kéne. A szocializmusban nőttem fel, a rendszerváltáskor kezdtem továbbtanulni, mire végeztem az iskolákkal 1997-re, már felszámolták a régi rendszer minden elemét. Ott voltam egy semmire se használható tudással, végzettségekkel a kapitalizmusban, kapcsolatok, barátok, rokonok, szakmai tapasztalat nélkül. Pont a legrosszabbkor születtem.

Új hozzászólás Aktív témák