Új hozzászólás Aktív témák

• #57386 lacafaca őstag

  Új Válasz 2020-11-11 22:32:43 #57386

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  lacafaca

  őstag

  loptam...
  Most lenne igazán fontos tapsolni az egészségügyben dolgozóknak.
  Tavasszal még hősök voltak. Emberek ajánlották fel a lakásaikat, vittek nekik ennivalót.
  Most pedig, amikor igazán beütött a baj, amikor valóban nagy veszélynek teszik ki magukat, valahogy "túl vagyunk" ezen. Már nem fontos.
  Azt mondod, nem tapsra lenne igazán szükségük, hanem béremelésre, eszközökre, munkaerőre? Teljesen igazad van. Tapssal és lájkkal fűtésszámlát még nem fizettek ki.
  De amíg erről törvényt hozni neked és nekem nem áll a módunkban, addig a megbecsülésünket kifejezni, értük összefogni viszont igen.
  Hogy szakadjon a társadalom haragja azokra, akik tettekben, szavakban vagy kommentekben támadják őket.
  Hogy szakadjon a társadalom haragja azokra, akik az életek helyett a hatalmukat próbálják menteni.
  Hogy szakadjon a társadalom haragja azokra, akik nem teszik meg, ami tőlük telik - a maszkhordástól a törvényhozásig.
  A tapsra valóban nem az egészségügyben dolgozóknak van szüksége. Nekünk van szükségünk rá, hogy időről időre kimutassuk: hajlandóak vagyunk odaállni azok mögé, akik értünk harcolnak.
  És akkor ki is szélesíthetnénk majd ezt a kört még számos szakmára a szociális munkásoktól a tanárokig. Mert nem egy szakma ilyen...
  De most itt lenne az ideje végre, hogy tapsoljunk, hogy megköszönjük nekik, hogy mi is ott legyünk, ahogy csak lehet. És megteremtsük azt a társadalmi egységet, társadalmi elismertséget mögöttük, amire támaszkodhatnak.
  Jó lenne valamiért egyszer megosztottság nélkül, közösen odaállni. És ha valami, ez egy igazán ilyen ügy: a lélegeztetőgépen eltűnnek a pártellentétek.
  Jó lenne, ha a jajszó és a kiáltás nem is hallatszik fel a magasba, fel a budai Várba, akkor legalább a taps emlékeztetné az urakat, hogy nem lehet mindent következmények nélkül letolni a torkunkon.
  És hogy ha valaki harcba száll értünk, mi nem hagyjuk magára, igaz?

  Vedd el a szabadságukat, de ne egyszerre, hanem kicsi, apró lépésekben, hogy amikor már semennyi sem maradt nekik, azt észre se vegyék.

Új hozzászólás Aktív témák